Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-05 / 40. szám
vetésnek, hanem ezenkívül van a közvetítők- | nek még egy hibájuk s ez nagyon általános, mely legalább nézetünk szerint a közérdek szempontjából rövid idő alatt elhagyandó | volna. S ez az, hogy a közvetítők legnagyobb része annak a gazdaközönségnek az érdekeit, mely a megélhetés alapját szolgáltatja neki s melytől közbenjárásáért törvény engedte módon dijt szed, fizetést fogad el, semmibe se | veszi. Egyetlen törekvése a kereskedő javára az árakat lenyomni. Sőt a hit emlegette egyszer, hogy a köz- I vetilők egy része titkos conventiculumon meg- i állapította, a borárát s minden eszközt mozgásba hozott, hogy fellebbezhetlen határozatát végre is hajtsa. A legnagyobb nyomást alkalmazta azon kereskedőkkel szemben, kik a mindenható conventiculum megállapodását figyelmen kívül hagyni elég bátrak voltak. Hát ezt az eljárást a közvetitőknek a j a lehető legrövidebb idő alatt, a békés együtt- j élés érdekében be kell szüntetni. Legyen az az alkusz böcsületes közvetítő s ne legyen, sem a kereskedő, sem a ter- j melő érdekhajhászatának támogatója. Vezesse, informálja a kereskedőt, mondjon neki az | árukról elfogulatlan véleményt, hasson közre j mindkét félnél, hogy üzletet csináljanak; de ne legyen a gazda közönségnek határozott ellensége s a kereskedőnek feltétlen támo- | gatója. Ez az alkusznak a hivatása s az ily hi- j válását szem előtt tartó közvetítőt bizonyára mindenki megböcsüli s nem fogja kisérni az az ádáz gyűlölet, mely bizonyára most a legtöbb bortermelő helyen óriási mérvben ki van fejlődve. b. A szegzárd belvárosi rom. kath. templom \ uj harangjai. A szegzárdi rom kát. hitközségi tanács múlt vasárnap délután gyűlést tartott. A gyűlés fő tárgyát a pécsi Rupprecht testvérek czégnek a belvárosi tem- plom uj harangjaira vonatkozó költségvetésének megbeszélése, illetve elfogadása képezte. Az említett czég j két költségvetést nyújtott be. Az első szerint a harangok D-dur akkordban öntetnének s a nagy harang 1500 klgr. lenne (a mostani 966 klgr.) Minthogy ezen 1 harangok méreteihez a mostani faállványok szükek, az uj rakállvány 1650 írtba kerülne. Az összes költ- ség e tervezet szerint a harangok teljes felszerelésével, az újak ide szállításával, föltételével, a régiek levétele I s Pécsre^litelével 5043 irtot tesz ki. A második költségvetés «zerint a harangok E-dur összhangzatuak len- ! nének. Á nagy harang (1060 kgr.) nem sokkal ha- ' ladná meg a mostani súlyát. Mind a négy harang ön- , tése, felszerelése, ép úgy, mint fentebb, vasállvány nélkül 1901 frt. A hitközségi tanács, bár tagjai kivé- | tel nélkül a nagyobb harangokat óhajtották, tekintet- I tel az egyház község amúgy is eléggé megterhelt vol- J tára, a kissebbek mellett foglalt állást, ha a jelenlegi i fa állványok még teljesen alkalmasak. Ez okból végleges határozatot nem hozott, hanem az állványok megvizsgálására elhatározta szakértőket felkérni. A szakértőki szemle hétfőn történt meg. A felkértek kimondották, hogy a mostani állványok teljesen alkalmatlanok. Tehát okvetlenül uj állványok kel- | lenek, még pedig vasból, mert a mostani nagy harang megrepedésének oka is az volt, hogy a mintegy 40—5° év előtt készült faállványok engedtek. Ezek szerint a kisebb harangok is körülbelül 3500 forintba fognak kerülni. Mit fog határozni a legközelebbi hitközségi tanács-ülés? nem tudjuk. Azonban azt hisszük, hogy nemcsak a magunk, de Szegzárd kathalikus lakosai nagy része óhajának adunk kifejezést, midőn arra kér- j jük : fogadja el a nagyobb har ngokat. Igaz, hogy a ! költségkülönbözet úgy 1500 frt lesz, de még nagyobb különbség lesz a harangok közt. Ha már 3500 frtot i kell kiadnunk azért, hogy a mostaniaknál alig valamivel nagyobb harangokat kapjunk, a meiy négy uj harang összevéve kisebb sulyu lesz, mint az újvárosi három : ne sajnáljunk még 1500 frtot s akkor lesznek oly harangjaink, melyek méltók templomunkhoz. Nagyobb lesz a teher; de ennek ily esetben nem szabad egyetlen irányadónak lennie. A harangok nem oly dolgok, a melyekről azt mondhatnók: ha majd több pénzünk lesz, veszünk újakat. Ha jól elkészit- vék, évszázakra