Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
lényén a szeretet varázsa, mit taláu a családból vitt I magával ? de melyből a kicsi népség egytől-egyig | osztozni látszik.. Örömtől sugárzik minden arcz. Hiszen vizsgára jöttek ők, élükön kedves tanítójuk- ! kai, bogy dicsőséget arassanak. Biztos a győzelem: **voj --- « -----» mu tatják az elragadtatásig lelkesült velők van a vezér. arc ok; mert A kis bohók! Talán édes anyjokat is feledik e perczben? Tekintetüket világért sem vennék le ta- nitójokról: hisz felelui akar mindegyik; pedig hát sorban megy az. De segítenek ők addig is magukon: mindegyik felel, minden kérdésre önmagának, susogva. Mikor a szomszéd felel, mellette ülő majd egy- időben már feláll, mert ég a vágytól, hogy mielőbb, felelhessen. Nem csuda: Hiában lesz kiváncsi & hallgatóság, — nem arra, hogy ki felel legjobban, mert mind egyforma, hanem arra, találkozik-e vájjon a ki felelni nem tudna? Ilyen nincs egy sem. A centrumban egy szép leányka, kitől éppen nem várnók, — mert heve elragadja, elakad egy pillanatra. Tanítója int; ez leül s tovább mondja a másik. És — Isten csudája! lesütné-e szemét a fennakadt? avagy megilletődve, tétovázna-e tekintete, elcsüggedós jelével arczán? Nem. — Az önbizalom és tanítójában vetett reménynyel tovább várja a „sort“. Megjön az alkalom s a „mottó“ helyre van pótolva. Nincs, nincs fövény a gyöngy között. — Talán mégis? Amott a hátulsó sorban, nagyon meghúzza | magát egy kicsi, gyenge alkatú lányka! .. Az igazgató int: „halljuk a kis leánykát!“ — És ő, bár kissó hiányos beszédszerve hátráltató, mégis oly világos, oly teljes feleletet ad, aminőt legkevésbé sem vártunk tőle. Ha az igazgató órájára nem néz, magunkat inár-már ott felednők. Hiszen egy kis tündórvilág ez, melyben hallgatni, szemlélődni, gyönyör. — A fegyelem tette azzá, meg a tanító egyénisége: hangjának bűvös zenéje, ami oly annyira kimért, miszerint az egész vizsga folyamán át, egyetlen szóval több, vagy kevesebb a kelleténél, ajkáról el nem röppen. Hangját talán a kitűnő dalnok-énekes férjnek ajkáról vette át — a rokonlélek. Ha igaz volna? .. Hiszen akkoi veszített hangjából a hírneves ozorai kántor!? A harmadik (3—6) osztály leczkerendjén, a többféle s terjedtebb tananyag feldolgozásának megfelelően, a különböző csoportoknak egyidőbeni elfoglaltsága is kitüntetve szemlélhető lévén, elképzelhetjük, hogy a fegyelem itt még nagyobb feladattá válik. Hanem e feladat kitűnő megoldásának részletezését bátran kihagyhatni vélem, mivel annak bizonyítékait már ismeri olvasóm a vizsgamenetének leírásából. És mind eme dolgok megfigyelésénél nem egyszer fordult meg elmémben ama kérdés: miért nincs a nőtanitónak is valamikép előléptetése ? — A fórfitanitó kántor is lévén, csak odahagyhatni reményli I a 300, 450 fitos állást, így gondolkodtam továbbá: Hogy a tanügy, il- letöleg a népnevelés fontossága, kellőleg még mindig j csak egyes emberbaráti szivek és mélyen gondolkodó nagy elmék, nagy politikusok figyelmének tárgya; hogy a magas körökben a népneveié« munkásai, mint j maga a nép, lenézetik; hogy a köznép, kinek javát, üdvét czélozza az, — mert nem tudja kellőleg felfogni: csak akkor látszik mérlegelni azt, ha az irodalom terén egyes leírásokból szemébe tűnik. A lel- készen, tanfelügyelőn kívül alig tekint be éven át valaki az iskolába. Vizsgakor — ha már még mindig létezik az — csupán egyesek jelennek meg, kevés számban; ezek is inkább társadalmi állásuk, mint I egyéni érdeklődés folytán. Valamely hadtest, egy század, egy csapat, vagy j csupán egyesek által teljesített sikeres hadgyakorlat, cselfogás, minő figyelem s méltánylásban részesül a | nagyok részéről is! Repül annak hire a sajtó szár- I nyain. Megtudja a fél világ; tanügyi mozzanatokról meg ha’lgat a krónika. Pedig hát amaz az őskori barbár népek dolga, fájdalom uj meg uj kiadásban; melyet emez, az