Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-11 / 19. szám
i rülhetlenül szükséges tehát, hogy ezek sor sán lörvényhozásilag könnyittessék különösen a munkaidő leszállítása, a munkabér felemelése, a vasárnapi munkaszünet behozatala és a munkásoknak balesetek elleni biztosi tása által. Ha ez megtörténik, úgy többé nem kel a munkásmozgalmaktól tartani. K. K. . A siketnémák oktatása érdekében. T. szerkesztő ur! Kolozsvár szab. kir. városa a nagyméltóságu vallás- ős közoktatásügyi in. kir. minisztérium segedelmével Kolozsvárott siketnőma-intézet lő tesi t tetet t, hot a siketnőma gyermekek fi övi idő alatt teljes kikőpoztetősben részesülnek. Az intézetben 1889. évi szeptember 3-án a második övi tanfolyamot is megnyitottuk és az intézetben két osztályban jelenleg tizenkilencz siketnéma növendék, négy kolozsvári ős tizenöt vidéki részesül oktatásban. Az iskola fentarlásának a költségei a magas kormánynak és Kolozsvár sz. kir. városa törvény- hatóságának az áldozatkészségéből biztosítva vannak ugyan, de a vidéki siketnémák közül igen kevesen részesülhetnek az iskola jótéteményeiben, mert mindamellett, hogy a tanítás egészen ingyenes, a vagyontalan szülők gyermeiknek idegen helyen való élet- fentartási költségeit fedezni nem bírják, és ezért már e rövid idő alatt is, több szegénysorsu siketnéma gyermekeknek a fölvétele elmaradt. Hogy az intézet magasztos hivatásának megfelelhessen, szükséges, hogy a szegénysorsu növendékek kegyes alapítványokból ingyenes ellátásban is részesülhessenek, és e czél elérése végett, fordul alulirt felügyelő-bizottság a t. szerkesztőséghez. Megdöbbentő a szegény siketnémáknak — a társadalom etf élőhalottjainak — a száma az országban. Csak az erdélyi’őszi megyékben számuk meghaladja a 2000-et. A szomszédos Bihar-, Hajdú-, Szabolcs-, Szatmár- és Szilógyvármegye területén pedig 1100 siketnéma van. Háromnegyedrésae e szerencsétleneknek a társadalomra nézve már; elveszett, mert oly kort értek el, a melyben a tanítás már nem segíthet rajtuk; de egynegyedrészük még megmenthető. Igen: á szó valódi értelmében megmentésről van szó, mert ez iskolában a siketnémák nem mint az eddigi módszer szerint: jelbeszédre taníttatnak, hanem élőszóval kifejezett hangos beszédre, úgy, hogy az iutézet valóban visszaadja e szerencsétleneket az életnek és a beszélő társadalomnak. Ezeknek és a jövő nemzedék szerencsétlenei- nek a megmentése érdekében emeljük föl kérő szavunkat. Czélunk közadakozás utján a siketnómák kolozsvári intézete részére oly alapot gyűjteni, amelynek kamataiból az ország bármely részéből, nemzetiség- és valláskülönbség nélkül fölvett siketnőma gyermekek ingyenes oktatásban ős teljes ellátásban részesüljenek. Az intézet alapitó tagjává lesz, ki az intézet czéljára legalább 100 frtot adományoz. Pártoló tagok, kik az intézetnek hat évi kötelezettséggel legalább 2 frtot adnak. Az intézet fölsegélésére szánt bármily kis ösz- szeg, filléres adományok is a legnagyobb köszönettel és hálával fogadtatnak. Minden adományról az intézett évi jelentéseiben számolni fog és az adakozások hirlapilag is nyugtáztatnak. Pénzküldemények Kolozsvár sz. kir. városa polgármesteréhez intézendők. Az adományokat szerkesztőségünk is helyre juttatja. Kolozsvárt, 1800. évi ápril hó 18-án. A VIDÉKRŐL. Műkedvelői előadás Duna-Földvárott. — Saját tudósítónktól. — Duna-Földvár, május hó 4. A városunkban folyó hó 4-én megtartott műkedvelői előadás — mit a kath. legényegylet rendezett — nem egy tekintetben érdekes. Nemcsak azért, mert a kath. legényegylet haladásáról s tagjainak igazán szép készültségéről tett ez est fényes bizonyságot, hanem azért is, mert oly megfigyelésekre adott alkal mat, melyek a szinügy érdekében nem lehetnek közömbösek. Maga a helyiség, hol a mi színi előadásaink tartatni szoktak s melyet a műsorok állandó követ- kezettséggel „ színkör“-nek csúfolnak, — a szép hangzású „Virradó“ czimet viseli. Igen, virradó, mert