Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
Ha szerencsés gondolatnak tarthatjuk a görög nyelv kérdésének nem rég történt megoldását, annál inkább annak kell tartanunk az egységes középiskola megteremtésének az eszméjét, mert amily általánosan fölöslegesnek bizonyult a görög nyelv, ép oly általánosan szükség van egy egységes középiskolára. Nagy kérdőjel, melynek jelentése azonban nem az, hogy üdvös lesz-e, vagy káros a tanügyre nézve, mert fogalma is nagy garantia előnyös volta mellett, hanem melynek jelentése az, hogy mostani viszonyainkhoz mérten s még is uj, egészségesebb állapotok létrehozására raikép lenne legalkalmasabban és leg- czélszerüebben megteremthető ? De ha egyelőre más haszonnal nem is kecsegtet, mint azzal, hogy az állampolgárok nevelésében egy jó darabon egyöntetűséget hoz létre, meg hogy az eddigi ingadozó (gymnáziumi, reáliskolai, reálgym- náziumi, latinos reáli, polgári és latinos polgári) alap helyett egységénél fogva szilárd fundamentumot igér: már ez is nagy argumentum arra, hogy mielőbb létre jöjjön. Mert hogy az imént zárjel alatt említett intézetekben különféle szellem az ember rendeltetésére nézve meg az állampolgár hivatására nézve nagyon különféle vólekedésü elemeket adott a társadalomnak s az államnak, fölösleges magyarázni. Ehhez járult a tanintézetek szellemének még a fe- lekezetiség szerint is egymástól kisebb nagyobb mértékben való elütése, a mi szintén csak az egységes nevelési szollem s az egységes állaraeszme rovására pusztított. Pedig ha valamely államnak, úgy nekünk elodázhatatlan kötelességünk, hogy az államnak úgy is nagyon különböző elemeit lehetőleg egyöntetűvé alakítsuk; s ha ma az egységes magyar állam bölcsőjénél állnak, épen jókor lesz a nevelésnek egységessé tételéről egy egészséges egységes középiskola által gondoskodni. Minthogy a vélemények egymástól nagyon elütök arra nézve, hogy az egys. középiskola hány osztályig legyen egységes, és az egységes osztályokon túl bifurkálva, vagy trifurkálva legyen-e, vagy megmaradjon felsőbb osztályaiban is egységesnek, azért előbb azzal a tantárgygyal kell számot vetnünk, mely itt e, bökkenőt képzi: a latin nyelvvel. I Ila meggondoljuk, hogy a latin nyelvnek mai tanítása a középiskolákban olyan szabású, l^ogy ir.- kábU a- specialisták által véleményezett t'hnánjragnaK, mint sem a közszüksógnek tesz eleget; ha meggondoljuk, hogy a latin nyelv eme nagy dimensióban való tárgyaltatása is inkább az elméletnek, mint sem a gyakorlatnak tesz szolgálatot; ha meggondoljuk, hogy a latin nyelvnek ma már nincs az a missiója, mely még egy két évtizeddel ezelőtt is volt, akkor arra a kérdésre, hogy mikópen szerepeljen a latin nyelv az egységes középiskolában, a felelet nagyon könnyű. Tanítsuk a közszükség igényeihez mérten, kezeljük telhetőleg gyakorlati alapon, akkor azt a missiót is, amely még rá vár, biztosabban teljesiti. Nézzük csak közelebbről. Kezünkbe vóvén egy a középiskolai haszuá- i latra szánt latin grammatikát, lehetetlen meg nem — Gondolja ? Nos hát, ha bízik szerencsémben, én ezt önnek ajándékozom. — Szívesen elfogadom és hogyan ? — Tegye ön a kis lutrira az előtte levő pénzt és bizonyára, ha megüti a nyerő-számokat, kárpótolva lesz mai nálam és előzőmnél szenvedett veszteségeiért. — És a számok ? — A folyó 18 . .-ik év, május v. 5-ik és 15. nap. A számok elhalasztott esküvője idejét jelezték. A játékos a számokat gyorsan leirta, egyet mélázott és mint a kit a remény hirtelen megszáll, kiderült arczczal távozott. Menyhért utána nézett, vissza akarta hívni. Késő. Hiszen, ha utána megy és visszakéri is a számokat, a számok ki vannak mondva, bárki megteheti. Hirtelen szemrehányást tett magáuak és megjelent előtte Irma képe szemrehányón és fájdalmasan. E képzeleti alakot azonban elűzte és vigasztalni kezdé magát, hogy nem tudja meg és ha megtudja is, majd segít a bajon. Nyugtalanságát azonban a megkísértett önvigasztalás nem bírta leküzdeni. Izgató gondolatai egészen elfogták. Egyszerre fölrezzent. — Nem játszol Menyus ? — Dehogy nem. Folytassuk. Osztottak. A játék újra folyt. De a szerencse fordult és mintha az a 3 szám végzetes lett volna reája, többé higgadtan nem birt