Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-10 / 32. szám
gyermekek könnyebb képezősére, ezeket egyúttal a nekik való polgári szellemben nevelje s a polgári elem számárá biztosítsa is. Ez az eszme nagyon egészséges, de csak oly társadalmi viszonyok között, ahol az egyes osztályok rendeltetésüknek tudatával bírnak, helyzetűk és egymás iránt becsUléssel vannak. Ennek tudata indította kegyeletes emlékű Eötvösünket arra, hogy mikor az oktatás tervével foglalkozván azt a nép-, polgári- és a magasabb műveltségű osztály igényeihez mérte, egyúttal mint iré az egyes társadalmi osztályoknak egymáshoz való közeledésén fáradozott, s egymás megismerésére, egymás iránt való méltányosságra példázgatván, a testvériségnek zászlaját lobogtatta. Midőn azonban e zászló alatt a közművelődés előmozdításán fáradozott úgy látta jónak, hogy a társadalmi osztályok mindegyike azon színvonalon álljon, a melyen rendeltetésének legjobban megfelel, amely megelégedésének biztosítására szolgál, szóval amely neki való. Különösen szükségesnek látta ezt a mértéket azon osztályra nézve, melynek békéjét leginkább ve- leszélyeztetve látta: a polgári osztályra nézve. Látta, hogy az előkelőség a társadalomra a mágnes hatásával volt, amely midőn az alkalmas anyagot körébe vonzotta, ugyanakkor sokakat a saját körükből ra- gadott ki, akikkel azután az uj kör nem nyert, a saját körük pedig csak vesztett. S mert a magasabb műveltségnek legtöbb áhitatos bámulója s a legtöbb áldozata az alsóbb osztályból került ki, ennek az életbiztosításáról látta első sorban szükségesnek gon- | doskodni, s megalkotta a polgári iskolát. Nagyon szép volt az eszme, csakhogy a megtestesítésére szánt eszköz nem bizonyult czélszerü- nek. Az iskolák egyáltalán nem helyezkedhettek azon 1 álláspontra, melyről a tanuló ifjúságnak az állam- eszmével való összefüggését átláthatták volna, s a melyről az ifjúságot, mint a majdan leendő államot kezelték volna, melyben minden osztálynak megvan a maga fontossága; sem oda nem működtek, hogy az ifjúság ne tévelegjen a tanszabadságnak tág mezején erre — arra, hanem megnyugtató irányítást kapjon bennük azon osztály functiója felé, amelyért fennállnak. E helyett tanítottak könyveket a különféle tudományokról, még pedig nem az életben való szükség és hasznosság szempontjából, hanem a szak- szerűség szempontjából, annyira, hogy a tanuló egész könyveket bevágott anélkül, hogy azt tudná, mi czélja [ van azoknak az ember életében, meg a honpolgár rendeltetésében. A mostani polgárság nagy része ilyen elbánás alatt lóvén, a polgári osztály a saját rendeltetésével ma is csak annyira van tisztában, a mennyire a jus naturale a létért való küzdelemben megtanította; de hogy a földmivelés, ipar, kereskedés országos tényezők, melyeket tehát nem cupán kenyérkeresetből, hanem hazafiságból is lehet Űzni, odáig egyes kiválóbbak kivételével még nem emelkedett. E mellet s nagy részt ennél fogva az élet nehézségei is mindig súlyosabban — súlyosabban nyomják, elannyira, hogy nem csudálhatni, ha minden más téren könnyebb boldogulást vél, mint a magáén. 