Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. 4-—--------------- 7 —--------El őfizetési ára: h , . -t Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna- - - -----------------------------------------Me gj elen: Egész évre . . . Félévre . . . • • b irt kr. • • 3 „ i I hetenkint egyszer, vasárnap. Negyedévre . . J 1 » 50,, megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. &gyes sza.ni a aiauumvaiaiuan jlz Kr. + tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Hirdetések jutányosán számíttatnak. | SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. j Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A szegzárdi városi szálló. Nagy városokban egy uj kényelmes szálló építése a hírlapok újdonság rovatának tárgyául szolgálhat csupán, de ennek is csak akkor, ha az élelmes szálló tulajdonos valami, eddig »még nem létezett« újítással vonja a közfigyelmet magára, vagy ha a rovatvezetőt a pinczések kedvére kiszolgálják, vagy végre akkor, mint ez sem példátlan a hírlapirodalomban, ha a reklámcsinálásra utalt gyöngéden érinti az iró ur anyagi oldalát; nálunk, ha kedvező körülmények állnak be, egy városi szálló átalakítása vezérczikk tárgyát képezheti és pedig az emlitett esetek nyomása nélkül, mert ott a szálló magánvállalat, nálunk pedig gyakran a kulturális élet egyik nélkü- lözhetlen tényezője. A mi csendes kisvárosi életünket valami számba menő esemény hamarjában alig keverte fel jobban, mint mikor a lakosság közt egy erős áramlat keletkezett, mely követelte, hogy az urodalmi vendéglő, melynek díszes nagy terme művelődési és társadalmi életünk egyetlen nyilvános szintere, ne jusson magán kézbe, hanem legyen a közönség köztulajdona és pedig azért, mert a magántulajdonos saját érdekeit tartván szemelőtt, oly változtatásokat léptethet életbe, melyek a közérdeket érintik, mig maga a közönség erkölcsi kötelességénél fogva fenn fogja a czél számára tartani, melyet a múltban szolgált s melyet a jövőben is szolgálni hivatott. A város képviselő testületé »egyhangúlag« hozta a határozatot, mely a megvételt kívánatosnak kimondotta; egyetlen egy hang nem emelkedett az eszme ellen, sőt voltak számosán, kik a képviselő testület azon tagjait, kik a vétellel megbizattak, tették egyenesen felelőssé azért, ha a vendéglő magántulajdonba megy át. Midőn azonban a kiküldöttek eljárását az óhajtott siker koronázta, egyszerre egy egész tábor keletkezeit magában az egyhangú határozatot hozó képviselő testületetben, mely nem a legkifogástalabb indokokból iparkodott az ügy szerencsés lebonyolítása elé akadályokat gördíteni; nagyszabású rémképeket rajzolt a be nem avatott, közönség szemei elé s sző- vetségeseket talált olyan elemekben, melyek eljárását az értelmetlenség és gyűlölködő rossz akarat rugói mozgatták. A vétel, melyet előtte senki sem ellenzett, egyszere egy a városra nézve káros, vészthozó üzletié kanouizáltalolt s boldog, i ! * ( i I boldogtalan köszörülte rajta elmeélét, mert hát a —-------divat és közérdek úgy hozta ma gával. Emelkedtek komoly hangok, a rosszaka- ratuakra nem reflektálunk, melyek az üzletet oly rossznak találták, hogy már a város anyagi bukását is biztosan megjósolhatni vélték. S mi az eredmény: az, mint most már egész bizonyossággal mondható, hogy a város egy tisztességesen jövedelmező üzletet csinált, a befektetett tőkének 6 esetleg 7%-os kamata biztosítva lesz s az épület hivatott részei szolgálhatják az annyira előtérbe nyomuló közérdekeket. íme a prófétai ihlet felavatott, vésztjósló bajnokainak erkölcsi sikere! Az ügy barátaira most már a dolgok ily sikere folytán, egy elodázhatlan kötelesség hárul s ez az: kiemelni a szállót eddigi elhagyatott állapotából. Nem szenved kétséget, hogy a legközelebb megtartandó bérleti árlejtésen a szálló átalakítására és kényelmesebbé tételére fordítandó tőke 6%-os kamatai is fedezve lesznek, a hivatottak pedig egész odaadással fejezhetik be müvüket, mely abban kulminál: a köz- és város anyagi érdekeinek biztosítása mellett Szegzárdon a mai haladott kor kívánalmainak megfelelő szállót létesíteni. Mint értesülünk ez irányban minden elő- intézkedés megtörtént s midőn a szálló bérlete újabb hat évre biztosítva lesz, meg fog kezde.tni a szálló czélszerü átalakítása is. r j£( / ; “L.