Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
szonyokat ás állapotokat nem ismerőnek ilyenről nincs fogalma. De ezen hagyományos rendellen iskolalátogatás daczára városunk elöljárósága csak a legutóbbi években látta jónak — most is csak a felső hatóság kényszeritőse folytán — a mulasztó gyermekek szüleire a törvónyszabta büntetést alkalmazni, úgy azonban, hogy nincs benne köszönet. Erre világos példa elöljáróságunknak a legutóbb lefolyt tanévben, — vagyis jobban mondva, a tanév befejezése óta lefolyt hetekben követett eljárása. Elöljáróságunk ugyanis az elmúlt egész tanévben előfordult temérdek mulasztásért most bünteti az illető szüléket, most járja be városunkat a végrehajtó, hogy az ily czimen kirótt büntetéseket exe- kuczió utján hajtsa be, most, midőn a tanévet országszerte már junius második felében zárták be, mi pedig épen a sok mulasztás miatt még májusban vagyunk kénytelenek azt befejezni. Két-három hót óta majdnem naponként jönnek hozzánk tanítókhoz, vagy lelkész urunkhoz egyes szülék kérdezve, miként lehetséges az, hogy gyermekeik most, nyár közepén, mikor — mondhatni — hónapok óta nincs is tanítás, mulasztókként lettek kiírva ? Nem egynél kitűnik azután, hogy a múlt őszszel, a tanév kezdetén mulasztotta a tanítást, azért és akkor volt kiírva, azóta pedig esetleg rendesen látogatta az iskolát a tanítás befejeztéig. Tehát az őszszel, vagy a tanév bármely későbbi szakában előfordult és akkor kiirt mulasztásokért most julius végén büntetik nálunk az illető szüléket. Ezen késedelmes eljárás helytelen, sőt káros voltát fölösleges bizonyítani. Elöljáróságunk ily eljárással nem hogy szolgálatot nem tesz a tanügyuek, hanem ellenkezőleg egyenesen ártalmára vaunak. Mert mi a czélja a fennt érintett közoktatási törvény ama rendelkezéseinek, melynél fogva kimondja, hogy az iskolát mulasztó gyermek szülei fokozatos büntetéssel Bujtassanak ? Nyilván nem egyéb, mint az, hogy az iskola- látogatás minél rendesebb legyen és hogy az igazolatlan mulasztások minél kisebb számmal forduljanak elő; — nem pedig az, hogy egy okkal több le- | gyen a szülőket büntetni, vagy épen minden czél nélkül zaklatni! Nálunk pedig a fennt jelzett eljárással ez utóbbi j történik. Mert mi eredménye lesz annak, ha az el- I múlt tanév bármely szakában előfordult iskolamulasztásokért most julius végén, büntetik az illető szülőket? Ha a mulasztók kiírása után nyomban meg lettek volna büntetve az illető szülők, úgy legalább en- j nek megtörténte után küldték volna rendesebben j gyermekeiket iskolába. Mivel azonban a megérdemelt büntetés akkor elmaradt, ennek következtében azon hiszemben, hogy igy is jól lesz, a legtöbb szüle még rendetlenebbtll járatta iskolába gyermekeit. K. Özora, 1890. julius 30. Tanügyi tapasztalatok. Ozora mezőváros néptanodáiban, a zárvizsgák folyó évi junius hó 16—19-én, négy napon át tar- i tattak. Szép iskolája van e községnek, két épületben. Az egyik mintegy másfél tizeddel előbb épült. Boldogult Szegfű Mihály esperes-plébános és czimz. i kanonok ur buzgalma és áldozatkészségének köszön- 1 hető leginkább. (), a ki úgy szokott szólni: „papnak minek a gazdaság?“ dús jövedelmű plébániáján nem halmozott j össze kincseket; de hagyott híveinek egy négy tan- j teremmel és négy tanitó-lakással bíró palotaszerü épü’etet, mely a kor kívánalmának megfelelve, minden időben a város disze és méltó büszkesége leend. A másik szintén díszes szárnyépület, két tan- I terem s ugyananyi lakással, később csupán a város költségén épült. Sokat is tartott iskolájára a valamint önmaga, úgy mások iránt is szigorú, de igazságos és jószivü öreg. Megválasztotta embereit, s a pályázatokon, a férfi, vagy nőtanitónak, legjobb képesítője mellett még hason’ó szolgálati bizonyítványokkal kellett bírnia — több évről; mert első kérdése volt: „van-e múltja önnek ?