Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
fáguak s belül üresek. Ha tudnám, hogy csak néhány I száz évvel virágzott műipar termékei, reájuk fognám, j hogy gombák. Tökéletes gömbalaknak, a Morizonton I domború czifrasággal, mely fölött és alatt álarcz alakú domború díszítések vannak, melyek úgy látszik, mintha külön készíttettek volna el s utólag lettek volna a gömböcskókre alkalmazva. A kisebb gömbök sodronydiszitóssel vannak ellátva és e disz úgy van rájuk erősítve, mintha valami vonzerő tartaná rajtuk, sem kapcsokat sem a forrasztásnak nyomát sem vettem észre; de dombornyomás legkevésbé sem. Van négy valóságos kerék alakú tárgy, melyek tengelye lyukas: van továbbá | egy egyik vége felé kisebbedé átmérőjű hengerke az említett sodronydiszitókkel, valami csövecske vagy hosszú gyöngy, mindenesetre ékszer lehetett. Az ezüst fibulák csavarmenetekbe hajlított drótokból állanak s uyulvánokkal bírtak, némelyek most is bírnak. A rézfokos vagy kisebb balta lyukkal, melybe nyelet lehetett volna dugni, nincs ellátva, hanem tompa végétől valamivel túl közepén, két homorulat I nyúlik, melyeknél fogva nézetem szerint L alakú j ág kétfelé hasított rővidebb karjába szorították és belekötözték. Az üveggyöngyök egyike világos kék, gömb- alaku, olyan formán hasábozva, mint a sárgadinnyék; a többi gyöngy gyürüalaku. Mindegyiknek felületén barázdák húzódnak végig párhuzamosan tág csavarmenet futással. Némelyik gyöngyön e barázdák sárgára vannak festve s erős dörzsölés daczára sem kopik le rólik a festék. Vaskarikát csak egyet találtunk. A rózkarikák gömböcskében végződő uyulvánokkal bírnak. Agyagedónyt vagy fegyverdarabokat nem találtunk. Akadtunk ugyan néhány darab cserépre, de a többi leletekhez képest viszonylag csekély számuk | arra engednek következtetni, hogy később kerültek j a földbe. A kutatót meglepi az apró csontdarabok és üres, fehér csigahéjak mennyisége. Nem lehet egyet sem lépni, hogy ne kerüljön belőlük az ember talpa alá. A csontok igen apró darabokban vannak a föld felszínén, de nagyokat is sokat lehet találni. Találtunk csontokat.. melyek oly rövidek, mint egy 8—10 éves fél-karcsontja, de oly rendkívül vastagok, hogy sem embernek sem az állatokuak azok közül, melyek Európában és korunkban élnek, oly rövid és mégis vastag.csontjuk nincs. A talált fogak közül nehányat megmértem. Egynek hosszúsága 8y2 centiméter, egy másiké 7V2 centiméter, kerülete pedig 11 centiméter; mintegy l1/^ centiméter hosszúságú részük lehetett az Ínyből kivül. Színükből és teljesen ép koronájukból Ítélve uövóny evő állatok fogai lehettek. Húsevő állatok fogai is fordultak elő, de sokkal kisebbek. Hogy a lelet egyes tárgyai mely korból valók s mely nemzet iparának müvei ős illetve miféle állatok csontjai vottak, annak megmondhatója — Pulszky papa! Én csak annyit gyanítok, hogy régebbi eredetűek mint a magyar alkotmány, mit onnan hiszek, mert valami szörnyű katasztrófa vagy háború kergethette bele azon embereket és állatokat az ingoványba, honnan mi maradványaikat kiturkáltuk. A regölyi főesperessőg már a XII-ik században létezett, ha tehát azóta történt volna katasztrófa vagy háború, arról ha Írott emlékeink s a történelem nem is, de a hagyomány valószinüleg megemlékeznék. Szerény nézetem szerint háború sem a XII-ik század óta, sem azelőtt nem volt az a katasztrófa, melynek áldozatjai részben az akkor még — atyáskodó kormány uem lévén — regulázatlan Kapos iugoványaiba menekültek, veszélyből a veszélybe. Támogatja nézetemet az, hogy semmiféle fegyverre vagy ilyennek darabjára nem akadtunk, ha csak az említett fokost nem nézzük fegyvernek. Állítólag 12 óv előtt találtak ugyan egy kardot, de az merő — arany volt s a mint most nincs, úgy azelőtt sem volt olyan tmber, ki aranynyal háborúskodott volna; ezt a muszka kormány praktizálja legújabban, de ő is vasat kap érte. Másfelől