Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

— Azt hiszi, hogy meghalt?

— Lx-het, hogy meghalt, lehet, hogy él.

— Én azt hiszem, hogy él s én megbízom Önt, keresse fel.

— Én keressem fel Livingstonet ? De hiszen akkor be kell hatolnom Afrika belsejébe.

— Az meglehet. Elvárom, hogy feltalálja akár hol van és hogy tudósításokat küldjön lapunk részére. Ah, talán szükséget szenved szegény. Vigyen magával mindent. Szerelje fel magát a leggazdagabban, de Livingstonet megtalálja.

— De meggondolta, hogy mibe kerül ez?

— Mennyibe?

— Azt hiszem, hogy legalább is 35 ezer frtba.

— Sebaj! Vigyen 10—15 ezer forinttal többet magával, ha ez elfogy, ismét 10 — 15 ezer forintot, aztán újra meg újra, de Livingstonet találja meg!

És Livingstonet a „New-York Herald“ tudósítójának segélyével megtalálták. Ezen tudósilóból pedig korunk legnagyobb afrikai felfedezője lön. És ugyan azon rapon, a midőn a New-York Herald meghozta a nagy újságot, Stanley arról értesité Benettet, hogy becsület szavát adta Livingstonenak, miszerint a nagy utazó által reá bízott s családjához vitt levelek, amidőn a „New-York Herald“-ban meg fognak jelenni, ugyanakkor a család kézében lesznek.

— Sürgönyözze meg a leveleket a kábelon — ez volt Benett válasza.

— De ez 25 ezer forintba kerül — mondá Stanley.

—Sebaj I legalább megtartjuk, amit ön Livingstone irányában becsületszavára fogadott.

A „New-York Herald“ alápitója 1872-ben halt meg. Roppant vagyon maradt utána és ami fő az újság, mely fia vezetése alatt, még gyarapodott hírnévben. A midőn Stanley a fiatal Beneltől kérdezte : igaz-e azon hir, hogy lapját el akarja adni, ezt válaszoló:

— Akik ezt beszélik, azok tévednek.

(Vége következik.)

TANÜGY.

fása nemzetünk történelméből, kapcsolatban a honpolgári jogok és k telessőgek ismertetésével; földüuk ismertetése, különös tekintettel hazánkra; nyelvtan; számolás; a természetben előforduló tünemények ismertetése; gazdászat. Figyelemmel lapozgatva, szorgalmasan átolvasva e könyvet, azon tapasztalatra jutunk, miszerint minden ismeretkörből felöleli a szükséges tudni valókat, a nélkül, hogy felesleges túlzásokba esnék. Az egyes olvasmányok a tanulóifjúság felfogásához mérten könnyen érthető irályban

vannak irva és kiváló gonddal

összeválogatva. Az erkölcsösség nemesítésére, a hazafias érzelem fejlesztésére találunk e jeles olvasókönyvben számos kitűnő verset is. A könyv egyébként csinosan van kiállítva és Báter János igyekvő szegzárdi könyvnyomdász nyomdájából került ki.

Nyugodt lélekkel a legmelegebben ajánlom a tanügyi hatóságok és kartársak figyelmébe Kálmán Károly „Ismeret-terjesztő olvasókönyvét“, melyet hihetőleg az országos tankönyvbiráló-bizottság is elszámlált előnyeinél fogva jóvá fog hagyni. Zombor, 1890. julius hó 22 én.

U£

legyen!

H. I.

Tankönyv ismertetés.

Népiskolai törvényünk megalkotása óta hazánk jelesebb tanférfiai sokféle tankönyvvel gazdagították tankönyv irodalmunkat, melyek közül a régebbiek részint ma már kiszorultak ,iskoláinkból, részint a haladó kor kívánalmainak megfelelőleg átdolgoztattak és most is forgalomban vannak.

Tagadhatatlan tény, hogy az újabb időben napvilágot látott népiskolai tankönyvek magasan túlszárnyalják a régieket, a mi határozottan örvendetes haladásnak nevezhető.

