Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-17 / 33. szám
két némelyiek a népiskolában némileg el is j sajátitották, 3, 4, több Ízben 5 évi iparos- } tanoncz idejük alatt jórészt el is felejtették. K legnagyobb baj mégis mindeneseire az volt, hogy amint hanyatlottak az ismeretek tekintetében, ép úgy sülyedtek az erkölcsökben. Ezen alkalommal nem czélom az iparos tanulók elméleti oktatására vonatkozólag szó- • lani, sem arról, hogy az iparosok közül sokan maguk mennyi kibúvót keresnek, hogy tanon- czaik az ipariskolai kötelezettséget kikerüljék; ez alkalommal az intézmény megvalósításának, helyes keresztülvitelének szükségességéről akarok rövid vázlatban szólani, melynek akadályát sem a törvény kijátszása, sem az akadékoskodó mesterek rósz czélu szándéka nem képezi, hanem kizárólag a tanító buzgalma, nemes lelkesedése teszi lehetővé. Részünkről meg vagyunk győződve s tiszta lelkiismerettel állítjuk, hogy a tanító mindent megtesz, hogy az ipariskolai tanulók a modern paedagógiai elvek szerint neveltessenek és taníttassanak, mely szerint a fiatal gyermeksereg emberi méltóságának öntudatára I ébresztése által az életnek akarják nevelni; mégis — kérdem — miért van az, hogy a tanítók igyekezete az erkölcsös nevelés tekintetében csorbát szenved s az iparos tanulók nagy i részénél nem örvendetes sikert eredményez? Mert azt tapasztaljuk, hogy az inasok, mig népiskolai tanulók voltak, magaviselet s erkölcs tekintetében nem estek oly nagy számban kifogás alá, addig inaskorukban majdnem lehetetlen őket fegyelmezni Állításom igazolására felemlítem a szeg- zárdi ipariskola folyó évi értesítőjében Kram- mer János igazgató ur által tett azon jelentést, mely szerint a mi ipariskoláinkban is a i fegyelem fentartása nagy nehézségekkel járt | s ha az ftitézet falkin bellii a ftantalók magaviseleté kifogástalannak van is jelezve, de az utczán a fékevesztett elem oly éktelen zajt és lármát csapott s oly verekedést, dulakodásokat rendszeresített, hogy méltán megbotránkozolt rajta a közönség. Ezen panaszokat az értesítők múlt évi folyamaiban rendesen olvashattuk. | Ha valami vigasztalót felhozhatunk e j szomorú állapotra, csak az a szomorú vigasz- I talás lehet, hogy minden ipariskolai értesítő tele van ilyféle panaszokkal. Eme általános panaszok megszüntetéséről kell tehát első sorban gondoskodni, amit I az én szerény véleményem szerint csak követ- i kezetes szigorral lehet elérni. Én részemről nem az inasokban, sem az iskolában nem keresem a baj kutforrását, hanem azon szomorú tényben, azon bánásmódban, melynek a sajnálatra méltó inas pályájának kezdetétől egész tanonczideje alatt a mester és segédek részéről sok esetben s igen gyakran ki van téve. Sokkal több erélyt, humánusabb bánásmódot, jó példát kérünk az illetőktől az iparostanonczok házinevelésénél! Amely mester kellő erkölcsi érzéssel bir, mert talán véletlenül szintén humánus érzéssel bíró mesternél, talán ép szüleinél tanulta meg azt, hogyan kell inast nevelni s tanítani, vagy pedig vándorlása közben sajátította el a jobb bánásmódot, az rendesen jól neveli az inasokat, pontossághoz, rendhez szoktatja ta- nonczait; ilyen mester nemcsak a mesterségben, hanem mindenben javára törekszik a reábizott tanulónak. Az ipariskolai tanitó ismeri az ilyen mestereket — ha soha nem látta is őket — maga az inas állít ki mesteréről bizonyítványt. Ilyen mintamester — valljuk meg a valót — még igen kevés van