tények tanúsítják, jobban mondva a jelenleg is létező regölyi sánezok és Szárazd körül levő ópületmaradványok, hogy e tájon is létezett | háborús világ. A következő kutatások bizouyára fognak felvilágosítást adni annyival is inkább, mert remélhetjük, hogy Pulszky elfogadva Pesthy Elek szolgabiró ur szives meghívását, személyesen fogja vezetni a kutatásokat. Merem mondani, hogy gazdag eredménynyel fog visszatérni a múzeumba, akarom mondani a fővárosba. Széki Ákos. Szobrot Mátyás királynak! A Mátyás szoborbizottság következő kiáltványt bocsátott ki és küldött szét: Mélyen tisztelt hazafi! Mátyás királynak, az Igazságosnak, a magyar állam európai létjoga legpregnánsabb, a nép kebeléből, a nép szivéből származott kifejezőjének hamvait már négyszáz éve őrzi a székesfehérvári királyi sírbolt ... és még emlék nem hirdeti nevét. A jó öreg Heltai krónikája följegyzé, hogy Mátyásnak, a dicső királynak, kit a lángész hivott el és a nemzeti lelkesedés emelt a trónra, einlékszobra állt az általa kiépített fényes budai várlak udvarán. Ez emlőkszobrot elsöpörte az idők szele. Századok múltán e század 40-es éveiben a közlelkesedós ismét emlókjelt akart állitni; de halhatatlan emlékű Feren- czi István szobrász tervezetét — mint szárnyaszegett alkotást — őrzi a budapesti nemzeti múzeum. dani az örömhír: a főbíró ur nincs hon! Kissé már késő volt ugyan az idő, no de annál jobb I — gondolám magamban, — legalább nem lát senkise, hova megyek. Rohantam ki lázas fővel, dobogó szívvel, a kapun át az utczára. Itt a hüs levegő kissé lecsillapított. Melinda! Melinda! — suttogám — mert t. i. Kemenesy Melindának hívták, — megyek érted én szerelmem ! Megszöktetlek I — Én Júliám, érted megy Rómeód 1 ... Addig monologizáltam magamban, mig egyszer csak ott voltam s kezeim az ajtó kilincset szorongatták, mely most oly nehezen nyílt, —■ talán régen nem kenték meg! Hm, Hm ... No talán még elhagy a bátorságom ! Elhagy ! Egy Lányfalvi Gidát! ? Soha ! Köhögtem még egyet, kettőt, s azután egy mély sóhajjal — benyitottam. A folyosón mély csend és sötétség fogadott. Az ajtót nyitva feledtem s a szél nagy zajjal becsapta. Ereimben meghűlt a vér, úgy megijedtem. De azért csak csoszogtam előre! Egyszerre csak lépteket hallok. Szivem hevesebben dobogott: „Ő az!“ Az angyali lélek! tudja talán hogy jövök, vagy valami titkos sejtelem súgta neki! (az ajtó becsapódására nem is gondoltam). „O jön!“ Mindjárt elis végezhetjük itt a sötétben! Oh! együtt lenni vélj! Tagjaimat kéjes borzalom remegteté meg s mint egy czövek egy helyben vártam a paradicsom megnyílását számomra! Hogy azután mi történt, arra nem emlékszem egész tisztán. Annyit tudok, hogy a várt angyal helyett, egy | furia rohant ki, kezében a csizmahuzóval, egyenesen reám; a hajamba kapott, képemet összekarmolta, s I hátamon járt a csizmahuzó fakutya alakjában, miköz- , ben szájából egész szitok tenger s a düh kifejezésének áramlata zuhogott: Hát te vén akasztófára való gaz korhely, te falu csúfja te I Ilyenkor jösz te haza I én betyár te 1 stb. stb. s egyre pufolt angyali kezeivel, szeretett férje urának gondolván, engem Rómeóját! ki a menyországra aspiiáltam s a pokolba zuhantam!! Mihelyt egy kis szuszra bírtam szert tenni, elorditottam magam: Nagysád kérem nem én vagyok az akit ver! Nevem Lányfalvy Gida 1 . . . Erre aztán abba is hagyta, egyszerre lecsende- sült, s a zavar legkisebb jele nélkül menté magát: „Bocsánat, egy kis tévedési“ Az ám I nyögtem keservesen s rohantam haza olyan állapotban, a n ilyenben még sohasem voltam! Haza érve, sebeim bekötözése után, rögtön megírtam folyamodványomat az áthelyezésért ; másnap átküld- tem inasom a hivatalba, mondja, hogy ragályos kór ütött ki rajtam (nehogy még valaki meglátogasson.) Ki se mentem az utczára, mig áthelyezésemet K.