8 mert iskolájától saját helyzete állapotánál egyebet nem vár, könnyen érthető, hogy gyermekei sorsának kedvezőbb alakulását is inkább reményű az omnipotens gymnasium- tól, mint az úgy is hézag pótlónak tartott polgári iskolától. Valóban, amennyire kevés népiskoláink száma, annyira soknak látszanak polgári iskoláink még azon számban is, a mennyiben fenállanak. A szülők s az ifjúság még mindig a gymnasium felé gravitálnak úgy annyira, hogy a polgáriba legnagyobb részt csak azok járnák, akik gymnasiumba nem járhatnak; sőt a szülők nagy része, noha polgáriba járathatná gyermekét, nem adja ebbe, hanem viszi gymnasiumba. Ha tekintetbe vesszük, hogy ma már a latin facultativ tárgyképen a reálba is, meg a polgáriba is bevitetett, nem ütközhetünk meg rajta, ha a szülők a gym- nasiális irányhoz még nagyobb bizalommal vannak, mert hisz erre maga az imént emlitett intézkedés jogosítja fel és ösztönzi őket. De voltaképen a polgári iskola négy alsó osztálya egyebekben is nem majdnem azonos-e a gymnasium négy alsó osztályával ? Elenyószőleg csekély a különbség s még ezt is szükségesnek látszik elsimítani, mert hiszen a polgári iskolai tanulók jó része középiskolába lép át, minél fogva a polgári iskolának, ha növendékeivel kudarczot vallani nem akar, lehetőleg a gymnasium színvonalán kell állnia. így állván a dolog, a szülők gyermekeiket inkább mindjárt gymnasiumba adják, gondolván, ha a gyermek a taníttatásra alkalmas, egyenesen benn van a kerékvágásban, ha pedig nem, akkor a gym- nasiumból ép úgy kimaradhat, mint a polgári iskolából. — A polgári osztály a polgári iskolát nem látja magára nézve kedvezőnek. De egy kissé szellőztetvén a fátyolt, nem esik-e sok szülő gondolkodóba oly formán, hogy: a polgári iskola más rendeltetésű, mint a gymnasium; a gymnasium pedig minden pályára előkészít, a polgári meg nem. Hát ha a gyermeknek a negyedik osztálynál mutatkozik az arravalósága és esetleg tovább képzésre alkalmasnak bizonyul? Közre munkál-e ebben a polgári iskola ? Czélja-e ez neki ? nem áll-e kötelességében erős közép-osztályt nevelni, s nem áll-e érdekében az ifjúságot a polgári elem számára biztosítani is ? Inkább menjen a gyermek mindjárt gymnasiumba; ha épen azon pályák valamelyikére lesz hajlama, a melyekre a polgári iskola 4 álsó osztálya qualifikál, a gymnasiumból még inkább mehet. Mert a polgári iskola V. és VI. osztályából úgy is hova megy ? . . . Mondom, sokan igy gondolkodhatnak, de gondolkodnak is. Ha már most mérlegeljük azt a hasznot, melyet a polgári iskola rendeltétésóhez képest hajt, nem csudálkozhatunk azon, hogy a közönség idegen hozzá s fölöslegesnek találják. Lássuk csak. A tanulók legnagyobb része szegény sorsú, nagy perczentben testileg, lelkileg gyenge ivadék, csak egy kis része jó módú, egészséges generatió, melyben itt-ott elvétve találkozik egy kiváló construct Ezek közül a gyöngébbje ővről-óvre kimarad, a te hetsógesebbje pedig, ki mikor teheti, tovább megyj polgári iskolából; a polgári elem számára tehát marad a selejtese. Elenyószőleg csekély azok száma, akik mjnt jó tanulók elvégezik a polg. iskola 4 alsó osztályát azután mennek valamely iparra vagy kereskedő pj. lyára. Midőn tehát valamely polgári iskola azzal vél dicsekedhetni, hogy tanulói sorából ekkora meg ak- kora percentet szolgáltatott a polgári osztálynak, tu. lajdonkóp azt constatálja, hogy hány tanuló maradt ki az I. osztálytól a