Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

Tamás fószolgabiró szólalt fel s megérintvén, hogy László szent-andrási földbirtokos urak kíséretében ez alkalommal hivatalos minőségben utolszor jelenik jelent meg.

meg itt, nagyon szivélyes szavakban, melyek általános mély meghatottságot idéztek elő: búcsúzott el a képviselő-testülettől, majd pedig a községi elöljáróságtól.

Édesen emlékezett vissza arra, hogy ő köztisztviselői minőségét e községben kezdette meg s visszapillantást vetvén a letelt időkben történtekre, kiemelte, hogy soha sem forgott fenn szüksége annak, mikép az elöljáróság, vagy a község ellen a törvény szigorát kelljen alkalmaznia, mert Duna-Földvár elöljárósága és képviselő-testülete kötelességeit mindenkor híven és higgadtan teljesité, amint ez ily független gondol- kozásu intelligens polgárság között másként nem is történhetett. Meleg szavakban fejezte ki ezután háláját azon jó indulat és ragaszkodásért, melyet e város közönsége oly hosszú időn át iránta mindenkor tanúsított ; s felemlítvén, hogy akkor, midőn 22 év előtt pályáját megkezdette, szintén Reiter József volt a b:ró, tőle s az elöljáróság többi tagjaitól is szivélyes szavakkal vett búcsút.

Midőn ma bucsozom önöktől, igy végzé beszédét, ezt csak mint főbíró teszem, mert mint ember az önök közelében s az önök szivében óhajtok to- vábra is maradni. Harsogó éljenekben tört ki ekkor a lelkesedés és könyeket csalt a szemekbe a meghatottság.

A perczekig tartó néma csend után, amely alatt a válásnak az arczokon látható fájdalmas volta élénken jelezte, mennyire Sí.eretik itt a nyugalomba vonuló főszolgabírót. — Bencze István apát-plebános ur emelt szót s nála megszokott ékesszólással tolmácsolva a közkivjínságot, indítványozta, hogy a főszolgabíró urnák, évek hosszú során át tanúsított igazságos és tapintatos eljárásáért jegyzőkönyvi köszönet és elismerés szavaztassák. Ezen indítvány általános lelkes éljenzéssel elfogadtatott.

Ezután Reiter József biró az elöljáróság, Kokay Pál képviselő-testületi tag pedig a polgárság nevében megindulástól remegő hangon mondottak köszönetét a főffiolgabiró urnák elismerést érdemlő eljárása s a város iránt mindenkor tanúsított figyelméért s mindkettő kérte, hogyha mint tisztviselő nem is, de mint jó barát legyen a mienk ezentúl is.- /»-"Ezután a főszolgabiró ur éljenzések közt eltávozván, • a képviselő-testület folytatta tanácskozását, melynek végeztével egy nagys. ifj. Bencze István ur vezetése alatt, Zaáry József, dr. Ragály Lajos, Papp Károly és Rode István urakból álló küldöttség kereste fel a főszolgabiró urat br. Eötvös József ur lakásán, felkérvén őt, vegyen részt a tiszteletére rendezett búcsú banquetten, mit ő örömmel meg is ígért.

A pénztárnok választás határnapja u. i. természetesen előre tudatva lévén, községünk intelligentiája e kínálkozó alkalmat örömmel ragadta meg derék főbírónk iránti általános tisztelet és szeretetnek a búcsú- ebéden való kifejezésre juttatására. A casinó nagytermében válogatott menüvel rendezett ebéden az úri, valamint a kereskedő, i[ áros és polgári osztály kiválóbb tagjai kivétel nélkül megjelentek s a számszerint mint- egy 80 főből álló társaság lelkes, szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözölte a belépő főbíró urat, ki házigazdája br. Eötvös József és a rendező-bizottság által a főbiróhozi ismert baráti viszonyokból kifolyólag meghívott br. Jeszenszky Kálmán paksi és Nagy

Amint az első pezsgős palaczk dugója eldurrant, fölemelkedett Rátkay László, úgy is mint casinó elnök, élteté az ünnepeltet, kivel a pártharczok közt gyakran állt szemközt, de kit úgy is mint ellenfelet, még inkább pedig mint a becsület utján 22 év hosszú ideje alatt soha egy pillanatra meg nem tántorodott, derék tisztviselőt, végül mint igazi magyar házigazdát és embert, kiben érző, nemes szív dobog tisztelni és becsülni tanult ; miért is örömére szolgál, hogy őt bár saját beteges állapotára való tekintettel is csak egyszerű, de őszinte szavakban felköszöntheti.

