Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
vet kezelni vagy ha igen, azt oly mixtum couipo- situinmá csűri-csavarj a, hogy az a nyelv csak latin szavakból lesz, de nem latinul. Elanuyira, hogyha tanulóinknál valamelyik tárgyra vonatkozólag áll az a frázis hogy: exomnibus aliquid, ex toto nihil, hát a latinra vonatkozólag áll. Nyilván való tehát, hogy a középiskolai latin- i nyelv-oktatásnak a hasznosság és az erre irányuló ■ czélszerüség szempontjából kell történnie; ennélfogva | tanuló kezébe adott nyelvtant egyszerűbbé kell i tenni, benne lehetőleg kevés szóval dolgozni, a példákat pedig a tauuló ismeretköréhez kell alkalmazni; i ha a tanuló a nyelvtant átértette, a mi Így sokkal biztosabban és rövidebb idő alatt bekövetkezik, egy vagy két auctor olvasása és emlézése elég lesz 1 arra, hogy a nyelvet tisztességesen elsajátit.-a. Ezen methodus mellett a latin cultust korunk- i beli értékére szállitván, a most feldolgozandó tan- j anyag meglehetősen veszteni fog nimbusából és di- I níensiójábói s feldolgozására untig elég lesz heti 5 -6 órában a középiskola 4 felső osztálya is. I S ha meggondoljuk, hogy a mi polyglott tanú- ' lóink az állam nyelvét az egységes négy alsó osztályban teljesen megtanulhatják, a már egy nyelvű tanulókból álló V-ik osztályban nyugodt lélekkel elő lehet venni a latint; a siker annál biztosabb, mert az V-ik osztályú tanulónak a magyar nyelv révén nemcsak nyelvtani, de styláris tájékozottsága is van már. Ne érezzék magokat sértve a latin-nyelv tanárai, ha a latinnak sikeres tanítására elégnek tartjuk a gymnasium 4 felső osztályát, mert ez által a latin-nyelv nemcsak hogy nem veszt fontosságából, hanem hasznossági szempontból taníttatván fontossá- 1 gában csak nyer. Azután van ám ennek még egy igen nagy fontosságú magyarázata: fölöslegessé teszi a bifurcatiót. A felső osztályok által elérhető, vagy előkészített pályák úgy is mind oly természetűek, hogy rajtok a latin nyelv kisebb-nagyobb mértékben vagy épen nem, vagy csak nagyon nehezen nélkülözhető. Ily formán hát az egységes középiskola négy alsó osztályában latin nyelv nélkül, négy felsőjében pedig latin-nyelvvel lenne egységes. (Folytatása következik.) A VIDÉKRŐL. Műkedvelői előadás Gyönkön. Gyönk, 1890. julius 21. Kárpáthy György meglehetős erőkből álló 18 tagú színtársulata, majdnem kőt heti Gyönkön idő- zés után annak nézett elébe, hogy a tár.-ulat egy része aligha itt nem marad zálogba. A szükség azonban találókonynyá teszi az embert; a remény napja sütött ki a táivulat felett, megtudták, hogy hát Gyönkön is vannak „jó bzivek“. A diplomacziai tárgyalások azonnal megindultak s végre a jó szivek hajlandóknak nyilatkozván fellépni, e hó 19-ére lett kitűzve a műsorra a kiválasztott darab: Bérezik „Nézd meg az anyát“ czimü — Fiam, a ki kártyás az néha választani kénytelen a kártya és az asszony közt. A lány hamar kihűl az olyan vőlegény iránt, ki könnyelműen a kártyázás szenvedélyére adja magát, mert tudja, hogy ez a szenvedély könnyen az ő boldogsága sírja lehet. — Hát tudja Irma, hogy kártyázom? — Tudja. ' — És haragszik ? — Nem haragszik, csak szenved. — Csak szenved ? Óh Istenem! Nos, ő e miatt többé ne szenvedjen soha. — Komolyan mondod ? — Soha komolyabb nem voltam, mint most, midőn e fogadást teszem. — Nos öcsém, akkor Irma feleséged lesz. — Különben ? — Sohase. — És Hantos bácsi hogyan tudja ezt és miért jött ma a kaszinóba. — Menyus tudod én zsákban macskát nem árulok. El mondom az okát. Tegnap Górömbölyiék- nél voltam és azt hallottam, 1 hogy ismerik kártyás természetedet és ha nem változol, ők kiadnak rajtad. — Igazán ? — Azt is hallottam, hogy ma hozzájuk elmégy ás biztosra vettem, hogy itt talállak. Én pedig föltettem magamban, hogy segítek, ha segíteni kell és lehet. Nos te site a segélyr. nem szorulsz, a mint látom. vigjátóka, a következő szerep-osztással: Leoutiu (Viskyné), Hoinokiué, Homoki Iza és Visky Edit szelepét játszták: Fonyó Margit, Pesthy Mariska, Bauer Vilma és Klein Vilma urhölgyek, Téssy Lapsót, Keck László ős Iván inasét Fonyó László urak. A legtöbb műkedvelői előadásról bajos, néha ve- | szélves volna