IV-ig az iskolából. Mert az V és VI. osztályból a közép osztály alig kap munkaerőt Hát ennek a 2 felső osztálynak kik a növendékei ? Ezek három félék: először olyanok, a kiknek egyátalán nincs módjuk tanulmányaiknak máshol való folytatására; másodszor olyanok, kiknek más intézet- ben maradásuk nem volt; harmadszor olyanok, ki- két csak azért eresztettek az V. Vl-ik osztályba hogy ezekben is legyen növendék. Hát ezekkel minő hasznot hajt a polg. iskola a polgári osztálynak? Ezekkel a legkevesebbet. A polgáriiskola által tehát a polgári osztály nem nagyon erősödik, emelkedni meg épen nem emelkedik. Ha e mellett még azt is fontolóra vesszük, hogy a polgári iskolák uem kis dicsőséget látnak abban hogy növendékeik nagy része gymnasiumha megy tanulmányait tovább folytatni, lehetetlen elzárkóznunk azon feltevés elől, hogy rendeltetósöktől élté- rőleg nem annyira a polgári elemnek, mint inkább a gymnasiumnak a malmára hajtják a vizet. Egy támaszuk van a polgári iskoláknak: hogy némelyikkel össze van kapcsolva egy gazdasági, ipa- ros vagy kereskedő iskola. Sokkal jobb helyen lennének ezek megyénként egyik-másik elemi iskola felett a felső népiskolák helyett a szerint, amint valamely vidéken a földmivelés, az ipar vagy a kereskedés valamely ágának van tere. Arra a ezélra, melyért a polgári iskola vaD, a népiskoláknak helyenként ilyetén való betetőzése lenne a legüdvösebb eszköz; ez majd lenne iskolája a polgári elemnek, így azután a társadalom mind a három rétegének meglenne a neki való iskola: az alsóbb rétegnek a helyenként betetőzött népiskola, a közép osztálynak az egységes középiskola, a magasabb tudományos műveltségű osztálynak az egyetem; a tudományos képzettségre nem szoruló egyóbb elem pedig szépen kikerül az egységes középiskola egyik-másik osztályából. Mindezt az előbbiekkel összegezvén s elfogulatlanul Ítélvén, a polgári iskola nyugodt lélekkel bele olvasztható lenne az egységes középiskolába, a középiskola pedig csak igy lenne igazán középiskola, iskolája azon osztálynak, melynek a népiskola színvonalán fölül, de az egyetemén alul álló műveltségre van szüksége. (Vége következik.) A tolnai katonai lóverseny. A Tolnán gyakorló io-ik huszárezred múlt vasárnap a rendes gyakorló téren, minden tekintetben Miczike szépen halad. Tehát nyugodj meg abban, hogy ma sétád elmarad, szerető atyád kedvéért 1 A viszontlátásra tanár ur, Isten veled kedves leányom. „Az ajtó becsukódott és mert vihartól féltem, visszaakartam vonulni a felhők látásánál; mert Miczike mindég beszélte, hogy milyen kiállhatatlan a rajztanár, alig várhatja meg, hogy elmenjen; habár én nem osztottam Miczi véleményét, mert én a tanárt nagyon is szeretetre méltónak találtam. De haliga csak . . . mi ez . . . egy ezuppanás. Miczike szobájában madárka van, talán megint valami a mihez olyan hűen fog ragaszkodni. — Édes, édes Miczike, hogyan háláljam meg ezen élvezetes órát, a melyet hála a szerelmesek Istenének, oly ügyesen tudott tervezni. Már oly rég várok az alkalomra, hogy megmondjam Önnek amit érzek. Igen — kedves angyalom, te vagy nekem mindenem ; te vagy nekem eszményképem, életem, világom és úgy mint veled minden, nélküled semmi az élet, semmi a gyönyör nekem. „Ah hogy épen nekem kell itt állnom és