újabb, tehát tökéletesebb kor vívmánya, az általános oktatás- nevelés van hivatva leszorítani — a földszinéről, melyet, (e szép, gyönyörű világot, mit Isten az ember számára boldogság helyéül teremtett) még mindig oly méltatlanul, siralom völgyének nevezünk! . . . Sötét kép ez e kedves helyen, itt az iskolában. Álljon itt inkább ez: Ha az ifjú, ki a házasságban késedelmes, a férfi, aki még mindig hallogatta azt, — mert nem hatott rá a kép, midőn látta a nőt a család tűz helyénél forgolódni, művészeti tárgyait kezelni, virágos kertjében foglalatoskodni, a beteg ágyánál virrasztóm, a szalonban társalogni, a táncteremben lejteni, a templomban, vagy imazsámolyán áhítatba merülni: menjen az iskolába! s midőn ott látja tanítványai között, szive, lelke magasabb érzelmekre fog ébredni. De hát tovább! Előttünk az első fiúosztály. Egy sereg (számra v. nyolczvan) különféle kinézésű gyermek van itt: a sereg zöme, mely rendes iskolázó, az időközben beköltözöttek, a talán még hat éves kor előtti önkénytesek, kik a „tanitóbácsi“-val va- lamikóp ismeretségbe állanak. — Ni! amott egy másik} harmadik, negyedik 3 meglehetősen kuszáit hajijai. Egyik-másiknak ruházata sem mutatja, mintha vizsgára jött volna. Talán ép most a mama, vagy a jó „dada“ aggódva keresi — a libamezőn, vagy a „czincza“ mélyedéseiben? — Naiv ártatlanság és mosoly mindegyiknek arczán. Pestalózi népe ez, kicsinyben. Meglehetősen fesztelen a tanító. Ám a gyermekek sem komorak, levertek, közönyösek avagy félénkek. A paedegogia követelte helyes fegyelmezés jelei mindezek. — Elég csend s jó rendben folyik az előadás; s midőn a „miatyánkkal“ bevégződik, egy kis fiú, ott „lóggó“-rót, mintha mondani akarná önfeledett: „agyon kenyereet!“ ... Második osztály. Az iskolaköteles gyermekek majdnem teljes számban. Amily komoly, csendes lelkűiét s jóakarató szívélyességgel bir a tanító, tanítványain is ugyanaz látszik. A helyes fegyelmezés jele, hogy őt semmi nem háborítja meg, miszerint egyes feleleteknél tanonczait ügyes fogásaival kisegítse. — Végre itt az ima előtt, üteuyezett szép ének zárja be az ünnepélyt. A felső (5—6) fiúosztály vizsgája a negyedik napon, mint a hasonló leányosztályé, egymaga egy napra vala kitűzve; de ezt már be nem várhatva, sajnálattal kelle távoznom. Végre: a fiosztályokat illetőleg, azon maradandó tapasztalásom vala, miszerint e községben a mondott osztálybeli gyermekek tanítása eddig is kívánni valót hagyott maga után, s hogy ezután sem fog az tökéletes lenni: mert a három fitanitó-állás között — kiszámithatlan kárára a nevelés-oktatásnak — egy sincs oly díjazással megalapítva, hogy azon a tanító, huzamos időig, avagy talán élethosszig megmaradjon. Sőt egyik, bár szintén a jobban díjazott tanítóálláshoz még megfelelő lakás sincs. Valóban ki kell mondanom, hogy e tekintetben Ozora nagyközség hátrább áll, mint bármely, számra (népességre) kicsiny, de egy illően szervezett kántor- tanitósággal biró kis község. Pedig Ozora derék lakossága dicséretes odaadással hozza meg áldozatát a tanügynek, ugyannyira, hogy náluk a hitközségi adó, okszerűen különkezelve, az állami egyenes adónak 20%-át teszi ki. Nagyon számosán vannak a földmives és egyéb gazdák közül, akik évenkint 10, 20, 30. 40 frt hitközségi (iskola adót fizetnek. Sőt van egy derék polgár, cs Kovács György, aki egymaga hatvan forinttal járul ahoz. — Ez a tisztes agg férfiú, úgy a község bírája, a káplán ur, Stóger Ferencz s több is- I kolaszéki tag; egy helybeli intelligens ifjú, s mások, I a vizsgákon majd naponként megjelentek. Mondom, a fenti arányban adózik e nép, s hogy I iskolaügye a figyermekek tanítását illetőleg kedvezőtlenebb más kisebb községekéinél, azon körtil- ményből folyik, hogy mig ott a hat tanító álláshoz 1 alig pár holdnyi föld van, emitt az egy kántortanitó élvezi a több-kevesebb telekföldnek hasznát, s több- ! nyíre az uradalmak