Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
nézve, mondjuk el nyíltan, Őszintén, mit látunk mit tapasztalunk. A mi városunk ipara fejletlen. Nálunk csak egyetlen egy ipar ág van úgy kifejlődve, hogy az nemcsak helyben való fogyasztásra, hanem kivitelre is gyárt czikkeket. Ez a kádár ipar. Ezt az iparágat természetesen a környéken levő sok szöllő fejlesztette igy ki. A többi iparágak termékei kivétel nélkül helyi fogyasztásra vannak szánva. Azért a mi városunkban olyan iparág, a mely kisiparos kezében is export képes produktumokat tudna létrehozni, alig van. Ezért kevés a mi városunkban a lakatos, J asztalos, kalapos, kárpitos, órás, rézöntő, szíj- j gyártó, takács. Ezen iparágakban kis iparos is képes volna kivitelre szánt czikkeket előállítani, mert azon czikkek a vidék közeli részén is ér- I lékesithetők volnának.De ezen iparágban Szeg- zárdon nagyon kevés az iparos. Aránylag ! sokkal több nálunk a czipész, csizmadia, kő- j műves, szabó, kovács s ezek mind helyi fogyasztásra szánják ipartermékeiket. Ez mind igen szép és jó volt eddig, a mig a föld holdankint 50-től 300 írtig terjedő tiszta jövedelmet adott, de mi lesz velünk j ezután, ha majd holdankint 10—20 vagy legfeljebb 30 frt jövedelemmel kell beérni? Sokan azt mondják, hogy kivándorol Szegzárd lakossága s úgy segít a nép magán. Mi erre most azt mondjuk, hogy az szerencsétlen gondolat. Egy se fog kivándorolni, mert ha egy-kettő megkísérli a kivándorlást, egy év múlva sírva fog visszatérni. Vissza fog térni azért, mert máshol sem fog magá- | nak jobb existencziát biztosítani, mint itt. Máshol talán jobbak lesznek a megélhetési körülmények ? Cseppel se! Máshol is lesz phyloxera, máshol is lesz terhes munka, más- | hol is lesz ember elég. 'í Itt maradunk mindannyian, csakhogy n e- hezebbek lesznek a megélhetési viszonyaink. Ez alatt azt értjük, hogy sok embernek, aki eddig keveset dolgozott, ezután többet kell dolgozni; sok embernek, aki eddig i drágán élt, ezután olcsóbban kell megélni. És ami fő jobban kell ragaszkodni az i iparosnak az iparához, a kereskedőnek a kereskedéséhez. Hány iparos hagyta abba városunk falai között iparát, azt az ipart, amely Azt mondják, hogy az emberi természet minden hét évben változik. Már háromszor hét év múlt el rajtam, de ezt még egyszersem volt alkalmam tapasztalni. Hanem mikor a negyedik hét évvel birkóztam meg, s úgy a huszonkilencz és az inczek felé jártam, akkor történt vetem olyan eset, ami majdnem ! elfojtotta bennem az aggtegényi hajlamok nemes ambitióját! Mi az kérem?! Azt tetszik kérdezni mi volt az az eset ? Kicsit ugyan röstellem, dehát mégis elmondom, mert hál’ istennek elég jól végződött. A principálisomnak, már mint a Kerekegy-Pi- róki kir. járásbirói hivatal vezetőjének, az öreg járás- birónak, volt egy gyönyörű kis menyecske felesége I (úgy e milyen rosszul veszi ki magát ez a dicséret a számból ? 1) Azután tudja Isten, mert bizony én nem tudom — hogy, hogy nem, de mikor úgy vacsorára voltam híva, belé mertem nézni abba a mélységes szép szemeibe. Aztán egyszer csak azon vettem magam észre, hogy baj van 1 Szivemben a sok éven át fölhalmozódott puska por, attól a szikrázó szemektől lángra lobbant. Egyszerre úgy éreztem magam, mintha egy gyengéd ménkű csapott volna belém. Jaj de fura is volt I Olyan rosszul még nem voltam sohasem. Még akkor sem, mikor jogász koromhan, a szigorlatok után egy hétig lumpoltunk, a másik héten meg gyenge szervezetem megerőltetése folytán, az ágyat kellett I nyomnom, s hideggel borogatnom fejemet. i virágzó volt, amely neki nemcsak tisztessé- I I ges megélhetést biztosított, hanem vagyont is adott. A phylloxera-vész a szöllő birtokosokat j I fogja legérzékenyebben