Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-30 / 48. szám
4=©. szám. XVIII. évfolyam. Szegzárd, 1890. november 30. ö / ii ii KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. +Előfizetési ára: Egész évre..................6 frt — kr. Fé lévre . jj . . . 3 | — „ Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr.-+ Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a j Nyiitiér 3 hasábos petitsor 15 kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. I llirdetések jutányosán számíttatnak.-+ SZERKESZTŐSÉG Bezerédj István-ulcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. KI A.E OHIV^T AL: Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Advent. A hosszú, zordon és unalmas téli napok után alig várja az emberiség a kellemes tavaszt, az llditő enyhe levegőt, az aranyos napsugarat. Szintigy van a dolog a vallás-erkölcsi élet világában. A kenyéradó nyár szakadatlan munka-halmaza mintegy elvonja a lelket a magasabb szellemi jók keresésének teréről s az önzés, a testi önfentartás mohó munkája alig enged időt a komoly magábaszállásra, a lélek örök kincseinek gyarapítására. Ezért a buzgó vallásos kér. ember szent áhítattal várja a boldogító perczeket, mikor a nehéz földi gondok nyügző lánczaitól szabadultán, a természet téli álmának megható idején, kiválólag lelke vágyainak élhet s több időt szentelhet a templomi buzgólkodásnak, a házi áhitatosság gyakorlásának, a családi ős társas örömek szelid élvezetének. — E boldogító időszakot a természetnek egyszerre télies zordonságuvá vált ábrázata ime meghozta! . . . De ha e változás be nem áll is, maga az Advent szokásos elérkezése fokozódott vallási buzgó- ságra hangolja a tiszta sziveket s jól eső kedves benső meleget áraszt szét a kebelben. És ez igy van ország-világszerte, széles e föld kerekén. — Hogy egy hasonlattal éljek, olyanok afo: adventi napok, mint a fecskék. Ezek jötte jelzi az örvendetes kikelet verőfényes napjait, szende virágait: az adventi napok pedig az érkező karácsonyi világ-öröm szellemi fecskéi, — a lelki élet napja, az emberiség dicső megváltója testi megjelenését hirdető kedves drága napok. Mert híjába mondják korunkat a teljes vallási közöny s hidegség sivár korának, — e vád csak részben bir jogos alappal; mert tagadhatatlanul igaz, hogy sok körülmény figyelmes megszemlélése mintha a vallási élet teljes elhalványulására mutatna, de valósággal úgy áll a dolog, hogy ez csak csalóka látszat. Miként a téli pusztaságban, kihaltságban nincs megsemmisülve örökre az élet elve s a tavaszi langyos napsugár ismét elővarázsolja a pezsgő elevenséget: — úgy a vallás-erkölcsi világban sem I j mind kihalt az, ami annak látszik, csak bizonyos közöny és fásultság téli dermedt álmát aluszsza rövid ideig, hogy azután csakhamar egy kedvező alkalom langyos fuvalmára uj lendületet nyerjen, uj életre keljen a szív nemesebb érzelme, eldobva magáról a bűnös közöny téli takaróját s lelkesülten ragyogva, elő az arczárói, a szemekből, mint tavaszi aranyos verőfény! Ilyen kiválólag vallásos hangulatot keltő szép alkalom évről-évre az Advent eljövetele. S hogy ez állításunk nem légből kapott, — hogy van vallásos buzgóság, a vallás tárgyai iránti szent felhevülős, igaz érdeklődés ma is: fényesen igazolja azu. n. elkeresztelősi vita az orszőg- házban s az országházon kívül, mely oly erős hullámzásban tartja a közvéleményt manapság, hogy szinte félni lehet az ellenáradattul, vagyis, hogy a hosszú