által kiszolgáltatott négy, hat öl tűzifát stb. Hogy honnót s minő forrásból teljék ki most már az alap, hogy két, vagy csak egy fórfitanitó állást is annyira javítani lehessen, miszerint azon egy i hivatását kedvelő s csak mérsékelt igényekkel biró tanító is egész életét híven s nyugodtan iskolájának, I illetőleg ama község tanügyének szentelje; állandó s szakadatlan buzgalma folytán azt emelje; az a fön- I tebbi kérdésnek a jövőbeni sikeres megoldásától függ. bizonyára nagyon szűkölködhetett a tűzben. Bezzeg manapság sokkal több a tűz körülünk, mint szeret- nők. Példa rá a szegény Némedi. Másrészről pedig vajmi kevés ott, a hol bízvást megkívánhatjuk, példáid némely lyrikus poétánál. Bizony, ha összevetnők azt a sok v*zenyŐs verset, a mit fűzfáinkon egy évben megterem és arra a sok tűzesetre alkalmazhatnék, mik nálunk oly gyakorta pusztítanak, be sok szerencsétlenség fojtatnék el már csirájában. Hiába, furcsa egy elem az a tűz; ha van, az is baj, ha nincs még nagyobb. Ismertem egy szép, fiatal asszonyt, ki egy önmaga által meggyujtott légszeszlámpa áldozata lett, mikor amúgy is szép haját akarta észbontó csigákba bodoritani. Nem jobb lett volna itt kevesebb tűz és több egyszerűség ? Ismertem egy másik szép, fiatal asszonyt, ki már a „mézes hetek“ alatt elfordult férjétől s a házibarátokkal szerelmeskedett. A férj megtudta s válópör lett a vége. Nem jobb lett volna itt több tűz s kevesebb hidegség ? Ismertem még több szép, fiatal asszonyt, de nem szólok rólok, mert . . . nem jó a tűzzel játszani 1 . . . Hedvig Henrik. zűditottam. Nem jól eshetett, mert a láng azonnal behúzta nyelvecskéjét. Az öreg asszony hálálkodott, hanem hét apró gyermeke sirt-ritt ott körülöttem. Gondolkoztam. — Tietek ez a ház? —• kérdezém. — Nem? Tisztán állott előttem a helyzet. Abban a nagy i vasfazékban — krumpli leves volt, hét éhező gyermek s a szülők vacsorája (ha nem ebédje), s az a ház pe- dig másé. Nekik volt tehát igazuk, mert az emberi természet, ez a siró-rivó gyermek, szigorú pontossággal ragaszkodik az általa felállított s logikailag még csak nem is kifogásolható törvényhez: első az én, s csak azután jön — ha ugyan egyáltalában jön — a másé! Valóságos tüzimádó vagyok, mert a lűz még rombolásában is nagyszerű 1 Mikor száz kunyhót és palotát elhamvaszt, ugyanakkor ezer még ezer hideg szivet gyújt lángra. Pedig egy igazán meleg szív is \ kellemesebb otthont teremthet, mint száz fényes palota I Bodnár István. * Alom és való. Azt álmodtam, hogy menyben valók. Hallám a i gonosz Lucifert, a mint az Ur trónja előtt bevádolta | az emberiséget. Szivem fájdalommal telt el, hogy a vádnak hinnem kellett. Fölébredtem. Az ablakhoz lépve egy szegénj : öreget pillanték meg beesett arczczal, kopott ruhával a mint könyöradományt nyújtott egy még szegényebb : I nek, egy még kopottak ruházatúnak. Szikrák. Tüzet kiáltottak. Mikorra odaértem, egy ház elhamvadt s már a másik háztetőn is a láng nyújtogatta felém tüzes nyelvét. Egy öreg anyóka sietett oltani. Nagy vasfazekat czipelt. Megszántam, elvettem tőle s tartalmát a tűzre | Álmom tehát megcsalt. De ez a csalódás igazán jól esett. . . . Rokon Erzsi. * Nincs szebb, nemesebb érzelem a részvétnél. Ez a szív legszebb virága, melyet a szeretet fakaszt és a könyörületesség gyöngyharmata ragyog be. Tost Ilona. ♦ A jó némedieknek és Tolnamegye Pantheónjá- nak egyaránt kívánom, hogy vivant, crescant, flo- reant! Gróf Apponyi Sándor. * . Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt szerkesztő ur! Közleményt, rövidet, Hozzá sikerültet, Óhajt Albumába Most vett fölhívása. Azon elvnél fogva: „Bis dat, qui cito dat“, lm kezem írása, Ha tudja, használja I Tisztelettel Döry Dénes. $ Nagyon rég lehetett már, mikor azt a fizikai törvényt állították fel, hogy avas delejes vonzerővel I bir. Ha ma formuláznók e tételt, a vas helyébe bizonyára az aranyat tennők.
