Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

tályobban. És ez mind a szülői gyengeségből, meg a gyakorlati életpályátóli irtőzattól származik.

Máskép néznek ki azonban a felsőbb osztályok. Itt nem igen lehet tultömöttségről beszélni: jóllehet egyik-másik tanintézet felső osztályai szintén nem mondhatók népteleneknek.

A tudományos pályára előkészítő iskoláink tul- tömöttségének meggátlására okvetlen, szükséges volna a polgári iskolák szaporítása.

Tudvalevő dolog, hogy a népiskolai törvények határozottan előírják, miszerint miuden 5000 lelket meghaladó község tartozik polgári iskolát is fölállítani. Mégis azt tapasztaljuk, hogy aránylag nagyon kevés azon községek száma, melyek ezen intézkedésnek eleget tesznek. Mert ne menjünk tovább, itt van Tolnamegye, 6—7 oly nagy községe van, mely polgári iskola felállítására a törvény szerint kötelezve volna, mégis csak egyetlenegy helyen van az. — Mert a polgári iskola az, mely igazán előkészíti a gyakorlati életpályára készülő tanulót s ha alkalom nyuj- tatnék a tanuló ifjúságnak az ily iskolába való járás annak több helyen való felállítása által, bizonyára megszűnnék a tudományos pályára előkészitő iskoláink tultömöttsége.

A tudományos pályára előkészitő iskoláink tul- tömöttségének meggátlására a jelen téves iskolarendszerünk megváltoztatásán kívül a néptanító is tehet valamit.

Mielőtt azonban eme harmadik kérdés fejtegetésébe bocsátkoznám, legyen szabad egy ezelőtt tiz évvel történt dolgot közbeszőnöm, mely szép világot vet a tanitó befolyására azon időszakban, midőn a tanuló az életpályaválasztás küszöbén áll.- Egy jómódú iparosnak nem épen közönséges tehetségű fia végezte nálam ezelőtt 12 évvel tizenkettedik évében a negyedik osztályt meglehetős jó eredménynyel. Úgy a szünidő vége-feló, midőn a 1 szülők legnagyobb gondját az képezi, mit csináljon I a tanulni vágyó fiával, találkoztam az illető iparossal, s barátságos beszélgetés között azt kérdezte tő- j lem gondolkozni helyesen tudó fia előtt: mit tevő le- I gyen most, hova adja fiát az iskolába?

Körülményes kikérdezésem után azt adta elő az apa, hogy fölvilágosult, képzett iparosnak szeretné látni majdan a fiát s e végből, mint szavaiból kivettem, azt szerette volna tőlem tanácsképen hallani, hogy járasson ki fiával a városban levő felső tanin- ! tézethen "még 3—4 osztályt. Én azonban azt tanácsoltam neki, hogy küldje fiát tovább is hozzám az 5. ős 6. osztályba; megmagyaráztam, felvilágositani iparkodtam az atyát a fiával együtt a felől, hogy a a középiskolában egészen más rendszer uralkodik, | mint a népiskolában, oda jobb — mondám — hacsak 1 a tudományos pályára készülő ifjak iratkoznak stb.

Úgy cselekedett, mint tanácsoltam.

S ime az illető fiatal ember ma városunkban j egyik legképzettebb és nagyon keresett önálló iparos. Mig egyik hasonkoru tanulótársa, kinek ugyanakkor derogált hozzám az 5-ik osztályba járnia, egy-két I gymnasiális osztályon keresztül gázolva, manapság egy sokak által nagy urnák képzelt „gyenge tensur“.