sújtani. Ma már lát- j juk a szegzárdi szőllöhegyek jövőjét, mert hi- szén a többiektől — a mi kedvünkért — ez se képezhet kivételt. Nos hát, ezt előre tudva, buzdítani kell a sz öl I ő b i r t o k oso k a t arra, hogy adják gyermekeiket ipari pályára. Ez a pálya szép is, hasznos is. Ideje, hogy a magyar erőteljesebben foglalkozzék az iparral. Ami városunk helyzete az ipartermékek értékesítését tekintve folyton javulni fog. Van j folyónk, vasutunk amely valószinüleg kiépíttetik úgy, hogy összeköt bennünket az okkupáit tartományokon keresztül kelettel. Itt van j tere a magyar iparczikkeknek. Nyűgöt kul- I túráját, nyűgöt iparát ami hivatásunk kelettel megismertetni, keleten terjeszteni. Az ipartanoncz munka-kiállitáson összehalmozott czikkekben mi csiráját látjuk a jövő Szegzárd nagy iparának. Bennünket Szegzárdiakat két tényező fog az ipar fejlesztésére vinni; az egyik a szükség, a másik a jó érzék. A szükség nem sok idő múlva beáll; az érzéket fejleszteni kell. A megye alispánja felhívta a phylloxera vész miatt kétségbeesett nép figyelmét az ipartanoncz munkakiállitásra s ezzel az iparra. Hányán értették meg, nem tudjuk. Akik megértették tartsák kötelességüknek az eszmét felkarolni, hirdetni, terjeszteni. Tény az, hogy Szegzárdon ezután az ipar fejlesztésére nagyobb súlyt kell helyezni, mint helyezlek eddig. Keresni kell eszközöket, melyekkel Szegzárd iparát emeljük s fejlesztjük. Vannak ilyen eszközök bőségesen, csak keresni kell. Egyszer majd 'mi is elmondjuk 1 ezen eszközökről véleményünket. J. Régészeti kutatás Szárazdon. Talán egy tudományban sem játszik oly nagy szerepet a véletlen, mint az emberiség művelődés történetének buvárlásánál. Az érdekes leletekre, melyek alapján a rég múlt századok műveltségének fokozata megállapítható, mindig a véletlen vezet, ón legalább nem tudok arra esetet, hogy valamely [ helyen, előzetes feltevés után, megbizható adatok ! nélkül kerestek és találtak volna régiségeket. Hanem ezt a véletlent épen oly joggal gondviselésnek is nevezhetjük. Megyénk gazdasága régiséget rejtő helyekben, minden újságot olvasó lakosa előtt ismeretes. A bölcskei avar sirok feltárása még most sincs befejezve. A most elmúlt napokban pedig egy szárazdi ember a Kapos partjain, a regölyi sánezok lábainál kezdődő s ezektől kelet felé elterülő bozótban, munka közben arany és ezüst tárgyakat talált véletlenül. Bizony elvesztek volna ezek a tárgyak a nemzetre és az emberiségre Jnózve, ha a gondviselés a talált tárgyak elárusitdsa végett nem Gyönkre vezeti az illetőt, hol az eset Pesthy Elek szolgabiró urnák tudomására jutván, nem késett azokat magához váltani. Természetesen egész csapatokban jártak ki a szárazdiak túrni a földet arany után s ha jó föld volna, soha olyan termés nem volt rajta, mint a minő a legközelebbi jövőben lenne. Találtak is többen többféle tárgyakat, u. m.: arany-ékszereket, üveg-gyön- gyöket, rózkarikákat, egy rézből való lyuk nélküli baltát s több olyan tárgyat, melyeknek czélja épen oly ismeretlen, mint neve. Mind e tárgyakat Pesthy szolgabiró ur haladéktalanul beváltotta s a nemzeti mu/.eum igazgatóságához felküdte. Pulszky Ferencz múzeumi igazgató felhívása folytán nem késett Szárazdra azonnal kiutazni s ott Torda Lajos lelkész és Erhardt József jegyző urak, úgy az elöljáróság több tagja s e sorok írójának társaságában ásatásokat rendezett. A bozót azon része, mely Szárazd község, a regölyi sánezok, az országút és a hidegkut-gyönki vasúti állomástól a regölyi sánezokig húzottnak képzelendő vonal által határoltatik, mintegy 250—300 Q holdnyi terület, mely hajdan ingovány által volt borítva s melyet most meglehetős szilárd agyagos talajon levő mintegy 2 lábnyi, a