Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-26 / 4. szám
phylloxera és a bor, — valamint a gabonatermésnek I alacsony ára daczára kellő mérvben nem értékesit- hetése idézte elő, — a hátramaradásokat azonban a törvény szigorának alkalmazásával a saját hatáskörömben nagy részben pótoltattam, — minélfogva és tekintettel a fentebb felsorolt okokra, az 1889. évi befizetési eredmény kedvezőtlennek nem mondható. Áttérve az 1885. évi XXII. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott „Utasítás“ határozmányainak mikénti végrehajtására, tisztelettel jelentem, miszerint a földadó nyilvántartás helyes és pontos vezetésének ellenőrzése, valamint a községi közegeknek a kezelés körüli kellő Útmutatás és felvilágosítás czéljából, az ezen pénzügyigazgatósághoz beosztott nyilvántartási biztos, a Tolna vármegye területén levő községek közül 1889. óv folyamán 128 községet utazott be. — Lényeges hiányok vagy mulasztások nem tapasztaltattak, ott azonban, a hol némi szabálytalanságok, avagy hátramaradás észleltetett, a hiányok pótlása iránt a szükséges intézkedések azonnal megtótettek. Végül tisztelettel jelentem, miszerint az egyenes adók 1889. illetőleg 1890., 1891. és 1892-ik évekre vonatkozó megindítását eszközöltem. Az ösz- szeirás, valamint általában az adatok beszerzése és a határidők pontos betartása általam ellenőriztetik. Kir. tanfelügyelő jelentése 1889. évi II. félévről. A közigazgatási bizottság a jelzett idő alatt 63 ügyet tárgyalt és intézett el, mely az előző félévi 60-nal együtt 123 ügyforgalmat tüntet fel. Ezen kívül egy községi iskolai tanító fegyelmi ügyében is hozott a bizottság és annak fegyelmi választmánya határozatot. A kir. tanfelügyelősóghez beérkezett 715 ügyirat, az előző félévi 823 drbbal együtt az egész év alatt 1541. — Ha ezen összeghez a postakönyv alapján, a kiadott levelek mennyiségét hozzáadjuk: az irodai forgalom az 1889-ik évben 2901-re menő összeget teszen ki. Fel lett dolgozva az iktatóba bevezetett ügyiratok közül 1433, hátralékban maradt 108 drb. A mi ezek után a megye népnevelós ügyének állapotát illeti, felemlítem, hogy az 1889—90. tanév elején 11 uj tanterem és 11 uj szervezésű tanítói állomás — az előző félévi viszonyokhoz mérve — a fejlődés s ezekkel együtt két helyen u. m. Jegenyés és Martincza pusztán az iskola" is íjj felállitásu, egy-egy tanítósággal. A többi községek, hol fejlődés történt a következők ős pedig a rom. kath. hitfele- kezetnől Faddon, Gyula-Jovánczán, Szakcson a 4-ik, Szakályon a 3-ik, Várdombon a 2-ik, az ev. reformátusoknál : Nagy-Székelyben a 4-ik, az ág. hitv. evangélikusoknál: Györkönyön a 4-ik, Mucsfáti a 2-ik, az izraelitáknál: Ó-Dombóváron a 3-ik tanítói állomás és tanterem. Ezen kedvező haladás, mely különben évről- óvre előfordulni szokott: magában is elég tanúbizonyságot nyújt ugyanatról, hogy megyénkben a szellem és a nópnevelóstigye iránti érzék teljesen ép és egészséges; de mégis indíttatva érzem magamat tiszteletéin és elismerő hálám kifejezéséül azt kinyilvánítani, hogy általában a községi és a hitfelekezeti | hatóságok, különösen pedig a lelkész és tanító urak, szivvel-lélekkel hazafias szellemben működnok s az I adott viszonyok között —■ a kir. tanfelügyelői hiva- i tallal egyetórtőleg — egész odaadással törekesznek a törvényekben előirt kötelmeiket teljesíteni és betölteni. Kir. ügyészség jelentése 1889. évi II. félévről. I. Létszám. A letartóztatott egyének létszáma 1889. évi junius 30-án 163 főre terjedt, — a mely létszám az óv II. felében 259 egyénnel szaporodott. Ezek közül: fegyházra ítélt volt . 7 egyén, börtönre „ „ . . 47 „ fogházra „ „ .. . 103 „ elzárásra „ „ . . 10 „ vizsgálati fogoly volt . 83 „ Összesen . 