Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

' együtt téljes reverencziával hajol meg előtte. a — De eltekintve még ezektől is, ő hely- 1 beli adózó polgár és hitközségi tag lévén, I érdekében (sőt jogában) áll megtudni a leg- ' szigorúbb pontossággal megállapított azon ! összeget, melyet ezen átalakítás végkifejlemé- nyeig igényel!

Ismételten kijelentjük, tehát hogy F. K. tervezetében és költségvetésében megnyugszunk annál is inkább, mivel az ő vágyai, ambitiói nem hívják el tőlünk, ha nem velünk marad jó és balsorsban egyaránt.

Hogy az átalakítási költségek fedezésére mennyit szánt, illetve mennyivel rendelkezik a hitközség, — nem tudjuk; de annyi előre látást és gondoskodást csak fel kell tennünk róla, hogy a több mint 20 év óta saját ügyeit j rendező tanács nem fog üres erszénynyel a j hitközségi adózók rovására oly költséges vál- I lalalba bocsájtkozni. Hiszszük is, hogy a meg- kivántató összeggel rendelkezik; de ha . . . I de ha nem rendelkeznék!. . .

Ez esetben ne bocsájtkozzék a fenti, de más egyébb súlyosító körülmények miatt is a nagyszabású építkezésbe, hanem eszközölje a legszükségesebb javításokat, odázza el a tervbe vett átalakításokat kedvezőbb időre, szerezze meg magának »építkezési költségek« czimen a szükséges összeget, és ha azt beszerezte, ha pénzviszonyaink kedvezőbb fordulatot vetlek, ám építsen; rontsa, bontsa le az épületet, s tegye a térségét egy a székvárosnak megfelelő üdülő dísztérré, mi szellemi, anyagi és esztétikai elhaladásunkon csak örülni fogunk.

A kisebb javításokat azonban továbbra hallasztani bűn sőt vétkes gondatlanság lenne ; — de nem is mutatkozik most egy szükségesnek, mint a korhadt fagerendáknak megújítása. Ezen kiadás pedig alig fogja meghaladni az 1200, legtöbb 1500 forintot, és a bajon — ha kell — még hosszabb időre is segítve lesz, és semmi esetre sem kerül még annyiba sem, mint az esetlegesen szükségesnek mutatkozó 15—20 ezer kölcsön forintnak sok-sok évi kamata.

A mi pedig a tanhelyiségeknek szűk voltát illeti, erre nézve megjegyezzük, hogy a | tankötelesek létszáma alig növekedett nehány- nyal. Itt is segíthetünk az állal, hogy az alsó utczai iskolánál a már meglevő de üresen álló kész tanteremben felálltjuk a 2-ik vegyes

| osztályt, mi minden esetre az idei feljárók létszámát apasztani fogja. A fiúosztály 3-ik j tanterme ismét egy uj nagyobb tantermet ád,

: s igy az időnként valamely osztályban lul- ! szaporulatot mutató tanulók a körulmények- | hez képest kisebb vagy nagyobb termekben I helyezhetők el minden nehézség és fenakadás j nélkül.

Különben mi teljes rezignáczióval és I megnyugvással tekintetünk az ügynek eléje,

| Hiszen oly jeles tagokat látunk a hitközségi I tanácsban, kik eltekintve sok egyéb jó lulaj- j donaiktól,.— szigorú és jó gazdák magukkal szemben; már pedig ki magának jó gazdája az minden esetre jó és számitó lesz a hitközség ügyeiben is. Ők minden esetre a védtelen szegény adózók filléreit ép úgy fogják mérlegelni mint a gazdagok ezreit.

Hallgassuk meg tehát egymást illő komolysággal, vezéreljen bennünket az ember- szeretet magasztos, elve s ne hamarkodjunk el semmit, nehogy oly lépést tegyünk, mely ránk nézve áldásos nem lehet, és a melyen változtatni többé, — még ha akarnánk — sem tudunk. y*

Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi január hó 13-án tartott ülésről adjuk a következő jelentőseket:

(Vége.)

Kir. pónzügyigazgatóság jelentőse 1889. évi II. félévről.

I.