iparosaink közt; a legtöbb cselédnek tekinti a szegény inast és sokan rosszabbul bánnak vele, mint a legelhagyottabb cseléddel szokott a rossz gazda bánni. Az inast még ma is a legkíméletlenebb módon nevelik; szegényeket a legkisebb hiba miatt testileg büntetik, ütik őket a mesterek és legények ott, ahol érik s azzal ami kezük ügyébe kerül; annyira megszokták az ilyenek a verést, hogy mást büntetésnek alig tekintenek. Ezen segítenünk kell, még pedig társa- dami utón, a mestereknek nemesebb érzületre ébresztése által. Jelen felszólalásunk tehát leginkább a mesterekhez szól és kérve figyelmeztetjük őket, hogy tanonczaikat otthon a háznál, a család körül jobb bánásmódban részesítsék, járjanak elő jó példával, tiltsák meg segédeiknek s hozzátartozóiknak a tanonczokkal való rossz bánásmódot; figyelmeztessék tanonczaikat az utczán való helyes viselkedésre, járjanak karöltve az ipariskolai tanítók erkölcsös, jómagaviseletre czélzó intézkedéseivel, amit ezek az iskolában helyrehoznak, ol.hon a mesterek el ne rontsák. K. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL. Alispáni jelentés. Tekintetes törvényhatósági bizottság! A törvényhatóság állapotát nagy körvonalakban ecsetelő és tett intézkedéseimet elősoroló jelentésemet van szerencsém az 1886. évi XXI. t. ez. 68-ik §-nak s) pontja értelmében a következőkben bemutatni. — A folyó óv első hót havában vagyis július hó 31-ig bezárólag a központi közigazgatás ügyforgalma | következő volt: beérkezett a múlt évi hátralék hozzászámitásával alispáni 11,119 drb, ebből elintéztetett 10.777, közgyűlési tárgyalásra fenhagya- tott 187, hátralék 155 drb; — alispáni elnöki 404, elintéztetett 398, hátralék 6 darab; — kihágási 284, elintózetett 268, hátralék 6 darab; — közigazgatási bizottsági 589, elintéztetett 528, hátralék 61 drb; — erdészeti 146, elintéztetett 110, hátralék 36 drb; — tiszti ügyészi 2824, elintéztetett 2741, hátralék 83 drb; — főszámvevői 1604, elintéztetett mind; — alszámvevői 277, elintéztetett 209, hátralék 68 drb; — árvaszéki 15.377, elintéztetett 13.725, hátralék 1652 drb. — Tehát beérkezett összesen 32.624 drb, melyből a szorosabban vett közigazgatásra jut 17,247 drb s ezzel szemben 425 drb hátralék áll, az árvaszékre pedig marad 15.337 drb, 1652 drb. hátralékkal. A járási közigazgatás ügyforgalma ugyanazon idő alatt következő volt. Közigazgatási ügy: T Járás neve Múlt évi hátralékkal együtt beérkezett Ebből elintéztetett Hátralék Központi járás 5623 5534 89 Völgységi „ 3029 3023 6 D.-Földvári „ 3116 3041 75 Simontornyai j. 2598 2548 50 Dombóvári „ 4163 4120 43 Kihágási ügyJárás neve Múlt évi hátralékkal együtt beérkezett Ebből elintéztetett Hátralék Központi járás 263 272 21 Völgységi „ 162 i 159 3 D.-Fölclvári „ 251 175 76 Simontornyai j. 117 79 38 Dombóvári i 272 236 36 Kiállíttatott: Járás neve Iparengedély iparigazolvány I Halászati jegy Cselédkönyv | Munkakönyvi Igazolásijegy Türelmi- 1 bá rcza Erdőörieskü-I biz onyítvány | Kö zponti járás 1 72 68 146 66 126 — 3 Völgysígi „ 9 46 — 208 70 93 14 — D.