Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

fennáll és lényegesen nem változott. Mig Európának többi népei századok véres küzdelmei után érték el, ki előbb, ki utóbb, a politikai állam egységét, mi már századokkal elébb egységes állam valánk. És még is mi állunk a nemzeti egység tekintetében a körülöttünk alakult államok, nemzetek között az utolsó sorban.

Nem követtük a többi nemzetek példáját, kik bizony nem voltak válógatósak az eszközökben, s a kiknek legtöbbjét vér és tűz forrasztotta egygyő. A barbárnak csúfolt magyar volt az egyedüli, a ki emberségesen bánt mindig a területén lakó egyébb népfajokkal; nem használta a beolvasztásra a múltban egyedül sikeres eszközt: a kényszert és erőszakot. Pedig ez nem csak politikai okosság, de az ön- fentartás kötelessége indokoltabbá tette nálunk, mint | bárhol egyébütt.

Mint idegen elem ékeltük be magunkat Európa közepébe; úgy voltunk, sőt részben vagyunk még most is mint a tenger közepén felmerült szikla, minden oldalról ostromolt ez irigység a gyülölsóg dühös hulláma. Elseperni ugyan nem bírta, de vájt belé olyan rést, melyet csak nehéz munkával, kitartással, eszólyesen alkalmazott erólylyel leszünk képesek kitölteni.

Ne engedjük azonban magunkat elriasztani a nehézségek által; mindenek előtt és mindenek felett ne engedjünk tért a kishitűségnek a túlságos óvatosságnak, mely rendesen nagyon is átlátszó alakiságok mögé szereti rejteni a fő czélt. Ez pedig sem több sem kevesebb, de igen és minden. A magyarosodás terjesztése minden áron minden eszközzel, kivéve a kényszert és erőszakot.

Társadalmi czimet, czéget adunk egyletünknek és ez helyes. Mi nem alakulhatunk politikai párttá. Még kevésbé szegődhetünk a létező politikai pártok bármelyikének szolgálatába. De másrészt egy oly egyesületet, moly egy más politikai czél elérésére törekszik és e végre alakul, legyen annak neve, czjme, bármi, csupán csak társadalmi szövetkezésnek senki sem fogja tartani; mert bizony ennél sokkal több és kell is, hogy több legyen.

Igen helyes, hogy első sorban társadalmi utón és eszközökkel kiván czél ja elérésére működni. De ne áltassuk magunkat; ma már midőn a hazánkban létező nemzetiségek között az izgatás oly nagy mérveket öltött; midőn nem elszigetelt magokban álló, hanem a szomszéd államok nemzeteivel rokon fajokkal van dolgunk; midőn az izgatások hatalmas kül- befolyások mellett oly fokra fejlődtek, hogy már a kihívó támadó fellépések számos jelenségeivel találkozunk, a csupán társadalmi működés elégsége nem lehet. Nem rendelkezik annyi erővel, annyi tekintéllyel, a mennyit ily nehéz helyzet követel. Csupán evvel nem szálhatunk szembe a siker reményével, a támadás és a támadók rendelkezésére álló és általok

ritka erólylyel, szívóssággal, tervszerűen alkalmazott eszközökkel.

E mellett még a legjobb esetben is a társadalmi működésnek hatása csak lassú, aprón fokozatos, sok évek eredménye lehet, lenne még akkor is, ha olyan magyarositási védegyletre bírnánk szánni magunkat. Mi azonban nem várhatunk; a helyzet fenyegető állapotában oly eszközökhöz kelletik nyúlnunk, melyek gyors hatályos eredményt biztosítanak. I Okvetlen szükséges, hogy a társadalom és a politika minden tényezője egyesülten latba vesse minden erejét. Meg kell nyerünk a kormány, s a törvónyho zás, sőt még az egyházak közreműködését is.

Épen ezért nem elég, hogy alapszabályaink csupán társadalmi eszközökkel valósítható intézkedések szűk körére szorítkozzék.

Hanem igenis határozott és ki is mondott feladatául kell lenni: hogy figyelemmel kisérje a magyarosodás minden mozzanatát; figyelje meg, sőt ellenőrizze a törvény és kormány minden intézkedéseit, rendeletéit, melyek a magyarnyelv terjesztésére vonatkoznak. Tartsa feladatának a kormánynak vagy ha kell a törvényhozásnak is figyelmét felhívni az általa tapasztalt hiányokra, vagy a netalán szükségesnek felismerő újabb intézkedésekre. Legyen segélyére minden politikai oly mozgalomnak is, mely az államnak minden intézményét, minden szerves orgánumait olyanná akarja tenni, hogy azok a nemzetiség és a magyar nyelv terjedésének ne csak útját ne állják, hanem annak hatalmas tényezőivé váljanak.

Mindezek oly feladatok, melyek czélunk elérésére nélkülözhetlenek, de csupán társadalmi működéssel el nem érhetők.

