Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
litíkai, mely által heterogen társadalmunkat a tanulmány foka szerint különböző elemű ugyan, de szellemére nézve egységes nemzettestté magyarrá alakíthatjuk; amely hivatva lesz az államnak azt a conditio sine qua non-ját megteremteni, hogy az ifjúságot a saját (az állam) czéljához képest alkalmas állampolgársággá képezze. Rendezett államban az ember in ultima analysi úgy is az állam számára születik, minélfogva kell, hogy az állam ne csak igénybe vegye szükség esetén az alkalmasokat, hanem telhe- tőleg oda működjék, hogy az állampolgárok átaléno- sán hasznavehetőkké legyenek. Ez pedig csak úgy várhatő, ha a társadalom osztálykülönbség nélkül tudatában helyeztetik annak, hogy bármely téren a haza szolgálatában áll, s hogy mikor becsületes munkálkodással egyedenként önmaga jővoltára munkál, akkor egy úttal a hazának tesz jó szolgálatot. Ha ehhez képest az egységes középiskola oly nctivitásu lesz, hogy utat-módot fog mutatni a tájékozatlanoknak, nem fogja rostálni az ifjúságot, hanem termelni fog belőle haszna vehető és testestttl-lelkes- tül magyar embereket, magyarokat, akik nem csak a classicusokban vannak otthon, hanem Magyarországban is itthon lesznek; akik nemcsak a külföld jónak látszó tulajdonságaiért lelkesednek, hanem becsülik első sorban azt, ami magyar s ami nekünk való: ha mondom az egységes középiskola ez irányt lép actióba, akkor az államnak érdekében áll ezt a hatalmas factort mielőbb mobilizálni. S erre nekünk égető szükségünk van, mert a külföld műveltsége is, melyre nálunk oly sokan támaszkodnak, csak úgy lesz ránk nézve veszély nélkül és jó hatással, ha előbb eredetiségünket a nemzettestére kifejtjük s hatalmassá tesszük. Ne legyünk annyira kishitüek, mintha mi még mindig csak a külföld után indulhatnánk, de önálló intézkedésre kivált magán ügyeinkben nem lennének megbízhatók. Igaz, hogy jelen mivoltunkat nagy mértékben a külföld szerencsés, sokban szerencsétlen utánzásának köszönhetjük, azonban ne feledjük, nagyon sokszor és soká gyámság alatt voltunk s a saját kultuszunkra I nem volt módunk; de nagykorúak lettünk, van bennünk egészséges eredetiség, melyet ma már szépen fejlődésnek indítottunk s melyet más államok is követendőnek találhatnak, sőt találtak is. Azután meg nekünk nagyon sajátságos viszonyaink' vauinak, amelyek között nemcsak pem indo- } költ más államokhoz alkalmazkodnunk, hanem okvetlenül szükséges a magunk jóvoltáért a magunk módja szerint rendezkednünk. Ma úgyis a nemzetiség korát éljük, melyben minden életre való és életre képes állam noha a külföldre is támaszkodik, mégis csak a maga lábán igyekszik és kénytelen állni; amely pedig erre nem elég erős, azt a támasztékok is elhagyják, ha ugyan agyon nem nyomják. Önmagunkban kell tehát erősnek lennünk, akkor a külföld ítéletétől sincs mit tartanunk; az idegen már többször majd elvesztett bennünket, de még nein védett meg soha, míg a házai még eddig mindig és nem hagyott elvesznünk. Ezt kell tehát fejlesztenünk, ezt az eredeti ma- gyar-szeretetet. S hol kezdődhetik ez a processus alkalmasabban, ha nem a középiskolában, ahol az anyag már teljesen alkalmas az alakításra, csak ügyes és lelkiismeretes kezekbe kerüljön; a munka a középiskola egységes voltánál fogva nem lenne nehéz. Ezenkívül nálunk az egységes középiskolára még egy más igen szép ős nagyon fontos m i s s i ó vár: a különböző társadalmi osztályoknak egy testté való alakítása azon értelemben, amint M. Agrippa meséjének a morálja tanítja, mi által a nemzettestben a fölé-, alá- és mellé rendelt részek működésében egészséges összhang lenne létre hozható, mindegyik osztály megtanulván egymás fontosságát és mindegyik végezvén sine ira et studio a saját func- tióját. Nálunk a társadalmi rétegek nem igen közelednek egymáshoz. A születési, pénz- és szellemi aristokraczia az alkotmányos aera óta még csak össze- üsszefog, de a demokratikus elemektől meglehetősen távol tartja magát úgy, hogy velők szemben szinte az odi profanum vulgus et arceo elvének álláspontjára helyezkedik, különösen a fiatalabb előkelőség, mely a-comme-il-faut iránt nagyon lelkes, a misera plebs iránt meg nagyon türelmetlen. Igaz, hogy egészséges állam szervezetben az egyes társadalmi osztályoknak egyenként külön-kü- lön