Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
A helyzeten tehát javítani kellett s megalkottatott az 1884. évi XVII. törvényczikkbe iktatott ipartörvény, mely hogy mily sok kívánni valót hagy főn s mennyiben nem felel meg a mai követelményeknek azt legjobban mutatja a lefolyt aradi országos iparosgyülős, mely gyűlés a most idézett törvénynek revízióját sürgeti; egyedül az iparostanon- czok oktatásának czélszerü és üdvös szervezetét lehet a törvényben különösen kiemelnünk, mely nagyrészt bevált egyes intézkedései által azon osztálynál, melynek érdekeit előmozdítani hivatva van; többi közt ki kell emelnünk azon intézkedéseket, melyek iparos-ifjuságunknak nemcsak gyakorlati kiképezését és elméleti ismereteinek megszerzését rendelik, hanem azt szigorúan ellenőrzik is. El kell tehát ismernük, hogy iparos tanoncz- oktatásunk ily tervszerű felkarolása már magában véve is a hazai iparnak fejlesztésére, s ez által az egész ország jólétének előmozdítására vezet. Azonban az ipariskolák fentartói ős vezetői még mindig több akadálylyal küzdenek, melyek útjában állanak ezen iskolák által kitűzött czél elérésének. Ilyen első sorban a tanórák helyes beosztásának kérdése, mely a szegzárdi ipariskolában is a jelen tanévben némi összeütközésbe ho/ta az ipariskolai bizottságot az elsőfokú iparhatósággal, mely törvény szerint magának tartja fenn az ipariskolában! tanitásidőnek megállapítását. Ez intézkedése a törvénynek azonban — mint a tapasztalás is mutatja —- nem helyes, mert az ipariskolai bizottság, melynek tagjai a szakértő tanerők is, inkább hivatva van a helyes és czélszerü tanítási idő megállapítására, mint az elsőfokú iparhatóság, mely tulajdonképen egyes személyből állván, nagy kiterjedésű hivatalos teendői miatt nem is szerezhet magának meggyőződést arról, hogy tulajdonképen melyik tanítási idő volna czélravezetőbh: a nappali, vagy esti tanítás e? A tanórák helyes beosztásának kérdése tehát ezek szerint még jelenleg sincs megoldva; legtöbb helyen a késő esti órákban, más helyeken a kora délutáni órákban végzik a tanítást. Az egyik időszak épp oly czélszerütlen, mint a másik; nem helyes - szerény nézetem szerint ■— a kora délutáni órákban a tanonczot elvonni az üzlettől, épp olyan helytelen •<ft másik szélsősége mely a kifáradt tanonczokat az esti órákban kényszeríti az iskolába. Innen van a sok és gyakori iskolamulasztás, mely az iparhatóságoknak időtöltéssel járó kellemetlenséget okoz, az iparos tanonczokat és mestereiket pedig gyakran méltatlan büntetés elszenvedésére kárhoztatja. Az illető hatóságoknak volna tehát feladata a két érdeket kölcsönös tapintattal összeegyeztetni. Az iparos tanonczok erkölcsi magaviseletének javulására nagy hátránynyal van az, hogy a törvény elfelejtkezett gondoskodni az iparos tanulók hit- és vallásoktatásáról. Mert bármint hangoztassák is a modern nevelők, hogy tanításukat megannyi vallás- erkölcsös szellem lengi is át, mégsem ismerem el ennek oly hatását a nagyrészt rakonczátlan ifjúságra, mintha a hit- és vallásoktatásra hivatott egyyén al- kalmaztatik. Vagy ki merné tagadni azon állításomat, hogy j épen az ezen korban levő s különösen az iparos tanulóknak van szüksége vallás-erkölcsös nevelésre, mely czélunkat nem ■érhetjük úgy el a rajzoktatás- I nál, számtannál vagy az olvasás tanításánál, mintha ! erre külön időt és külön hivatott egyént alkalmazunk ? Avagy szóljak-e az iparos-tanulóknak testgyakorlatáról, hol a nemsokára hadköteles ifjúság elő- ! készíttetik a katonai fegyelem- és rendhez, állása, járása, szóval minden mozdulata ügyesittetik ? Ezek volnának szerintem még azon kívánni valók, melyek az ipartörvény revíziójánál az iparos-ta- nonczok oktatására vonatkozólag tekintetbe volnának veendők. u Előnyei a rendezett tanácsnak a nagyközségi szervezet felett. Vezórczikkünkben megígértük, hogy egy másik czikkben — kellő tájékozódás okáért — fel fogjuk sorolni a czólbavett uj szervezet kézzelfogható előnyeit. íme. Ígéretünknek állva, közöljük azokat sza- I batos rövidséggel, azok kedvéért, kik talán e fontos I ügyben mindeddig nem látnának teljesen világosan. A rendezett tanácsú városoknak a nagy- és kis- j községek feletti előnyeik, előjogaik, hogy azok