Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Előfizetési ára:

Egész évre I . . - . . 6 frt — kr. Félévre . . . . . 3 „ — | Negyedévre .... 1 „ 50 „

Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr.-+

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a | Nyi

Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap.

lttér 3 hasábos petitsor 15 kr.

tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. | Hirdetések jutányosán számíttatnak.

SZERKESZTŐSÉG:

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők.

Munkás-mozgalmak.

Immár tizedik napja múlott, hogy a világ legkülönbözőbb részeiben, de különösen Európában, szokatlan előzmények után ülték meg a föld munkásai az idén május 1-ső napját. Mint minden évben, úgy az idén is előre készültek a különböző szakmáju munkások május 1-jének megünneplésére: mégis a hatóságok eleve intézkedtek az idén, hogy a munkások részéről kifejtett mozgalom készületlenül ne találja a rend és csend őreit.

És ezt okosan tevék. De a Budapesten május 1-én rendezett munkástünletés egész lefolyásában oly nyugodt volt, hogy meglepte még azokat is, akik a munkásosztály higgadtságában bizva, nagyobb rendzavarásoktól különben sem tartottak.

Legnagyobb félelem volt mégis nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is, egész Magyarországban — különösen a kereskedők és más üzletemberek közöfy, kik méltán félthették üzleteik biztonságát és ez okból oltalmukra rendőri fedezetet kértek és általában az a feltevés volt uralkodó, hogy a munkások nagy napja nem fog lefolyhatni a nélkül, hogy a nyugalom valamely irányban meg ne zavartassák.

De a munkás-mozgalom május 1-én nem csak ezeket az aggodalmakat hazudtolta meg, hanem meghaladott minden várakozási. A munkáscsoportok mindenütt példás rendben vonultak színhelyükre, a gyűlések, szónoklatok s az ezek után kijáró mulatságok min- j denütt nyugodlan folytak le.

Nálunk és az egész megyében egyáltalán munkásmozgalmak nem voltak s május 1-je csak a többi napszámba ment.

Mindezeknek felemlilése dicséretül szolgál hazánk munkás osztályainak. De ha meggondoljuk, hogy mennyi emberi nyomort lelehetne enyhíteni, hány szenvedő munkástársuknak sorsát lehetne javítani azokon a rengeteg összegeken, melyekbe az egész művelt világ nemzeteinek az 1890. évi május 1-ső napján a munkásmozgalom került? Megszámlálhatatlan azok száma, kik e hó első csütörtök napján nem dolgoztak s igy nagyon természetesen munkabért sem kaptak. Sok millió értékről van itt szó, mely kárba veszett s ha hozzáadjuk azon nagy költekezést, melyet az államok a rend fentartására tenni kényszerültek, szemkápráztató összegeket kap- | nánk. Hát még az egyes iparágak mennyi kárt szenvedtek, a munkások mennyit elmulattak: oly pénzösszeg jönne ki, melyen legjobban a munkások bámulnának, kik mindezeket előidézték.

Az azonban, ami május 1-je után következett be, különösen, Budapesten, egyáltalán nem volt várható a csendesen lefolyt május 1-je után, mert mindenfelől sztrájk mozgalmak hire hallható; és nemcsak hogy nem vesztenek intenzivilásukból, hanem még egyre nagyobb mérveket öltenek. Magában a fővárosban a legkülönbözőbb szakmabeli munkások sztrájkolnak, vagy sztrájkolni készülnek. Pékek, szabók és gyári munkások azok. kik különösen elégedetlenek sorsukkal.

Hogy elégedetlenségüknek okozatai lehetnek, azt készséggel elismerjük; részünkről azonban e mozgalmat mégis elitéljük s inkább mi is óhajtjuk az elégedetlenekkel, hogy sorsukat enyhíteni s munkaadójukkal! viszonyaikat törvény által kell rendezni.

Mert amivel jelenleg a munkások fellépnek, az mégis túlságos követelés. Nyolcz órai munka, nyolcz órai szórakozás, nyolcz órai pihenés! ez most a munkások jalszava. De kérdjük, a szellemi munkások, főleg az alárendellek közül, nem-e nagyon sokan többet I dolgoznak naponkint nyolcz óránál; és az ezen munkával járó díjazás bizony- nem igen I éri el egy szorgalmas kézimunkás keresetét.