is ki kell domborodniok s egyenként kell erőseknek lenniök, ha az államszerkezetben fenakadás nem akar lenni; de mivel a társadalmi osztályoknak az állam szerkezetben együtt kell működniük és össze kell dolgozniok, ha a szerkezet ép akar maradni : szükséges, hogy az aristokrátia egymásnak s együtt a demokraczia működésének segítségére legyen. A történelem s a mindennapi élet elég bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy mily végzetes hatással volt az államszerkezet forgására, In az osztályok egyike-másika nem jól végezte functióját. Ne menjünk tovább; itt vannak a napi renden levő socialista mozgalmak. S talán nem neheztel meg érte az előkelő osztály, ha kimondjuk, hogy e tekintetben a vád mindig a felsőbb rendű tényezőket éri, mint olyanokat, amelyek hivatva vannak az alsóbb rendű tényezők mozgatására. A demokratikus éjéin nagyjm engedelmes esz köz, csak hivatása magaslatán álló aristokraczia keze alatt álljon. Kell tehát, hogy az egyes társadalmi osztályok egymáshoz bizalommal közeledjenek, egymást megismerjék, egymás rendeltetését megértsék és a szükség szerint összeinunkáljanak - a haza jóvoltára. Ennek a közeledésnek a sikerét csak az életben fogják ugyan látni, amikor mindegyik osztály teszi a magáét, de annak alapját megvetni már az iskolában lehet. Ez eddigelé az előkészítő iskolák sokfélesége miatt lehetetlen volt; ha lehető lett vol.n, sem töra jólét helyett a nyomor és egy hosszú igazságtalanul befejezett per után a Ferdinándhoz szító Podmaniczky Anna helyett Martonosi Pesthyeni Gergelynek, János király hívének uralma. De a Pesthyeniek hatalma nem sokáig tartott. Egy sokkal nagyobb söpörte el: a töröké, mely Si- montornyával Némedit is behódoltatta és azt Szent- Péterrel hűbérré alakítván, egy simontornyai lovaskatona- (szpahi-)csapat fentartására rendelte. Ezen zavaros időkben Némedi lakosainak száma nagyon megfogyatkozott, és mikorra már megszilárdult a török hatalom, és békésebbekké váltak itt a viszonyok, még 1563-ban is csak tizenöt ház volt benne. De 1582-ben már huszonöt adófizető lakosát találjuk a török adókönyvekben névleg felsorolva. A 1 régi Garay-jobbágyak közül azonban e viharos időkben alig tudta magát csak nehány is fentartani, mert a B e n k e család nevén kívül a többi mind más, mint amint 150 év előtt jegyeztek fel. Biró, Boda, Ben ke, Csata, Dobos, Dékán, Fekete Fi- g e i, Gelei, G e s z t ő, K is, Ma g o s, N a gy Páti, Sós, Szabados, Szűcs, Szegei, Tót, Takács, Varga; ezek a török ur némedii jobbágyai. De a török földesuron kivül a Veszprémben, 1 Pápán és Tatán székelő magyar végváraik közül is nem egy akadt, ki hacsak meglophatta a simontot- nyai török Őrséget, bizony háta mögé került és karhatalommal — ha csak órákra is — úrrá tette magát itt és csikart, zsarolt, harácsolt, amennyit lehetett. Az Eszterházyaknak Simontornya révén jogczi- mök volt erre, többen pedig a végváriak közül nádori ; adományokat eszközöltek ki, a melyek bár papíron | maradtak csak akkoron, később azonban mégis döntő befolyással voltak Némedi sorsára. A török uralom utolsó idejét a bizodalom pénzügyi bajai, a sok fizetés és folytonos háború elviselhetetlenné tették. A XVII-ik század közepe felé Némedi is elpusztult, és midőn az 1686-ik év késő őszén B a d e n i Lajos őrgróf győzedelmes hadai a törököt Simontornyáról is kiverték és innen Kaposvár felé vonultak, Némedinek már csak elvadult, puszta helyét láthatták. Midőn a kincstár birtokába vette, előbb Kis-Székelyhez tartozó pusztának mondta, 1702-ben pedig úgy irta le, miszerint „némi bokrokkal benőt elhagyott terület, mely már a törökök idejében is annyira pusztult volt, hogy csak egy rácz lakott rajta.