Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
pályák felől, ebből folyólag a bizalmatlanság a 3—4 i féle előkészítő iskola iránt; másodszor ezzel szemben a mindenhova képesítő gymnasium nimbusa s ebből folyélag az u. n. taníttatás által elérhető állások túlbecsülése egyébb életpályák rovására; har- I madszor a tekintélynek monopolizálá-a az u. n. ta- I núlt osztály, az elméleti kapitalisták részéről. Ez az állapot nem oly természetű, mely a nem- I íettestet azáltal, hogy ennek egyes részeit rendeltetési helyén megerősíti, megtudná izmositani; e helyett azt oly testté volt alakítandó, melynek túlságos nagy feje van ugyan, végtagjai azonban elcsene- vészedettek. De végre az alól a pressió alól ki mer- ' tünk bontakozni, látván, hogy a legnagyobb tekintélyű elméletnek is voltaképen a gyakorlati életrevalóság adja meg az értékét, s ki mertük mondani, hogy nem kizárólag az elméleti kapitalisták a kapa- czitások, hanem mások is, még pedig túlnyomó több- j ségben, s ennek alapján merünk beszélni egy oly I iskola felállításáról, melytől egyik társadalmi osztály ifjúságát sem kell majd féltenünk. Az egységes középiskola négy alsó osztálya tehát mintegy előcsarnokul szolgálna az élet színpadához, amely előcsarnokban a nemzet napszámosai egymást megismerni tanulnák s közös czéljokra megta- nittatnak, hogy mikor kilépnek az életbe, egymásban osztályonként a nemzettest egyes részeit lássák, melyek mindegyikének szüksége van a másikra, az államnak pedig valamennyire együttvéve. Ha időnként egy-egy magasztosabb eszme egy egész országot foglalkoztat, miért ne lenne ez az eszme ma „az államnak, a hazának hasznos polgára“ eszméje ? Hangoztassuk ezt az ifjúság előtt, hogy az alsó rétegnek legyen miben megnyugodnia, a középső rétegnek legyen miért küzdenie, a felső rétegnek legyen mit támogatnia, valamennyinek pedig legyen miért lelkesednie: akkor az egyes osztályok rendeltetésének megvilágítása mellett s a jelszó alatt majd megtalálja ki-ki a tehetségéhez és hajlamához mért azon teret, melyen sikerrel munkálhat, s akkor majd jut mindenhova elég ember s mindegyik ember lesz a talpán. Ezt pedig az egységes középiskola négy alsó osztályában meg lehet tenni így fogván fel az egységes középiskolát, annak felállítása nemcsak hogy sok helyütt káros nem lesz, hanem mentül több felé kívánatos. Az esetleges újabb befektetésekért két nagy hasznot ígér kamatul: egy anyagit, meg egy speci- aliter tanügyit. Az anyagi abban ál), hogy az ifjúságot nem fogják egyes, amúgy is gazdag városok monopolisálni s a vidéki városok zsírját magokba szívni, hanem megosztják az ifjúságot s ezáltal az emelkedést má«, fejlődésükben eddig meglehetősen elmaradt helyekkel is, és megszűnik az az egészségtelen állapot, hogy egyes virágzó városok körül mások semmire sem mennek. Mert tagadhatatlan, hogy azon helyek, a melyekben a katonaságnak meg a tanuló ifjúságnak van tanyája, i vagyonosodásukat s átalában emelkedésüket nagy részben ennek a két hatalmas fogyasztó elemnek | köszönik. Már pedig az állam nem akkor van a legegészségesebb viszonyok közt, ha az anyagilag is, szellemileg is nagyon sok szegény község között van egy- két nagy városa, hanem akkor, ha aránylag mentül | több községe a jó közepesig tud emelkedni. Ha már most felvesszük, hogy az egységes középiskolát négy alsó osztályú alakjában mindazon he- ; lyeken fel lehet állítani, ahol eddig gymuasiumot felállítani nem mertek, vagy nem tudtak, noha elkelt j volna, úgy odavetőleg számíthatni, hogy a legkisebb ! megyékben is lesz legalább egy község, melyben az egységes középiskola teljes 8 osztálya, s legalább e ry, • melyben annak négy alsó osztálya meglesz. így a i tanuló ifjúság megoszolván, a vele járó szellemi és anyagi vagyon is megoszlik, s egyes megyék, közsó- ; gek nem lesznek kénytelenek idegen vagyont gyara- | pitani, hanem emelkedhetnek magok is. Nagy forgalmat teremt egy-egy középiskola anyagilag is, szellemileg is. Didaktikai haszna az egységes középiskolának még nagyobb. Általa meg lesz szüntethető az a visszás állapot, hogy némely gymuasiuinok párhuzamos