Jó tankönyvet Írni felette nehéz; azért, a ki ilyennek megírására vállalkozik, annak kitűnő pne- dagógiai kép/ettségén kivül, elméleti ismeretei mellett okvetetlentil gyakorlati tanférfiuuak kell lennie, hogy ismerhesse. az iskola szellemi beléletét, tisztában legyén a tanuló-sereg képességével, észbeli tehetségével.

Nem uj azon általános panasz, hogy a népiskolákban is éppen úgy, mint a középiskolákban a tanulók túl vannak terhelve szellemi munkával. A túlterhelésnek egyebek mellett legfőbb szülőoka az, hogy számos iskolában minden tantárgyhoz kézikönyvet adnak a tanulók kezébe, melyekből a kijelelt leczkőt otthon emlózik be; ezen állapoton jeles olvasókönyvek szerkesztőse által lehet segíteni, melyek lehetőleg felöleljék mindazon szükséges ismereteket, melyekre a népiskolából kilépő tanulónak szüksége van ős melyek a tovább képzésnek alapját s az általános műveltségnek feltételeit képezik. Tannak már meglehetős olvasókönyveink, melyek a mellett, hogy tekintettel vannak a tanügyi lapokban, tanítói gyűlésekben hangoztatott irányelvekre, a nemzeti szellem fejlesztésére is törekszenek.

Tanítói pályán töltött éveim alatt bennem azon erős meggyőződés vert gyökeret, hogy igazán jó és hasznos tankönyvet csak az irhát, a ki gyakorlatilag működik a nevelés és oktatás tág mezején; azért Örömmel üdvözlöm Kálmán Károly szegzárdi tanítót, kinek most jelent meg Szegzárdon „Ismeret-terjesztő olvasókönyve“ a kis városi és falusi ismétlő iskolások mindkét-nembeli tanuló-ifjuság részére. Nagy munkát teljesített derék szerző, midőn egy oly munkát irt, a mely égetően szükséges s spe- czjális jellegénél fogva egyedül áll s mint úttörő munka hivatva lesz hazai iskoláink ismétlő osztályaiban az eddig üresen volt tőrt elfoglalni. A nevezett olvasókönyv hét szakaszból áll; a szakaszok igen ügyesen igy;,vannak'beosztva: erkölcsnemesitő és tanulságos olvasiíiányok; nevezetesebb események leiMire viszi az embert a kártyázás.*)

János, egy szegény napszámos fia, oly egészséggel és erővel bírt, hogy már 14 éves korában egészen kifejlődött. Ivót bátyja kőmives volt s ő is az kívánt lenni, azért bátyjaival együtt ő is elment a munkára. Ott szerencsétlenségére csupa elvetemült, durva emberek közé jutott, kik szüntelen káromkodtak, veszekedtek; ha pedig békességben voltak, fajtalan énekeket daloltak. Emellett folyton pálinkát ittak. Csakhamar a fiatal Jánost is felszólították, hogy tartson velük: „Ha derék kőmives akarsz lenni, úgy pálinkát is kell inni tudnod.“ Addig-addig unszolták, mig végre rábírták a pálinkaivásra s nemsok idő múlva ő is úgy kihajtotta a maga részét, mint bármelyik legény.

Később az is föltűnt neki, hogy a kőmives legényeknek mindig pipa van a szájokban s azt hitte, hogy a dohányzás is egyik tulajdonsága a jó könyveseknek. Nemsokára pipát szerzett magának; de a dohányzás sem Ízlett neki eleinte jól. Néha oly rosz- szul lett tőle, hogy föltevé magában, miszerint sohasem nyúl többé a dohányhoz; de társai ingerkedősei újra rávették s ő ismét megkísértő a dohányzást, mig végre legyőzte a nehézségeket.

Ezután valóságos kőmivesnek tartotta magát, mert most már ő is mindent megtett, amit a többiek cselekedtek.