íme egy eset a sok közül arra, hogy mit tehet a néptanító a tudományos pályára előkészitő iskolák tultömöttségének meggátlására. Iparkodjék a tanitó e czélból minél gyakrabban érintkezni a szülőkkel, hogy felvilágosíthassa őket arról, miszerint a népiskola is nyújt elég készültséget ahhoz, hogy fiából értelmes iparos, gyakorlati ember váljék. Találjon utat-módot a tanitó arra, hogy megértesse azzal a gyermekkel a gyakorlati életpályán működők boldogulását ; tüntesse ki a különbséget egy szorgalmas iparos s egy a tudományos pályára készülő, de csak főlig-meddig kitanult, legfölebb csak irnokságig fölvitt úri ember között.

De mindez nem elég a tanitó részéről.

Még egy igen szép tere van a tanítónak arra, hogy növendékeivel a gyakorlati életpályát raegked- veltesse.

Ugyanis ismertesse meg velők a külömböző gyakorlati életpályákat; vezesse el őket egyes iparos műhelyekbe s ha van közelében — ipartelepekre, hol saját szemeikkel észlelhetik és tapasztalhatják a gyakorlati kézi ügyességen és szorgalmon alapuló mesterség könnyű elsajátítását. Beszéljen gyakran nagyobb növendékeinek a gyakorlati életpályáról, mondja el nekik, hogy ezek sok esetben jobban boldogítják az embert küzd elem teljes életükben, mint a tudományos pálya. Olvassa fel egyes, a gyakorlati életpályán működött avagy működő nevezetesebb férfiak életrajzát s amennyire eddig hazánkból kevés anyag mutatkoznék használjon fel e czélra a külföld jelesebb fórfiaiból is.

Iparkodjék — ismételten mondom — gyakrabban érintkezni azon gyermekek szülőivel, kiknél azt tapasztalja, hogy közép tehetségű vagy épen kevésbé tehetséges gyermeküket tudományos pályára szánják s ha lehet, beszélje le őket ezen téves útra vezető szándékukról. Ismertesse meg a szülőkkel a polg. iskola tulajdonkőpeni czélját s hasson oda, hogy a kik gyakorlati életpályát óhajtanak választani, ezen iskolában készüljenek arra elő.

Ha mindezeket kellő tapintattal s igazi jóakarattal megteszi a tanitó, úgy a már fentebb említettem iskolarendszerünk helyes és czélravezető megváltoztatása, illetőleg annak szigorú keresztülvitele s több polgári iskola felállítása által érhetjük el részben azt, ami kérdéses tételünk czólja, hogy t. i. a tudományos életpályára csak az igazi tehetségek s az arra hivatottak juthassanak.

A legfőbb ok azonban a társadalmi életünkben keresendő. Mert mig azt tapasztaljuk, hogy iparosaink nem részesülnek a tudományos pályán működők részéről a kellő s az őket megillető tiszteletben, nem eléggé méltányoljuk s jutalmazzuk az ő tehetségeiket s viszont, a még gyakorlati életpályán működők, főleg az iparosok, nem részesülnek támogatásban az állam részéről, mig ez nem gondoskodik azoknak alapos kiké- peztetósóről, mig fennáll az a — mai nap még mindig erős — válaszfal a gyakorlati életpályán és a tudományos pályán möködők közt a társadalmi életben : addig kerülni, mondhatni irtózni fognak ifjaink a gyakorlati életpályától s mind többen és többen keresik fel a tudományos pályára előkészitő intézeteket, noha sokan a maguk kárára, társadalmi életünk nyűgére is.

Hogy tehát a tanuló ifjainkkal a gyakorlati életpálya megkedveltessék, leghathatósabb intézkedést és legtöbbet tehet az állam, a törvényhozás és a társadalom.

Ezekben voltam bátor csekély tehetségemhez mérten a feltett kérdésekre megfelelni. Érzem és jól tudom, hogy gyenge érveléseim nem kielégítők; de ha csak annyit érteni is el, hogy alapul szolgálhat igénytelen dolgozatom egy üdvös eszmecsere megindítására, már meg leszek elégedve.

TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL.

Hirdetmény.

