Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-17 / 33. szám
bizottság elé vezettettek, s a kellő rendben augusztus hó 5-én Szegzárdon megtartott utóállitáson 160 ' vármegyebeli hadköteles állíttatott elő. Úgy a közös | hadsereg, valamint a m. kir. honvédség ujoncz- és póttartaléki jutalékainak számaránya a véd törvény és j utasítás értelmében csak a folyó évi augusztus hó ; 31-én eszközlendő vógleszámoláskor lévén meghatá- rozandó, az eredmény concret számadatai ezúttal ren- j delkezésre még nem állanak. Műut-épités a vármegyei közutak dombovár-ta- j másii, szakály-tamásii, bonyhád-báttaszóki és hideg- | kut-gyönki, valamint Bátát az államuttal összekötő vonalain, összesen 8700 folyó méter, hosszban történt; ebből teljesen elkészült 2600 folyó méter, a többi fenmaradt rósz pedig legközelebb befejeztetni fog. Az összes vármegyei kiépített közutak hossza 136 kilo- méter. A községi közlekedési utak eredeti szélességeinek meghatározása czéljából még 1882. évi 202 sz. közgyűlési határozattal elrendelt felmérési és térké- pezósi munkálatok befejeztetvén, intézkedtem, hogy I ezen utak a hitelesített térképek méretei szerint árok és fasorok közé vétessenek, mely munkálatnak mikénti keresztül vezetése az államépitészeti hivatal egyik szakközegének helyszíni felülvizsgálatával ellenőriztetik. Ezen felülvizsgálat befejeztével leszek szerencsés a tek. törvényhatósági bizottság őszi közgyűlésére a most idézett számú becses határozatával elrendelt ut felmérési és térképezési ügy minden részletére kiterjeszkedő kimerítő jelentést tehetni. Az 1886. évi XXI. t. ez. 68. §-ának rendelkezése értelmében és a pénzkezelési szabályrendelet útmutatásai szerint havonként megvizsgáltam a vármegyei házi- ős gyámpénztárt s mindkettőt előírás szerint szabályszerűen és lelkiismeretes pontossággal vezetve találtam. A községi költségvetések és különösen a számadások törvényrendelte időben való felülvizsgálat alá juttatása körül a községi elöljárók részéről évek hosszú során át tapasztalt s a törvényhatósági bizottság számos határozatainak alapjául szolgált hanyag magatartás a vármegyei számvevőség részéről hozzám benyújtott jelentés szerint még mindig észlelhető lévén s miután daczára a nmlt. m. kir. belügyminisztérium 38506/1886. számú rendelete alapján hozott törvóayhatósúgi bizottsági határozat kijelentéseinek és a községi szervezési irányelveket megállapító vármegyei szabályrendelet 9-ik §-a rendelkezéseinek, valamint az általam 1888. és 1889. évben kiadott komolyan figyelmeztető rendeleteknek folyó évi julius hó 1-ón az 1890. évi költségelőirányzatot öt, a múlt évi községi számadást pedig hatvanhárom község nem terjesztette be törvényhatósági jóváhagyás alá; a községi háztartás rendezettségének első feltételét képező törvényszerűen jóváhagyott költségelőirányzat és költségvetés keretében mozgó községi élet jól felfogott érdekéből, nem különben a törvény és felsőbb hatósági rendelkezések végrehajtásának biztosítása és azon czélból, hogy a legkomolyabb rendelkezéseket is figyelmen kívül hagyott községi elöljárók hivatalos kötelességeiknek komoly fel- I ismerésére juthassanak, a költségelőirányzatokat és községi számadásokat be nem terjesztő községi elöl- | járókkal szemben a fegyelmi vizsgálatot és az elmulasztott munkáknak költségükre leendő elkészíttetését rendeltem el. Szervezési szabályrendeletünk 9-ik §-ának értelmében a vármegye valamennyi főszolgabírói hivatalát megvizsgáltam s eljárásom eredményeként jelenthetem, hogy általában az azokban észlelt tevékenység kitogás alá nem esik. A vizsgálatról felvett jegyzőkönyvek nyomán kellő intézkedéseket megtettem, hogy úgy az alakszerűség mint az érdemleges elintézés körül tapasztalt hiányok pótolva legyenek s hogy az ügykezelés úgy a közigazgatási amint a kihágási ügyeknél teljesen előirás szerint történjék. A nőikül, hogy a részletes megjegyzések elsorolásával s a járási administrate különböző hatékonysága és alaposságának járásonkénti feltüntetésével a tek. törvény- hatósági bizottság idejét ezúttal igénybe venni indokoltnak tartanám, annyit elkerülhetetlennek tartok megjegyezni, hogy úgy a főispán ur ő méltóság», mint az általam