Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
XVIII. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1890. julius 20. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ára: Egész évre...................6 frt — kr. Félévre ..................3 „ — „ Ne gyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr.-+ +Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. + Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Ipar és kereskedelem — nálunk. E czímen jelent meg a »Szekszárd Vidéke« július hó 10-ik számában Naime Gido ur által irt vezérczikk. E vezérczikkre vonatkozólag első sorban kötelességemnek tartom a t. czikkiró urnák minden esetre őszinte, részben találó, részben túlhajtott érveléséért elismerésemet nyilvánítani; Fájdalom, hogy én is, mint iparos, ismerve a mai kor követelményeit és előrehaladottságát, részben igaznak talált észrevételeihez nekem is csatlakoznom kell. De keresve e bajnak árnyoldalát, úgy önkénytelenül egy sokkal setétebb árnyoldalra bukkanunk, a mely még kellő napvilágitást nem kap, orvosolatlan marad nemcsak Szegzárd községében, hanem valamennyi hasonló községben, ahol a boron kívül úgyszólván semmi más kereskedelmi jelleggel biró czikk nincs és ahoL az ipar és kereskedelem csupán csak. azt konzumálhalja, a mire a város“ közönségének — sokat mondok — felerészben szüksége van. Az ügy fontosságára nézve csakugyan elérkezettnek látom az időt arra, hogy a helyi kereskedelemről s különösen az iparról gyakrabban megemlékezzünk. Tehát legyünk igazságosak s ismerjük el ez ügynek jó és rósz oldalát, hogy hiányzik a mi iparosainknál valami, a mivel minden iparosnak kell, hogy ma bírjon, az bizonyos, és mi az? Első sorban ai anyagi helyzet. Ha ma az nincs meg, akkor elmarad a jóakarat, elmarad a képzettség, elmarad az udvariasság és vele együtt elmaradta diplomatia is. Hogy egy eklatáns példát említsek, anyagi j helyzet hiányában is lehet oly ipart űzni, a mely nagyobb forgalmat biztosit, az kitűnik | következőből, a mely iparággal szemben ugyan még a főváros sem igen konkurálhat. | miért? mert az itteni közönség minden ősz- | tálya megkeresi, de még vidékre is szép meny- nyiségben szállittatik; s ez a kádár ipar, hogy ezen iparág mennyire előrehaladó, volt alkalmunk az iparos tanoncz kiállításon is meggyőződni róla, s mindezt a forgalom és az anyagi támogatás idézi, valamint segíti elő. Már most vegyük az arányt; ha a mi háladatos jó közönségünk szükségleteit egészben a helybeli iparosoknál szerezné be, valamint* a kádár ipar, ép úgy a többi iparág is a követelményekhez képest ki volna fejlődve. • Nem hagyhatom említés nélkül az élelmességet iletőle^, bogyr a zsidóságban több van mint a keresztényekben, azt elismerem; de ha mind oly élelmes volna, akkor csakugyan nem találkozna senki, aki czipőt foltozna, mivel az élelmességet c-akis a kereskedelmi téren lehet leginkább fejleszteni. A tanult iparos, ha egyedül csak kézi munkája után vari hivatva magát és családját fentar- tani az legfeljebb iparában újabb találmányokra előbb képes mint a kereskedésre, és ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a kis iparost leginkább a foltozó munkával keressük fel. Mivel mindazon iparczikkeket, a melyek elkészítésre daczára, hogy megfelelő számban rendelkezünk iparosokkal, mégis vagy a kereskedésekből, vagy pedig a fővárosból szerezzük meg magunknak. Már pedig ha mi a kis iparostól megtagadjuk az uj tárgyak beszerzését, a mi mellett lehetne csak némi csekély haszna, akkor csakugyan nem is ütközhetünk meg azon, hogy nálunk az ipar még sok kívánni valót hagy maga után. Tekintsük a megélhetés nehézségeit. Egy iparosnak, hogy az igényeinek megfelelhessen, mily elemekkel kell megküzdenie: Első sorban a segéd-munkásait legyen képes a bevégzett munka után kifizetni, mert azok egy napot sem várakozhatnak az őket megillető fizetésre; a házbér és végül az adó, ezek mind oly kötelezettségek, melyek folyton a végrehajtás kellemes következményeire nem fizethetés esetében emlékeztetik. Hátra van még a modern