szólnak. Méltóságosan komoly zenéjükben nemcsak mi, de unokáink, dédunokáink is gyönyörködni fognak s áhítatra hangoltatnak. Szegzárd kathólikusai büszkék — és méltán — templomukra. Ha idegen jő a városba, nemes dicsekvéssel vezetik abba s mutogatják szépségeit. Örömtől dagad keblök, ha látják, mint bámulják mások nagy méreteit, hatalmas iveit, csinos festését, szép főoltárát, díszes szószékét, orgonáját, s mondják : ez valóban székesegyház. Azbnban ha eddig valáki harangjait hallotta, mindenki azt mondotta: kár, hogy nem nagyobbak s jobb hanguak; igy sértőn zavarják azt a kellemes összbenyomást, melyet az egész templom az emberre tesz. A királyi kegygyei karöltve őseink buzgósága emelte Szegzárd eme büszkeségét. Az ő vallási buzgalmak ékesítette fel azt Isten házához méltóan. Ha végig tekintünk művökön, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mi ennyire alig volnánk képesek. S oly időkben tették ők ezt, a mikor még ki sem heverték, még sínylették az 1794-iki tűzvész nyomait s ugyancsak kés rvesen nyögték a franczia háborúk által meg- | követelt pénz- és véráldozat súlyát. S minket most az Hinerariumokat, hanem körülbelül az összes e szakmába vágó könyveket. Cellarius, Farlatus, Her cse Heh, Salagius, Schoenwisner, Tomka, S zá s z k y, M u c h a s, S i k 1 er, Reichard, Ascbach, Scmidl stb. szerzők könyveit mind áttanulmányozta, mielőtt „Győr megyei Sabaria“ czikkét a közönség kezére bocsátotta. E czikkében ő is Földvár helyére helyezi Anamantiat. Ez az alap, a melyre támaszkodva állítottam, hogy Anamantia F. helyén állott s e nézetem azóta nem gyöngült, hanem erősbödött. Bekker Antal ur, ki a régi emlékek iránt kiváló előszeretettel viseltetik, szöllője környékéből meglehetős szép kis gyűjteményt állított össze. Az edényeken s szerszámokon kívül pénzgyüjteménye is magára vonja a szemlélő figyelmét. Van néhány pénze, melynek készítési ideje a rómaiaknak hazánkban való elterjedését megelőzi. Római pénze van Constantin, Diokletian, sőt Julius Caesar idejéből is. E pénzek közt találtam egyet, • melynek nagysága a mai 20 krjezárosé- val, vastagsága a mostni krajczáréval egyez meg. E pénz egyik oldalán egy kezdetleges művü emberfő látható fejéből kiálló 5, 6, szál vastag hajjal I a következő körirással: IMPCNCLTACITVSAVG. Másik oldalán egy kezében pálezát, illetőleg hosz- szu botot tartó, egész emberi alak van a következő körirással: ANAMANTIA TAMP. S most halljuk, mit beszél e pénz a régi időkről ? „A barbar (frank, gal, belga) népek érmei ol- j dalon levő bélyegük azt mutatja, hogy görög, vagy j római, vagy fönicziai gyarmatoké voltak, mert azok i veretjeinek utánzásai, mig a másik felük a barbar ízlésnek felel meg. Alakjaik olyanok, mint a gyerekek első rajzkisérletei.“ Ezeket olvastam Römer „Régészeti 1 Kalauz“-ában s ezekben a kérdéses pénz megfejtését is megtaláltam. Hogy a pénzt nem a rómaiak verték, abból is kitűnik, hogy a császárnak képe nem dombormű; alakja pedig olyan, mely a rómaiak előrehaladott ügyességének a pénz készítése idejében meglehetős szégye- j nére vált volna. A felírás olvasása, ha nem csalatkozom, ez: I Imp. Cn. Cl. Tacitus Aug. Tehát a pénz a Kr. u. j 275-ben uralkodott Cl. Tacitus idejében készült. A másik oldalon látszó egész emberi alak szintén egy fő embernek alakja, mely hogy a császár | főnöksége alatt állott, az említett körülményekből nyilvánvaló. S mi volt a gyarmat neve, melynek főnöke | volt ? Az Anamantia úgy hiszem ezt is megfejti: Mutassanak föl az ellennézet harezosai egy ha- ; sonló érmet, mely másutt találtatott s akkor engedek ! nézetemből, de hogy Földvárunk Anamantiához nem i tartozott volna, még akkor sem engedem meg. Csak ezeket óhajtottam köztudomásra hozni, ! hogy innen is onnan is meghányatván a dolog, az igazság esetleg kiderüljön. Ha ismét szerencsés leszek, , hogy soraim visszhangra találnak, csak örvendeni fogok | s hiszem, hogy állításomat védelmezhetni fogom. 