Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

''A rendezett tanács. — Válasz Borzsák Endrének. — Lapunk múlt számában Borzsák Endre jeles tollából fönti czim alatt egy czikk jelent meg, melynek polemikus éle ellenem, illetve ugyané kérdésben írott múltkori czikkem el­len irányul. Köszönöm Borzsák urnák szives figyelmét, hogy czikkemet a vele való bővebb foglalko­zásra méltatla; köszönöm és örvendek, hogy az én igénytelen soraim okot szolgáltattak arra, hogy a rendezett tanács eszméjének ilyen lelkes bajnoka fölvegye a tollat s a ren­dezett tanács érdekében olyan tartalmas czik- ket írjon, mélynek elolvasása engem is a leg- igazabban gyönyörködtetett. De különös kö­szönetéin Borzsák urnák azért, hogy felszólalá­sával nekem alkalmat adott újra és ismétel­ten kifejthetni sokaktól félreértett vagy félre­magyarázott álláspontomat. De mielőtt- ezt tenném, Borzák Endre ur­nák egy erős állítását kell megczáfolnom, azt ugyanis, mely szerint ő tagadja, hogy nekem mini dunafoldvárinak vagy ha úgy tetszik, í mint »kívül álló«-nak jogom volna Szegzárd- | nák é nagyfontosságu és »kizárólag helyi« (sic!) kérdéséhez hozzászólnom. Ma más áll elő ily különös állítással, egy- j szerűen napirendre térek fölötte, de Borzsák í Endre ur rokonszenves személyének és álta­lán ismert jó nevének tartozom annyi tisz­telettel és becsüléssel, hogy állítása, legyen az még oly különös is, komolyan reflektáljak. Hogy megyénk egyik nagyobb városa, pláne székhelye milyen szervezettel bírjon, az nem kizárólag helyi kérdés — és itt van | Borzsáli 'úr — szerintem — tévedésének egyik része 1— hanem legalább is megyei érdekű, melyhez hozzászólani, róla véleményt mondani I hemci'sak azoknak a privilégiuma, kik véletle- \ nü'/'Kzégzárdön" laknak, hanem azoknak is szabad, kik Tolnamegyét vallják szükebb ha- j zajuknak, de sőt még azoknak is, kik a tolna- I megyei viszonyokat meleg érdeklődéssel kisérik. j Midőn tehát Borzsák Endre ur az én felszó- j lalási jogomat kétségbe vonja nagyon téved. I Nekem a megyénket közelről érintő I kérdéshez nemcsak azért van jogom hozzá- I szólam, róla véleményt elmondani, mert a tol- j na megyei állapotokat a legfigyelmesebb ér- dejklődéssel kisérem, neincsak azért, mert ma­I gam is tolnavármegyei vagyok testestől lel- | késtől, hanem főkép azért, mert már nyolcz i éven át szolgálom azt a tolnamegyei sajtót, ! melynek Borzsák Endre is kiváló tehetségű I munkása. Nekem tehát volt jogom és van is me­gyénk egyik városának belszervezete átváltoz­tatásának kérdéséhez hozzászólanom, róla vé­leményemet elmondanom. S ha Borzsák Endre ur még ezek után is kétségbevonja azt, olvassa el újra czikkemet s látni fogja, hogy az le­vél alakjában van a szerkesztőhöz intézve. S ez nemcsak jogot adott a felszólaláshoz, hanem azt határozott kötelességemmé is tette. De exempla docent! Kinek jutna eszébe például az »Egyetértés« vezérczikkezőjét, ki véletlenül nyitramegyei, megszólni akkor, mi­kor az például a temesmegyei ügyeket kriti­zálja meg. Aki ezen fennakadna, bizony fur­csa bizonyítványt állítana ki értelmiségéről, elárulná azt, hogy fogalma sincs a sajtó jo­gairól, hivatásáról. Sapienti sál! Van egy passus Borzsák ur czikkében, mely a következőket mondja: » . . . érett ésszel, kellő megfontolással, Isten segedelmével, pol­gártársaink nemes lelkesültségével és Duna- földvár kegyes enged elmével (!) ke­resztül akarjuk vinni.