Az 1889. év Il-ik felében megállapított egyenes adótartozás tett .......... 997470 fit 477«. kr,

melyre ugyancsak a II. félévben befolyt............................... 957545 frt 53 kr. i

úg

y, hogy az óv végével . . 39924 frt 94 kr.

egyenes adóhátralék maradt fenn. ,

Az 1889. II. félévi befizetési

eredmény az 1888. évi' hason

félévi befizetési eredménynél 16780 frt — krral kedvezőbb.

II.

Hadmentessógi-dij hátralék volt

1888. év végén ..... 9219 frt 64 kr.

Éhez az 1889. évi előírást,

valamint a szaporodásokat véve,

az összes előírás tesz . . . 50632 frt 50 kr.

vagyis összesen . . 59852 frt 14 kr.

Ebből levonva a múlt 1889. évi január—deczember havi befizetést, valamint a törléseket, összesen ..................................... 52278 frt 351/§ kr.

57

547 frt 54x/2 kr. 49442 frt 02V8 kr.

8105 frt 52 krkr.

kr.

Marad hátralék 1889. deczember végével . . . • • • . 7573 frt 787» já

A múlt 1888. január—deczember hónapokban befolyt. . •

1889. óv hason időszakában .

E szerint az 1889. évi befizetési eredmény az 1888. évi befizetési eredménynél .... ral k i s e b b.

A hadmentessőgi-dij czimőn mutatkozó befizetési visszaesés, — az uj vőderotörvőny értelmében," a

III-ik illetve IV-ik korosztályból besorozott hadkötelesekre eddig kirótt, de most már leírás tárgyát képező összegeknek be nem hájthatásában leli magyarázatát.

HL

I Jogilleték, bólyegilletók, egyen- értóki illeték czimen, az 1888. óv vógőveli hátralék, valamint az 1889. évi I. II. III-ik óvne- gyedi előírás (a törlések levonásával) tesz . . . . • . 422646 frt

Erre befizetteti 1889. évi január—deczember hóban ... 287813 frt Mutatkozik hátralék deczember végével . . . . . . • • 134833 frt-— kr.

IV.

Fogyasztási adó czimón előira- tott 1889. évben összesen . . 290543 frt 30y2 kr. Erre befizettetett 1889. deczember végéig................................ 285710 frt 52 kr.

Mu

tatkozik hátralék deczember

végén.......................................... 4832 frt 781/i kr.

V.

S

zöllődózsmaváltság czimen az

1889. óv deczember hó végéig 132057 frt 18 kr.

íratott elő.

Erre befizettetett 1889, évi

deczember végéig . . . . . 92303 frt 627a kr. I

Mutatkozik hátralék 1889. évi

deczember végével , . . . 39753 frt 557a kr. I

VI.

Maradvány földváltság czimen

1889. óv deczember hó végéig 10099 frt 28ya kr.

Íratott elő.

Erre befizettetett 1889. évi deczember hó végéig. . . . 7489 frt 83 kr.

Mutatkozik hátralék deczember végével ....... 2609 frt 45 kivi

A múlt 1889. év II. felében az 1883. évi XLIV. I t.-cz. 81. §-a folytán 78 község elöljárói ellen ki-1 mondott felelősségnél fogva csakis döbrökozi elöljárók ellen lett 44 napon át állami végrehajtó tény-1 leg alkalmazva.

Voltak ugyan egyes községi elöljárók, a kik I a kincstári követelések behajtása körül némileg j hátramaradtak, a hátramaradást azonban az 1889.1 év folyamán, a marhaállományban uralgott köröm-1 és szájfájásnak, továbbá a szöllőtermőst károsított I

Hazafiui mély bánatát családi csapások is tetézték.

A családjáról vett első tudósítás egyik kis leányának haláláról szólt.

Nemcsak lélekben tőn beteg, de testben is.

Vérkeringési zavarokban szenvedett, melyeket a hányatott és rendetlen élet idéztek elő.

Ekkor határozta el, hogy bujdosásának a „a pátriám fugimus“, keserves időszaknak véget vet, hogy Pestre megy s jelentkezik a katona törvényszéknél.

Kevés idő múlván Haynautól, több képviselő- társával együtt kegyelmet nyert a családjával együtt Baracskán telepedett le, hol egész 1853. tavaszáig lakott.