1500 írt hátráltatna, hogy megkoronázzuk nagy mun. kájokat? Mindenki tudja, milyen volt e templom öt év előtt. Hajdani szépségét a hosszú évek elhomályosították. Külseje kopott volt, lépcsőzete rossz, belseje tele porral, piszokkal, festeményei gőz- és esőfoltokból elrutitva, orgonája nyomorúságos. Azóta mindez megváltozott úgy, hogy minden katholikusnak öröme büszkesége. S kinek érdeme ez? kinek pénzéből történt? Az uradalom és templom kasszájából. Mi szegzárdi kathoiikusok mindehhez nem járultunk. Most, midőn itt az alkalom, ne maradjunk hátra, ne legyünk szűk markuak, hozzuk filléreinket templomunk oltárárára. Vagy tán kihalt volna belőlünk minden vallásos buz- góság s áldozatkészség ? Nem tudnánk lelkesedni őseink példáján? Akkor tekintsünk helybeli protestáns testvéreinkre, kik pár év alatt sokkal kevesebben sokkal többet áldoztak - és szégyeljük magunkat. —.: De nem, az nem lehet! Hiszem, hogy Szegzárd ka- tholikusaiban él őseiknek lelke, szívesen hozzák meg ez áldozatot Isten oltárára. Bizalommal nézek azért a a hitközségi tanács határozata elé. Meggyőződésem, hogy a szegzárdiak a határozat után vetekedve hozzák önkéntes adományaikat e szent czélra. Adja Isten! F. A VIDÉKRŐL. A tolnai önk. tűzoltó-egylet közgyűlése. A tolnai önk. tűzoltó-egylet múlt hó 21-én délután 3 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlést megelőzőleg egy kis gyakorlatot kény- szeritettek tenni a tűzoltók, a mennyiben a város végén egy szalma rakás gyűlt meg, mi azonban ide-, jókorán jeleztetvén, hamar eloltatott. A közgyűlésen működő tagok szinte teljes számban, a pártoló és rendes tagok azonban csak kevesen jelentek meg. A gyűlés első tárgyát az elnök megnyitó beszéde képezte. Wittinger Sándor alelnök, miután szívélyesen üdvözli a megjelenteket s az ülést megnyitottnak nyilvánítja, sajnálattal tudatja, hogy az egylet érdemdüs és köztiszteletü elnöke Pécsy József prépost ur eme tisztségéről leköszönt s daczára annak, hogy a parancsnokság saját hatáskörében felkérte az elnökségben — legalább a mai közgyűlésig — való megmaradásra, őnagysága ezt a parancsnoksághoz intézett ujabbi levelében — a társadalmi viszonyok változása következtében — lehetetlennek jelentette ki s az elnöki tisztet tovább viselni semmi szin alatt nem hajlandó. A parancsnokság jelentéséből megemlitendőnek tartom, hogy a múlt közgyűlés óta — tehát egy év lefolyása alatt Tolnán — egy kémény tűz kivételé- I vei — tűz nem volt; a Székesfehérvárt megtartott I orsz. tűzoltó szövetségi gyűlésen az egylet 5 taggal volt képviselve; a működő tagok száma jelenleg 50. A pónztárnok jelentésében örömmel tudatja, hogy az egylet rövid 4 évi fönállása alatt közel 7000 frt kiadását — beszerzési és fölszerelósi költségeket — kifizette s most már terhektől ment, sőt kész- ' pénzzel rendelkezik, mi ily kis városban mint Tolna majdnem hihetetleu s részben a városnak, mely az egyletet évenkint 200 írttal segélyezi, részben a helybeli takarékpénztároknak, melyek szintén minden évben szavaznak meg az egyletnek bizonyos összeget, végül pedig a lakosság jó akaratú támogatásának köszönhető. A jelentések után következett a gyűlés legérdekesebb pontja: az elnök választás. Pécsy József prépost ur ugyanis, mint fennebb emlittetett, az elnökséget tovább viselni semmi szin alatt hajlandó nem lévén, a parancsnokság által ajánlottak közül elnökké lelkes éljenzés közt egyhangúlag megválasztatott a tűzoltó ügy lelkes hive: Rozmayer Ferencz ur s az I igy megüresedett igazgatósági állásra szintén egy* ! hangulag s zajos éljenzés közt Garay Antal ur. Az indítványok során elhatároztatott, hogy az j egylet a jövő évben Sopronban tartandó orsz. tűzoltó szövetségi gyűlésen ismét képviseltetni fogja magát 4 taggal, kiknek megválasztása a parancsnokságra bízatott. Minthogy, pedig az egylet vagyoni viszonyai ezt most már megengedik a kiküldendő tagoknak utazási költség fejében 50 frt szavaztatott meg. Végül Janosits Károly indítványára a közgyűlés Wittinger Sándor főparancsnok, Schelly József alpa- rancsnok, Matejka Károly osztályparancsnok, Heiliger és Niedzielszky Flóris szakaszparancsnokokuak, mint a kik az egyesületet a székesfehérvári gyülé- sen az egylet megterhelése nélkül, saját költségükön képviselték jegyzőkönyvi elismerést; továbbá Parti Ferencz pónztárnok indítványára Buday János, Dall- mann Gusztáv ős Majxner Gyulának, mint a kik az
