Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-17 / 33. szám
hét ugyan tényezője, de az általános műveltségnek nem szükségképen az. Ha már most számot vetünk azzal az óriási anyaghalmazzal, melyet ma a szakkultusz a középiskolai ifjúság elé szab azon a czi- men, hogy ezt a tudományos színvonal úgy kívánja, be kell látnunk, hogy az ifjúság iránt igazságtalanok vagyunk, midőn tőle sok olyat megkövetelünk, ami felett a középiskolán kívül napi rendre térünk,’ nyugodt lélekkel bizhatván azt azokra, kik nélküle boldogulni nem tartják lehetőnek. Bizony bármennyire igyekeznek is némelyek a középiskolából az utilitarismust száműzni, visszaki- vánkozik az oda mindig; mert ha valami czimeu be lehet vinni valamit a középiskolába, csak a hasznosság czimén történhetik az helyesen. A középiskola szerencsés nevét nem ok nélkül kapta. Benne a szakszerű magas műveltségnek még nincs helye, — arra ott van az egyetem meg az élet, — de van igenis annak a műveltségi foknak, melyre a nemzettest zömének az életberendezésnél szüksége van. Benne a tanyanyagot ennélfogva nem azokhoz kell mérni, akiknek magasabb műveltségűk lesz, hanem azokhoz, akiknek általános műveltségűk nincs; más részt nem azon szempontból kell kezelni, hogy a középiskola színvonala mentői magasabban álljon, hanem, hogy az általános műveltségi fokig mentői többen emelkedjenek. Mert hiában magas a tanítás színvonala, ha az eredmény annál kevesebb. A kiváló tehetségüek, meg a magasabb családi müveltségüek úgy is felebb-felebb emelkednek, a társadalom tehát magas színvonalon álló műveltségben nem szenved hiányt; de hiányt szenved igen is a közepes tömegnek a művelődés, különösen pedig az önképzés iránt való érdeklődésében, mért az ifjúság zöme a túlterheltség meg a czélra nem vonatkozó és nem hivatkozó methodus mellett nem csak hogy a tovafejlődésre elveszti a kedvét, hanem még azt is alig várja, hogy az iskola-port lerázza magáról. S nem lehet csudálni. Mert ha igaza van, — pedig igaza van. — Samassá- nak, mikor azt mondja, hogy az élet nem váltja be azt, amit az iskola igér, akkor ennek variálásával az is áll, hogy az iskola nerr^gy tanít, ahogy az élet megvárja. Valóban, ma a középiskolai tananyag nem az ifjúságért van, hanem a tanárokért, a kezelésben követett methodus pedig nem az általános műveltség felé, concentrál, hanem ezt a szak-kultusz által inkább decentralizálja. Tekintve már most, hogy a középiskola nem szakiskola, melyben szabad volna az ifjúság szellemi képességét egyes tudományágakra kiaknázni, hanem előkészítő iskola, melyben az ifjúság összes lelki tehetségeinek összhangzó fejlesztése a czél: a tananyag úgy szabandó meg, hogy miatta az ifjúság ne csak testi, vagy lelki kárt ne valljon, hanem hogy testi épsége mellett lelki tehetségei is kellő üdeségben maradjanak. Tekintve továbbá, hogy az a műveltség, melyet a középiskolának terjesztenie kell, nem csak alanyára, hanem tárgyára nézve is általános: a tananyag az „általánosan tudni való“ szempontjából határozandó meg. Ez az „általánosan tudni való“ j pedig nem lehet több, mint a világrend status quo- jának képe fővonásaiban. Ezt a status quo-t pedig két factor teremti: a I természet meg az ember. Az elsőnek a müvei a na- i turáliák, az utóbbiéi a humaniórák. Az általánosan I tudni valóban tehát mindkettő benn lévőn, az általános műveltségnek is mindkettő egyaránt tényezője, a középiskolai tananyagnak is tehát