Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-17 / 33. szám
Szegzárd, 1890. augusztus 17. Előfizetési ára: I -------Fé flvreVre. . 3 ff — ^ orsz®'Sos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnaNegyedévre • • • • 1 » 50 >, i megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek sa |Egy6s szám a ia_ohlvatalban l2 kr-1 tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. HETILAP. + “ + Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilüér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. | T SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. I Széchényi KIADÓHIVATAL: utcza 176. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A nyári rendes közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának múlt szerdán a megyeház díszes termében megtartott közgyűlése, minthogy semminemű választás, mely a nyugalmas kedélyeket egy kissé felizgatla volna, nem volt a tárgysorozatba felvéve, igen gyéren volt látó- ! gatott. A 440 bizottsági tag közül alig volt je- I len 100 és igy a létszámnak negyed része. A nagy forróság folytán még aluszéko- nyabbá vált közgyűlés tagjai figyelemmel hallgatták meg az alispánnak szépen kidolgozott, nagy terjedelmű és megyei életünk minden ágát felkaroló jelentését, melyet közérdekű voltánál fogva alább egész terjedelmében közlünk. Már vagy negyvenegyszer hangzott derék jegyzőkarunk előterjesztése alapján a bizottsági tagok stereotyp »elfogadjuk«-ja, midőn a # tárgysorozat 42-ik pontjánál, mely a következőleg hangzik : »a 1 i | p á n i e 1 ő t e r j e | z t é s 1 | Via rmegvei székház mellett 61 vonuló járda építési költségei tárgyában« egész váratlanul, dr. Steiner Lajos bizottsági tag éles kritikával támadta meg az alispán azon eljárását, hogy az eredeti jayyas- j lattól és tervtől eltérve, a járdát, az- időközben felmerült körülmények parancsoló ,gzük- j sége folytán szélében kibővítetté és hosszában- j megnyujtatta s ez által a közúti 'alapot 1300 | frt lulkiadással terhelte**'*^ . A bizotttság figyelőimmel hallgatta meg j a szónoki hévvel előadott fejtegetést, de az I alispán talpraesett védekezése folytán, párlkü- lönbség nélkül elfogadta az előterjesztést, mert megvolt győződve, hogy a járdát csak igy lehetett készíteni, hogy a kiszélesítés és hosszabilás szükséges volt s hogy a közüli alap hasonló czélokra jogosan felhasználható, A vihar elmúlt, az izgatottság, melyei e szokatlan epizód előidézett, lecsillapult, midőn újra borult a láthatár, de ezúttal a támadás objecluma változott s a másfél órai szóhar- czol, mely a bizottság ámuló tagjai előtt lefolyt, a tárgysorozat 108-ik pontja idézte elő, melyszerint a záróra meghosszabbítás, melyért több vendéglős folyamodott, megtagadandó. Már az állandó választmány csak egy szavazat többséggel fogadta el a megtámadott javaslatot s igy előre volt látható, hogy affe- lett a közgyűlés sem fog egyszerűen napirendre térni, de a hosszas vita mégis mindenkit meglepeti.'; j, ■ \ Részt vet lek benne Buda Vilmos, ki az ellenjavaslatot beterjesztette s támogatták indítványát: dr. Kramolin Emil és dr. Steiner Lajos Simontsits Béla alispán hivatásához mérten védelmezte az állandó választmány javaslatát s a bizottság azt hét szavazat többséggel 'el is fogadta. Jellemzésül megjegyezzük, hogy a tisztviselői kar közül többen tartózkodtak a szavazástól, hogy mások, daczára miszerint a szavazatot kérő ivet aláírták s igy általános felfogás szerint az elleninditványhoz csatlakozlak, utóbb meggondolva a dolgot, annak ellene szavaztak; végre hogy a záróra végrehajtása körüli eljárás általános indigna- tió közt, hevesen megtámadtatolt és éles bonezkés alá vétetett. Az elintézett többi tárgyak kevésbé fontosak lévén, az állandó választmány javaslata mindeniknél keresztül ment. Midőn a közgyűlés lefolyásának ismertetését befejezzük, egyúttal örömünknek adunk kifejezést, hogy végre