megtartott eddigi ilyen hivatalvizsgálatok alkalmával tett észrevételek s adott útbaigazítások folytán több-kevesebb eredmény minden járási hivatalnál észlelhető, de a talált hiányok pótlása s az adott útbaigazítások folytán több-kevesebb eredmény minden járási hivatalnál észlelhető, de a talált hiányok pótlása s az adott utasítások betartása legpontosabban a dombóvári járás főszolgabirájának vezetése alatt álló hivatalnál van keresztül vezetve. Ki kell emelnem a dunaföldvári főszolgabírói hivatalnál szerzett azon tapasztalatomat, hogy a hivatal és járás vezetésénél, valamint a hivatal berendezése körül mindazon kellékek és előfeltételek rendelkezésre állanak, a melyek egy járás jó administratióját biztositani hivatva vannak. A simontornyai járás főszolgabírói hivatalának helyiségeire nézve aggályaimat volt szerencsém kifejezésre juttatni már tavaszi rendes közgyűlésünkre benyújtott jelentésemben, a midőn jeleztem, hogy az sem a kor mai követelményeinek, sem a járási közigazgatási hatóság tekintélyének nemcsak hogy meg nem felel, de mondhatom primitiv állapota és szűk voltánál fogva határozott akadályát képezi annak, hogy az a szorgalom és ernyedetlen munka, a melyet ezen járás jelenlegi tisztikara kifejt 1— kellő eredményét megteremhesse, mert a mai fejlettebb közigazgatási igények mellett teljes lehetetlen, hogy egy járási hivatalnak, 5 esetleg 6 tagbői álló személyzete sokoldalú figyelmes munkát igénylő teendőit két szűk szobába össze- szoritva zavartalanul végezhesse. Miután ezen helyzet a járási főtisztviselő hibáján kívül a gyönki kedvezőtlen lakviszonyokban leli magyarázatát s miután ebben tiszteletteljes nézetem szerint megnyugodni alig lehet, ha csak egyik járásunk administratiójának érdekeit a többivel háttérbe szorítani nem akarjuk, azon kérelemmel járulok a tek. törvényhatósági bizottság elé, hogy a gyönki főszolgabírói hivatalnak megfelelő elhelyezését elhatározás tárgyává tenni s a helyi viszonyok és körülmények figyelembe vétele mellett ezen kérdés megoldása czéljából egy részletes javaslat kidolgozását elrendelni mőltóztassők. Fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat vármegyei közegekkel szemben 3 esetben vétetett alkalmazásba fegyelmi vizsgálat pedig községi elöljárókkal szem! ben 87 esetben rendeltetett el. Az 1886. évi XXI. ez. 68. §-ának m) pontja vármegyei közegekkel szemben 14, községi közegekkel szemben 13 esetben vétetett alkalmazásba. Az egységes középiskola, ív. Meggondolván, hogy a kor haladtával és a tudományok folytonos fejlődésével a tananyag f0iy. tonos szaporodásának nézünk eléje, ami a szellemi munkának mindig nagyobb és nagyobb engedményeket követel; továbbá hogy ezen szellemi munkával szemben ma egy fizikumában általán véve nem a legjobban megtermett generatio áll, melynek pedig nem csak szellemileg kell fejlődnie, hanem testileg is erősödnie kell: szükséges gondoskodni arról, hogy a munka és a munkaerő közt az arány mentül kedvezőbb legyen, nehogy az ifjú nemzedék testi ős lelki fejlettsége között az egyensúly megzavartassék. A nemzetnek ép úgy szüksége van arra, hogy testileg egészségesen megtermett legyen, mint arra, hogy szellemileg hátra ne maradjon. Ezt megkívánja az egyén, a család, az állam természete, melynek pedig ma az iskola ellen alapos panaszai vannak. Ehhez képest az iskolai tananyagot úgy kell megszabni, hogy az ne az egyes tudományágak művelésére, hanem az ifjúságnak testi-lelki fejlesztésére szolgáljon. Ma a középiskolai oktatás általában oly széles alapon dolgozik, hogy általános műveltség helyett valóságos szakképzettséget akar produkálni. A tanárok természetes előszeretete saját szakjaik iránt, az ambitio mentöl többet produkálni — a legtöbb tanárt elragadja szinte az egyetemi színvonalig, csak a tanuló győzve; mivel azonban nem győzi, jönnek rá a panaszok különféle ^kból, mely okok közt azonban az iskolát csak az igazságosabb és gondosabb szemek fedezik fel, elannyira, hogy akad olyanféle panasz is, hogy a magyar gyerek ezt vagy azt egyszerűen nem tanulja meg. Ez nagyon elfogult ítélet s nagyon könyen mondott szó, melyben azonban megint csak a tárgyilagos gondolkodó kételkedik. Megtanul bizony a