„ u, Bennünket ezen ügyben kizárúiág a közérdek szempontjai vezéreltek s igy jóakaratu figyelemmel fogjuk a kibontakozás tényeit kisérni, — a képviselő testületet pedig örömmel üdvözöljük tövises pályáján, melyen annyira burjánzik----------------az áldásos oppositió! b. A z egységes középiskola. A közoktatásügyi miniszter terve szerint a görög nyelvnek mint kötelező tantárgynak a középiskolából történt kiküszöböltetése előzője volt az egységes középiskolának. T A R C Z A. Anti-epigrammok. (Feleletül e lapok múlt számában közölt epigrammokra.) Minden czélzás nélkül irék egy pár epigrammot, És nini: ellenem im, állnak az én alakim! Még nem esett a világon ilyen, hogy a szellemi gyermek Nem csak testet is ölt, még epigrammot is ir! * Molnár ur te Baconnak ten magadat nevezed, Mond Lőcsei naptárban van filozófia is ? * »Parlagon is sok nő ám gomba, bolond,« bizonyos. De Mért szólod magadat Lőcsei ennyire le ? * Jó nevelés neveletlen egyénektől tanulandó. Tőled jő e tanács, jusson eszedbe Bacon! * »Nincs hely a|termé|szetben a|hol nej volna aj kármi . . .« Ebben a sorban is ám, van hiba óh íilozóf. »Minden | elhagy | hat, ne huj sülj, nem | állsz egye | dűl ám...« Lám ama sorbelihez, még jőve pár hiba itt. Én nem adok te neked leczkét, ada már a görög bölcs: Kaptánál a helye, varga ha már valaki. # Lőcsei, Molnár ur, íilozóf. Bacon, ennyi neved van? Lárva alatt harczolsz, egy nem elég de neked Ez kétségtelenül filozófikus, ámde a bátor Orvul, lárva alatt küzdeni soh’se szokott. Széki Ákos. A könnyelmű. Irta: Hedvig Henrik. (Vége.) III. Nem sok idő tellett belé, a lapok közölték Kalász Menyhértnek Görömbölyi Irma urhölgygyel való eljegyeztetését. Kalász örömárban úszott és Irmánál nem volt boldogabb. Minthogy Kalász ***-101 csekély távolságra levő kis városban lakott, látogatásai nem voltak túlságos gyakoriak és azért kölcsönös megegyezéssel elhatározták az esküvőnek mielőbbi megtartását. Az esküvő napja közeledett, azonban Görömbö- lyiné, mint tapintatos nő, felkérte Menyhértet, hogy az esküvő napját halasszák et, mivel még némi rendezni való volna odáig a menyasszony részére. A halasztás mondhatlanul kellemetlen meglepestés volt reá nézve. Az nap lehangoltan távozott el. Mintha észrevett volna Irmán valami változást. Megkérdezte nyugtalansága okát, de a válasz mindig csak az volt: — Nem mondhatom. E két szó mögött annyi és oly sokféle rejlhetik, hogy Kalász szerénytelenségnek tartotta volna a maga részéről a további faggatást. Egész utón csak az forgott elméjében, hogy mi lehet oka annak, hogy Gö- römbölyiék hirtelen elhalasztják az esküvő napját oly ok miatt, mely nem látszott előtte elég valószínűnek. Zavartan és nyugtalanul ment lakására, innét pedig miután töprengéseit nem bírta elűzni, a kaszinóba, hol felzaktatott idegeire nemi csillapulást vélt szerezhetni. Gépiesen haladt föl a lépcsőkön. Odadobta keztyüit, kalapját és felöltőjét a szolgának és kávét parancsolt. I Majd körülnézett a társaságban, mely a termekben szétszórva olvasott, tekézett, kártyázott vagy politizált, j kiki legjobb tetszése és társasága szerint. Legzajosabb volt a kártyaasztal. Mintegy nyolczan voltak körülötte. Megannyian szenvedéstől dúlt, izzadságtól lepett vonásokkal. — Jó éjt uraim, én nem játszom tovább, szólal meg egy a játékosok közül. Besöpri pénzét és mint a kinek a világon legjobb rendén van a szénája, távozni készül. Valaki a játékosok közül még egyetlenegy játszmára kéri föl. A távozó sajnálattal fejezi ki, hogy ma már nem, hanem holnap ha úgy tetszik, folytathatják. Különben itt van az újonnan érkezett Kalász Menyhért, ki bizonyára elfoglalja helyét az asztalnál. Kalász azon reményben, hogy a játék gondjait eloszlatandja, vonakodva bár, leereszkedik az alacsony zöld asztalkához, kezébe veszi a kártyát és oszt. Egyszer, kétszer, háromszor körül ment a játszma és Kalász majdnem mindenikben nyert. Társa, ki a távozót annyira marasztalta, mind szenvedélyesebben torzította el vonásait és mind többet és többet veszített. — Ön ma szerencsével játszik, szól Menyhérthez. ! Ha az ön helyében volnék megbuktatnám a kis lutrit.