mindkettő egyaránt fontos tárgya. A világrend e képe előtt az emberek két részre oszthatók: az egyik rész arravalósága szerint a kép egyik vagy másik vidékét kultiválja és kisziuezi, a másik rész meg ezen kultusz ős színezés által a status quo-ról mindég tökéletesebb és tökéletesebb képet szerez; az elsők a specialisták, az utóbbiak a laikusok. A középiskolai ifjúság az utóbbiakhoz számítandó s mint ilyennek csak vázlatos képre van szüksége, melynek a középiskolában bemutatható remek összhangját elhibázott dolog elrontani az által, hogy a kép némely vidékének egyik-másik pontját tövéről hegyére megvilágítjuk, más szépségeit pedig épen a fény természete által élvezhetetlenné tesszük. (Vége következik.) EGYLETEK TÁRSULATOK. Jegyzőkönyv, felvéve Szegzárdon 1890. évi junius hó 12-én a „Tolnamegyei községi s körjegyzők egylete“ által tartott rendes közgyűlésben. (Folytatása.) 3. A megyebeli községek részére — a szükséghez képest — tüzmentes pénzszekrények beszerzése tárgyában szintén a legutóbbi közgyűlésben 4. pont alatt hozott határozat folytán, iniszeriut szólitassanak fel a megyebeli összes községek az iránt, hogy abbeli szükségleteiket előnyös beszerez- hetés szempontjából az elnökséggel lutlassák, általam valamennyi község felszólittatotl; de miután a beérkezett értesítések szerint 15 község közül 14-nek van már Werlheim szekrénye és csak egynek volna arra szüksége egyetlen tüzt mentes pénzszekrény beszerzésére a közvetítés szükségét fenforogni nem láttam. 4 A szakszerű felolvasások tartása tárgyában ugyancsak a legutóbbi közgyűlésben hozott azon határozatot illetőleg, mely szerint az illetők által szabadon választandó tárgyról készítendő szakszerű munkák előterjesztésére és a közgyűlés alatt leendő felolvasására a választmány ajánlata alapján esetről-esetre 4—4 rendes égyleti tag az elnök által jelelendő ki, ez ideig csak annyiban készítendő szakmunkáiknak a jövö közgyűlésben leendő felolvasására Kovács Gyula, Várkonyi Iván, Király János, Erdős Gábor kartárs urakat a tegnap tartott választmányi gyűlésben kijeleltem ; — tehát a mai közgyűlésben — tekintettel a napirendre kitűzött fontos tárgyakra — felolvasások tartatni nem fognak. 5. A község jegyzői hivatalok, helyesebben a községi ügykezelésnek az egylet rendes tagjaiból alakítandó bizottságok általa megvizsgálása tárgyában hozott határozatra vo- vonatkozólag tisztelettel csak azt jelenthetem, hogy azon szabályzatot, mely szerint a vizsgálat eszközlendö lesz, a kiküldött bizottság még nem készítette el; tehát a tisztelt közgyűlésnek ez alkalommal bemutatni nem áll módomban. A nyomtatványok egyöntetűvé tétele iránt hozott határozat ez idő szerint még szintén nem foganatosíthatók miután a minták a megbízott tagok által beterjesztve nem lettek. 6. Az egyleti közgyűléseket látogató községi és körjegyzők részére a községek által díjmentes előfogat kiállítását elrendelő 3B/l884. sz. alatt kelt törvényhatósági határozat módositá iránti kérvényt a tekintetes törvényhatósági bizottsághoz felterjesztettem. Az eredmény a tárgysorozat rendjén fog közöltetni. 7. A községi és körjegyzők nyugdíjalapjára felügyelő választmány üléseiről vezetett jegyzőkönyveknek minden egyes községi és körjegyző részére leendő kiadása ; továbbá a jegyzők által fizetendő évi járulékokról fizetési kis könyvecskék kiállítása és nyugta helyett leendő használása, nem különben a nyugdíj alaptőkéknek, a gyámpénztári kölcsönök módjára leendő gyűmölcsöztetése tárgyában hozott határozatot szintén foganatosítottam s az ezek iránti kérvényezést írásban is, szóval is teljesítettem. — Az eredmény szintén a tanácskozás sorrendjén fog megismertetni. 