valahára a megyei bizottságban egészséges alkotmányos érzület kezd lábrakápni.. Ha életei akarunk, a bírálatot, még ha nem mindig kellő helyen alkalmaztatik is, — mert hisz azt is emberek gyakorolják, — be kell vezetnünk a megyei életbe, mert a hol ez és ellenőrzés nincs, olt tespedes áll be, a#! pedig rekijnk, kik 1 (inegy»-i; önkormányzat feltétlen hívei vagyunk, lehetőség szerint távol kell tartanunk! Ipariskoláinkról általában. általánosan tudvalevő dolog, hogy az alsófoku ipariskolák hazánk legtöbb városában immár felálíitlaltak s jótékony hatásuk a kisiparosoknál már is érezhető. Nagy szükségünk volt ezen intézményre, mert számos ifjú lépett az iparos pályára a legelemibb előismeretek nélkül, ha pedig ezeTARCZA. Csalódásra.*) Ez lenne hát az én szivemnek bálvánnyá, A végtelenséget a kiért bejárta ? Kit a nagy világban oly soká keresett, S magának öröktől választott, szeretett ? Kinek légalakját a felhők honában, Szeme fényét, tüzét a nap sugarában, Arczát, mosolyát a virágok kelyhében Álmodtam, kerestem, — ábrándim hevében. Kiért vágyó lelkem az égbe felszállott, S repülve bejárta a szép menyországot, Hogy az angyaloknak fényes seregéből Lehívja, lehozza, tiszta lakhelyéből ?! Kinek édes hangját, e mennyei zenét, Úgy hallgattam, mintha angyalok zengenék. Kinek szive mézét, lelkének illatát Lelkemből kiölni ég ’s föld nem b;rhaták. Ez a néma bálvány, — e hideg kőszobor, Lélek nélküli láb, — szalag- s csipkebokor, Ez üres, kihalt szív, — lombtalan téli fa, Jéggé fagyott virág, gyönygy-vtsztett csiga ? *) Lapunk olvasói érdekében, több jóakarónk felszólítására közöljük Gödé Károly urnák fentebbi gyönyörű költeményét ; kijelentve, hogy a szerző beleegyezésének kinyerése végett utólag tesszük meg a lépéseket. A szerk. Keresem jóságát, szivének melegét, Bizalmát, örömét, vágyát, szeretetét, Lelki átengedést, gyengéd odaadást, Szelíd női bájjal édes szivolvadást; Egy sugárt a szemben, egy mosolyt az arczon, Csak egy suttogó szót lágy, reszketeg ajkon, Melytől piros lesz az arcz. derült a homlok. Sehol semmi! Csak jég, tör, halál, borzalmak Oh árva szivem te, mi nem volt reményed ? Almaidból minő ébredés várt téged ? Fellegekbe ragadt képzeleted szárnya, S most setét föld alá légy örökre zárva : Nem, nem! Sötét göröny többé el nem takar! Szivem ujulni vágy, lelkem élni akar! Élni és virulni! Szeretni lángolón, S dalolva szállani túl a virágokon ! Nem! leszek — Szivem lánczait feloldja, Egy ki hanvadt csillag bus, keringő ho'dja, Sem pusztult temető kisérteti őre, S kilobbant remények siri szemfedője. Szakadj hát rabbilincs! — kitört a lázadás, Oszoly kínos álom, törj meg setét varázs! Nem veszhet el a szív, mely ennyit szenvedett, Lelkem repülj tovább, keresd eszményedet! Gödé Károly. Mért nem házasodnak a modern gavallérok ? — A házasodás humora rajzban. — Irta: VASZARY ANTAL. I. Hatalmas kánikula idő volt! Kapos utczáin még csak ácsorgókat sem lehetett látni, a kik szoborként díszítenék a vendéglők falait. És ilyen kutya melegben kellett nekem útra indulnom — mégpedig : vonaton ? Égbekiáltó? No de sebaj, gondolám magamban ; szép, nagyon szép.................és itt nagyon hangosan nevettem . . . * * * De hát mégis csak meleg van 1 — és ezt már nem gondoltam, hanem éreztem is, mikor ki kellett lépnem a nagy forróságba. Addig számitgattam, mig végre ismét beletörődtem sorsomba. A levelet és a kocsit már nem lehet visszaszivni az állomásról: mennem kell — hát Isten neki — megyek I ' Ez volt az elitéltetés napja! Es olyan szemtelen volt az a nap: mindig kikerülte a felhőket, vagy már nem is tudom : talán a felhők kerülték ki őt. — Elég az hozzá, még köpenyeget sem hozott magával a nagy útra, a mig e!- ' ballag nyugatra. Pedig elkelne neki; mert már sokszor megfigyeltem : nagyon lassan ballag országutján — bár sülne föl a háta — gondolám — hogy rína egyet, legalább lenne egy kis eső.