Nem tudjuk mikor zúdulnak fejünkre az Európai bonyodalmak. De most legalább egyidőre szünet állott be. Nincsen aki megmondhatná meddig fog tartani, valószínűleg sokáig nem, semmi esetre oly sokáig, hogy a csupán társadalmi működés eredményének valósítását megérhessük.

Többet kell hát tenni, gyorsan haladék nélkül.

A siker biztos, ha nem tétovázunk, ha megértjük, hogy eme három dolog okvetlen szükséges.

Nyíltság —. Buzgóság —. Bátorság.

Ne rejtsük czólunkat kas alá; amúgy is tudja ország-világ, tudják az idegen fajok, hogy végczólunk a magyarosodás terjesztése, nemzetiségűnk tömörítése. Mondjuk ki tehát ezt nyíltan már az alapszabályokban is.

Legyünk buzgók; ne csak nevünket és pár fillérünket adjuk oda, — de legyen az egyletnek minden tagja a kitűzött czélnak megannyi apostola mindenütt és minden időben.

Legyen bátorságunk nyilt sisakkal fellépni. Fajunk személyes bátorsága nem szorul bizonyításra. De politikai bátorság dolgában meg legjobb állam- fórfiaink sem ütötték meg mindég a mértéket. Most is sokan találkoznak, akik a burkolódzást az equiKereste az eltűnt család, az ország, kinek fia volt, érdekelt kereskedő felek, nagytudományu expe- ditiók, hirszomjas kalandorok. De nem találta meg senki, még csak a nyomát sem.

Halottnak nyilváníttatott; felbontották a legnagyobb rendben hátrahagyott végrendeletét és eljártak annak szomorú módja szerint.

A gyász nagy volt és általános.

Most már faragják emlékkövét.

A csendes nagy Oczeán ringó habjai közepett egy óriási szikla nyúlik ki az azt köritő korálzáto- nyok közül, aki hozzá közeledik, "az lehetetlennek véli, hogy e szigeten valahol, bár csak csónakkal is ki lehessen kötni. Oly ridegen néz ki, hogy ugyancsak szerencsétlen hajótöröttnek kell annak lenni, ki e szigetre jön, amely egy hajónak sem esik útjába és ezt a magas sziklahegyet megkísérti megmászni. Ha képes erre, úgy a hegyektől körülvett szigetet belülről völgyesebbnek találja . . .

Oh csoda, a barátságtalan és a rossz szelek miatt kopár sziklahegy itt egy félkör alakú katlant mutat, és annak óriást kiterjedésű fenekén és oldalán a leg- dusabb délövi növényzet int az utas felé mely szépségében ragyog és paradicsomilag mosolyog; az oly kínosán fölvergődött ember úgy érzi, e soha emberi láb által nem taposott édenben, mintha nyomasztó álomból ocsúdott volna föl, szeme és füle napsugárban és zenében fürdik; a most messze lenn látszó tengerben a nap sugarai milliónyi szikrákban ragyognak s a fény játszi gyermekként surran végig a viz halványan elmosódó kékjén. S belül mily igéző táj — illatkörnyezte hegyek, csillámló erdők telve hasznos fákkal és vaddal, egy, a külső szikla hegyben eltűnő

folyó. Óriási arányokban burjánzó természet. Faóriá sok, melyeknek lábai körül a mesés szépségű és szin- gazdag virágú, tropikus bozót pozsgás levelei és kötél vastagságú szívós indái valóságos eleven torlaszokat képeznek . . .

Az ágak közt rikácsoló majmok h’mbálóznak galyakra gömbölitett farkaikon és nem is szöknek el az ember közeledtére, olyan szelíd állatnak tartva azt is, mint minő a többi szigetlakó. Ezerszavu és ezer- szinü papagályok kajdácsolnak fülhasogatóan, legelésző antilopokat azonban ez nem látszik háborgatni.

A folyó eleven a flamingók, gémek, gödények soha nem álmodott fajaitól ; félrőfös lábú békák, aranyszínű teknőezök úszkálnak, pocskolnak falkánkint.

Hasonlithatlan pompájú a természet a vadság és ősiesség jellegével. Ámde az őserdő magasztos csendjét itt nem lehet föllelni sehol. A túlgazdag állatvilág szakadatlanul hirdeti jelenlétét.

Rossz szelektől a magas hegyek által jól megóvott erdőben : a kókuszpálmákról emberfőnagyságu édes bélü tejes nedvü diók lógnak. A banán fák húsos tápláló gyümölcsöt kínálnak. A Szent-János kenyérfa ágai csakhogy le nem törnek a nagy áldás súlyától. Szerecsendió, fahéj, bors, szegfű vadon nő, mint nálunk paréj és fűzfa. A kenyérfa kész kenyeret érlel, melyet meg sem kell sütni, csak leszakitani . . .

Ne aludjatok el gyermekeim, mert hát már megmondom: Hogy azon holtnak vélt királyfi itte szigeten él, a külvilágtól örökre elzárva, boldogan feleségével és hajónépével, kik itten a hosszú kóborlások után megelégedett szorgalmas telepitvé- nyesek.