-Földvári „ 1 64 70 262 57 112 j|j j 4 Simontornyai j. 2 46 16 137 99 40 — 2 Dombóvári I „ 14 58-- ’ 25 7 57 44 14 2 De láttam, hogy a nap föl sem vette a meleget; még csak nem is izzadott, hanem valahányszor föltekintettem az égre, mindannyiszor én izzadtam ő helyette is!..... . Még ez nem volt elég I Volt egy harmadik is, a ki folyton spriczelte rám a melegséget. Vagy nyolez halandót toltak be mellém a mak- ranezos vasútiak, kik közt egy olyan női teremtés volt, a kinek megjelenése még avval sem nyújtott valami vigasztalást, hogy szemeim kis szórakozást nyerjenek a nagy melegben. Kövér volt, mint egy nagy, poczakos mezei sáska! De ha még olyan lett volna! Valahányszor ránéztem, hát képzelhetni, hogy sugárzott át rám a melegség! Még a borzadály is izzadtsággá vált rajtam 1 Borzadtam tőle, mert az bizony kövérségének és szertelen kicsinységének rovására szép nem lehetett. Nem volt birsalmába harapott dereka, sőt ellenkezőleg: a mit kiharaphatott volna hatalmas szájával, hát ráadásul ha egy uritököt tennének helyébe, olyan volt, de olyan karcsú I A szemei úgy működtek, mint a vizipuska; de már annak örültem volna, ha vizet lőtt volna, de nem az volt puskájában, hanem — melegség. Nem volt ő Ádónisz! mert nem engedte szegénynek mamácskájok, hogy, mikor kijöttek fogai, beleharaphasson Fáris almájába! * * * És evvel a halandóval tácziótól stáczióig együtt kellett élveznem a jelent! Újságot vettem elő, de zörgést hallottam — és a kíváncsiság fölrántotta fejemet az újságból: mit művelhet ez a .... Plútó szülötte ? Elővett egy olyan táska-féle jószágot, a melyből ölébe valami gyomortöltőt emelgetett ki. — És mily borzasztó! nem volt elég, hogy hatalmas cseppek indultak meg orczámról, melyek a könyökömön találtak menedéket, hogy lefolyhassanak, hanem még az éhség is gyötörte a gyomromat. II. Szánalomra méltó helyzeti! S ez a tulvilági lény, ez a rendkívüli teremtés éppen mellettem foglalt helyet. Kiszálltam volna az ut közepén, lemondtam volna minden jövendőbeli örömömről és minden szép reményemről — de már ekkor késő volt .................... In fámis idő, infámis utazás !! * * * Mily nagy volt örömöm, mikor meghallottam az ur szavát a konduktór ajkáról: „Pinczehely!“ —- és erre megmozdul a bájos szomszédom és kidöczög. Mintha csak a paradicsomban éreztem volna magamat! És valóban ott voltam, mert már szabadon lé- lekzettem! Eszembe sem jutott ezután a melegség; — a többi utitársak is elszállinkóztak — és én ? átengedtem magamat az illuziós boldogságnak: hittem de erősen hittem, hogy most már van — de lesz is czélja utazásomnak; mert az első hatalmas próbát kiállottam ! * I * * Ezután folyton ez volt eszemben : „Az én szivem vendégfogadó De most üres, nincsen benne lakó ! Hej! ha valaki kibérelné, Örökre megemlegetné I Tehát az volt tervem : szállót keresnem a vendégfogadóba ; azután ?...............ez már következik abból. III. Szenvedtem, de annál nagyobb volt örömöm, mikor elértem a végpontot. Egy irtóztató hang döngött el mögöttem: „Si- montornya . . . .“ ennyi meg ennyi perez!.............Kocs ira ültem és végre-valahára megérkeztem . . . -ra És minőt dobbant szivem, mikor leszálltam a kitűzött végponton, hogy otthon legyek. — Akkorát dobbant ez a szív, mint egy kisebbszerü ágyú, melyből kiérthil- ték talán e szót: heuréka! megvan! megvan! Találtam vendéget, még pedig kettőt! De jött most a második megpróbáltatás, a legnehezebb feladat, hogy melyiket válaszszam — minden csalatkozás nélkül — mert, mind a kettő angyali megjelenésű volt. De szerettem volna fülébe súgni külön-külön mind a kettőnek: Örökre megemlegetnél engemet, Ha kibérelnéd ezt a kedves szivet; Mert tiszta ez, benne szerelem ég, Melyhez nem fér semmi gonosz tervüség De nem lehetett mindjárt esztelenül szerelmet kérnem! Vártam és próbáltam! Mulattam köztük és |