lelkiismeretes kritikát írni, különben sincs divatban; ez alkalom azonban kivételt képez, j mert az udvariasságnak semmi szükség sincs, hogy j az igazság rovásáén működjék; általában a műkedvelők oly otthonosan és fesztelenül mozogtak a színpadon, mintha kitudja mióta taposták volna, ez pedig annál nagyobb dolog volt, mert olyan nagy kö- zönSóg gyűlt össze, hogy a kasszába 88 frtosok foly- tak be. Mindenki, a ki csak ismeri Bérezik e vigjáté- j kát, jól tudja, hogy mily nagy ős nehéz, Leontin j szerepe s annál inkább megilleti az elismerés Fonyó j Margit urhölgyet, ki a sértett nőt, majd a leánya i boldogságáért aggódó anyát oly méltósággal, elegan- | cziával ős művészettel adta, mely még azokat is meglepte, kik a darabot már számottevő társulat által látták elődva. Hasonlóan meglépést keltett Pesthy Mariska urhölgy pompás alakításával, különösen fesztelen játékával, melylyel Homokinét, e hiú nagyvilági, de leánya szerencséjéért még a zongora lábait is letörülgetni kész özvegyet bemutatta s igazán méltán érdemelte ki a tapsokat, úgy szintén Bauer Vilma urhölgy is, ki igen bájos volt Iza szerepében, melyet határozottan mondhatni, művészettel adott. Nagy és nehéz szerepe volt K(ein Vilma urhölgynek, és szintén kiérdemelte a sürü tapsokat. A férfi szereplők közül magasan kivált Visky Albert személye- sitője, kit sajnálatunkra nem nevezhetünk meg; igazán ügyes játéka, kerekded alakítása mind azt mutatta, hogy előkelő színpadokon is otthon van. Keck László ur érdeme szintén bőséges tapsokat aratott, csak az volt hiba, túlságosan fesztelenül játszott, mintha csak tüntetést rendezett volna a — lámpaláz ellen. Fonyó László ur oly hatalmasan nézett ki zsi- nóros ruhájában, hogy peleskei nótáriusnak is beillett volna kisebb színpadon — ha van I Krassói Sándor, | a színtársulat tagja úgy látszik nem igen birt a „telt ház“ fölötti örömével, mert Teősy Lajos aránylag könnyű szerepét különben is eljátszhatta volna, már Kárpáthy Gyögy igazgató igen ügyesen mutatta be a félmilliós bácsit. Egy szóval a műkedvelői előadás mind szellemi, mind anyagi tekintetben fényesen sikerült. Nem lehet megemlítés nélkül hagyni, hogy zsidó polgártársaink legnagyobb része távollétóvel tündökölt, sőt többen egész tüntetve sétáltak el a színház előtt. Természetes dolog, hogy Thália oltárának tűzönéi Terpsichorónak is hódolt az ifjúság s hamarjában ugyancsak járta a csárdás és a többi. Tánczmulatságról lévén szó, a jelenvolt hölgyekről sem szabad megfeledkezni. Ott voltak, leányok : Balatta Mariska (Bogárd), Bauer Ernesztina és Gizella, Borbély Irma, Dobrovszky Mariska (Űzd), Grosch Mariska, Grüuwald Irén, Klein Hona ős Mariska, Kurcz Irén ős Marien (Paks), Mányoki írón, Ritter Ida, Wagner Margit, Zoltán Olga. Asszonyok: Bauer Adolfnó (Hidegkút), Bóvárdy Lajos, özv. Borbély Józsefnő, Grosch Pálné, Gruber Jó/sefné, Keck A utal né, özv. Ivenesseynó, Kiss Béláné, Klein Endréné, Krauszué, Mányoky Kornólné, Pesthy Móruó, Pesthy Eleknó, Szilágyi Béláné, Wagner Sámuelné, Wikken- hausennó (Hőgyósz). Tamási, 1890. julius 14. Tisztelt szerkesztő ur! Tegnap hajnalban mozsarak durrogása jelezte, hogy itt valami örömünnepóly lesz, melyről különben már többen tudomással bírtunk, a ritka Unuepóly meg is történt Német Ferencz plébános urnák hivatalába lett beiktatásával, melyről következőkben van szerencsém t. szerkesztő urat értesíteni. Az ünnepély iránt községünk közönsége vallás különbség nélkül élénk érdeklődést tanúsított, zsúfolásig megtöltvőn a templomot. Mint nevezetesebb ünnepen, úgy most is az első padok vörös posztóval voltak bevonva. Képviselve volt a kir. járásbíróság, a szolgabiróság és ügyvédi kar. A beiktatást a megyés püspök megbízásából Hangyály Mihály pinczehelyi esperes-plébános ur végezte, a szertartásban Nyárády Aladár káplán ur segédkezett. A szertartás kezdődött d. e. 10 órakor „Veni Sancte“- val, mely után a czimzett esperes ur az oltár elé állva, meleg szavakban mutatta be a főméltóságu herczeg Eszterhá/.y Miklós kegyur által kinevezett, Nagyméltóságu Dulánszky Nándor megyés püspök ur által megerősített Németh Ferencz plébános urat, ki előbb huzainosb