játszani. Egyre-másra vesztett. A szerencse hűtlensége még jobban ingerelte idegeit. Újra és mind nagyobb tételekben játszott. Ki szerette volna erőszaI ütköznünk azon az óriási anyaghalmazon, melyet a I 9—14 éves gyermeknek fel kell dolgoznia, s nem csudálkozhatunk azon, hogy az ifjúság a latinból nyolcz évi tanulás után s akkora óraszám mellett is alig megy valamire. Azok a latin grammatikák nem gyermeknek, hanem classica-philologusuak valók, mert I azt a linguistikai fejtegetést, melyben a latin nyelv- I tanok a latint tárgyalják, a gyermek vagy épen nem vagy csak nagy nehezen érti meg. S a latin nyelv tanárai, tisztelet a kivételeknek, a helyett, hogy abból az ethimologiailag s átalán linguisticailag tudományos és bő grammatikából egy rövidített, de annál világosabb nyelvtant tanítanának, tárgyalják azt egyszerre egész dimensiójában úgy, hogy csak ritka nyelvórzókkel biró gyermek képes a sok szabály, kivétel, kivétel-a-szabály-alól között, meg a sok idegen szó között magát tájékozni; ehhez járul még az a körülmény is, hogy a példák nagy részben nem a gyermek fogalom-köréből valók, mi által a szabályok megvilágítására kevésbé alkalmasak. Ez a met- | hodus a latin nyelvnek eddig oly nagy kiváltsága I volt, amekkorával még a magyar nyelv sem dicsekedhetett; mert a inig a tanulók a latin nyelv tanulását mindjárt a nagy rendszeres grammatikával kezdik, addig a magyarból az I. és II. osztúlyiak egy kis nyelvtant tanulnak s csak midőn ennek alapján a nyelv szellemét s a nyelvtan rendszerét megismerték, tanulják a III. osztályban a rendszeres magyar nyelvtant. Már pedig ha az anyanyelvnek ilyetén való kezelése czólszerünek bizonyult, akkor ez a latinnak mint idegen nyelvnek a tanításában csak szükséges lehetett volna. Tekintve már most, hogy a gymnáziumban a latin nyelv tanításának nem az a czélja, hogy a tanuló a latint minden sajátságával együtt megtanulja és classikusan kezelje, mert ennyire egy-két kivétellel maguk a latin tanárok sem viszik, hanem az, hogy az irodalmi nyelvet szótár segítségével képes legyen megérteni: a nyelv rendszerének megismerésére elég lenne egy sokkal kisebb, de alkalmasan szerkesztett s a tanuló fogalom-körébe vágó példákkal illustráló nyelvtan is, melynek befejezése után czélszerüen választott olvasmányok kapcsán fokozatosan ki lehetne terjeszkedni a rendszeres nyelvtanra is. A latin nyelvnek ilyetén . való kezelése még ^inkább szükségesnek bizonyul, ha ngyelerabe vesszük, hogy a tanuló a latin nyelvvel egy rá nézve igen nehéz nyelv tanulásához fog, mielőtt anyanyelvével teljesen tisztában volna. Igaz, hogy az elemi iskolából mái* meglehetős nyelvtani ismeretet kell magával hozni; de hogy az milyen hiányos, mutatja a középiskolai tanrendszer, mely az I. és II. osztály számára is, meg a III-ikéra is külön magyar grammatikát ir elő. Vegyük még hozzá azt a körülményt is, hogy ugyanakkor a tanulót még vagy hat más tantárgy is igénybe veszi, melyeknek mindegyike rá nézve többé-kevósbbó uj dolgokat tartalmaz, ynelyeknek megemésztése a leglelkiismeretesebb és legügyesebb kezelés mellett is nem valami könnyű dolog a 9—13 kölni a véletlent, de ez esetben elhagyta, sőt idegessége nővekedtével, nőtt balszerencséje is. Elvesztette majdnem összes pénzét. Most jött az utolsó tétel. Észre sem vette, hogy kínzó gondolatain kívül más is kiséri játékát. Egy alak, kit észre sem vett eddig, állott háta mögött. Menyhért egy önkénytelen fohászszal seperte maga elé maradék pénzét és egyszerre föltettette egy kártyára. A tét még mindig elég magas volt az eshető nyeremény pedig annak sokszorosa. — Uraim ez az utolsó tételem. — Egyszer és mindenkorra nézve, vagy csak éppen ma ? E szavakra Kalász hátratekintet. Hantos bácsi állt mögötte, komor, szigorú tekintettel és várt kérdésére feleletet. Menyhért annyira megvolt lepetve, hogy zavarában nem tudta a kérdést föl sem fogni. Miért e komoly tekintet, miért e kérdés, hogyan jött ide e szokatlan órában Hantos bácsi és miért érdeklődik épen az ő utolsó kártyatétje iránt, csak nem akar felette gya- nuskodni, vagy más oka volna e kérdésre? Mindezen kérdések villámgyorsan szöktek át agyán, és mintha hirtelen világosság