259 egyén. A föunebbi adatok szerint, a fogházi létszám az elmúlt félévben normális volt; tültömöttsóg nem mutatkozott. II. Egészségi állapot. A fogházi kórházban összesen 66 egyén gyógy- i kezeltetett, — kik közül felgyógyult 49 egyén, — meghalt 1 egyén, — további kezelés alatt maradt 16 egyén. Az elhalt egyén halálának oka tüdő- güinőkor volt. III. Rabmunka. A kosárkötósi iparágnak üzleti eredménye a következő volt: Az 1889. év első feléről maradt 1184 darab kosár; az 1889. óv második felében előállittatott 1 3136 darab kosár; összesen 4320 daiab kosár. Eladatott 3310 darab kosár; készletben maradt 1010 darab kosár. Az eladott 3310 darab kosár után, az állam javára eső tiszta jövedelem 470 frt 35 kr. — Ezenfelül az amerikai szöllőtelepen, a nagymóltóságu m. kir. igazságügyminiszterium engedélyével foglalkoztatott rabok munkakeresményéből, az állam javára 183 frt 10 kr. esett. Az összes rabmunkajövedelem tehát 653 frt 45 krt tett ki. IV. Fogházi kiadások. Rabtartási költség Czimén kiadatott 7140 frt 74 kr. Ezzel szemben befolyt: rabtartási költség térit- mény czimén 1198 frt 56 kr.; rabmunka jövedelem czimén 653 frt 45 kr.; összesen 18. 2 frt 01 kr., mihez képest az állam által fedezendő összeg 5288 frt 73 krt tesz ki. V. Feltételes szabadságra bocsátás. • A feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében 15 egyén részesült, ezen kedvezménynek visszavonása egy esetben sem vált szükségessé. VI. Élelmezés. Az élelmezés ellen a lefolyt félévben panasz nem merült fel; az élelmi czikkek gyakrabban megvizsgáltatván, azok úgy minőség mint mennyiség tekintetében kifogástalanoknak találtattak. VII. Fegyelem. A fogházi fegyelem általában véve kielégítő volt. Kir. ál lain épít ősz éti hivatal hivatal jelentőse 1889. II. félévről. I. A Közmunka tartozás egész menuyisóge a lefolyt évben is megváltatott ős pedig az 1882. évben felemelt váltsági árak szerint, t. i. 1 két fogatú igásnapszám váltság árában fizettetett 3 frt, és egy kézinapszátn vállságáőrt 50 kr.; miért is 1889. évben a közúti pénztárba, — az utólag elrendelt pót-össze- irás váltsági összegén kívül, — 162,408 frt váltgági összegnek kellett befolyni. Részint eme nagyobb váltsági összeg, — részint a vasúton szállított kőanyagok olcsóbb ára, — továbbá az utak fentartási fedanyagának felhasználásánál követett takarékosság tették lehetővé az alább megnevezett útszakaszoknak összesen 3831 f. méter hosszban történt kiépítését. A közmunka váltsága kielégítő eredmónynyel folyt be a megye közúti pénztárába. II. Közutak. Az államut, valamint azon első osztályú kiépített megyei utak, melyek oly rendszer szerint kezeltetnek mint az állami ut, — egész évben jó karban voltak. — A budapest-eszóki államut e megyeben fekvő 91 kilométer hosszú szakaszának feutartására 7910 köbméter kavics szállíttatott, 39009 frt 20 kr. költség összegért, — a megyei mííutakra pedig 8632 köbméter fedanyag 50396 frt vállalati árért. Makadara rendszer szerint kiépítettek következő útszakaszok, u. m.: 1. Tamásinál, a szakály- tamásii ut 639 f. m. hosszban 8299 frt 67 kr.; 2. Pinczehelyen a Sió-Kapos hídig 592 f. m. hosszban 4492 frt 84 kr.; 3. A bonyliád-báttaszóki ut Mő- csónynól 800 f. m. hosszban 4007 frt 27 kr.; 4. A dunaföldvári utón folytatólagosan 1000 f. itt. hosszban 6268 frt,; 5. Báta községet az államuttal összekötő utón 800 f. m. hosszban 3326 frt 03 kr. Össze-1 sen 3831 f. m. hosszban 26393 frt 81 kr. költség! összegért. A megyei Il-od osztályú utak fentartásánál, —| miután e c/.