önálló- ! Sággal, önkormányzati joggal bírnak a községi bel- kormányzat minden ágazataira nézve s ön-alkotta I szabályrendeleteiket önmaguk által választott és nekik felelős elöljáróság által hajtják végre, a megye-hatósággal közvetlen az alispán által vannak összeköttetésben, mig ellenben a nagy- és kisközségek a járási szolgabirák felsőbb hatósága alá vannak rendelve, kik nem általuk választatnak s nekik nem felelősek ; és szabályrendeleteiket is a megye által a nagy- és kisközségek számára kiadott rendelethez tartoznak idomítani; rendezett tanácsú városok, jövedelmeik szaporítása végett a városban és annak területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhetnek. A képviselő-testület nagyközségekben legfeljebb 40 tagból állhat s ebből is csak fele szám töltetik be választás utján, mig ellenben rendezett tanácsú városban a képviselő-testület tagjainak száma 200 is lehet, a város népességének aránya szerint. A rendezett tanácsú városok maguk, önállóan kezelik a mezei, hegyi, vásári, piaczi, építészeti és közégészségi rendőrségei;; maguk gyakorolják az árva- és gyámhatóságot a községbeli árvák és gondnokság alatt állók minden perenkivüli ügyeikben; eljárnak az iparosok, gazdák és cselédeik között, a szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben; ezen nagyfontosságu ügyekre nézve, a nagy- és kisközségek a járási szolga- biróság ős a megyei árvaszők felsőbb hatósága alatt állanak, már pedig a községi árvák ügyeiben e gyámhatóság elnyerése ős az árvapénzek kezelésének és kiutalványozásánák jogosultsága, valamint a magán gyámi számadások vizsgálatának illetékessége minden községre nézve kétségbevonhatlanul nagy fontossággal bírj Szegzárdra nézve a rendőrség általában s a hegyi rendőrséghez tartozó hegybiróság életbeléptetése szintén életkérdés, miután jövedelmének fő forrása nagy kiterjedésű szőlőhegyeiben van, — önálló hegyi rendőrség pedig csak rendezett tanácsú szervezet mellett állítható fel. Mindezekhez hozzá vevén, hogy a rendezett tanácsú intézménynyel felállítandó elöljárói állomások szakképzett férfiakkal fognak betöltetni, kik minden hanyagság, tudatlanság vagy rosszakaratból származható minden károkért úgy a községnek, miként egyeseknek és az államnak kártérítéssel is tartoznak, — kiknek minden hivatalos teendőit a képviselő testület ellenőrzi s kik legpontosabb számadással tartoznak : kétségtelen, hogy a rendezett tanácsú városi intézmény a nagyközségi szervezet felett kiszámit- hatlan előnyökkel bir. Azért e helyen is újólag ős melegen üdvözöljük a nemes mozgalmat, mely a rendezett-tanács érdekében a sajtó terén, a közönség soraiban, oly elementáris erővel s nagy hullámokat verve megindult, — kívánunk a küzdőknek fényes sikert, megérdemelt diadalt mielőbb! Borzsák Endre Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi november hó 7-én tartott ülésről adjuk a következő jelentéseket: Kir. államépitészeti hivatal jelentése. A budapest-eszéki államut tolnamegyei szakaszának fenntartására Rosmayer Ferencz vállalkozó által szállított fedanyagot Fehéry János kerületi kir. felügyelő felülvizsgálván az ezen alkalommal minőség tekintetében egészen rendben nem talált 406J két köbméteres kavics rakás, vállalkozótól érték csökkenés levonásával átvétetett és rendeltetési czóljára fordittatott, vagyis annak beteritőse azonnal megkezdetett. — Nevezett kerületi kir. felügyelő felülvizsgálta továbbá, és próba terhelés alá vette, a Sión Kölesd mellett újonnan épített vasiadat; mely próba terhelés, e hid kellő hordképessógét csalhat- lanul bizonyítja. Egyebekben különösen felemlitésre méltó nem fordult elő. Kir. tanfelügyelő jelentése. Romanecz Béla toll nőit ur, az 1889/90. tanévi nópnevelésügyi statistika feldolgozásával volt elfoglalva, s elismerőleg jelenthetem, hogy e nagy munkát annyira elkészítette és összeállította, miként az eredmény előadását a jövő havi ülésre kilátásba helyezhetem. Magam pedig részt vevén a szegzárdi központi tanitó-egyesületnek október hó 23-án szép rendtartással és sikerrel lefolyt ülésén, a többi folyó ügyeket intéztem el akként, hogy a beérkezett 155 darab ügyiratból, melyek az iktató számát 1394-ről 1549-re emelték föl, a múlt havi 5 darab hátralék elvégzése mellett feldolgoztam 127-et összesen 132, s igy a további felmunkálásra visszamaradt 28 ügyirat. Kir. ügyészség je 1-entőse. A letartóztatott egyének létszáma 128 főre ter- terjedt, — kik közül; fegyházra ítélt volt . . 