« Ezt a passust, engedje meg Borzsák Endre ur kereken viszszautasi- tom. Én nem Dunaföldvár nevében iriam czikkemet, épugy, mint nem Szegzárd nevé­ben irta ő az övét. Ennyit bevezetésül. Most in médiás rés! Tökéletesen félreértenek azok, kik múlt­kori czikkem nyomán engem a rendezett ta­nács nyilt vagy titkos ellenségének tartanak. Én már évekkel ezelőtt helyeseltem az eszmét és helyeslem ma is; az igaz, hogy csak bizonyos feltétel mellett. De mi ez a feltétel ? Böviden fejezem ki magam: ha Szeg zárcP anyagi lag ál birja. Már most a fölött, hogy Szegzárdnak vannak-e ilyen »erős vállai« (e szavakat használtam 1888-ban) vagy nincsenek, lehet vitatkozni, de engem, ki évekkel ezelőtt már azt mond­tam és mondom ma is, hogy a megye re- putácziója, tekintélye megkívánja, hogy Szegzárd rendezett tanácsúvá legyen, mondom, engem a haladást jelző eszmék meggállójaként maradásiggal vádolni tisztán — azért, mert a nagy lelkesedés kö­zepette nem feledkeztem meg az adott kö­rülményekkel is számot vetni — még sem méltányos dolog. De az sem méltányos dolog ám, czikkem- ből pár sort kirántva, azt mint egészet feltá­lalni. Czikkem végén gondolatmenetem kon- zekvencziájaként ott van ritkított betűkkel az a passus, tessék azt idézni: »Munkához tehát! Dolgozzunk hogy mihamarabb láthassuk pium desiderium-unkat megvalósulva!« S mi az a pium desiderium, ha nem a rendezett tanács. Főtisztelendő ur, nem igy Írnak a ren­dezett tanács ellenesei! Lévai Dezső. Z A VIDÉKBŐL. A községi választások. Megyénk legtöbb községeiben folyó év végén s jövő hó elején az elöljáróság 1886. XXII. t. ez. ér­telmében választás utján megujittatik. Előbb a kép­viselő testületi tagok azon része, mely a fentebbi törvény szerint kilép, uj tagok által pótoltatik és miután a főszolgabirák által a legtöbb adófizetők névjegyzéke már megállapittatott, az újbóli válasz­tások által pedig a képviselő-testület kiegészíttetett, következik a fontosabb rész, t. i. a községi elöljáró­ságnak három évre terjedő választása. Rövid idő választ el bennünket e fontos jogunk gyakorlásától és mégis, alig lehet ennek ily közeli létét észrevenni, csak alig alig beszélünk róla, ta­nácskozásokról, vagy nagyobb mozgalomról pedig szó sincs; midőn az országos képviselő választásához már oly kö/.el állunk, csak emlékezzünk reá! mi minden történik már ilyenkor? Pártgyülések, tanácskozások, értekezletek, korteskedés s kapaczitálások minden részről, — zászlók, zene, evés, ivás, dinom dánom mindenfelé, — s miért? mert egy tagot választunk az ország törvényhozó testületébe, — egy urat, — ki öt éven keresztül alig érintkezik velünk, ki meg­választása után tőlünk függetlenül néha részt vesz az ország törvényeinek gyártásában s ki már sokat vél tenni akkor, ha e törvények szükséges, üdvös s czélszerü voltát néha velünk jól — rosszul — meg­ismertetni akarja, szóval, ki keveset, ritkán s reánk nem igen fontos ügyekben érintkezik velünk. Nézzük e szempontból a községi elöljáróságot; az köztünk él, minden legkisebb bajunkat ismeri, ahhoz saját érdekével kötve van, ismeri a község minden körülményeit, tudja hol fáj, hol és hogyan lehet üdvösön, czélszerüen s jutányosán segíteni, in­tézkedni; nem egy országnak, hanem csak saját fész­kének jólétét tartja szem előtt. Korán sem akarom mondani, hogy az elöljáró­ság választását is oly visszaélések előzzék meg, mint v.. «iGsutak népe összenézett, de nem értette. Azt hívé, hogy a szegény Izidor a tébolydába készül . . . Pedig dehogy készült; igaza volt. Csak később sült ki a história. , íjihi ■ : Ili i Tóni bácsi, ki rendes szokása szerint már fél egykor a kaszinóban szürcsölte feketéjét, ki még ren­desebb szokása szerint már egykor az összes létező és nem létező szenteket lehordta, ha nem úgy jött a blatt, amint ő akarta, egyszerre csak elmaradt a ka­szinóból. Azt hitték, hogy beteg, mert máskép nem lehet, hogy ö, ki szenvedélyes tarllista, ki évek óta ugyanazon helyen játszik a penziónak generálissal, ne foglalja el ebéd után az ő rendes helyét ott a sarok- asztal végén. De biz Tóni bácsi mégnem volt