osztá- I lyaik daczára is tultömöttek, más iskolákba meg úgy I kell erővel embert fogni. Az egységes középiskola iránt a szülők egyaránt bizalmasak lehetnek s abba I fogják gyermekeiket küldeni, a melyiket közelebb érik, minél fogva az iskolák népessége arányosabb lesz. S ez nagyon fontos körülmény. Eltekintve attól, hogy az iskolák illetőleg osztályok tultömöttsóge a tanárok működését is menynyire megnehaziti s annak sikerét is mennyire akadályozza, csak azt gondoljuk meg, mekkora kárt tesz az különösen az ifjúság azon részében, melynek az iskolára mulhatlan szüksége van; sok életre való anyag elveszett már a miatt, mert az iskolába kellő gondot nem fordíthattak rá, pedig csak egy kis időre meg egy kis fáradságra lett volna szükség, hogy a tanárt esetleg mulasztás vádja ne érje, a tanulót meg az elveszelődés ne fenyegesse. Mert valljuk meg, a középiskola, különösen ennek a népesebbje és hi- resiebbje, csak méltatta » tanuló ifjúság erősebb részét, de édes keveset fáradott a gyengébbek jó- voltáért. Hogy azonban az iskola rendeltetésének épen ott nem felelt meg, ahol leginkább elkelt volna, annak nem csupán a tultömöttsőg volt az oka. A tanulók nagy része a miatt szenvedett fogyatkozást, mert más és más jellegű, más és más szellemű iskolában volt kénytelen tanulmányait végezni a szerint, amint körülményeinél fogva gymna- siumba, reálba, polgáriba etc. sokszor kettőbe-há- romba is járt. A szülők életviszonyai, a tanintézetek iránt való s épen az iskolák különfélesége által okozott tájékozatlansága akárhány jobb sorsra érdemes gyermeknek nagyon megnehezítette, sőt akárhány esetben megrontotta az életét; az a három-négyféle- képen, vagy egyfólekópen, de hibásan vetett alap nem lehetett más milyen, mint ingadozó, mely felett nemcsak a tanuló által Ugygvel-bajjal összetákolt épület, hanem maga az épitő is csak roskatag lehetett. Mennyire más képet nyújtana az ifjúság, ha mindenütt egyformán éltető légkörben mozoghatna! (Folytatása következik.) A VIDÉKRŐL. Báttaszék, 1890. julius 27. Tisztelt szerkesztő ur! Szép ünnepélynek voltunk tegnap szemlélői. Ugyanis a „báttaszéki magyar polgári egyenruhás testület“ azon alkalomból, hogy 43 évi küzdés után végre valahára a magas kormány által jóváhagyott alapszabályait kézhez vette, diszesen vonult ki zene- kisóret mellett a városház elé, hol is Angyalffy Imre főjegyző és tűzoltói főparancsnok ur szép szavak kíséretében nyujtá át a leérkezett alapszabályokat a testületnek, az alkalmat megragadván egyetértésre buzdította a testület tagjait. Rull János a testület elnöke, ki az egylet érdekeit kiváló buzgalommal képviseli már éveken át, illő módon köszöné meg főjegyző ur jóindulatát; mire a testület „éljenzések“ közt vonult Neller Péter fővezér lakásához, hol igazi magyar lakoma tartaték. A „báttaszéki önkéntes tűzoltó-egylet“ tisztikara ólén Augyalffy Imre főparancsnokkal jelent meg tisztelegni. Itt Engel Mór titkár lelkes szavakkal tolmácsolta a tűzoltóság érzelmeit a testület iránt, megemlékezvén első sorban járásunk főszolgabirájáról Gerenday Lajos úrról, ki hivatalának egész súlyával karolta fel a testület ügyét. A testület nevében: Engel Mór. Paks, 1890. julius 24. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapja hasábjain ismételten szóvá tétetett az iskolai mulasztások kérdése, nyilván azon okból, hogy népiskolai tanügyünket fejlődésében közvetlenül gátló ezen főakadály, minél előbb elhárittassék, vagy legalább a lehető legkisebb mértékre leszállittassők. Ezen óhaj vezérel jelén felszólalásomban engem is, valamint városi elöljáróságunknak az iskolai mulasztások büntetésénél követett viszás, sőt mondhatni törvényellenes s e miatt egyenesen káros eljárása. Nálunk Pakson ugyanis, hol minden téren a legnagyobb rendetlenséggel találkozunk, az iskolalátogatás is — huszonkét évvel az 1868-iki közoktatási törvény megalkotása után — még mai napig is oly rendetlen és az egyes népiskolákban előforduló mulasztások száma oly nagy, hogy az itteni vilesznek a nagy sokaság által, s azok előtt, akik őket a közvetlen közelségből ismerik, a legközönségesebb halandókká törpülnek. Csak az a valóban nemes, aki szivben-lélekben következetes marad s leitt, aesthetikailag szép gondolatai és eszméi sohasem ellentétesek tetteivel. Rotter Lajos. 