kor legélelmesebb vívmánya, a hitel, melynek behajtása egy k|s iparosnál fele részben alig, fele részben pedig egyáltalán lehetetlenné válik. Méltán és igazságosan ismerjük el e nehéz feladatot a kis iparos részéről, melyet neki csekély jövedelméhez képest igen érzékenyen kell viselnie. Ugyanezt egy c-ekély eltéréssel a kisebb kereskedőkre is alkalmazhatom, akiknek az élelmiségét az igaz mérleg ... háttérbe szori'ja. Az. hiszem, hogy állításaimnál nem leszek túlzott, sem elkapatott, ha a jó közönség szükségleteinek beszerzésére, az iparczikkekre TARCZA. Epigrammok. Motto : Vatta helyett a szegényke Baconból tett a fülébe: így filozófus lön, mert feje nem üres. Molnár ur Halléban szerzé sok tudományát: Lőcsei naptárunk annyira terjede el. Széki Ákos. Cit vehetünk vájjon például a jó nevelésben : ó nevelésüeket? Nem, — neveletleneket. Bacon. íincs hely a természetben, ahol ne volna akármi; Még is üres fejnek soh’se lehet — veleje. Egy filozof. Minden elhagyhat, ne busulj, nem állsz egyedül ám, Kettő el nem hagy: — roszakaród s irigyed. Molnár u r. ííem csak a jól művelt talajon terem ám valamicske, Parlagon is sok nő ám, no de — gomba, bolond. Egy lőcsei. A könnyelmű. Irta: Hedvig Henrik. A balatonfüredi vendégek néhány évtized előtt :gy érdekes kirándulást rendeztek. A kirándulás czélja így látogatás volt a kies fekvésű, kis községbe, mely zép lányairól messze vidéken ismeretes volt. A fürdővendégek egyike Hantos Szilárd, egy kedélyes földbirtokos, ki Fürednek minden nyáron törzsvendége volt, azon állítást koczkáztatta egy jobbadán fiatalokból álló társaság előtt, hogy a ki %*-be megy, hacsak az életuntság lelkében fészket nem vert, lehetetlen, hogy belé ne szeressen valamelyik leányba és következésképen, ha a tisztelt társaság oda egy kirándulást eszközöl, minden kétséget kizárólag legalább egyik tagja még azon évben megházasodik, azaz megnősül, még pedig ***-ről. Hantos őszbe borult fejű kedélyes öreg ur volt, ki tréfáival a fürdővendégeket oly gyakran felvillanyozta. Ez alkalommal különösen a Görömbölyi családra czél- zott, mely hires volt leányairól. A Hantos ur kijelentése merő tréfásnak vétetett és eredetileg senki sem tartotta másnak, mint , hangulatterjesztő társalgási anyagnak. — Ugyan kedves Hantos bácsi, szólal meg a hallgatók egyike, miért nem hát ***-be. Kegyed bizonyára meghódítana egyet a bájos Görömbölyiek közül. — Csak hällga, édes öcsém, én már öreg vagyok és nem illenék csuzbajos lábamhoz ápolónét keresni, azután még én már özvegy vagyok, ki egyszer már leróttam a természet adóját. Házasodtam egyszer és egynő, mint az én feleségem volt, megérdemli, hogy emlékét azzal is tiszteletben tartom, hogy többé nem nősülök. De ti öcséim fiatalok vagytok és nőtlenek és mindenkép megérdemlitek, hogy megfeleségesedjetek, már csak azért, hogy ne csufolódjatok szegény ősz fejemmel. — Es bizonyos, hogy a ki oda megy, még az évben meg kell nősülnie ? — Dehogy, dehogy édes öcséim, értem a szándékot, ha ez bizonyos volna, akkor nem mernétek odamenni. Hanem teszek veletek egy fogadást, hogyha elmentek, nem telik bele egy esztendő, hogy valaki közületek a házasság aranyhálójába ne kerüljön. — Es miben álljon a fogadás, szól egy fiatal szitya. — A fogadás — mondá Hantos — abban álljon, hogy ha tizen, a mint szép öcséim itt vagytok átcsolnakáztok ***-be és ott lányos háznál, melyet én fogok megjelölni, mert én is elmegyek ám veletek — nem találtok magatoknak mennyaszonynak valót egyetlenegyet sem, kit az év leforgása alatt feleségül hazavinnétek, akkor én kötelezem magam iooo frt különbeni birság terhe mellett *j*-ből feleséget venni — ha ugyan még élek addig. Viszont a lehető nyereségem is iooo frt. — E'jen Hantos bácsi I éljen 1 éljen 1 A társaság elfogadta a feltételt. Megcsinálták a fogadás iránt az Írásbeli szerződést és azt kellő formában tizenegy példányban kiállítva a társaság egyes tagjai közt szétoszták. Ezután el lett határozva, hogy ***-be kirándulást rendeznek csolnakon. Az érdemes lányos házak kellő időben értesültek