Ez időszakban többször ellátogatott a fővárosba s rendesen felkereste Vahot Imrét,, kinél a régibb s fiatal irói nemzedék s a vidékről beránduló vidéki közönség is meg szokott fordulni.

Ünnep volt előttünk az ő megérkezésének napja és Vahot Imre mindig gondoskodott egy-egy barátságos összejövetelről ilyenkor, hogy a lélekben és testben megtört költő kissé szórakozzék s főiderüljön.

Egy ily összejövetelünkről szólok most, mely Vörösmarty jelenlétén kívül azért is emlékezetes, hogy ez alkalommal ismerjük meg a legszebk „bús magyar nóták“ nagy mesterét, Patikárus Ferkót, kinek hege- I düja a szomorúság legnehezebb napjaiban „sírva vi- I gasztalt bennünket.

1850-ben nehányan az irodalom munkásai már visszaszállingóztunk a fővárosba, azzal az eltökélt szándékkal, hogy ha a kardot már ki is csavarták vitéz honvédeink kezéből, megmaradt még a mi fegyverünk, a gyönge toll, melylyel folytatni fogjuk a harczot.

A rendőrség bilincsei közt heves küzdelem volt biz az, de mind a mellett is, hogy nem volt eredménytelen, Prottmann hatalmas rendőrfőnöknek az a kijelentése is bizonyítja, mely szerint: „Ha azt akarják — úgymond — hogy egy mukkanás se legyen az egész országban, engedjék meg, hogy összeszedhessem ott a fővárosban lézengő nehány irka-firkászt, ltiküldöm őket Péterváradra, becsukatom s azzal csend és nyugalom lesz az egész országban.

Mivel a rendőrség még ártatlan összejöveteleinket is gyanakvó szemekkel kisérte, nem volt semmi rendes találkozási központunk.

Ha egy-egy kedélyes estét akartunk együtt eltölteni, követtük a vándorgyülésező tudósok példáját: összejövetelünk helyéül mindig más-más helyiséget tűztünk ki, hogy a szemfüles rendőrség figyelmét ki- játszhassuk.

Vahot Imre volt az atyamesterünk, ő rendezte az összejöveteleket, ő szemelte ki a legfélreesőbb alkalmas helyiségeket a külvárosok zug utczáiban.

Udvari zenészünk Kecskeméti Józsi volt; ügyes, ambicziozus zenész, ki büszke volt arra, hogy ily műértő közönség előtt játszhatott.

Előre tudattuk vele, hogy mikor s hol jövünk

össze, ő aztán nehányad magával, köpenyeik alá rej-1 tett hangszereikkel, egyenkint — szállingózva, lopó-l zott ki az „ Angyal “-ba, Novotny Vinczéhez á könyök I utczába vagy más ilyen, Bädekkerben föl nem talál-1 ható liolyiségbe.

Ez az „Angyalihoz czimzett kurta-kocsma — 1 hogy igazi nevén nevezzem ott volt valahol a Ferencz- | városban, az üllői kaszárnya háta mögött; apró föld-1 szintes ház, csinos kis kerttel. (1

A derék német csapiáros, saját kertre nyíló szobá-1 ját engedte át s biztosított, hogy ott ugyan „policzáj“, I se „zsandár“ nem fog háborgatni.

Egy ily estén az „Angyal“-hoz szokatlan szép- | számmal voltunk együtt. Az asztalfőn, ünnepelt őre- 1 günk, a nemzeti nagy csapás alatt már csaknem égé: * szén megöszült s összeroskadt Vörösmarty mel- c lett ült, — mellette Reöck István, ki még a régi | „Nemzeti kör “-bői igen kedves embere volt s Er- 1 délyi J ános.

Jelen voltak még: Kuthy Lajos, kire még C nem szólt akkor Erdélyinek az a rigmusa, hogy:

„Kuthy Lajos német akar lenni,

Nem akarják németnek bevenni“ stb.

Freereich Imre, a mi kedves angolunk, I ki népdalainkba annyira bele volt bőszülve, Hogy ki- I , állhatatlan angol acczentusa daczára magyar daléne- I késnék készült; Sükei Károly, a márcziusi napok | egyik hőse, ki akkor történetesen szabad lábon vala, I különben á „Najgebájd“-ban szokott ülni, hova már I