ideig mint káplán itt, utóbb mint plébános Tevelen hirdetve az Isten igéjét, végezte papi teendőit és ajánlotta őt a rom. kath. közönség jó indulatába és szeretetébe. Ezután Nyárády Aladár káplán felolvasta a megyés püspök levelét, melylyel a Herczeg Eszterházy kegyur által kinevezett plébánost hivatalában megerősíti. Ezután Németh Ferencz plébános ur elmondta a hitvallást és letette a hivatalos esküt; mely után Hangyály Mihály esperes ur megható beszéd közt átadá a boldogságon szü/.mária tiszteletére épített templom kulcsait, az evangyőliuinot, a betegek olaját és a szentség szekrényének kulcsát, ezután hosszú életet, kitartó s buzgó szorgalmat s jó egészséget kívánt néki és megáldotta őt. Az esperes szavai elhangzása után Németh Ferencz plébános a szószékbe ment, válogatott szavakban elmondta beköszöntő beszédét, mely annyira tetszett a közönségnek, megéljenezték. Beszédében hasonlította magát egy száműzött vándorhoz, ki több évig hazáján kívül barangol, és midőn számüzetósi ideje leteltével ismét visszatér kedves honába, aminő érzések fogják el szivét hazájának földjére léptekor, látására a toronynak, melynek' templomában őt keresztelték s imádott Istenét, hasonló érzései vannak nékie most, midőn újra láthatja azokat, kiket megtanult szeretni és tisztelni, újra azon templom falai közt van, melyben régebben mint káplán hét I ________ . — Esküszöm, hogy többet nem kártyázom I Hisz már megvolt az utolsó tét. — És miért ? Hogy jutott ez eszedbe ? — Hallgasson meg Hantos bácsi: Már egész nap el voltam keseredve. Görömbölyiék hideg udvariassággal fogadtak, a minek nemtudtam végire járni, értésemre adták, hogy május 15-re kitűzött esküvőt elhalasztották, de csak az e fölötti keserűségemben fölvett kártyajáték alatt, ennek is a végén jutott eszembe, hogy ezen szenvedély lehet oka azon tartózj kodásnak, melylyel irántam Görömbölyiék viseltetnek és a halasztásnak is. Az esküvő napját e szerint bizonytalannak tartottam, ha szenvedélyemről le nem mon- mondok. Ez iránti elhatározásom már kész volt, mi- I kor Hantos bácsi szavait hallottam. Eleinte nem bírtam a jelenlétét magamnak megmagyarázni sem, majd egy eszme villant át agyamon, melynek hatása alatt megígértem, hogy hátat fordítok e gyűlölt szenvedélynek, melyet egy pillanat alatt tanu'tam meggyü- lölni. A férfi, ki nejét határtalanul szereti, nem szeretheti őt másként mint kizárólagosság jellegével. Szá- j mot kell vetni magával és leikéből ki kell küszöbölni minden szenvedélyt, mely nem egyéb, mint egy megrögzött szokás korlá lan és gyakorlása. Nos én ura akarok lenni e szenvedélyemnek és ak iratom rabszolgája lesz szerelmemnek. — Az elhatározás szép, de a kivitel nehéz. — Tegyen próbára Hantos bácsi. — Azonnal meg lesz. A próba legyen az, hegy győzzél meg engem akaratod hatalmáról. Nyúlj visz- sza mai napod összes élményeire és ha találsz valamit közöttük, a mi Irma iránti szerelmednek és határtalan tiszteletednek megfelelő nem lenne, pusztítsd azt, szűnjön meg annak még nyoma is. — Az ég szerelmére, édes Hantos bácsi ne folytássa tovább. Érzem, hogy bűnös voltam. Fáj tudnom, hogy egy pillanatnyi elkeseredésem annyira képes volt erőt venni rajtam, hogy bűnös voltam. Fáj tudnom, hogy egy pillanatnyi elkeseredésem annyira képes volt erőt venni rajtam, hogy szentségtelenné tegyem ezt a napot, melytől boldogságom tetőzését vártam. Mindent elfogok követni, hogy ezen oktalan tettemet, helyrehozzam. Még ma fölkeresem játékos társamat és nincs rá eset, hogy e könnyelmű lépésem utókövetkezményeit elhárítani képes ne lennék. Nincs a ki ne tudná, hogy 15-én lesz az esküvőm és én nyomorult, azért, kishitűségemben azonnal kétségbe estem, hogy Irmával való boldogságom néhány napi halasztást szenved, nem birtam menekülni a haladéknál még nagyobb bajnak, az esküvő teljes elmaradásának gondolatától. Ez elkeserítő gondolat miatt adtam fel az eszmét, hogy május 15-én az esküvő megtörténhessék és ejtém ki oly meggondolatlanul és oly közönséges, mondhatnám szégye- nitő árulásképen esküvőmnek évét, hónapját és napját. Hallotta ön ? -3 — Nos, ha hallottam volna is? i — Nem bocsáthatna meg soha.