itt szoktunk megvirradni, ha a Gyurka hegedűje mellett sírva vigadva elfelejtjük, hogy aludni is kéne. Hát ez a helyiség erre a czélra pompás — a padlózata sárga föld s igy azután a szó-szoros értelmében valósulhat meg a dicső ősöktől öröklött „sárga földig“ való leivás — de hogy szinielőadásra bem alkalmas, azt a mai est is elég tanulságosan iga-.1 zolta. Nemcsak azért, mert a „karzat“-nak földicsért hátsó állóhelyeken esős időben csak esernyő alatt élvezhető végig az előadás, hanem főleg azét, mert az a színkörnek csúfolt valami istentelen szűk. Ne tessék félreérteni I Nem mondjuk, hogy egy-két vigadó kompániának nem volna elég tágas — végre is, ha nagyon jó kedvünk van : kiszedjük a falakat — hanem bizony egy szinielőadást végig hallgatni akaró közönségnek alig felel meg. Azt hisszük, nagyon is rendjén volna egy tizenhat-tizenhét ezer lakost számláló városnak valami olyan helyiségről gondoskodni, a hol az időnkint körébe j Ezen kutatás eredménye az volt, hogy megtudta bizonyos Pepi nevű szobalánynak nevét, ki a két bűnös lélek összejöveteleinek tudója, kibérelt eszköze volt. E nő az Elma halála után elbocsáttatott a Róza szolgálatából és minden valószínűség szerint a fővárosba utazott. Hosszas keresés után Imre ráakadt. Tudtára adta, hogy bűnös üzelmeit ismeri, tagadása .nitsem használna, mert ez esetben azonnal följelentést tenne ellene, és mielőbb intézkedhetnék, elfogatná ; ha azonban részletes tudósítást ad a Rózsa és Gyopár viszonyáról, úgy békén maradhat. A nő zavarba jött, de Imre azonnali elfogadtatását oly komoly fenyegetéssel helyezte kilátásba, hogy végre mindent megvallott. Elbeszélte az összejöveteleket, a titkos tanácskozásokat, azt, hogy közös egyetértéssel, lassú méreggel apránként mérgezték meg hitvestársaikat, hogy beszédjüket véletlenül hallgatta ki, s midőn e miatt úrnőjének szemrehányást tett, ez pénzzel és ajándékokkal megnyerte őt tervének. Sőt emlékül egy méreggel telt üvegcsét maga is megtartott, mit eleinte Gyopár és Rózsa nagy zavarban kerestek is, de zajt ütni miatta nem mertek s a dolog felöl hallgattak. Most Imre mindent tudott. Elvette a méreg tartalmú üvegcsét Pepitől és hazament atyját kérdésre vonandó. V. Atyja második házassága óta a Rózsa előbbi lakásán lakott. Ott találta őket Imre. Váratlanul mint a zápor csapott le a házra. Egyenesen atyjához sietett. Ez rendkivül csodálkozott a fia jövetelén és meglepetése nem volt kellemes. Osztönszerüleg ejté, hogy a levegő terhes villanyossággal és legelső villáma őt | fogja lesújtani. — Mi jót hozasz fiam ? — kérdé Gyopár. — Azt a jövő mutatja meg, mondá Imre sejte- lemszerüen. — Valami baj ért volna ? — Azt akarom épen megtudni. Anyámat elvesztettem és nemsokára talán atyámat is elfogom veszíteni. — Nem értelek, beszélj világosabban. Arcza elsápadt és izgatottan ült le, miközben fiát hasonlóra ösztönzé! — Nem ülök le. Tudni akarom vájjon atyámmal állok-e szemben, vagy egy ..........vagy egy......... óh nem mondom ki a végzetes szót, melylyel bíródként az ítéletet kész volnék kimondani. Igen bíródként. Ifjúságom és gyermekkorom apai szeretet nélküli volt. Gyöngédtelenséged megtanított gondolkozni a felöl vájjon föltétlenül kell-e tisztelni az atyát, vagy van egy ok, egy körülmény, melynek fennforgása esetén megszűnik minden kegyelet, elmúlik minden tisztelet és csupán a tények beszélnek szárazon és ridegen, ez nem az atyai állapot, hanem az erkölcsi követelmény, a világrend szigorú szükségessége egyedül vétetik tekintetbe. Eljátszottad a szülői kegyeletet és tiszteletet, azért csak mint egyszerű erkölcsbiró jelenek meg előtted, ki számon követelem tőled azt a becsületes I jövő színtársulatok rendes előadásokat tarthatnak, hol pár emberrel ne legyen már „szorongásig“ telve a ház s hol a publikum ne azt higyje, hogy ő most Bugaczon holmi pajtában nézi végig a vándorló „komédiásokat.