ideig tartott vallási stagnácziót, a veszélyes tespedóst, egyszerre a saját hitelvei iránti önző elfogultság és szenvedély másik — sokkal veszedelmesebb — szélsősége váltja fel, elrabolván nemzetünk fiaitól az annyira szükséges, annyira óhajtott — mert üdvös — vallási békét és nyugalmat! De mi bízunk nemzeti felelős kormányunk tapintatos bölcs intézkedéseiben, bízunk a nemzet képviselőinek érett megfontolással a nemzet igaz javát czélzó bölcs törvényhozásában, bízunk magyar népünk józan gondolkozása s egymást megérteni tudó testvéries érzületében, hogy a szenvedélyes vita hevében válogatott eszközökkel felkavart zavaros hullámok csakhamar megtérnek a régi mederbe s az üdvös nyugalom, szent béke ismét helyre áll! Hisz- szük, hogy a világbékét hirdető megváltó születését jelző adventi napok olyan vallás-erkölcsi szélcsendet teremtenek, mit uj viharok ádáz csatája talán nem váltand fel?! . . . Hiszen Jézus jövetelét hirdetik e napok, azon Jézusét, ki isteni ajkaival hirdető egykor a világ legmagasztosabb igéit: „szeressétek még ellenógeiteket is!“ Hát ugyan mért ne tudnók szeretni a velünk egy nemzettest tagjait, magyar polgártársainkat, testvéreinket, ha szintén nem mindent egyformán hisznek is velünk? . . , Félre hát most a vallási gyülölséggel, — szüneteljen most a vallási szenvedélyes viták átkozott csatája, — legyen bókeség, uralkodjék szeretet közöttünk, — hiszen jön hozzánk a béke és szeretet lelki fejedelme, fehér zászlót tartva kezében, melyre irva van a dicső jelszó ^szeressétek egymást -------Üdvöz legyetek szép adventi napok, lelki életünk mosolygó tavaszi napjai, szent karácsony drága hírnökei! Isten hozott benneteket! Bo rzsak Endre. Megalakult. Igen, folyó hó 20-án Budapesten, a „dunántúli közművelődési egyesület“ nemcsak megalakult, hanem működését rögtön meg is kezdette, már tagokat is vett fel. E lapnak legközelebb múlt számában id. Per- czel Miklós óméit, a volt 1848-ik honvédezredes, legutóbb Baranyamegye főispána, most pedig Pécs városának orsz, képviselője szólalt fel e tárgyban, megmutatván az irányt, melyen haladnunk kell, ha a kitűzött és üdvös fontos czélt elérni akarjuk; s ki volna hivatottabb nálánál, ki nemcsak egész életét itthon a kultur-harczban töltötte, hanem még más világrészben is „Amerikában“ saját élete veszélyeztetésével, karddal kezében, a művelődés czéljaiért küzdött? ki volna tapasztaltabb czélunk elérésére az ■irányt megmutatni. De az egylet elnöke, Széli Kálmán ur ő excel, is reámutatott az egylet egyik fontos czóljára: a magyarosítás terjesztésére, hogy végre valahára e hazának minden polgára tudná és bírná a haza nyelTAROZA. A duna-fölvári csonka-toronyról. A Tolnamegyei közlöny november 16-ki számában Cziráky Gyula ur azon tévesen indokolt sejtelmének ad kifejezést, hogy a duna-földvári donjont a XV. század végén Várdai Péter kalocsai érsek emeltette volna. Én egyebek közt a toronyról is Írván, ellenkező nézetben voltam. Nem csoda, ha egy fiatal ember ebben megtéved, mikor egy Fraknói Vilmost is tévedésbe hozott a névcsere. Ugyanis, a duna-földvári bencze-apátság Szent Ilonáról volt czimezve az alapitó II-ik Vak Béla neje Ilona védszentjének tiszteletére, Il-ik Ulászló pedig, Várdai Péternek fogságából kiszabadulása alkalmából, — hova Mátyás király haragja veté vala, egyebek közt nem a duna-földvári Szent Ilona, — hanem egy más Szent Péter földvári apátságot adományozott, mint ezt Koller József a pécsi püspökség