élra az útfelügyelő megyehizottsági tagoki által nagyobb összegek fordittattak, — eiiöia^rA&re méltó haladás tapasztaltatott. III. Vasúti, IV. Hajózási és V. Viz építési ügy az év második felében nem fordult elő. IV. Gő zkazánok. A megye területén levő gőzkazánok összes száma 254, melyek közül megvizsgáltatott 245 darab. A YIP ÉKRŐ L. 1 Dombóvár, 1890. január 21. Tisztelt szerkesztő ur! Tisztelettel kérem e nehány sort igen becses lapjába felvenni szíveskedjék. több évben becsukták, meg kieresztették, mint ezt a mászrégelezés majd mindenik irótársunkkal szemben megcselekedte. Ekkor éppen Dobsa Lajoson volt a sor ki odabent legsikerültebb vigjátékait irta. Ha megemlítem még a jelenvolt Lévay Józsefet, Urházy Györgyöt, Székely Józsefet, Balázs Sándort, Fekete Mihályt, Vahot Imrét s csekélységemet: akkor nem csupán az ott egybegyült társaságot, de kevés hián az akkori öászes fővárosi irói kört bemutattam. Szép zeneszó s kedélyes társalgás mellett jóval éjfél utánig tartott a mulatság, melyben Vörösmarty csöndesen iddogálva mint hallgatag szemlélő vett részt, csak olykor váltva egy-két szót a mellette ülőkkel. Elhanyagolt öltözetén, egész külsején s magatartásán meglátszott, hogy kedélye egészen föl van dúlva „mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: nem volt mint Magyarország“, jegyzi meg, ez időre vonatkozólag az ő szellemes életirója. Senki sem érezte mélyebben hazája szerencsétlenségét, szenvedését s a mellett sok csapás sulyoso- dott reá, szellemi de anyagi, testi és lelki, de a leg- nagyob az volt, hogy elhagyta lelkének ereje. Melan- choliába és apathiába sülyedt. Ez estén is csak akkor kezdett kibontakozni apathikus hangulatából, midőn Patikárus Ferkó, a zseniális czigány, egy másod hegedűs s egy bőgős kíséretében antik hallgató magyar nótával mutatta be elragadó zenéjét. Mindenki elhagyta a beszélgetést s az ünnepies csöndben csak a szokatlan dallamu s szivet-lelket megragadó gyönyörű zenét hallgatta, melyet a mindinkább neki melegedő zenész, a legmélyebb benső- séggel, ritka erővel s szabatossággal varázsolt elő hegedűjéből. Mindannyian meg voltunk lepetve, elragadtatva. Az átalános meghatottság azonban csak az utolsó akkordok elhangzásával tart ki zajos tetszés nyilatkozatokban. Körülfogtuk a játéka után ismét szerényen visz- szavonuló zenészt s Erdélyi megölelte s az elismerés legmelegebb szavaival köszöntötte föl a „magyar népzene hősét.“ Vörösmarty egészen el volt érzékenyülve, szemében a meghatottság könnyei ragyogtak, majd ősz fejét karjára fekletve, csöndesen zokogott. Ez után kevés vártatva történt az a kis intermezzo, melyet szegény Balázs Sándor mulató baráti körben többször oly szívesen el-elmesélgetett s a melyre, mivel annak hőse ő maga, az akkor még csak kezdő iró lett, mindvégig büszke volt A zaj csillapultával az elérzékenyült Vörösmarty is fölemelte lehajtott fejét s körüljártatva tekintetét, majd ez asztal végén ülő Balázs Sándoron pihentető meg. Sándor észrevette, hogy az öreg oly figyelmesen nézi nemcsak, de közben felé integet is a kezével. Rögtön felpattant helyéről s hozzá sietett az öreg megfogta kezét s a magas termetű Sándor fejét magához vonva le, halkan kérdező: — Hogy hinak, kedves öcsém? — Balázs Sándornak, szolgálatjára. —' ügy! na jó 1 hát szoktál-e bort inni ? — Igen is, kérem! válaszolt Sándor, kissé meg- hökülve a furcsa kérdésre. — No mert úgy látom, te itt a legfiatalabb vagy, jól van, de hát ne igyál már többet. — Igen is, kérem. — Aztán tudod-e hol van a „Vadászkürt“ ? — Igenis, tudom. — Hát most eredj a helyedre s vigyázz rám, hogy mikor intek újra, akkor fölkelsz, veszed a kalapod s engem haza fogsz vezetni 1 Sándor e bizalmas felhívásra, a legboldogbb ember nyájas mosolyával, magát meghatjva távozott az asztalvégre. Nem sokáig kelle várakoznia, a bizalmas intés csakhamar megtörtént s a nagy költő a fiatal neop- hita karján távozott el. Szegény Sándor, legnagyobb irodalmi sikereire sem volt oly büszke soha, mint a mentorságára, Berecz Károly