Ezután a főbíró emelt szót s hivatkozik arra, | hogy Cicerónak kellene lennie, ha mindazt, amit e perczben érez, csak halványan is kifejezésre juttatni kívánná-; de ha szónoki tehetsége nincs is, van melegen és mélyen érző szive 1 az általa tisztelni és becsülni tanult dunaföldvári polgárságnak a válás per- czében ily szépen nyilvánuló rokonszenve, őt lelke mélyéig meghatja. ígérvén, hogy e mai szép nap emlékét . mindig megőrzendi s a tanúsított szeretetet ugyanazzal viszonozni meg nem szűnik, Duna-Földvár közönségére üríti poharát.

Dr. Ragály Lajos városunknak jól ismert kitűnő szónoka emelt ezután poharat, kinek a meggyőződés melegével s az igaz lelkesedés gyújtó hangján előadott beszéde ismételt zajos helyeslést és éljenzést provokált. I

A közpálya emberének működését, igy kezdé, bizalom előzi meg s bírálat követi, különösen midőn e működés véget ér, lép előtérbe a kritika. Itt alkalmunk van nekünk is, mert tőbirónk ma búcsúzott el a képviselő-testülettől, hogy nyugalomba vonuljon, nyugalomba, melyet szolgálati éveinek hosszú sorát tekintve, ha talán joggal igénybe vehet is, a m i igaz szeretetünk mégis szívesen megtagadná tőle. Távozása fájó, folytatja tovább, mert a távozó főszolgabiró ur hivatali hatalmát hatalmaskodássá, hivatali erélyét erőszakoskodássá, hivatali szigorát szekatúrává fajulni nem engedte soha. Válogatott gyakran az eszközökben, keresvén melyikkel képes a nagy czélt: a közérdeket, a jogosult magánérdekek lehetőleg kisebb sérelmével megközelíteni: de soha nem válogatott az emberekben ; szegénynek, gazdagnak, urnák, polgárnak egyaránt kívánván igazságot szolgáltatni; — s kiváló tulajdonai közt első helyre kell helyezni azt a puritán becsületességet, mely az úgynevezett megengedett mellékjövedelmeket nem ismeri; mely nemcsak a megvesztegettetést, de a meg- ajándékoztatást sem tűri; mely nemcsak a hivatali becsületet, de a hivatali tekintélyt sem teszi alku tárgyává; melynek nincs sem előzetes sem utólagos számadása senkivel, csak a lelkiismerettel; s mely mellett ép azért a hivatalnok ugyan nem, de a hivatali tekintély annál inkább gyarapszik. — Egybe- gyültünk, folytató a szónoki szépségben gazdag, de fájdalom hosszú volta miatt szó szerint nem közölhető beszédét, hogy decretáljuk, — mikép mindazok, kik a főszolgabiró működését ismerik, csak elismeréssel szólhatnak arról; hogy kimondjuk, mikép a tisztelet és becsülés nem csökkent s az annak idején előlegezett bizalom helyet engedett a kiérdemelt elismerésnek; hogy kijelentsük, mikép sajnálattal látjuk lelépni a főszolgabiró urat a helyről, melyet méltán betöltött.