-Szállásra meg nem kaptam! így maradtam én agglegény, s azóta isjnét csak úgy gyűlölöm a nőket, mint az előtt, letéye arról a gondolatról, hogy valaha Amerikában kávé gyarmatos legyek, s egy asszonyka lebegjen elébem érzelmesen mondván : „Gidai Gidám! édes Gidám!“ — Már akkora kecske mégsem vagyok, hogy úgy meghagyjam magamat fejetni még egyszer gyöngéd női kezek által. Csincsák Béla. Újabban Kolozsvár, a nagy király szülőhelye, a kegyelet ellenállhatatlan hatalmától megragadtaivá, felújitá az eszmét; hogy a nagy király emlékét szobor örökítse meg a léginéltóbb helyen: a király szülőhelyén Kolozsvárt A város maga 5000 frt áldozatot tett alapul. Azóta kivált a törvényhatóságok lelkes hozzájárulása, az újonnan szervezett gyűjtő- bizottság erélyes gyűjtése egy pár év alatt 30 ezer frtra emelte az alapot. A bizottság azon lelkes reménytől áthatva, hogy Magyarország törvényhatóságai maguknak követelik a jogot, hogy a közadakozásból mielőbb létrejöjjön a szobor: a törvényhatósági bizottságok tagjaihoz egyenként és összesen azon kéréssel fordul, hogy a jeleu körirat mellett, minden egyes törvényhatósági tag nevére kiállított 1 írtról szóló nyugtát, összesen darabot az illető megye és szab. királyi város bizottsági tagjai kiváltják. Ez utón 20 ezer frt gyűlne be: és a szobor a'ap oly lendületet nyerne, hogy 1894-ben Magyar- ország ez ír éves fennállása ünnepén e nemzeti hálát a nagy király szobra előtt lehetne kifejezni, mint a ki ez ország európai jogosultságának legdicsőbb sym- bolumává lett a nemzeti kegyelet emlékezetében. Esdve kérjük mélyen tisztelt Hazafi: kegyeskedjék odhatni, hogy e csekély áldozatot minden egyes tagja hozza meg a hivatalos Magyarországnak. Hadd járuljon minden egyes buzgó hazafi, kinek kezében nyugszik a mai Magyarország kormánya, egy kődarabbal azon emlékjelhez, mely a nagy múlt legnagyobb alakját, a nagy jövendő zálogakép ábrázolja. A lelkes adakozók neveit tartalmazó névsort — emlék gyanánt az utókor számára a szobor talapzatába fogjuk helyeztetni. A hazafias adományokat raéltóztassék „Kolozsvár város tanácsához a Mátyás-szobor javára“ czim alatt küldeni. Kérésünket a mélyen tisztelt hazafi ismert hazaszeretetébe ajánlva maradunk Kolozsvár sz. kir. városának Mátyás-szobor bizottsága nevében Kolozsvárt, 1890. évi ápril hóban. Hazafias üdvözlettel: Sigmond Dezső, Albach Géza, orsz. gy. képv., szobor-bizott- kir. tanácsos, Kolozsvár város sági működő elnök. polgármestere, szobor-bizottsági alelnök. Dr. Hegedűs István, szobor-bizottsági titkár. MEGYEI IRODALMUNK ________CSARNOKA. ____ Go ndolatok. — M. A. urhölgynek ajánlva. — Mondják, hogy a szerelem szenvedélyes mámor, hamar kijózanodunk belőle; hogy a szerelem fényes láng, ellobog, kialszik, ha nincs tápláléka, a tiszta lelki szerelem, mint a vesta láng, soha ki nem alszik, hanem örökké ugyanazon lánggal lobogva ég. * A férfi élete önmegtagadás és küzdelem, a nőé önmegtagadás; a férfi jutalma: a diadal babérja; a nőé: a béke olajága. * Nemes lelkek jellemvonása, hogy érzelmük a szeretett lény iránt, a távolban, idők múltával sem hal ki, sőt mint az elvetett magból kikelt fa, nagygyá erőssé növekszik. • * Forgandó a szerencse, kit ma fölemelt fölraa- gasztalt, holnap meglehet, hogy letaszít és eltipor. * A nőnek szintén vannak küzdelmei, diadalmai, csakhogy a világ ritkán látja meg azokat; ki is látná meg a mélység fenekén levő sziklákat, melyek fehér habokká törik a tenger sima hullámait. * Tenger a női szív, akkor is háborog, mikor már rég megszűnt a vihar, a kültermészetben. Ha az erős fa kidől a vihar alatt, mindenki látja és róla beszél, mig a gyenge bokrot, mely meghajolva bár, annak nyomása alatt évtizedekig is fönn áll, alig látja meg valaki. * Fáklya a szerelem, a kebel templomának oltárán égő tiszta szent fény, hamv alatt rejlő tűz, mely évek múlva sem alszik el; forrás, melynek gazdag ere csak az élettel együtt hal ki az emberi szívből. Csincsák Béla.