8: Végrehajtottam a múlt gyűlés jegyzőkönyvében 17. szám alatt foglalt azon határozatot is, mely szerint az egylet hátralékos pénztári kövételéseinek perutján való behajtásával megbizattam ; mely reám nézve különben igen kellemetlen functiót egyleti pénztárnok úrral együttesen következőképen végeztük ; u. m. A megelőző megintés eredménytelensége következtében bepereltetelt a tamásii községi bíróságnál, mint a kötelezettség teljesítésére kitűzött, illetve meghatározott helynél fogva illetékes bíróságnál 54 hátralékos egyleti tag; tárgyalás előtt fizetett 24 tag, 2 tárgyaláson, mely folyó évi márczius hó 21-ére tűzetett ki, megjelent egy tag, tehát makacssági ítélettel elmarasztalni kellett 29 tagot. Es tisztelt közgyűlés, mindennek — némelyek szerint jogtalan és kíméletlen elbánásnak daczára is, az eredmény nem kielégítő; mert a múlt év végével hátralékban maradt 501 frt 97 kr. tagsági dij követelésből a mai napig csak 104 frt 62 kr folyt be, 397 frt 45 kr pedig hátralékban van. Reményiem azonbau, hogy a mai gyűlés alkalmával az illető kartársak közül többen le fogják róni tartozásukat és a további kellemetlenségtől magukat is, meg az elnökséget is meg fogják kímélni. Egyébként pedig az egyleti pénztár mai állapotát a megejtett vizsgálat szerint úgy találtam, hogy a múlt évi pénztári számadás szerint mutatkozó maradványt is hozzá számítva az idei bevétel 104 frt 52 krt a kiadás pedig 74 frt 23 krt tesz e szerint a pénzkészlet mai napon 30 frt 29 krból áll és 5 drb aranyból. Kapcsolatban e tárgygyal meg kell itt jegyeznem, hogy miután a m. évben Lengyelen tartott egyleti tánczvigalom pénztári eredményének végleges számbavétele előtt a bevételekből már 300 frt az árvaházi alap javára a tőkéhez csa- toltatott és takarékpénztárba helyeztetett, a megvizsgált és jóváhagyott számadás szerint azonban a tiszta bevétel csak 282 frt 30 krt tesz ki, a különbözeiként mutatkozó 17 frt 70 krt az egyleti pénztárból az árvaházi alapra kiutalványoztam, kérem ennek jóváhagyását. 9. Tisztelettel kijelentem," hogy az országos jegyzői árvaház javára egyletünk által eddig gyűjtött tőke, a múlt év végéig tőkésített kamatokkal együtt 1698 frt 08 krt tesz készpénzben és ezenfelül követelésben van az egyleti pénztárnál az egyleti tagok által fizetendő évi járulék czimén 279 frt 85 kr, melynek a meglevő készpénzhez hozzá- számitásával tesz az említett alap javára szánt tőke 1372 frt 93 krt. 10. Nyugdíj alapunk állapotáról a múlt év végével lezárt számadás alapján készített és minden egyas nyugdíj intézeti tagnak külön-külön megküldött mérlegből minden kartárs a kellő tájékoztatást megnyervén, e helyütt és ez alkalommal tehát csak azt kívánom a tisztelt közgyűlésnek tudomására hozni, hogy a nyugdíj alapbil ez idő szerint és a nyugdíj szabályrendelet alapján összesen 8179 frt40krnyug- dijt, nevelési pótlékot, illetőleg segélyezést élveznek. 