históriájában megjegyzé. Tudtommal két Szent Péter földvári apátság volt: az egyik Fehérmegyében Kajászó szent Péteren, hol a falun kívül Földvár nevű dombon a régi apátságnak máig egy romfala látható. A másik földvári sz. Péter apátság Baranyában, Udvard és Dályog közt, nem messze Sá- toristjához volt, s ezt a térképen egy keresztes rom jelöli. Mindegyik azon negyven magyar bencze-apátság közül való, melyek a tatár-pusztitásnak és a belviszá- lyoknak estek áldozatul. A két sz. Péter földvári apátság közül, melyiket kapta Várdai Péter, az ő fogsága alatt szenvedett kárainak pótlására ? nem tudom. Egy D. (Donch v. Dematva ?) betűvel jegyzet sz. Péter földvári apátnak 1303-ban kelt Okrád és Minho puszták eladásáról szóló bizonyságlevelét láttam, néhai Hatos Gusztáv okmánygyüjteményében, melyet ő Baranyamegye monográfiájához nagy számmal és szorgalommal összeszedett, mely gyűjteményt ha jól tudom az akadémia szerezte meg, — jó lenne, ha a baranyai urak onnan beváltanák. Ezt már máskor is mondtam, de siker nélkül. Én a földvári csonka-tornyot — donjont — a XIII-ik század polgár háborúinak végéveiben, de semmi esetre sem Várdai Péter érsek által építettnek vélem. A XV-ik század végén, mikor már az ágyukat ismerték s használták, másféle védműveket alkottak, nem ily egyszerű, bár vastag falazaton zömtornyokat, milyenek a földvári, simontornyai, visegrádi, sza- lontai, melyek szükség idején éléstárul szolgáltak. A Marsili által rajzolt duna-földvári hármas toronyból, egy a donjon, kettő a régi apátság bazilikájának még akkor fönmaradt kettős tornya. Földvár 1690-ki pecsétjein még látható e kettős torony, valamint a MADOCA FALV PECETI-n, a XVI-ik századból is megvan az ottani apátság kettős tornya. A középkori donjonok csinos példánya maradt főn Somogy-Csurgón az is perjelséggel birt János lovagoktól, — egy közel harmincz meter nagyságú nyolcz szögletü sugár — rövid csúcsban végződő torony, melyhez jelenleg a kath. templom ragasztva van. A Johanitz rend lovagjai fekete környükön nyolcz sugáru csillagot viseltek — innen tornyuknak is nyocz oldalszöglete. Az őrtorony északi és déli felén voltak, — mint az alap romokból kivehető, a rend lovagjának várkastélyai. Én, a duna-földvári régi apátságról, s még fen- levő már ma csonka-tornyáról máskor is tán 3—4 év előtt is írtam s »Tolnamegyei Közlönybe«, de az már felejtve van. Majd ismét 2—3 év múlva jön újabb fiatal történetbúvár, ki azt hiszi, hogy ő födözte fel Amerikát, majd megint arra hivatkozik, hogy Várdai Péter kapta sz. Péter Földvárt, s ez nem lehet más, mint a duna-földvári sz. Ilona Földvár. Hőko Lajos. Egy gargon ember életéből. Szabad I no nem hallja, sza-b-a-d 1 — Alázatos szolgája, van szerencsém jó reggelt kívánni a tekintetes urnák. — Mi járatban van Ollósi ur? Megkövetem egész alázatossággal a tekintetes urat, elhoztam a számláját, egy kis pénzre lenne szükségem.-• Hm, hm, maga mindég csak pénzt akar . . . Tudja mit? — jöjjön el jövő hó elsején, akkor majd megkapja azt a pár rongyos forintot. — De kérem alássan, megkövetem a tekintetes urat ■— múlt hónapban is ugyanezt tetszett mondani. Lássa tekintetes uram, nekem is nagy fizetségeim vannak, azután meg, hisz tetszik tudni, apa vagyok, kit az Isten áldása nagyon is felkeresett. Nyolcz gyermek kér naponta kényé ... — Hja? én arról nem tehetek. Ha eddig várt, akkor még egy hónapig is tud várakozni. Most pedig már mehet, láthatja, hogy még álmos vagyok.