“ A tanítók fizetésének kiszolgáltatásában nem tűrt mulasztást. Ha pl. augusztus hóban meg lett választva, de az iskola októberben vévé kezdetét, a | tanító távol volt: a szeptember-novemberi dijat - át, a tizedik vármegyén is utána küldötte. Három nőtanitó, kik ez iskolánál a legtöbb óv óta alkalmazvák, u. m. Mehrwert Józsa az első, San- kovics Ilona a második és Kákonyi Teréz a három- hatodik leányosztály tanítója, mint mindig, úgy ez évi vizsgán is bebizonyították, miszerint a lieunök helyezett bizalom és legnagyobb fokú várakozásnak megfelelni képesek. A múlt évben többünk előtt, ezen tanítónőkről mondotta a jó öreg esperes-kauonok ur: „Talán- az országban nincs párjok; de bizonyosan a legelsők közé tartoznak“. A második osztály tanítója, mígnem a kántor uejévó lett, a felső osztályokat tanította, s évekkel előbb, egy tanácskozmányi dolgozatával az összes pécs-megyebeli pályázó tanítók között az első nagy jutalmat ő nyerte el. , \ 1 jfi De én a jelen évi vizsgákon szerzett tapasztalataimat kívánom elsorolni. Oly birálat-forma lenne az, melyre tulajdonkép hivatva nem érzem magamat; de hát tapasztalataim elmondására a lelkesedés vezet. Az első leányosztály vizsgája 16-án, reggeli 8 órakor vette kezdetét. A hittan, mint a többi osztályban is a tanító által kérdezve tárgyaltatott; mi közben a hitelemző igazgató-lelkész ur tett magyarázó s igy kiegészítő kérdéseket. A bibliai történeteket a kicsinyek elbeszélő modorban szabadon adták oly könyüded folyékonysággal, hogy a hallgatókat bámulatba ejtették. E két tantárgy minden osztályban hasonló egyöntetűséggel adatott elő úgy, mikóp azt kelle hinnünk, hogy a mit külön-külön tanítottak bár, de a vizsga közéledtével a tanítók — mindenik magát igy ellenőriztetve — egymásnak adtak gyakorló próbákat. A beszéd-értelein gyakorlat, az irás és a számtan a négy kisebb osztályban szintén majdnem ugyanazonos volt. A felső (3., II 5, 6.) leányosztály vizsgája maga egy nap, szerdára vala kitűzve s tartott négy és fél órán át. — Az előadás a Nagymóltóságu püspöki kar által kidolgozott tanterv szerinti terjedelemben oly sikerű vala, hogy mi férfitanitók, kik legtöbben falusi osztatlan iskolában tanítunk, — látva mindezt, bizony-bizony majdnem lecsüggesztett fővel kell önmagunkban kérdeznünk: vájjon tellik-e még erőnktől, hogy munkásságunkat annyira fokozzuk, miszerint egy ilyen négy osztályú iskolát óhajtásunkhoz képest megközelítsünk ? Valóban nem tudja az ember, mit bámuljon inkább: a gyenge nőt-e, a ki értékes, mégis keresetlen öltözékében, ajkán biztató mosolylyal, arczán szelíd komolysággal tanítványai közt oly felette kedves jelenség, vagy a phisicai erőt, melylyel egy nő bírhat, avagy a képességet, melynél fogva annyi időn át, a tanitó egész lényén, csak egy pillanatnyi szórakozottság, egy öntudatlan mozdulat, avagy egyetlen téveteg szó nem vala észlelhető ? Hát a fegyelem! eme nagy, nagy fontosságú dolog; az iskolai közszellem, mely a tanítványok arczán tükröződik vissza; ezeket leírni szintén megkísérlem. Az első leányosztályban vagyunk. Minden szem a tanítón. A gyermeksereg, mint egy test mozdulatlanul, mígnem az adott jelre taneszközéhez nyúl, vagy Íráshoz készül. — Maga az irás karban, üte- I nyezve megy; s mindez vezényszóra oly pontossággal | történik, miszerint azt himlők, hogy az egész osztály egy titkos gépezet által tartatik együvé. A tanitó az ünnepély komolyságához mérten kifogástalanul öltözve, helyét mindvégig megtartja; hogy igy az önfegyelmezés által tanítványainak ő maga legyen mintegy félreismerhetlen példányképe. Az ifjú tanítónőn meglátszik, hogy egy pillanatra sem feledi miszerint ő úttörő, s hogy reá még két tanitó-társának bírálata vár, a kiknek további munkája az ő általa teljesített „alapvetéséből folyik. Ha ülve volna ő, Bornemisza Anna illulsztráczió- ját „Egy óráig a trónon“ avagy a biblia Asverusét juttatja eszünkbe, midőn Eszter királynéval szemben, a kormánypálczát, mint az üdv s kegynek jelét szeretettel nyújtja oda. A második osztályban? Itt már más és szintén a helyzetnek megfelelő képet látunk. Itt a bájos tanítónő mint otthonában szabadban mozog. Egész Némedi központtól, élő és mozgó telefonunk vala, igy hívtuk : „galamb-posta“, mivel mindenkit csak igy titulált: „galambom!