“ Uj élet kelvén régi romjain, a simontornyai roppant uradalom szerte foszlott S t y r u m-L i m b u r g gróf csak egy töredékét szerezhette meg a városház, a többi birtok Eszterházy-, Zichy-, Zinczendorff kézre jutott, és minden viszonyuk megszakadt a régi székhellyel. Némedi is elszakadt a régi vártól és puszta területét Fiáth János és győri Fördős Mihály foglalták el. Kämmerer Ernő. * A ki látta már a romboló tűzvésztől porrá égett falu kormos házfalait; a ki látta már a gyermekeik életéért remegő anyákat zokogva kezeiket tördelni; a ki hallotta már az izzón alá hulló, parázszsá vált gerendák robaját is tulharsogó hangos szitkait a fejüket veszített férfiaknak ; a ki hallotta már a vagyonuk | elpusztulásának láttára kétségbeesett asszonyok megI tént. Igaz, hogy az iskola nagy köztársasági fészek» I melyben szegény gazdag közt sok helyütt díszük 1 j testvériség szép plantája; de ez a különféle iskolák ifjúsága között vajmi ritkán fedezhető fel, mert hiszen a gymnasium, reál, polgári iskolák valahány, annyi osztály számára vannak rendelve. így azután a nevelés nem csak különböző irányban halad, hanem már különböző alapon és czélból is indul, minélfogva a társadalmi osztályok elkülönülése már az alsó is- I koláztatásnál kezdődvén, nem várható, hogy a testvériség, melynek magvait közöttük el nem vetettük, később kivirágozzék. Ez csak akkor várható, ha az ifjúságot érzemények dolgában egyöntetűvé neveljük. Ez, az egy haza határai közt való testvériség tudata és érzete nagyon szépen kifejleszthető lenne az egységes középiskola négy alsó osztályában. Ez által egyszersmind meg lehetne szüntetni azt az álszemérmet is, mely az alsó és középosztály gyermekeit az előkelőbb osztálylyal szemben saját helyzetük iránt bizalmatlanokká teszi, s a mely bennök az ambitió- nak téves felfogása által annyi kárt tett, más életpályára csalván őket, mint a milyenen az államnak alkalmasak, maguknak meg hasznosak tudtak volna lenni; viszont meg lehetne büntetni azt az arrogan- tiát is, mely az előkelőbb osztály gyermekeit' az alsóbb rendüekkel szemben eltölti, s mely nem engedi, hogy az alsó osztályt is fontos tényezőnek tekintsék az államszerkezetben. Ha már most felvesszük, hogy az egységes középiskola négy alsó, tehát tulajdonképi egységes osztálya sok oly helyen, ahol edddig gymnasiumot nem állítottak, felállítható lesz, annak imént jelzett missiója csak annál biztosabban teljesedhetik. Mert miért is nem állított az állam sok helyütt gym- nasiumot ? Részben azért, mart a lakosság tanuló része aránylag kis percentben volt gymnasiumba számított s a kevesek kedvéért az úgy is drága gymnasium felállítása főkép jelen financziáüs viszonyaink közepette nagyon luxuriosus lett volna, részben pedig azért, mert az állam maga akarta útját vágni annak, hogy az ifjúság az úgyis elözönlőit tudományos pályára tereitessék. Hanem az államnak épen ez az óvó intézkedése bizonyítja, hogy az elemi iskola meg az egyetem közt levő előkészítő iskolák nincsenek alkalmasan szervezve s igy felölök a társadalom zömének helyes fogalma nem is lehet, minek következtében az ifjúság vagy kénytelenségből, vagy találomra jutott egyik vagy másik előkészítő (gymnasium, reál, reál-gymnasium, polgári) iskolába; bizonyítja továbbá azt, hogy a társadalmi osztályoknak helyzetükről és rendeltetésökről helyes fogalmuk nem volt, mert különben nem volna némely pályán s az erre előkészítő iskolában tultengós, a másikon s ennek iskolájában megpangás. Ami pedig a tudományos pályára való özönlést illeti, annak több oka van: először úgy az ifjúságnak, mint a szülőknek táiékozatlansáea a kiilönhféle életiiiditó segélykiáltozásait s mindezt érző szívvel tudja felfogni: az bizonyára lelkes hive és jótékony pártfogója annak az intézménynek, mely a szerencsétlenség mérvét enyhíteni tudja s mely intézménynek neve: tűzoltóság. Reitter József. $ Szeretet és részvét. Elfonnyadna a virág, ha nem éltetné a harmatos napsugár; kihalt lenne az erdő, ha nem csattogna benne madárdal; néma volna a völgy, ha nem csevegne ölében a patak; kopár volna a mező, ha nem tarkítaná a virágsereg; fénytelen, komor volna az ég, ha nem ragyognák be a csillagok. S mi a virágnak a napsugár, erdőnek a madárdal, völgynek a patak, j mezőnek a virágtakaró, égnek a csillagsereg: az emberi szívben a szeretet és részvét. Érjen bár a tűz lángja föl a magas égig, semmisítsen az meg ezer reményt, ezer boldogságot, romboljon el mindent, mit emberi szorgalom és munkásság teremt: a szeretet és részvét újra fölépít mindent 1 Kéry Gyula. He Ki mást segélyez, saját lelkét gazdagítja. Kálmán Károly. He Leirt gondolatai után sohasem ismerhetjük az embert egészen; csak ha vele élünk, vele érintkezünk s elleshetjük gondolkozásmódját, alkothatunk magunk- I nak fogalmat annak belső értéke felöl. Innét van az, hogy akadnak emberek akik papi* I rosra vetett eszméik s fenkölt gondolataikért istenítve