Egybegyültünk, fejezé be a főszolgabiró úrhoz

fordulva a szónok, elragadóan lelkes beszédét, hogy midőn mindezt hangosan enunciáljuk, egyúttal lelkünk egész melegével, szivünk egész bensőségével vegyünk Tőled búcsút s lelkesen kívánjuk, hogy Téged, ki pályádat e városban kezdetted s annak javára folytattad, — Téged, kinek mai szívből jött szavaid is megtalálták szivünkhöz az utat, Téged, ki elhagyod a hivatalt, de nem hagyod el sziveinket; ki megválsz állásodtól, de kinek kedves emlékétől mi megválni nem akarunk és nem is fogunk: a Mindenható boldogság és megelégedésben sokáig éltessen.

A zajos éljenzés csillapultával Forster Béla baracsi birtokos-ur kétlakiságára hivatkozva, felidézi azon szép beszédek emlékét, melyeket br. Jeszenszky Kálmán urfól gyakran hallott s őt szólásra kérvén, poharát az ő egészségére üríti.

Jeszenszky Kálmán br. kiemeli, hogy volna oka a hallgatásra, mert amit e perczben mondhat, az csak keserű lehet. Ó résztvett mindig a közügyekben, de olyat a mi a legutóbbi alkalommal történt s mitől minden jóérzelmü embernek el kell fordulnia: hogy barát ok nélkül megtagadja régi barátját, 60 éves kora daczára nem tapasztalt. Az arany a tűzben is tisztán salak nélkül fénylik. Ily tüzpróbán mentek át legutóbb Daróczy Tamás barátjai. Duna-Földvár ma megmutatta, hogy igaz barátság és szeretet fűzik őt Daróczy Tamáshoz s ő ez érzékeny jelenet szívig ható benyomása alatt mond köszönetét ez ünnepélyesség rendezőinek s Duna-Földvár közönségének és kéri őket, hogy fogadják őt is példányszerü barátságukba.

Zaáry József ügyvéd sikerült humoros beszédben a vendégekre üríti poharát, dr. Freud Henrik a nerú- rég is elismerést nyert bíróságot, dr. Scheffer Sándor a kath. klérust és annak jelenlevő kiváló képviselőjét ifj. Bencze István apát-plebánost élteti. Bencze István viszont szigorú kritikát kíván gyakorolni az elmondott beszédek felett s egyúttal pótolni egy mulasztást, midőn az ünnepeknek fenkölt szellemű s mondhatni páratlan műveltségű kedves nejét élteti.

Széllé Zsigmond kir. járásbiró, mint volt szolga- biró, Daróczy Tamást, mint volt esküdtjét és utódát pompásan sikerült humoros toasztban köszönti fel.

Horváth Ignácz a községi elöljáróságot, Reiter községi biró az ünnepeltet, mint kedves, szivélyes hivatalfőnököt, dr. Stern bölcskei járási orvos igen ügyesen szőtt beszédben ugyanőt, Zaáry József Duna- Földvár polgárságát, ezek részéről pedig Kókay Pál meglepő szófüzéssel a főszolgabiró urat köszöntötték fel.

Volt még nem egy sikerült toszt, melyek sorát végül ismét az ünnepelt zárta be, meleg szavakban emlékezvén meg Széllé Zsigmondról, kitől föltétien becsületességet tanult, és Duna-Földvár polgárságáról, mely rendithetlenül állt mindig mellette s neki a hivataloskodást kellemessé tette. Ismételten köszönve a megtisztelő és megható szeretet nyilvánítást, poharát arra emeli, hogy Duna-Földvár közönségének mindenkor ily derék kötelességtudó és önálló gondol- kozásu polgársága és vezetői legyenek, mint ma.

E nagy hatást keltő búcsúbeszéd után a főszolgabiró ur lelkes éljenzések közt távozott s a közönség nagyrésze is eloszlott, mindenki egy minden tekintetben sikerült szép ünnep emlékét vivén magával.

Mert csakugyan minden szépen sikerült: az ünnepély lefolyása lélekemelő, a menu, a kiszolgálat és rend pedig olyan volt, hogy azért Lengyel Sámuelt és hitvesét méltó dicséret illeti meg.

minden eshetőség ellen. Majd a tudnivágyókat oktatni s a szükséges dolgokat nekik ajándékozni, hogy igy kedvet kapjanak. Nemcsak az Isten országának e földön való elterjedéséért mindent nélkülözni tudó lelkes papnak kell lennie a hithirdetőnek, hanem földművesnek, mesterembernek, mindennek, universalis ge- nle-nek.