ezt hallanom; szívből, sajnáltam az ifjút ki annyi hévvel, annyi szerelemmel beszélt Miczihez. Mért nem mondja ezt nekem ? ki őt szereti, ki érzi ezen fájós érzetet ? El voltam rá készülve, hogy imádójának is azt fogja felelni, amit nekem oly gyakran mondott: az én szivem Istenemé, kinek menyasszonya vagyok 1 . . . De nem hal Iga csak 1 . . . — Imre . . . nem, nem Imre, tanár ur, Ön — nem tudom mit gondol, nem tudom mit mondott. Petőfi .... orra . . . ajka rósz .... lássunk hozzá, apának névnapja, ... a meglepetés . . . — De édes Miczike, hisz a kép oly sikerült, hogy azt maga a nagy költő is megszólítaná ha élne; csak beszélnie kellene ahhoz, hogy teljesen az legyen. Az ön imádott kezei, ezen kezek, nem is képesek roszra, nem hibáznak el semmit, a legcsekélyebb hiba sincs a rajzon, majd felsültem volna, ha kedves anyja maga győződik meg az imént a hibákról, mert még a rósz akarat sem róhat föl hibát, e teljesen sikerült képen. — De a vágy önnek megmondhatni, hogy imádom s Öntől azt hallani, hogy szeret, ösztönzött a hazudságra. Mert a szerelem utjai járatlanok, gyónni járunk azon és vétkezünk, a szerelem törvényei nem oly szigorúak, ezek nem gátolnak bennünket oly lépésekben ; melyek más törvény előtt előreláthatóan szigorúan büntettetnek. Ne ítélj el kedves, ha hazudtam, vagy lopok; lopni is szabad; meglopni az eperajkat ; ha a csók gyógyír beteg szívre. Oh jer! hadd csókoljam le az éltető balzsamot kedves ajkadról s csókok közt rebegjék szavaid, hogy szeretsz! .... Most már igazán kiváncsi voltam; mindég csak ő beszél az a csúnya tanár, nem is mentheti magát az én édes Miczikém, mindjárt bemegyek és megmondom, hogy Imre ur ne legyen olyan önző. De most hallom Miczike lágyan csengő hangját, mit is mond ? haliga csak 1 . . . — Imre édes, . . . vagy nem Imre, . . . tanár ur, én magét imádom. Lehetetlen leírni ama szenvedést, melyet a szerelem már okozott nekem. Szenvedtem, mert Iréné az én kedves barátnőm is szereti Önt, az ő kedvéért azt hittem, hogy meg fogom tagadni magamtól eme szent érzelmet. De nem lehet, érzem hogy szerelmem rózsafájának sokkal mélyebb gyökere van szivemben, minthogy, azt kitépve, a szív meg ne sebesülne és ezen sebet csakis a halál szüntetné meg, hogy n; fájjon és vérezzen. Oh vajha sohse szeretnénk az életben. Édes — édes — és tudja Isten még hányszor édes hangzott hol az egyik, hol a másik ajakról, és minden édes szót, egy édes csók követett. Az ajtó nyílik, Miczike mamája jött s azt kérdezi hogy sikerült e a hibát jóvá tenni; a tanár úgyszintén Miczike örömmel tudatják, hogy nagyszerűen sikerült! Bizony nagyszerűen mondtam magamban, azután remegő szívvel futottam át a kerten, haza s azonnal az ágyba. Szülőimnek láz, főfájás, főleg szívbaj miatt panaszkodtam. Másnap átjött Miczike is meglátogatni, nem mutattam, hogy neheztelek rá, csak azt mondtam neki: — Ha meggyógyulok Miczike én is apácza leszek s nemde majd egy kolostorba megyünk. De Miczike igy szólt: — Én mást gondoltam, ne határozzunk oly korán szivünk fölött; tudod te jól kedves Irénkém hogy mit mondott Petőfi, a mi kedvencz költőnk : „A virágnak megtiltani nem lehet!“ Azután elment, én is meggyógyultam, ő Imréjét, én pedig egy másik Imrét nevezünk Istenünknek! Rokon Erzsi.
