Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-24 / 34. szám
ügyelő helyébe Roiuanecz Béla urat nevezvén ki toll- nokul, illető ezen állomását elfoglalta. Az 1889/Hi tanévi népnevelési statisztika elkészüléséhez szükséges adatok begyűjtésére a kellő intézkedést megtevőn, a rovatok kimutatások legnagyobb része a községek elöljáróságától beérkezett. A múlt hóban az iktató száma 1007-ről 1136-ra növekedvén, a szaporulat 125 drb. volt. Ebből az első havi 137 drb hátraléknak feldolgozása mellett elin- tóztetett 77, összesen 214 ügyirat, visszamaradt tehát hátralékul 48 drb. Kir. ügyészség jelentése. A letartóztatott egyének létszáma 149 főre terjedt, kik közül: fegyházra Ítélt volt . . 17 egyén böitönre „ „ . . 64 „ fogházra „ ,, . . 39. „ vizsgálati fogság alatt .15 „ fellebbezés alatt állott 14 „ Összesen . 149 egyén. A fogházi kórházban összesen 20 egyén kezeltetett, kik közül felgyógyult 10 egyén, további kezelés alatt maradt 10 egyén. Feltételes szabadságra 4 egyén bocsáttatott. Az élelmezés az egész hó folyamában kifogástalannak találtatott, a fogházi rend, tisztaság fegyelem kielégítő volt, Az egységes középiskola. IV. (Vége.) S a mostani középiskolai oktatásnak a hibája épen ebben rejlik. Pedig ezen a képen ép úgy megvan a reáliáknak, mint a humanióráknak a magok szépsége és fontossága, az egyik ép úgy szükséges az általános műveltséghez, mint a másik, minél fogva a középiskola eljárása sem lehet ezen kép bemutatásánál két- háromféle, hanem csak egyféle, vagyis — egységes. Az általános műveltségnek imént jelzett képét az egységes középiskola nyolcz osztályában kényelmesen meg lehet alkotni, csak szigorúan a czél szerint járjunk el. Lehet, sőt valószínű, hogy egyikmásik . táygv .kénytelen lesjí dimensiójából veszteni, de csupán annyit, a menöyiyel^eddig csak a, szak- kultusznak használt, a középiskola czóljának pedig ártott. Ez a redukálása a tananyagnak azonban nemcsak hogy rovására nem lesz a középiskola színvonalának, hanem azt inkább emelni fogja, mert az eredmény ugyanoly arányban nő, amily arányban a meddő munka fogy. 1 így azután a középiskolát 9 osztályúvá bővíteni — amint némelyek tervezik — fölösleges lesz annál is inkább, mert az ifjaknak a czélhoz-jutás a középiskolán túl úgy is eléggé meg van nehezítve. Különben is ne legyünk annyira idegenek és kicsiny- lők,az iránt a könnyítés iránt. Annak a gyermeknek vagy ifjúnak különösen a mi viszonyaink között nem valami könnyű dolog 7—8 tárgy rendszerét átérteni s tartalmát megtanulni, pedig e nélkül hiában magas az iskola színvonala, hiában lesz minden fáradsága tanulónak is, tanárnak is. Ha még ennek hegyébe az intenzivitás czimén meg a megvilágítás csalóka ürdgye alatt a tankönyvekben tananyagot fölösleges részletezéssel, gyakran üres magyarázatokkal is megtoldják, nem csudálkozhatunk, ha az eredmény a bőséges tanítás daczára is aránylag kevés. Rövidség, világosság a biztosítéka a tárgy tiszta áttekintésének, ez meg a sikernek. Ennek szemmeltar- tása mellett nemcsak hogy túlterheltség nem fog mutatkozni, hanem a komoly munka iránt való kedv is, amelynek hiányát pedig annyian és annyira consta- tálhatni vélik ifjainknál, szembe ötlőbben fog nyilatkozni. Há pedig a komóly törekvés körül csakugyan hiba volna, akkor csak a rendszer lehet a hibás, nem pedig az ifjúság, s így a bajon segíteni annál is inkább szükséges. Ezt azonban a tanuló évek szaporításával s a' tananyagnak ebből folyó szaporodásával alig fogjuk elérni. A mi viszonyaink úgy is olyan természetűek, hogy már ezek magok is eléggé megnehezítik a haladást, minek tehát ezt a nehéz munkát a bifurcatió által, ami nem indokolt, vagy a kilenczedik osztály felállításával, ami fölösleges, még inkább megnehezíteni? Könnyű egységes államokat követésre való például felhozni s egyik-másik intézkedésökbe beleszeretni, de minden áron, még magán-ügyünkben is azok szerint berendezkedni akarni nem ajánlatos ellj járás. A mi nép- és középiskolai oktatásügyünk tisztán- magánügy, magyar-kérdés, mégis amivel internationalis ügyet szolgál, van benne elég, hanem ami- | vei a magyarságnak, a magyar állameszraének tenne j jó szolgálatot, abból édes kévés. — Tehát több önállóság ! * * * Az elmondottakat özszegezvén a következő eredményre jutunk: A középiskola