0 Óriási hatalom van letéve az asszonyok kezébe I Hátha még kevesebben volnának?! Ha látogatóba mégy, ne feledd otthon órádat, ha pedig vendéget fogadsz, törd le a mutatóit. A ki a fellegek közt kalandoz, annak nem sokáig késhet biztos végzete, hogy a földre bukjék. Dr. Berényi Sándor. Kit a pénz elvakit s nősülésénél az „üzlet“ szempontja vezet, kár, hogy Hymen rózsalánczokat rak rá, mikor neki jobban megfelelne az — aranyláncz. Matejka Károly. * Élettan. A gyermek : játszik, • a leány : ábrándozik, az asszony; szenved, a férfi: mindezzel nem törődik I Nogállné-Zzemplényi Vilma. * Bár igaz, hogy az ember a teremtés koronája, mégis nagyon sokszor fordulhat bölcs tanácsért az ál dott anyatermészethez, mely szüneteit nem ismerve folyton működik és működtet. Ti szegény némediiek, forduljatok a kis méhekhez, melyeket építményeik el- ! rontása arra öntönöz, hogy ezeket újból nagyobb szór- j galommal, szebb és czélszerübb alakban építsék föl. j Báró Jeszenszky László. * Visszaemlékezés. Azok az égnyaldosó lángoszlopok, mik Németi i t nemcsak rémesen világiták meg, hanem porrá is hamvasztották ; az én boldog ifjú korom már-már elmosódó, homályos képeit is felidézék, megvilágiták lelkem előtt. Tehát amaz emésztő lángok épp ellenkező munkát végeztek N é m e d i b e n és az én lelkemben. Amott siralmas romokat hagytak, emitt uj életre kelték az emlékromokat! . . . Mint a lég ura, a szabad szárnyra eresztett madár, oly boldog voltam én 22 évvel ezelőtt Némedi- ben, e kies fekvésű, kedves kis faluban, mint az ottani kisded református gyülekezet adminisztrátora. Csak rövid ideig laktam ott, de nekem e rövid idő alatt is kijutott egy egész emberöltő igaz boldogsága. Mi kell az ifjúnak, hogy boldog legyen ? . . . Megmondja Petőfi remek mottójában : „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem I“ S e kettő meg volt Némediben nekem is: tehát boldog valék I ... Szabad voltam, mert csak akkor ráztam le magamról az iskola porát, s szerelmes voltam a bolondulásig; de még sem őrültem meg, mint szegény, szerencsétlen hivatali elődöm, I Tömöri Szabó Sándor, a nagy tudományától. S ennek oka, hogy viszont szerettettem engem most is oly végtelenül boldogító, kedves 20 esztendős élettársam által 1 Másik oka meg józan eszem megmaradásának, hogy én bizony nem törtem magamat any- nyira a mélységes tudományok tengerében való folytonos búvárkodással, mint szegény néhai elődöm. Tanulni — gondoltam — elég volt az iskolában is 1 . . . Igaz, hogy „a jó pap holtig tanul“, — de hát én még akkor nem voltam pap, sem káplán, csak olyan se-ki, se-be állapotú, meghatározhatatlan állású személy, aki, ha akartam minden, ha akartam valami, ha akartam semmi! Mégis leginkább voltam minden és semmi. Annyiban minden, hogy papoltam, tanítottam az iskolás gyerekeket, sőt egy ízben — a gyánti pusztai nagy tűz alkalmával — a harangokat is félre vettem, tehát voltam harangozó is; annyiban pedig semmi sem voltam, hogy — őszintén megvallva — minden kötelességemet igen logyatékosan végeztem, mert a mohón élvezett nagy szabadság, no meg e Némedit elpusztított nagy tűznél is jobban emésztett szenvedélyes szerelem izzó tüze ritkán engedett otthon ülni s neki feküdni a papi szent dolgoknak, hanem többnyire Miszlán voltam jegyesemnél. No de volt helyettesem I . . . Helyettes lelkésznek helyettese! Ugy e furcsa? Pedig igy volt. Az akkor 12 éves Béni öcsém (most monori kántor,) gyönki első gymnáziumi tanuló volt (én oktattam őt privátim, ő meg aztán helyettem) s mikor engem a szabadság s szerelem szárnya Miszlára vagy a vidékre vitt bálozni, mulatni, oktatta a boglyas, kóczos falusi múzsákat, gyakorolta iskolámban a sírva olvastatás divatos rendszerét, jó suhogós mogyorófa pálczával éberen őrködött a kellő fegyelem felett s osztogatta az igazságot; végezte a templomi éneklést; kezelte a galamb-póstát (az öreg gyalogos levélhordót, ki Simontornya és Miszla közt,