Egy idő óta azonban betegesnek érezte magát; arczának előbbi piros színe elenyészett, elhalványult ős megfogyott, tunya ős kedvetlen lett, az étel után nem éhezett, sőt némely étkeket, melyek különben jól estek neki, gyomra nem is volt képes megemészteni. Feje, majd gyomra fájt, keze és lába reszketett, i

De még ez mind nem volt elég. János még | sok egyéb rosszra is elhagyta magát csábítani.

Egy vasárnap, midőn nem tudta idejét mivel 1 eltölteni, pajtásai a korcsmába csalták, honnét vig | muzsikaszó zengett ki. Társaival ott egy alacsony j szobában, melynek falai dohonyfüsttől barnák valá- | nak, egy hosszú asztal mellé ültek és borozni kéz- | dőnek. A sok embertől ős pipafüsttől úgy tele volt j a szoba gőzzel és füsttel, hogy alig lehetett egy ! lépésnyire látni.

Miután már egy ideig együtt üldögéltek, egyik pajtás azon inditványnyal lépett elő, hogy kártyázzanak. Ebben valamennyien megegyeztek és Jánost is felszólították; de ő nem értett a kártyázáshoz. Azonban csakhamar akadt, aki megtanította. És János még az nap megtanult kártyázni.

A jövő vasárnap ismét megjelent a korcsmában és most pénzre kellett játszania. Ezt megtagadni szégyennek tartotta, kártyázott ős nyert. János ezentúl rendesen ellátogatott a korcsmába kártyázni, de nem volt mindig oly szerencséje, mint eleinte; gyakran elvesztő heti keresményét, melyen élelmét és ruházatát kellett volna beszereznie. Ez már aztán nem volt ínyére, de azért a kártyázással még sem hagyott fel, mert már annyira megszokta, hogy szenvedélyének nem birt ellenállani. A reménység is, hogy elvesztett pénzét visszanyeri, mindig a korcsmába Űzte, de rendesen veszteséggel tért haza.

Egyszer ezáltal úgy megszorult, hogy már semmikép sem tudott magán segíteni s az a gonosz gondolata támadt, hogy azon házat, melyben dolgozott, kirabolja, hogy pénzt teremtsen magának. Először egy köpönyeget lopott, ez sikerült neki; de midőn

másodszor egy más alkalommal ezüst kanalakat lopott, rajta vesztett. Mert midőn a kanalakat elakarta adni, az ékszerész gyanúsnak tartá őt ős a városnál feladta; tolvajsága kiderülvén, egy jó ideig raboskodott.

Hogy mily szomorú életküzdeliuoken ment ezután keresztül, azt mindenki elgondolhatja.

KÜLÖNFÉLÉK.- Mária Valéria főherczegnő ő fensége menyekzője alkalmából folyó hó 31-én reggeli 9 órakor a bclv. rom. kath. templomban Unuepies, pontificalis istentisztelet fog tartatni a pécsi püspök ő excellen- tiája rendeletére. «<■"’

— Üdvös intézkedés lép életbe végre-valahára a Szegzárd-rőtszilasi vasúton, ameanyiben augusztus hó 1-től, naponkint kétszer lesz közlekedés Szegzárd- ős Sárbogárd között, mely intézkedését páratlan tevékenységű Barosunknak a dunagőz- hajózási társulatnak zónatarifája s a vármegye ré- részéről történt felirata eredményezte. Az indulás Szegzárdról reggel 8 órakor ős dőli 12 óra 4 percz- kor, — a megérkezés délután 4 órakor ős este 8 óra után lesz.- Közgyűlés. A legközelebb létrejövendő rom. kath. ovóda és gyermekraenhely egyesületnek alakuló közgyűlése valószinüleg jövő vasárnap, augusztus hó 3-án fog a városház termében megtartatni.