egységes irányú előkészítő iskola lenne, melyben az alsó osztályú polgári elemen túl mindegyik társadalmi osztály elő- képeztetést nyerne. Ehhez képest tekiutettel 1) arra, hogy a qua- lificationalis törvény értelmében a négy alsó osztály által elérhető életpályákon a latin nyelvre szükség nincs, az állam egységessé tétele czóljából pedig polyglott ifjúságunknak az államnyelv elsajátítását meg- könyitenünk nagyon kívánatos: a középiskola négy alsó osztályában latin nyelv nélkül lenne egységes; tekintettel 2) arra, hogy a középiskola felső osztályai által elérhető vagy előkészített pályákon a latin nyelv kisebb-nagyobb mértékben nélkülözhetetlen, a bifurcutió pedig a középiskola által terjesztendő általános műveltség tekintetéből épen nem indokolt: a középiskola négy felső osztályában latin nyelvvel lenne egységes; tekintettel 3) arra, hogy a középiskolai tananyagot, amennyiben az az általános műveltségre elég, a szakpályákra való alapvetésül meg szükséges, a középiskola mai terjedelmében kényelmesen fel lehet dolgozni, a kilenczedik osztály felállítása pedig az amúgy is folyton szaporodó tananyagnak erőszakos és mondhatnók fölösleges szaporítását involválná: az középiskola meghagyandó lenne mai nyolcz osztályú alakjában; tekintettel 4) arra, hogy a polgári iskola középiskolai jellege miatt tna sem czőlszerü, az egységes hözépiskola mellett meg épen fölösleges, a népiskoláknak pedig vidék szerint valamely földmiyes, iparos vagy alsó fokú kereskedő iskolával leendő betetőzése által a polgári elem, az alsó osztály neki való képeztetést nyerhetne: az egységes középiskolába a polgári iskola is beleolvasztandó lenne; tekintettel 5) arra, hogy a gymnasialis, reális, polgári iskolai irány a nemzettestben csak a kaszt- szellemnek tesz jó szolgálatot, az egyes társadalmi osztályoknak pedig egy minden ízében összemunkáló nemzettestté kell tömöíüMök--: az egységes középiskola irányát és szellemét az általános műveltség korlátái között az életrevalóság és a hazafiság szabná meg. Ha életfeltételnek tartjuk magunkra nézve a nyugat nyomában járni, még inkább annak kell tartanunk azt, hogy a magunk útjáról le ne térjünk. Előbb a magyar, azután a művelt nyugat! Zászlószentelés Dunaföldvárott. — Kiküldött tudósítónktól. — Augusztus 17-én, az elmúlt vasárnapon lólek- emlő ünnepet ült a dunaföldvári kath. legény-egylet. Zászlószentelését tartotta, mely ünnepies színbe öltöztette az egész várost. Délben kétszáz terítékű bankett volt, este pedig színi előadás. Az ünnepélyről különben számoljanak be a következő részletek: Előkészületek. Már szombaton este meglátszott a plebánia-tér és templom-utcza szokatlan élénkségén, hogy itt valami ünnepély készül. A díszítéseket hordó n unká- sok, a sürgő-forgó rendezők, mellükön a színes jel- vénynyel s a kiváncsiak tömege igazán tarka képet nyújtott. A rendezők egy része a már megérkezett vendégek elszállásolásával volt elfoglalva, inig a másik része az alulról jövő hajóhoz sietett, hogy a Bajáról, Kalocsáról és Paksról érkező vendégeket fogadja. Valamivel 8 után érkezett meg a hajó magával ' hozván a várva várt vendégeket, kiket a rendezőség mindjárt az egyleti helyiségbe kalauzolt, hol tiszteletükre díszes ismerkedési estély tartatott. Már késő éjjelre járt az idő, mikor a vendégek, kik mindannyian magán házakban voltak elszállásolva, nyugalomra tértek, de nem sokat aludhattak, mert már hajnali négy órakor megdördültek a Kecske-hegyén elhelyezett mozsárágyuk, hogy hangos morajjal hirdessék az ünnep jöttét. A<zászlószentelés. A tulajdonképeni ünnepélyt szent mise előzte meg, melyet Ben eze István, apát-plébános szolgáltatott fényes segédlet mellett a belvárosi plébánia templomban. A templom szinültig megtelt s kik már benn nem fértek el, a templom körüli tért okkupál- ták, hogy csak tanúi lehessenek a zászló fölszente- lésének. A mise alatt szent beszéd is volt, melynek végeztével a templom körüli térre vonultak, színhelyére a zászlószentelósnek. A téren, melyet ezer főnyi közönség tartott megszállva a testületileg kivonult tűzoltóság tartotta fönn a rendet, mely mindvégig példás volt. A tűzoltók által vont kordonon belül sorakoztak a meghivott vendégek, az egyletek és egyéb testületek, melyek mindannyian zászlóik alatt jelentek meg. A kordonon