29 egyén börtönre )> 77 • . 57 77 fogházra » 77 * . 15 77 elzárásra 7) n • , 2 rí vizsgálati fogság alatt * 17 7) fellebbezés alatt állott . 8 .77 Összesen . . 128 egyén. tett ígéretét. Óh barátom, szomorú, nagyon szomorú napok voltak ezek rám nézve. Nem akartam, de nem is tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Lujza mást szeressen. Megutáltam a munkát s folyton ez aggodalmaknak éltem. Végre egy döntő lépésre határoztam el magam. Újból írtam neki és pedig csak ezt: »Ha szeretsz még, irni fogsz. Ha szived nem sugallja, hogy engem megnyugtass, úgy ne vedd kezedbe, a tollat!« Azután kitűztem oly határidőt, mely alatt a posta kétszer fordulhat meg, s vártam. Ha a kijelölt határidőig nem jön tőle válasz — igy határoztam el — úgy legjobb lesz lemondanom . . . akkor már reményem sem lehet . . . De a mi még nyugtalanabbá tett az annak elgondolása volt, hátha elvész útközben a levél s nekem majd azt kell hinnem, hogy Lujza nem válaszolt . . . Hidd el, alig bírtam volna ez izgatott kedélyemmel, ha nem nyúltam volna az idegeimet csillapító morfiumhoz. Pedig te tudod, hogy mennyire irtózom az orvosságtól. Az első posta fordultával jött tőle a válasz. Már messziről ráismertem azokra a gyengéd vonásokra s úgy téptem ki a levélhordó kezéből a levelét. Valóságos ünnep volt számomra e nap, melynek nem volt annyi órája, a hányszor én átolvastam e levelet. Az egész lap tele volt irva, még oldalvást is rászorított egy sort. »Kedves Aurel! Sietek a válaszszal« — igy kezdődött a levél — »nehogy azt higyjed, hogy elhide- gültem irányodban, mikor ma is épugy szeretlek, mint azelőtt. S ha ritkán is fogok irni, ebből ne azt következtesd, hogy szivem tiltja, hanem csak azt, hogy minden mozdulatomra Argus szemekkel figyelnek.« A levél, melyet az én aranyos virágom igy fejezett be: »Gondolj néha Lujzádra« újra visszaadá nyugalmam, de nem egészen, mert volt a levélnek egy része, mely gondolkodóba ejtett. Lujza elmondja, hogy volt nála egy kérő, de az »ellenszenves« volt. No s ha rokonszenves lett volna ? Hát lehet előtte valaki, ki hozzá ily lépéssel közéig, még rajtam kívül is rokonszenves? Ez az, mi örömömbe ürmöt dobott. Tudod, férfiú vagyok ; szilárd, akaraterős, ki nem ágyúval lő verebekre s kit merő képzelődések nem igen szoktak megrémíteni. De be fogod látni, hogy Lujza levelének ez a része elég okot ad, hogy fölötte gondolkodóba essem. Ne vigasztalj, ne magyarázd ki Lujza szavait; ezt csak ő maga tehetné. De, hogy lásd, mily figyelemmel olvastam át Lujza drága sorait, még egy kijelentésére teszlek figyelmessé, arra t. i., hogy csak ritkán fog írhatni, mert környezete miatt nem teheti. Nohát ennek is gondolkodóba kellene ejteni, ha nem tudnám, hogy az én kedves Lujzám tapasztalatlan, bátortalan lányka. O nem tudja azt, hogy mikor kicsiny szobájába tér nyugodni, mielőtt szép szőke fejét azokra a csipkés párnákra hajtaná, akkor is Írhatna pár sort még irónnal is annak, kit szeret s ki őt szereti. Hisz nem látja azt meg senki, csak az Isten, az pedig úgyis belát a szivekbe. Az én félénk kis galambom nem tudja, hogy az igaz szerelem nem ismer akadályt. De ő úgy látszik az ész szavára akar hallgatni. A kis balga nem tudja; hogy az ész és szív nem mindig ellenkezik, hogy sokszor az ész is azt parancsolja, mit a szív sugall. Ha szerelmünkkel olyat ajándékozunk meg, ki hozzánk méltó, ki viszontszeret bennünket, ki szerelmünkre érdemes, kit nemcsak szeretni, hanem becsülni is tudunk, ki egy fokkal sem áll alantunk, hidd el, ily esetben elnémul, el kell hogy némuljon az ész szava s csak a szív osztja parancsait. Nem ismerem Lujzámat oly naivnak, hogy azt higyje, ha ő kissé tartózkodóbb, hogy ő már akkor az ész szavára hallgatott. Távolról sem. Egyébként a lányok szive . . . Kopognak ajtómon. Be kell fejeznem e sorokat. Pedig még sok mondani valóm lett volna. Én azt hiszem, hogy az én Lujzám nemsokára újra fog irni, talán még többet, talán még kedvesebben . . . Újra kopognak . . . A viszontlátásig! Aurél.