A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-cz. 92. § a értelmében felhivatnak mindazok, a kik Tolna vármegye törvényhatósága területén az idézett törvény életbe lépése előtt az annak 81. §-ban részletezett vámszedési jogok valamelyikét a kövezetvám kivételével tényleg gyakorolták, hogy vám jogaik igazolása iránti kérvényeiket, a mai naptól számított két esztendő alatt, a már idézett 92. §-ban megjelelt módon felszerelve alolirt alispánhoz a különbeni törvényes következmények terhe alatt nyújtsák be.

Kelt Szegzárdon, 1890. évi junius hó 4-én.

Simontsits Béla

Tolna vármegye alispánja.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Vasúti menetrendünk. A vasúti hivatalos menetrendben rendelkezés van egy másik vonatról, mely Szegzárdról reggel 7 órakor indulna s kapcsolatban a Pécsről jövő gyorsvonattal délután 2 órakor érne Budapestre s viszont a délután 2 órakor Budapestről induló gyorsvonattal összeköttetésben délután 4 óra 20 perczkor indulna Sárbogárdiul s este 7 óra 50 perczkor érkeznék Szegzárdra. Ez a menetrend az itteni forgalmi érdekeket tökéletesen kielégítené, ha nem volna a hivatalos, nyomtatott menetrend vé gén e sokat mondó megjegyzés: „E vonatok egyelőre nem közlekednek.“ Mint értesülünk Simontsits Béla megyei alispánunk értesülve a dolgok állapotáról, a közigazgatási bizottság tegnap tartott ülésén indítványozta, hogy a bizottság Írjon fel a kereskedelmi minisztériumhoz s a közérdeknek megfelelően sürgesse a tervezett, de életbe nem léptetett intézkedés végrehajtását. A kereskedelmi miniszter, ki már annyi üdvös intézkedést léptetett a forgalom érdekében életbe, bizonnyára nem fog elzárkózni Tolnamegye, illetve Szegzárd ezen jogos kívánságának teljesítése elől.

— Adomány. Császár Mihály városi tanácsos ur a szegzárdi tűzoltóság számára 1 frt 40 kr. bírságpénzt küldött az egyleti parancsnokságnak. A parancsnokság köszönettel nyugtázza s lapunk utján kijelenti, hogy beszolgáltatta az egyleti pénztárba.

— Plébános, mint tanitó. Molnár János ur, ki Kis-Székelyben plébános és egyszersmind iskolaszéki

elnök is, a lefolyt iskolai tanévben és pedig egész éven át a tanítói tisztet is betöltötte. Ritka példája az ügyszeretetnek és áldozatkészségnek!

— A szegzárdi polg. olvasókör néhány fiatal tagja e hó 15-ón, esetleg 22-én juniálist rendez a vámházi kis erdőben. A meghívó igy szól: A szegzárdi polgári olvasókör könyvtára javára Szegzárdon a vámház melletti erdőben 1890. évi junius hó 15-én, kellemetlen idő esetén junius 22-ón zártkörű juniálist rendez. Belópti-dij 50 kr. — indulás a körtől U/g órakor. Jegyek ezen meghívó előmutatása mellett helyszínén a pénztárnál válthatók. Ételek és italokról az olvasókör vendéglőse gondoskodik. A kocsik az olvasókör helyiségétől oda és vissza félóránként közlekednek. Dij személyenként 10, este 15 kr.

— A szegzárdi ipartestületnek folyó hó 2-áu tartott elöljárósági gyűlésén jegyző indítványára elhatároztatott, hogy a testület az Aradon tartandó országos ipartestületi gyűlésen magát képviselteti.

— A belvárosi rom. kath. iskolák építését a hatóság május 31-én váratlanul beszüntette, állítólag azért, mert az építés nem volt nála bejelentve, mely mulasztás nem kis meglepetést okozott úgy a vállalkozó építésznek, mint egyúttal nagy kellemetlenséget az egyik tanítónak, kinek lakását is már akkor megrongálták.