“) — szóval Béni öcsémnek igen jó hasznát vettem az első gymnáziumi osztály bölcsessége fejében. Tehát ekként nem sok dolgom volt Némediben, egészen arányosan a csekély „kommenczió“-hoz, melyet kaptam ; legtöbb dolgot adott Orosz Endre barátom, a mostani d u n a-f ö l d v á r i főszolgabíró, ki akkor még csak 6—7 éves kis gyermek volt s szintén privát tanítványom. Szorgalmas és engedelmes jó tanuló volt s épp ezért adott legtöbb dolgot, mert őt már magam kezeltem; nem bíztam Béni öcsémre. Ha én nem vetem meg tudománya alapját, bizony még nem volna főszolgabíró, de hát megtettem a druszaság kedvéért! j . . Háztartásom is volt Némediben. Igen, daczára a csekély kommencziónak, valóságos belső titkos — szakácsnét tartottam Kis Tóth János harango- zóm 55 éves oldalbordája jámbor személyében, a ki nem vált ugyan be valami udvari szakácsnénak (a palacsintát forró tejjel keverte s a dinsztelt sárgarépa csuszpeiszt fekete kávé után hozta be konfektnek! —■ Tény!), de azért nekem, Béni öcsémnek, Varjas Gábor sógoromnak (ki állandó vendégem volt csaknem, mert vagy ő volt Némediben, vagy én ő náluk Miszlán) épen elegendő fain szakácsné volt. Mi kellett nekünk egyéb, mint paprikáshus ? —- Ezt meg oly pompásan csinálta Kis Tóth Jánosné asszonyom, hogy ő felsége sem evett olyat, még most is a számban van az ize! ... S aztán ritkán főzött, mert — — mint mondám — többnyire Miszlán laktam s igy aztán kifutotta a csekély kommenczió I . . . Miről emlékezzem még meg boldog, aranyifjusá- gos némedi-i életemből? . . . íme, e most is ujjamon ragyogó kicsi karika-gyürü, mit akkor oda nem adtam volna azért a nagy karikáért, mit földkerekségének hívunk (de már most — feleségemmel egyetértve — oda adnánk a leégett Némediért is I) — ime ez a zsebemben ketyegő Lechner-féle ezüst anker-óra, mit éppen most megnézve, arra intetem, hogy siessek bezárni emléksoraimat, mert elhül a leves! ... ez is, az is némedii kedves emlék, saját becsületes keresményem árán szerzett első és igaz jószágaim; sőt van még némedii nőtlenkori abroszom, evőszerem, tányérom és egyéb apróságom. Huszonkét év után ennyi sok minden nem mutat-e példányszerii takarékosságra ? — Kedves jó kis feleségem érdeme, kit szintén Némediben adott nekem az ég, még akkor, mikor e nóta sem existált: „Némediben mi történt?“ Leány kérette meg a legényt! . . . stb.“ mert bizony őt még — hála isten! — én kértem meg, násznagy' nélkül, czeremónia nélkül egy kis levélkében s mégis boldog vagyok! . . . Némedi földesurai az én ott időzésemkor S i- mon Rudolf, a Busbachok, a Sassok, a Barbacsyak voltak kik már többnyire holtak; Sass Jóska még repül ugyan, de már erőtlenül, öregszik és megbénult az egyik szárnya, boldog múltját bizony ő is bánja, szánja! . . . Evangélikus papja kettő volt az én időmben Némedinek, — mindkettő ma is él és jeleskedik : S á n t h a Károly és T á m e r János, Utóbbi ma is ott dicséri az urat s írogatja pompás „Szabados Iloná-it“; — de Sántha Károly már régen Szent-Lőrinczet boldogítja áldásos, papi szent j működésével, onnan szórja szét szép magyar hazánk minden tájára költői, szép lelke remek alkotásait. Mily boldog vagy kicsiny Némedi, hogy ily derék lelkészeket magadénak mondhatsz! Vajha ők ülnének a Bal tik pánszláv püspök főpapi székébe, tudom istenem, megtanítanák a rakonczátlan, muszkabarát tótokat ?. . én meg aztán vajha megkapnám pár évre a veszprémi püspök jövedelmét s oda adhatnék a szegény némediek javára vagy fél milliócskát! — — Ugy-e többet érne, mint az egész S e g i t s é g-A I bum? Hát még mint e gyarló sorok?!? . . Borzsák Endre. j|í A hol a romboló elemek ádáz ereje végződik, ott a részvét csodatevő hatalma kezdődik. Kircz István. * Levél a szerksztőhöz. Tisztelt szerkesztő ur ! Becses fölhívására örömmel gyarapítóm a Segítség-Albumot egy közleménynyel, melyet kézirat- gyűjteményemből válogattam ki. Ez báró Eötvös Józsefnek egy „gondolat“-a, mely igy hangzik: „A hajót, mely zátonyon ülve nem, nem maradhat vész nélkül, a dagály hullámai is széttörik: igy jár az állam vagy kormány, mely stagnátióra kényszeríti magát! “ A nagy költő és államférfiu t. családjától birom e még kiadatlan irodalmi ereklyét és a nemes czél érdekében ime közkincscsé bocsátom. Csapó Vilmos. * Reflexiók. Midőn Prometheüsz az égből tüzet lopott, a föld