“ S ez annál inkább volna rendjén, sőt szükség, mert Duna-Földvárnak van hála Isten elég intelligens közönsége, mely a színművészet becsét méltányolva tud az iránt érdeklődni, lelkesedni. Ezt soha jobban nem láttuk, mint ma este .... Magáról az előadásról szólva, arról csak dicsérettel emlékezhetünk meg, a mennyiben az tökélete sen sikerült. Hirtelenében alig tudnánk eldönteni, hogy kit illet nagyobb elismerés : a legényegylet derék tagjait-e vagy pedig Kövesdi káplán és Rafael tanító urakat. De hogy mindkét félt elismerés illeti, az bizonyos, mert a mily érdem közönséges iparosok- nak, kik edzett karuk munkája után élnek, kiállani a színpadra s ott bizonyos ügyességgel egy egész darabot eljátszani, ép oly határozott érdem ezeket erre be is tanítani. A változatos műsornak különben első pontja B ej ezy Imre szavallata volt. Bejczy Petőfi „Szeget szeggel“ czimü humoros költeményét adta elő s a közönség tetszéssel hallgatta. Azután „Jeremiás siralmai“ következtek. Ezt a czimet viseli ugyanis egy kaczagtató bohózat, melyben az összes szereplők közül magasan kivált Gőzsi Erzsébet k. a. (Jutka.) Forgolódása olyan ügyes, alakítása olyan élethű volt, hogy valóban meglepett. Kár, hogy olyan kis szerepre utalták. Miskolc z y k. a. kedves Lidi volt s nem egyszer rnu- I tatta meg, hogy tudna érzéssel is játszani. Jó volt még Szabó István (dr. Szuszinka) és N é m e t h Fe- rencz (Bibircsóky). Ez utóbbinak saját szerepe annyira megtetszett (hogyne, pompásan megvacsorázik benne), hogy maga is többször elnevette magát. Befejezésül „Az első szereplés“ czimü egy felvonásos bohózat került szinre, mely bő alkalmat adott Bejczy Imrének, hogy kiművelésre érdemes tehetségét több oldalról is mutassa be. Hálás szerepe volt még Ben e d i k t \ Imrének (Kiss Mihály), ki nem közönséges ügy. sséggel mutatta be egy jámbor parasztgazda kaczagtató naivságát. Szóval az előadás mindvégig lekötötte a nagyszámú közönség figyelmét. A szereplők több-kevesebb sikerrel mindannyian széfen oldották meg feladatukat, szerepeiket is jól tudták s a súgónak bizony alig volt dolga. Annál inkább nem értettük egy kis „művésznődnek abbeli előzékenységét, melylyel a „szalon“ asztaláról levéve a gyertyát, azt a sugólyuk elé he- lyezé a közönség zajos derültsége között. Még egyet nem értettünk: azt t. i., hogy miért volt a publikum olyan fukar a tapsokban és olyan bőkezű a virágcsokrok dobálásában 1 . . . A pénztárnoki teendőket Szantner Pál, tanító ur végezte lelkiismeretes buzgalommal. A bevétel körülbelül 85 forint volt. Az előadás után táncz következett, melynél oly nevet, melyet én viselek és melyet törvény szerint te tőled kölcsönöztem és számon követelem tőled azt az atyai szeretetet, melyet gyermekkorom óta nélkülözni voltam kénytelen és számon követelem tőled megboldogult anyám számtalan kinteljes magányban töltött éjjeleit, fájdalomterhes szenvedéseinek okát és;-végre számon követelem általad hitetlenül megrontot és végül hitvány rongyként eldobott életét. — Fiam 11 Imre te nem vagy gyermekeim, téged egy tigris szült! .... Ne káromold anyámat csak engem, ha örömed telik benne és most anyám sírjára esküszöm, hogy meg fogom boszulni halálát és gyilkosa bárki legyen is az ne kerülje el a törvény sujtoló karját. Isten veled 1 — Megállj, (attyu, innen ki nem mész, mig nem igazolod előbbi rettenetes szavaidat, melyek egy iszonyú vádat foglalnak magukban. — Kívánod ? Ám legyen. Igazolom én majd azokat. Megboldogult szegény anyám, ki irántad való ön- feláldozásának és vak bizalmának lett áldozata,.maga fog engem segíteni abban, hogy szavaimat igazoljam. Egy feljelentéssel, melyben a mérgezés gyanújának fogok kifejezést adni, ki fogom eszközölni, hogy anyám tetemei kiásassanak, sőt, ha szükségesnek találom kifogok ásatni még egy sirt, mely kevéssel anyám halála után lett fölhantolva. — Es kit akarsz gyanúsítani ? kérdé Gyopár remegő ajkakkal és eltorzult arczczal, melynek szemgödrében a szemek egy vérszopó állat kifejezésével forogtak.