futóhomoknál is lazább összefüggésü, fekete s turfával elegy homok fed. A leletekre az illetők — állítólag — mindig a fekete homok alatt levő agyagos föld felszínén akadtak, mi arra enged következtetni; hogy ez képezte valaha az ingovány fenekét, melyre az ingoványba hullt emberek, állatok testei, úgy különféle tárgyak leüllepedtek. A rendelkezésre álló rövid idő miatt nem any- nyira rendszeres kutatásokat, mint inkább csak felületes turkálást lehetett eszközölni, de mégis meglehetős, sőt az idő csekélységéhez képest — mondhatni — gazdag leletre bukkantunk. A talált tárgyak voltak : néhány üveggyöngy, több rózkarika, roppant nagyságú fogak és néhány olyan tárgy, melyeket meghatározni nem tudok. A bozótban eddig talált tárgyak rövid leírása a következő: Az arany-tárgyak, melyekről azt hiszem, hogy a leletnek aligha a legértékesebb részét képezik, legnagyobb részt gubacs és kisebb szemű dió nagyMegpróbáltam ezt a kúrát most is, de nem ért semmit. Mindig jobban jobban másztam bele a bajba, s a vacsorák azért csak folytatódtak! Addig voltam már, hogy én is kezdtem ismerni, hogy: „A szerelem sötét verem!“ Amint haza mentem a hivatalból, megkapott az a fura valami, s nem engedett nyugodni. Még egy pipát sem szíhattam ki tőle békében. Sokszor elővettem magamat, és tartottam ilyen féle prédikácziót. Gida, Gida 1 Nem szégyenled magadat. Pfuj! Ezt a gyöngeséget nem tételeztem volna fel te rólad! Egy asszonynak a szemei igy megzavartak. Szégyeld magad. De hát hiába szégyeltem magam, az a szerelem vagy mi, csak belém csimpászkodott. Sokszor mérgesen csaptam a pipám a sarokba, (jó hogy csak cserép volt), fölugrottam járkáltam, s azon vettem magam észre, hogy elkezdtem tele tüdővel kiabálni: szeretek ! szeretek ! Ilyen bolond az ember, ha szerelmes s hozzá még agglegény. Mikor aztán lecsendesültem, még azt a bűnt is elkövettem., hogy körülnézve, vájjon magam vagyok-e, s jól bezárkózva, — leültem és — uram bocsá’! - verset írtam!!?... Azaz, hogy csak akartam írni, de mikor erre kerestem rímet, angyal — nem jött az eszembe félórái tollrágás után sem egyéb mint ez: kancsal 1 Ez pedig csak nem illik együvé; lantomat is földhöz vágtam hát, miután a pegazus ily csúnyául levetett hátáról. Szóval egy cseppet sem volt irigylendő az állapotom, amint látni tetszik! És noha elkövettem mindent, nem bírtam szabadulni ettől a daemontól, ettől a szivkéjkingörcstől, a szerelemtől! Már csakugyan és komolyan kezdtem beteg lenni, szinte bele zöldültem kékültem! Egy este azután az jutott eszembe, hogy hát nőül veszem! Szeretem, hát mi akadályozhatna bennünket, hogy egy pár legyünk?! Talán ő nem szeret?! Nem hiszem, hogy sokat szabadkoznék, mert a csere rá nézve nagyon előnyös lenne. Én fiatal (29 év még nem öregség!) az ő férje pedig egy vén podagrás korhely. Minek is annak fiatal feleség!? — ... Evvel tehát tisztában voltam; mihelyt nyilatkozom neki ő mindjárt a nyakamba fog borulni, és mi szökünk boldogan — Amerikába 1 Már előre elképzeltem magamnak amerikai paradicsomunkat. Én kávé gyarmatot vásárlók, s majd ha négereimmel egész napi munka után hazatérek, elömbe fog röpülni, karjait nyakam köré fonja, s érzelemtől rezgő hangon suttogja fülembe: „Gida! Gidám ! édes Gidám ! Vivát! Megházasodom! Isten veled agglegényi élet! Házassági terveim egész megnyugtattak. Felöltöztem és siettem menyasszonyomhoz, a vén principálisom fiatal feleségéhez, A nyilatkozást, ostromot, és szökést egy alkalmas estére hagytam, mikor a férj uram nem lesz otthon; s e végből alkudozásba léptem inasommal, s diplomatiai összeköttetést létesítettem közte és menyasszonyom (most már csak igy hívtam) szobaleánya közt. Egy este azután jön a rém az az akarom inon-