És a hithirdetők nemcsak mindezt teljesitik, hanem találnak időt arra is, hogy szolgáljanak a tudománynak; p. Zimmerman több német s két magyar kath. folyóiratnak munkatársa. Több igen érdekes levél jelent meg tőle a »Kath. hitterjesztés lapjai »-ban, I igy a legutolsó számban Central-Afrika növényvilágáról. Nem egy sikerült rajzot is közölt tőle az említett folyóirat; az ő missió telepének, az umbiririi hő forrásoknak, a Makanga törzsfők temetkezési helyének képét s más képeket. Afrikába visszatérve, fotografáló készüléket visz magával, hogy pontos felvételeket tehessen. A kalocsai gymnaziumi múzeum legérdekesebb tárgyai azok a zoológiái dolgok, melyeket ő küldött. E mellett naplót vezet s buzgón gyűjti az adatokat Zambézi azon vidékének történetéhez. Illustrált naplóját pár év múlva fogja rendbe szedve |

közzétenni egyszerre több nyelven egy innsbrucki rendtársa. Oly csudálatraméltó munkásság ez, melyet mi, kik itt az európai czivilizáczió által vetett lágy párnákon kényelmesen pihenünk, legfölebb csak bámulni tudunk. Mi egy ily emberhez mérten csak törpe epi- gonok vagyunk.

Azonban kedves olvasó, mindehhez a Wthirde- tők készültségén s szent lelkesedésén kívül az a három dolog szükséges, amit Montecuccoli minden háborúhoz szükségesnek tartott: pénz, pénz és ismét pénz. A hithirdetők megadják a többit, az itt maradottak adják meg nekik ezt. P. Zimmermann európai utjának egyik czélja az volt, hogy anyagi segélyt gyűjtsön a missió czéljaira. Szegzárdot is szerencséltette látogatásával s a gyűjtés eredménye két előadás után egyes nagylelküek adományával összesen 132 írt. Elenyésző csekély. Nem nagy dicséret ránk, magyarokra, hogy egy magyar hithirdetőnek a czéljához szükséges pénzt Ausztriában s a külföld többi országaiban kell összegyűjtenie. Hja! de mi ebben még nagyon hátra vagyunk, ily tekintetben Magyarország Európa kultur államai közt utolsó helyen áll. Ha egy elite bálról van szó, akkor nemsok a nagy belépti dij, 30—40,

sőt több forint a czifra czafrangokra; de missiókra sok ugyanannyi krajczár. Természetesen ott arról van szó, hogyan mulassunk át többé-kevésbbé kellemesen egy éjét; itt pedig csak arról, hogyan mentsünk ki hozzánk hasonló embereket a szellemi sötétség borzasztó éjéből s tegyük őket valóban emberekké. A missiók czéljaira nálunk csak a kath. papság ad; a világiak közül jó szerivel csak pár anyóka s néhány iskolás gyermek járul hozzá filléreivel. Azok a nagy kérdések, melyek jelenben Európa összes, nem egyedül területre, hatalomra, de szellemre nagy országainak parlamentjeit állandóan foglalkoztatják s társadalmát izgalomban tartják, nálunk nem érdeklik sem a kormányt, sem az országot. Fémünk lehet, hogy a magasztos nagy munkát, a világ czívilizáczióját, amint hazánk nélkül kezdették s folytatják, úgy e nélkül is fogják bevégezni. Vannak ugyan magyarok is a czivilizáczió névtelen hősei közt, de ezek hem annyira dicsőségünk, mint inkább vádolóink, hogy vannak köztünk, kik a legnemesebb értelemben lelkesülnek az emberiség szabadsága, egyenlősége, testvériségéért, de mi nem tudunk hozzájok felemelkedni, nem gyünk rájok méltók. .