belül foglaltak helyet a fehérbe öltözött koszorús lányok is, kik a zászló anya, méltóságos Eötvös Fanny bárónő kiséretét képezték. Az elhelyezkedés megtörténtével Beucze apát-plébános lépett az emelvényre s egy nagyszabású beszédet tartott, melyben megemlékezett a kath. legényegyletek történetéről ős hivatásukról. Ezzel kapcsolatban a munkás kérdést is érintő, melynek megoldására szóló a kath. legényegyletek általánosítását tartja legczőlszerübbnek. A vallás-ei- kölcsi alapra való visszatérés volna legjobb orvosszere minden anarchisztikus, szoczialisztikus törekvés ellen. A szent beszéd egyes részei oly hatást tettek a hallgató közönségre, hogy nem egyszer szakították félbe éljenzéssel a szónokot, ki fölszentelését és áldását adá a legényegylet zászlajára. A zászlót nehéz kékszinü, aranyrojtos selyemszövet képezi, melynek egyik oldalán az egylet czime, másikán pedig az egylet jelszava („Isten áldja a tisztes ipart!“) van arany- betükkel kivarrva. A fölszentelés végeztével a szokásos szögbeverés következett. Ezt azonban megelőzőleg Széllé Honora k. a. koszorúkkal és aranyhi- mes szalagokkal — ez utóbbiakat Eötvös Fanny ba- ronesse ajándékozá — diszité föl a zászlórudat, melybe az első szeget Bencze apát-plébános verte a római pápa és pécsi püspök képviseletében s a saját nevében. Azután a szép koszorús lányoktól környezett bájos z á s z 1 ó a n y a vevő kezébe a kis kalapácsot, hogy pár kedves szó kíséretében ő is beverje kis arany szegét. K ö v e s d y János káplán, mint legény-egyleti elnök után R e i 11 e r József vá- rosbiró, az elöljáróság, Pintér Károly az ipartes- tület, Rád ni eh János a kaszinó, Bek kér a tűzoltó-testület, Sebeczky azEgyenlőségikör, Csefkó a Polgári Olvasókör, Jóhn Ferencz a kath. tanitó-: testület nevében vertek be szegeket. Azután követ-1 keztek a fehérruhás koszorúslányok ős pedig: Széllé Honóra, Ősz Anna, Farkas Etel, Pintér Mariska, Nő very Jozefa, Udvari Mariska stb. szám-; szerint h u-s-z 0 n n é g y e n. Nagyban emelő az ünnepély fényét a vendégek illetve vidéki küldöttségek tarka serege, kik raind-j annyian zászlóik alatt jöttek el. Képviselve volt: Q budapesti központi kath. legény-egylet 20 tággá' főt. Stacke István, dalárdái karmester vezetése alatt; a budai kath. legény-egylet 19 taggal az egyleti dékán vezetése alatt; a pak.si 12 taggal főt. C z a p á r i János, egyl. elnök vezetése alatt; a b a j a i 20 taggal főt, Vigyázó Vendel, egyh. elnök ős főt. Békéi Vilmos, egyh. alelnök vezetése alatt, a kalocsai 18 taggal főt. Márton Mátyás egyh. elrfök vezetése alatt és a n ő m e t-b 01 y i 6 taggal főt. Streicher József, egyh. elnök vezetése alatt. A bankett. Déli egy órakor a legény-egylet helyiségében kétszáz teritókü bankett adatott, melyre a város előkelőségei is hivatalosak voltak. Az udvarban hatalmas sátor alatt húzódott végig a három asztal, melynél kétszáz vendég foglalt helyet. Az nsztalfőnél mely egész külön asztalt képezett — Bencze apát-plébános ült, balra tőle Eötvös Fanny báro- nesse, jobbra R e i 11 e r városbiró. Ennél az asztalnál ültek még'báró Eötvös Józsefné, Széllé Zsíg- mondnő, Széllé Honóra, báró Eötvös József, Széllé Zzigmond, dr. Scheffer Sándor, dr. Pálföl d y Lajos, Sebeczky András és Lévai Dezső. A többi asztaloknál a főhelyet a vendégek foglalták el. A harmadik fogás után felállott Bencze apátplébános és lendületes beszédben a pápa ő szentségét és Dulánszky püspök ő méltóságát köszöntő fel. Igazán költői hasonlattal emlékezett meg Krisztus földi helytartójáról mondván: „A mi a csillagrendszerben maga a nap,' az a katholikus egyház égboltozatán a pápa ő szentsége; fényével világit, melegével melegít.“ Lelkesült éljenek hangzottak fel az apát ur szava:ra, melyek után Kövesdy, legény-egyleti elnök, mondott lelkes felköszöntőt a királyra és házára, melyet a jelenlevők állva hallgattak meg. Az óriási lelkesedés közepette a budapesti központi legényegylet derék dalárdája gyújtott a „Szózat“-ra, mely igazán megkapó része volt az ünnepélynek. Azután B e- nedikti Imre, iparos emelt poharat a zászlóanya és az apát ur egészségére. Dr. Pál földi szellemes toasztban a koszorús leányokat éltette, kívánván nekik, ho<ry díszítse fejüket mihamarább győzelmi -ko- szoru. Lévai Dezső Kövesdy elnök ^egészségére