Még eddig Magyarországban azon sze- I rencsés helyzetben voltun^, hogy a szooiális- mus nem fészkelődött be hozzánk; ép azért tanácsos a szocialismus veszélyes kitöréseit be nem várni, hanem ha ennek csak csirája is mutatkoznék, el kell pusztítani előrelátó bölcs intézkedések által, melyekben a törvény- hozás és az államhatalom őrködik a felett, hogy a munkás-osztálybeliek sorsa javiltassék és a kétségbeeséstől megmentessenek.

Hogy mai napság a munkások helyzete [ és különösen a gyári munkásoké nem valami irigylésre méltó, azt mindenki belátja; elkeT A R C Z A.

Távolból.

O 1 ha otthon volnék,

Csak egynéhány perezre : Mint sietnék, oh mint futnék Ki a temetőbe.

Szerelmem könyűjét Hullatnám sírodra:

Úgy simám el keservemet, Arra leborulva.

Elmondanám néked,

Mily nehéz az élet,

A mióta te, jó atyám,

Árván hagytál minket.

Idegenek lettünk,

A hol otthon voltunk;

E világon egyedül az Anyaszív ótalmunk.

Szegény jó anyánkat A gond terhe nyomja,

Úgy vágyódnék te utánad Csöndes nyugalomba ;

De oh, hő szerelme Visszatartja nékünk,

Ö tartja fen bús szivünkben Tűnő reménységünk’.

Csak ő biztat egyre Szeretőn, meghitten:

»Gyermekeim bizva bizzunk,

Megsegít az Isten!«

*

* *

O! csak otthon volnék!

Mint borulnék rája,

Édes-forró csókot nyomnék Áldott homlokára.

Fölcsókolnám hévvel Arczárói könyűjét S vigasztalnám szegény anyám Bánatülte szivét!

Virág Ferencz. Gyopár Imre.

— Beszély —

Hedvig Henriktől.

(Vége.)

De ő ennek nem örült, szeretett volna koldussá inkább lenni, mintsem atyját jótevőjének gondolni és mégis igy kellett lennie.

Atyja arra számított, hogyha Imrét lekötelezettjévé teszi, nem tarthatott attól, hogy tervei elé akadályt gördítsen, más részről por volt ez az ajándékozás, melyet azért hintett a világ szemébe, hogy ne lássék olyannak, mint ki maga törekedett arra, hogy neje halála után ennek vagyonához juthasson.

Pedig rebesgették, hogy Elma nem természetes halállal múlt ki, és l ogy halála után kevéssel történt a Kántor Ignácz kimúlása és ebben a városban kapcsolatot találtak a gonosz nyelvek.

Imre nem tudott és nem is akart pihenni. Egyszerre fölkorbácsolt ifjúi szenvedélye ellenállhatatlan, vágygyal kereste azt, mit keresni irtóztatónak talált, atyja bűnének nyomait. Meg volt róla győződve, hogy Gyopár imádott anyját lassú méreggel emészté el. Azon tünetek, melyek között a betegség lefolyt, őt, a fiatal orvosnövendéket, csak megerősítették atyja gyilkosságának gyanújában. Gyanúja azonban elég táplálékot nem talált és igy hallgatott, fenntartván anyja halálának megboszulását későbbre.

Ezután Gyopár egybekelt Bükkös Rózsival, azon I nyomorult nővel, ki ezen terve végrehajtását már oly régen czélozta, ki e végrehajtás körül Gyopárt segédül használta.

Gyopár körmei közé került ez asszonynak. So- I káig habozott, mig a tervhez hozzájárult. Később mindent megígért cselekedni Rózsa kedvéért. Megesküdtek egymásnak, hogy élet és halálban szövetségesek lesznek. Esküjüket megtarták az életben és Imre gondoskodott a többiről, hogy haláluk se válaszsza el őket egymástól.

Égett a vágytól azon nőt, ki iránt oly tiszta imádattal viseltetett megboszulni.

Mivel a hagyaték körüli eljárás alkalmával csak kevés fonalat talált anyja történetéhez, elhatározta, hogy tanulmányai folytatása végett visszamegy a fő- I városba és kutatásait titokban folytatja.