magyar gyerek mindent, csak találja szerét-módját, tudja czélját és lássa hasznát s ami a fő, tudják rá megtanítani. Vagy a társadalomnak a tanuló éveken már túl levő, sőt czélhoz ért része egy aránt türelmes, bizalmas és hajlandó mind az iránt, ami szakonként napvilágot lát? Nem válogatja-e ki azt, amit specialiter szükségesnek, általában közhasznúnak vagy ízlés szerént érdekesnek talál, ami meg ilyennek nem bizonyul, nem bizza-e azt a szakemberekre? Leszámolunk bizony egyszer s mindenkorra sok oly dologgal, mely a szakszerű műveltségnek leOdasétáltam hozzá és egész naiv módon kérdőm tőle: — Mit szed kedves kisasszonyom ? Tán én is segíthetnék valamicskét ? — Oh I igen megköszönném, ha segítene de ........ — De kérem! enyém a szerencse, hogy segíthetek ilyen piczi.......... És lehajoltam s le-leszakitottam egy-egy szerelem-füvet a kedves leány csokrába. — Már ki-ki ejtettem néhány szót, de biz’ nem vette ő azokat észre; vagy tán nem is akarta tudni, hogy én mire czélo- zok — sőt ezután bátorságom is elhagyott, hogy megmondhattam volna, mi nyomja szivemet! ? 1 Végre is már megsokaltam magamtól a gyávasá- i got és egészen átszellemülve kezdőm újra a társalgást: — Kedves nagysád 1 . . én..........én.................— én mégis bibaszt vagyok, gondolám, hogy nem merek 1 — No 1 parancsol valamit I ? — szólott egészen felém fördulva. — Ha valamit lehet............... — Ha lehetne kérem !! — Akkor? — Akkor én mindenbe beleegyeznék — vágtam ki hamarosában magamat; de ezt már csak úgy dörmögve mondtam A szórakozott leányka nem firlatta tovább a [ dolgot, hanem belemélyedve a virágszedésbe: hallgatott — én meg nagy örömömre: dettó azt tettem. VIII. Bentörött a fejszém — még pedig csúfosan I Hej 1 mi tévő legyek ? I így jár a ki szépet szeret, kit feledni: de nem lehet; ilyen csúfosan jár az, kinek bölcs feje miatt nagy bölcsen hallgatni kell! Az az akkor! az az akkor!..........mért is jö tt a nyelvemre az az akkor!?!... Az ujjomat a homlokomra czéloztam: majd rátettem, majd meg ismét levettem — és igy titokban gondolkodtam a leányka háta mögött: hogyan lehetne ezt helyre ütni és szerelmet vallanom ? Mert igy csak nem mondhatom : — Én szeretem önt nagysád! De ime! egy nagyszerű gondolat! Bravó! Meglesz a szerelem-vallomás ! Előhozom a csúf vénkisasszonyságot és akkor ?1 Akkor bekövetkezik — és meg lesz fejtve az a k- I kor is I * * * A nagy csend és hallgatás után éppen apropó jött a kérdés: — Hol is hagytuk el a . . . ? — Az a k k o r-on — vágtam villámgyorsan szavaiba, hogy el ne mulaszszam a jó alkalmat; pedig ő a virágszedést értette a „Hol is hagytuk el . . . .?“ sével. De ő ráhagyta, mert mindjárt kérdezte; — És mit akart mondani avval az a k k o r-ral, a melylyel az előbbi mondatába belekapott? Egy szende mosolyt kaptam, a mit én jó jelnek I vettem és most az összes talentumomat a fejembe küldtem. Megforgattam a kezemben levő szerelem-füvet és egyszer a leányra, majd meg a virágra nézve, elkezdtem a demonstrációt, hogy beteljesüljön a „Veni! vidi! vici!“ —| Tudja nagysád, mi az az: akkor? — Az akkor? — Igen az akkor! — mondám lágy szavakkal s csupa gyöngédséggel és még nagyobb örömmel. — Talán csak nem agg-kor-t ért alatta? — és erre még szelidebben mosolygott. Ez meg nekem még nagyobb bátorságot adott a továbbiakra. — Igen kérem! Ha az időt veszszük tekintetbe, nem a betűt, úgy kétféle jelentése van az akkornak. — Hogy, hogy? — Úgy, hogy először időhatározó — és ez áll mindenkor, akár a csecsemőre, akár a millióinkét évesre vonatkoztatjuk is. — Másodszor, mint időhatározó megfejt egy talányt, meghatároz egy másik jelentést, az agg-kor-t. A fiatal lyányok úgy mondják, akkor — és ha már megöregesznek a stáférung mellett, úgy nem lesz akkor. — A sok ezérna- harapás kiűzi a szájból a fogat —és valahányszor a k k o r-t akarnak mondani, mindannyiszor panaszkodnak, mert agg-kor-t mondanak. — És mit akar evvel megmagyarázni? — És nagysád ? — kérdőm egészen meglepetve, mintha ott sem lett volna a drága elmém, aki öv balga voltam, hogy nem fundáltam ki előre, hogy majd mit kell mondanom, ha elvégeztem mondókánwt. — Igen, igen! maga! — csengett ismét fülembe az előbbeni hang.