beteg, de majd azzá lett . . . De azért mégsem ment föl a ^Kaszinóba, hol az a hunezut generális úgy csúffá tette. Négy kilenczest anzágolt mikor neki sechst van a ke- zebeÄ.!,!S e miatt elveszité a párthiet. Hallatlan csúf­ság'*. í'. De észrevette ő, hogy azóta mintha gúnyo­san köszöntenék az emberek. Inkább éhen hal (már t. i. nein tartlizik), semhogy abba az átkozott kaszi­nóba menjen . . . Csak legalább olyan ember kerülne vjat kelté' közé, ki a tartlit érti, dejszen legalább négy lnéíig raboskodnék az . . . Nem volna számára e föl- ‘ ydön kegyelem ... így járt^ a Gidányi Izidor is. De , uem volt rósz dolga. A Tóni bácsi prés- :h á z á b a n ülte le a négy hetet. A jó somlaihoz na- -öonkint járt ki őzszelet, fáczánpecsenye, rétesek. A böjtnapokon még szarvaspástétom is. Volt is oka ma­gasztalni a Tóni bácsit. Jónak, deréknek, áldásnak, apának meg anyának elnevezni . . . Ilyen kaliberű ember volt az én Tóni bácsim, kiért köny ül most pilláimra. De ne háborgassuk tovább . . . Aludjál jó öregem csendesen, hisz mindnyájan követni fogunk. Én — bene notandum — majd uj kártyát is viszek magammal. Addig pedig pihenj bé­kében ! . . . Lévai Dezső. Szluha György Dömötör.*) Életrajz. Ez pedig nem történt meg mindjárt. A franczia háborúk, melyek azon időben egész Európát lángba borították, oly csekély pontra is kihatottak, mint Szegzárd, és éveken át késleltették az.uj templom építését, daczára Szluha sürgetéseinek" Annyit mégis elért, hogy a kir. közoktatásügyi tanács tervet készíttetett; ezt azonban a bécsi pénz­ügyi hivatal, melyhez megvizsgálás végett fölterjesz­tetett, visszavetette. Bécsben más tervet készítettek, mely egyáltalán nem felelt meg Szegzárd igényeinek. A mint Szluha erről értesült, Budára sietett, föl­kereste az oktatásügyi tanács tagjait s kérte őket, hogy akadályozzák meg a bécsi terv kivitelét. Megkérte a pé­csi püspöki hivatalt, felhívta Tolnavármegyét, hogy más, az igényeket kielégitő egyház építését kérelmez­*) Irta s felolvasta Szegzárd község termében 1890. deczember lt-én, Szluha György volt szegzárdi apát arcz- képéuek leleplezési ünnepélyén Fájth Lajos szegzárdi s.-lelkész zék. A püspök s megye azt megtették és a közokta­tásügyi tanács a nádor elnöklete alatt az első tervnél még szebb templom építését határozta el. A bécsi pénzügyi hivatal azonban e tervet is visszavetette s az ő. előbbi tervét azon határozott pa­rancscsal küldötte a szegzárdi urodalmi hivatalhoz, hogy e szerint építtessék az uj templom. Szluha nem tudott belenyugodni, újból Budára ment s a közokt. tanácsnál kivitte, hogy a bécsi terv alkalmatlannak nyilváníttatott. A királyi kanczellária, hogy folytonos alkalmatlankodásaitól megszabaduljon, felhívta, hogy ő maga adja elő, milyen templom kell Szegzárdra. — A plébános erre hosszú, kimerítő írás­beli fölterjesztést készített, a melyben alaposan kimu­tatta a bécsi terv helytelenségét s hogy Szegzárdra oly templom kell, melybe legalább is 3000 ember beférjen. Ép ez időtájt Pálffy Károly gróf kanczellár Ba- laton-Füreden tartózkodott. Szluha fölkereste, hogy szándékának megnyerje. A kanczellár kegyesen fo­gadta, helyeselte fölterjesztését s biztosította, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy kíván­sága teljesüljön. A bécsi kanczellária Pálffy közbenjárására csak­ugyan utasította a pénzügyi hivatalt, hogy Szluha föl- terjesztése értelmében uj tervet készíttessen. Sőt oly udvariasak lettek, hogy megkérdezték: tetszik-e a terv ? Végre ő felsége is aláírta. A tev megvolt, azon­ban kivitelét Bécsben halogatták. Erre Szluha, főleg mert az ideiglenes fa-templom egészen összekorhadt, személyesen fölment a királyhoz s tőle a templom építéséhez 25884 frtot nyert.

Next

/
Thumbnails
Contents