— Kaszinó-estély. Május utolsó napján volt a szegzárdi kaszinónak ez idén első estélye, mely minden tekintetben beillik elsőnek, mert igen jól sikerült.

— Szondy István helybeli gyógyszerészt az országos gyógyszerész-egyesület május hó 17-ón tartott gyűlésen egyhangúlag a XX. kerület igazgatójává választotta és értesítette, hogy a kerület iratait, pecsétjét a volt igazgató legközelebb kezeihez fogja szolgáltain. Üdvözöljük Szondy urat e kitüntetés alkalmával. E választásból városunkra is előny háramlik, amennyiben ezután Baranya- és Somogymegyék területén gyógyszerész-egyesületi ügyekben a központ nem Pécs, hanem S/egzárd leend.

— A Segitség-Album iránt — mint értesülünk — megyeszerte nagy az érdeklődés. A kéziratok még egyre sűrűn érkeznek. Ezek közt van már B e k s i c s Gusztávnéó, Molnár Albertnóé, Szarvas Mariskáé, Széllé Honoráé, R á t k a y Lászlóé, S á n t h a Ká- rolyé, B u s b a c h Péteré, Tóth Istváné, D ő r y Dénesé, H i a d 0 r é (Jámbor Pál), Széllé Zsigmondé, báró Jeszenszky Lászlóé, Wosinszky Móré, H ő k e Lajosé, Csapó Vilmosé, V a r a s d y Lajosé stb. Csodálatos, hogy éppen Szegzárd, mint a megye székvárosa, tauusit legkevesebb érdeklődést oly ügy iránt, mely mig egyrészről egyik nyomorba jutott községünkön akar segíteni, addig másrészről hivatva volna vármegyénk magasfoku értelmiségét „szóban és írásban“ bemutatni.

— Előadás. Harray Kálmán kokasdi esperes- plébános ur folyó hó 7-én délutáu 4 órakor a szegzárdi községháza nagytermében előadást tartott a szöllőművelóst fenyegető: peronospora vitico- Iáról, mely különösen a bonyhádi járási szőlőkben lépett fel fenyegető alakban.

— Napfogyatkozás lesz e hó 17-én délelőtt 9 óra 32 perczkor és tart délután 12 óra és 29 V* perczig, mely nálunk is látható gyürüalaku napfogyatkozás lesz.

— Tolnán az önkéntes tűzoltó-egylet junius hó 8-án délelőtt nagygyakorlatot és délután az uradalmi szigeten juniálist rendez.

— Eljegyzés. Leopold Sándor kedves leányát, Esztit, e hó elsején eljegyezte Lemberger Rezső bajai gabonakereskedő.

A szegzárdi polg. olvasókör nyári helyiségében múlt csütörtökön, Űrnapján este ismét igen jól sikerült zeneestély volt, mely a lehető legvigab- ban tartott minden kellemetlen intermezzo nélkül egész éjfél utánig

A szegzárdi rom* kath. esperesi kerület folyó hó 3-án tartotta Mözsön rendes tavffiföii gyűlését. A tanácskozás egyéb tárgyai közt szóba jött a kultusz minister febr. 26-iki ismeretes rendelete. E rendelet tudvalévőén kihágásnak minősiti s 5—10 írtig, ismétlés esetén 100 írtig terjedhető pénzbírsággal suj- tandónak mondja azt, ha valamely kér. l&Ikősz az 1868. 53. tvcz. 12. § -át, mely szerint a „vegyes házasságokból származó gyermekek közül — a fiák aty- joknak s a leányok anyjoknak vallását követik“, megszegi. A kihágásokban a közigazgatási hatóságok járnak el. A kerület sajnálattal vette tudomásui e 1 ende letet, mely a benne hánytorgatott béke és áldás helyett csak egyenetlenséget s a lelkészek zaklatását fogja előidézni. Kimondta, hogy teljesen az egyes plébánosokra bízza, vájjon használják-e a püs-