így élhettek kétezer év előtt a szent föld pátriárkái.

vocációt szükségesnek hirdetik. Félnek, tartanak, mert nem ismerik a nemzet erejét, és abban nem bírnak.

De ha az elbizakodás hiba, a túlságos óvatosság még nagyobb. Legnagyobb a diplomatizálás azok részéről, kik annyira nem értenek hozzá, hogy ellenfeleinkben oly rövidlátást tesznek fel, a melyet ügyetlen leplezgetéssel félre lehet vezetni.

Ismétlem, nagy feladat áll előttünk, de nagy bátorság nélkül soha senki és sehol sem teremtett mi sem fogunk teremteni.

Perczel Miklós,

orsz. képviselő.

Fecskendő próba.

Simontsits Béla megyei alispán ur által pályázat hirdettetett a községeknek beszerzendő tüzi-fecskendő tárgyában, fölszólítva a gyárosokat, miszerint mintafecskendőiket és ajánlataikat folyó évi november hó 17-ik napjára küldjék be, hogy azok munkaképessége, tényleges kísérlet által meghatároztathassék és hogy igy meg legyen adva a mód, miszerint a jók közül a legjobb kiválasztható legyen.

A kísérlet megtartására a városháza udvara lett megjelölve, a fecskendők kezelésére pedig kivonult a szegzárdi önkéntes tűzoltóság egy szakasza,

A próba meglehetős rendszertelenül tartatott meg, nem volt meg az egységes vezetés, nem volt meg a kellő körültekintés, hogy a szivattyúkat kezelő tűzoltók egyforma számban, egyforma erővel dolgozhattak volna. De mindazonáltal lehet megközelítő Ítéletet mondani az egyes fecskendők munkaképességéről, azok szerkezetéről. Első sorban örömünknek adunk kifejezést, miszerint ma már oda fejlődött fecskendő- gyártási iparunk, hogy nem szorulunk a külföldre, nem kell a külföldi, igen sokszor selejtes áruért pénzünket adni, mert gyárosaink képesek ma már kitűnő, minden kívánalomnak megfelelő fecskendőket előállítani. Kétszeres öröm ért bennünket szegzárdiakat, mert egyik kiállító helybeli iparos volt, a kinek kiállított fecskendői teljesen inegállták helyüket.

Minta-fecskendőket a következő gyárosok küldöttek be:

Trogmayer Újvidékről . .

Ríjipprecht testvérek Pécsről. Walsér Budapestről.‘ . .

Geittner és Rauch Budapestrő Jilk László Szegzárdról .

2 darabot,

1 „

4 1

1 ,,

3 „

Méltatni fogjuk a fecskendőket sorrendben:

Trogmayer által kiállított 100 mm. cilinder bőségü. mozdony fecskendőjének működése gyors, sugara egységes, járása könnyű, a kezelő-személyzetet nem fárasztja. Ugyancsak 90 mm. vizhordó kazánnal ellátott fecskendőjének működése gyors, sugara egységes, járása könnyű. Ezen fecskendő szervezett tűzoltóság részére megbecsülhetlen, mert a szivattyú mellett van alkalmazva a kazán-lemezből készült, 5 hectoliter űrtartalom víztartó; ezen víztartó minden időben megtöltve tartható, ezáltal megadatik a mód, miszerint abban a perezbeo, a melyben a fecskendő a vész helyére ér, actio képes. Hogy milyen haszonnal jár ezen körülmény a vész megfékezése tekintetőben, azt a szakavatott tűzoltó képes legjobban megitélni.

Előnye ezen fecskendőknek, miszerint szelepszerkezetük még munkaközben is könnyen kivehető ős ennélfogva könnyen tisztítható.

Rupprecht testvérek által egy kisebb fecskendő állíttatott ki, cilinder bősége 100 mm., de víztartó kazánja kevés űrtartalommal bir; úgy látszik, a gyárosok arra számítanak, miszerint ezen fecskendőjüknél inkább a szivó-szerkezet fog használtatni. A fecskendőnek működése gyors, sugara egységesebb lehetne, járása fárasztó a személyzetre. Szelep-szerkezete éppen úgy, mint a Trogmayer-főlénól, könnyen kezelhető. Ezen fecskendőnek hibája a nyomó-rudak rövidsége, azért fárasztó a munka és ennek következtében nem elég egységes a sugár. Ha a gyárosok nagyobb víztartót alkalmaznának és hosszabb nyomó- rudakat, bizonynyal elhárítják ezen hibákat a különben tömören és jól elkészített fecskendőjüktől.

Walser által kiállított fecskendők közül kettő lett megpróbálva. Az elsőnek cilinder bősége 100 mm. bécsi víztartóval, működése elég gyors, sugara nem egységes, oly annyira, miszerint 5 méter távolságban már erősen szór, kezelése fárasztó.

A második fecskendő cilinder bősége 100 ram., működése gyors, sugara közepes egységgel, járása könnyebb, mint az előbbié. Víztartó kazánja nagyon alant van elhelyezve.

Geittner és Rausch nem tartották érdemesnek Budapestről egy uj fecskendőt küldeni, hanem