gyűlt volna föl előtte, egyszerre úgy ragadta meg egy eszme. — Az utolsó tételem, ismétlé Kalász és körültekintett, — mint a ki egy győzelmet nyert — | magán. Szerencsésen — elvesztette. éves gyermekeknek. De nemcsak a latin nyelvvel, hanem általán minden tantárgygyal úgy vagyunk hogy a tanuló szinte médiummá sülyed, melyen az egyes szakokból fényesebbnél fényesebb productiók terveztetnek a helyett, hogy a tantárgy lennn a medium, melyen a tanuló experiraentálna. A kultusz tárgyát téveszti. Már pedig a tanítás a tanulóért lévén és nem a tantárgyért, a médiumnak kell alkalmazkodnia; a tankönyvnek, tehát specialiter a latin nyelvtannak is könnyen kezelhetőnek kell lennie s úgy kell szerkesztenie, hogy ne csak a szakember, hanem a tanuló is örömét találja benne. Tegyen tehát a tanítás s itt specialiter a latin nagyobb hasznot a tanulónak, a közszükségnek, akkor a latin cul- tusnak is nagyobb szolgálatot tesz. Ezzel egyszersmind magától kínálkozik a latin nyelvnek gyakorlati és nem classica-philogiai szempontból való tanítása is. Vessük fel csak a kérdést, hogy melyik nyelvet tudjuk jobban: azt-e, melyet gyakorlatilag is tudunk csak valamennyire is kezelni, vagy azt-e, melyet csak olvasáskor s akkor is csak szótár segítségével vagyunk képesek úgy a hogy érteni? A felelet, úgy vélem, köaynyü. S most vessük fel a másik kérdést. Az-e a középiskolai idegen nyelvtanításnak a czélja, hogy a tanuló a könyv szövegét nagy ügygyei bajjal megértse, vagy az-e, hogy valamely nyelvet — habár ennek nem egész szókincsével — szóbelileg is képes legyen kezelni? A válasz erre sem lehet nehéz, ha csak némelyek úgy nem fogják fel a dolgot, hogy a latin-nyelv nem élő, hanem holt nyelv, melyet nem szükséges gyakorlatilag tanítani, hanem elég, ha annak mint classicus nyelvnek tökélyéről és tökélyét tevő szépségéről a szabályokat a tanuló megtanulja. Csakhogy a latin nyelv még nem holt nyelv ám, hanem gyakorlatban van< minél fogva annak grammatikáját száz meg száz szabályban olvasni, egyes clas- sicásokból innen is onnan is valamit fordítani, s az egész nyelvből gyakorlatilag alig tudni valamit, mindezért pedig 8 évig meddő munkát végezni — nem lehet jó methodus. Mert hogy is kezeljük ma a latint az iskolában? Oly formán, mintha egy ópitósz-tanulónak a kölni domot adnák mintául. Hogy volna az képes felfedezni az ornamentika között az alaprajzot, vagy hogyan értené át az ornamentikát, mikor még az alaprajzot sem ismeri ? Hogy értené meg a mi gymna- sistánk a latin classicitását, mikor azt még egyszerű stylusában sem képes kezelni ? Pedig az által, hogy a nyelvtanon keresztül megy, újabb meg újabb szabályokat magol, a szabályok megvilágítására tervbe vett példákban uj meg uj szókkal, uj meg uj fogalmakkal találkozik a nélkül, hogy az előzőknek kellő gyakorlatában volna; az által továbbá, hogy a grammatika befejezése után egyik latin irót a másik után kapja, melyeknek mindegyike más-más tárgyról szólt, másmás stylusban irt, más-más szóalkalmazással ólt, s kapja a nélkül, hogy az u. n. közlekedési nyelvet némileg kezelné; mondom ez által nyelvismerete oly ingatag lesz. hogy vagy egyátalán nem tudja a nyelBucsuzott és Hantost fölkérte, hogy együtt távozzanak. — Hantos bácsi:! — Nos öcsém ? — Szeret még engem ? — Meg ne haragíts ily kérdésekkel. Hát ha nem szeretnélek mennénk-e most együtt? — No ha szeret, vallja meg, küldte-e önt valaki a kaszinóba, hogy ott a kártyaasztalnál mentőangyalom legyen ? — Ne fecsegj itt angyalokról. Én azokhoz sohase hasonlítottam, de nem csodálkozom, hogyha engem angyalnak nevezesz, mert az igazi angyalt te föl se ismered, ha föl ismernéd se becsülnéd meg. Azért hát jobb lesz angyalokról hallgatni. Hanem nemcsak nem vagyok angyal, vagyis az Isten követe, hanem másnak sem vagyok küldöttje, ki miatt a kaszinóba menten volna. — Hát miattam? — Nem miattad, hanem más. miatt, a ki pedig nem küldött. — Hogy hivják azt a „mást?“ — Már édes öcsém, ne faggas, úgy sem érdekel téged az a „más.“ — Pedig engem „ő“ érdekel legjobban. — Ha érdekelne akkor nem kártyáznál. — Hát föltehető, hogy ha valaki igazán szereti az né menjen a szeretett férfihoz nőül, csak azért! mert kártyás?