— Előléptetés. A szegzárdi kir. törvényszéknél Kulin Sándor aljegyző, ki a vizsgálóbírói teendőkkel volt megbízva, törvényszéki jegyzővé nevezteti ki.

— A szegzárdi eunuch. E czimen olvastuk egyik fővárosi napilapból, hogy Szegzárdon egy sajnálatra méltó egyén van letartóztatva, kit kalandozásai közben többi között az a szerencsétlenség őrt, hogy eunuchchá tették a törökök. Bizonyosan erre vonatkozik a Neue Frei Presse ama hire, melyben az alsó ausztriai helytartóság egy csavargót köröztet, kit Gluics Józsefnek hívnak s Deriusba (Dalmacziába) való 28 éves. Több helyen Gluics, Sada, Gahula, Petraseire nevek alatt lép fel s azt állítja, hogy török kegyetlenség áldozata lett. Beszél szerbül, horvátul s beszédében nőmet, franczia, olasz ős latin szavakat kever. Váljon nem-e ez a mi Volfsützttnk, ki hetek óta beleélte már magát a szegzárdi életbe s csinos, kenyérbélből készített színes virágok készítésével foglalkozik. Tudósítónk személyesen fejszéit a fenti dologban vele, de ő határozottan megmarad amaz állítása mellett, hogy őt Volfsütz Ferencznek hívják. A hatóság most megküldi fényképét az alsó ausztriai helytartóságnak s majd kitűnik, melyiknek lesz igaza.

— Égő hájó. Rozmayer Ferencz fakereskedőnek egy tűzifával megrakott hajója a gubacsi Dunaágban még eddig ismeretlen okból kigyulladt s csak nagy nehezen lehetett a szállítmány egy részét megmenteni. A kár igy is több ezer forintra rúg.

— Kinevezés. Koller Károlyt, a szegzárdi vasúti állomásnál alkalmazott gyakornokot a magy. kir. közlekedésügyi minister m. á. v. hivatalnokká nevezte ki.

— A szegzárdi szölötelepen az évzáró vizsga, mint illetékes helyről értesülünk, nem julius 27-én, hanem augusztus 3-án délután 4 órakor fog megtartatni.

— Áldásos eső. Mig a vidéken már hetek óta kellő mennyiségű eső esett, addig Szegzárd határát

; következetesen kerülte a lecsapódás, úgy hogy már

1

■) Mutatvány KálmáD Károly szegzárdi tanító »Ismeret-terjesztő Olvasókönyvéből«.

a gazdák aggodalma jogosultnak látszott. Mig nem múlt pénteken este magas légsulymérő-állás mellett kiadó, csendes eső áztatta meg a kiszáradt hegyeket.

— A Csörgető-tó újabb áldozata. Múlt vasárnap délután Pataky Péter kecskeméti születési 19 éves bádogos segéd, ki Fóris János szegzárdi bádogos mesternél volt alkalmazásban, több társával fürdeni ment a Csörgető vizének szabad fürdésre szánt részébe; alig hogy a vi/.be ment, egy rövid úszás után, valószinüleg görcsöket kapott s egy „jaj“ sikoltással elmerült. Társai s az odasietők nagy tömege hiába kisőrlette meg a szerencsétlen vizbefult testét kimenteni, csak másnap hétfőn vetette föl testét a viz. Temetése nagy részvét mellett történt kedden délután a Ferencz-közkórházból.

— Öngyilkossági szándékból a napokban egy fiatal leány, amint a selyemgyárból hazament fölI akasztotta magát; az édes anya azonbau nagy szerencséjére még ideje-korán észrevette leánya távozását, a kötelet nyakáról levágta, ős megmentette a már halállal küzdő életét.

— Asztagtüz. Az újvárosi távbeszélő állomásról tegnap dólutáu 3 órakor tüzet jeleztek. A tüzolj tóság egy osztálya kivonulván, tapasztalta hogy 2 I asztag gábona ég. A tüzet helyhezkötvén, csakha- I mar vissza vonult állomására.