11. Tisztelettel van szerencsém a tisztelt közgyűlésnek | jelenteni, bogy egyletünk ez idő szerint 106 rendes és 7 tiszEkkor hevesen megkötött Ámor szúrós nyilával és kipöttyentettem végre-valahára azt is: — A szerelmet akarom megmagyarázni nagysád I Nagyszerű alkalom lett volna a szerelem vallomásra ! De mi haszna: megakadt e perczben a szó a torkomon. Szegény lelkem s még szegényebb szivem! igy monologizálék; — már azt hittem, hogy az enyém lesz a „vici“ — pedig . . . Az elitéltetés óráját és perczét már megadta az Ur, de most függőben van általa: a halál ... és föltámadás ideje! * adom élő szerelemmel. — És ő — meglepetésemre — elfogadta! . . . Pár perez múlva megváltunk : ő be j — én meg ki . . . IX. Egész este mindig e 3 szó foglalta el szellemi műhelyemet: „Venil vidi! vici!“ — Még álmomban is folyton evvel bíbelődtem: . . . kovácsoltam, kalapácsoltam — a mely munkát nagyon természetes, hogy a szivem végezte I . . . Fölébredtem s erre már meg is házasodtam! Olyan lakodalmat csaptunk és olyan boldogok voltunk! Minden áron a szerelmet akartam megmagyarázni neki és értésére adni szerelmemet, de bensültem, benrekedtem, egész nyakig lesülyedtem — s most már megint legjobban szerettem volna nem beszélni, hanem a szemekkel és a biczczentésekkel úgy értésére adni, hogy — Nagysád! én . . . szívből . . . * * * * üj atakhoz fogtam és el is kezdtem : — Nagysád kérem — én közeledem Önhöz, ha nem utasít vissza és . . . és be sem várva, hogy mit akarok mondani, hirtelen ráadja a feleletet. — Dehogy is utasítom vissza! Csak annyira j közeledjék, hogy a tyuk-szememre ne lépjen — volt a naiv félreértés . . . Ez aztán megtette a hatást! Közeledtem — és I remegő kézzel nyújtottam át egy szál szerelem-füvet. __ Ha nem utasítaná vissza ?l E szerelem-füvet I És nem is akartam hinni magamnak, hogy ez nem úgy van, de még kevésbbé szemeimnek; mert olyannyira beleéltem magamat a boldogságba . . . Más volt a szivem — s más az eszem is! S mikor kitöröltem fáradt szemeimet, csak akkor győződtem meg arról, hogy bizony: „vici!“ Keserű győzelem! mert nem én, hanem szemeim győztek meg, hogy nem úgy van a dolog, mint eddig éreztem a boldogságot. De ez az álom megtanított, mert elhatároztam: .— Ma reggel még véghez viszem komoly szándékomat... Mintha szinarany lettem volna, úgy léptem a már volt feleségem elé...! X. ... Az egész família előtt nagy feltűnést keltettem megjelenésemmel és páratlan modorommal! Rögtön a dologra tértem : — Kedves háziasszonyom és háziuram! kérem én még tegnap nagy fába vágtam a fejszémet I — Na, na! mi az? — hangzott a kiváncsi kérdés jobbról is és balról. — És remélem, hogy n m törik bele a fejszém I Én tegnap: jöttem és láttam; de még akkor nem voltam egészen Czézár, mert nem győztem. — Tegnap is és a jelen perczben is még csak mint ostromló vagyok — egy erős vár ellen. — Miféle vár ellen ? — kérdék ismét jobbról és balról. — Olyan vár ellen, amit úgy hívnak : k o s á r I — Kosár ? — szólott az öreg ur I — Igenis, Uram, kosár! Én azt a kosarat akarom okkupálni: de úgy, hogy abba beletehessem az Önök összes reménytelenségét az enyémmel együtt — s hogy azt a már — telt kosarat közösen kaszáljuk . Sokat harczoltam érte — és olyanyira kifárasztott a tegnapi és a mostani éjjel a gondolkodásban, hogyha Önök nem segítenek rajtam, kénytelen leszek földönfutóvá lenni és megbolondulni; mert mindenben egészen tehetetlen leszek. Kérem, mi, ha lehetséges, igen szívesen részt veszünk az Ön . . . — Én arra nem merném kérni Önöket, sőt ellenezném, hogy Önök — kedves háziuram — részt vegyenek az én — esetleges földönfutásomban és lelki harezomban. — Hanem igenis : Önök azt megakadályozhatják jószívűségükkel, bizalmukkal — és
