Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

p felfogásod, barátom, pessiraistikus és ón nem osztom azt. Mert nem ismerek oly lányt, ki daczolna a természet erejével, mely az ifjúsággal szerelmet ad; nem ismerek oly lányt, ki szívügyekben makacs- kodnék, itt nincs opponálás, hiszen a szív nem is­mer parlamentárizmust, nem tűr okoskodást. Az, ki mindenha az ész szavára hallgat, czőljaiban számitó, terveiben hidegen mérlegelő, lehet jó kereskedői ügyes érdekhajhászó, de őszintén, önzetlenül szerető' soha. Mert lelkét sokkal sivárabbá, sokkal ridegebbé tette, semhogy abban valaha is egy nemes, eszményi érzés rügyeket fakaszthasson. Az ilyen lelkében már megromlott s nagy kár volna őt az ártatlan liliom­hoz hasonlítani. . . . Az én meggyőződésem az, hogy a lány neme­sen gondolkodó, nemesen érző lányt értek — sike­resebben küzdhet egy jól fölfegyverzett hadsereg, mint az egynyilu Ámor ellen, ki az ideális, igaz sze­relmet hordozza nyiltartójában ... Egyenként hadd következzenek most a te gon­dolataid, én úgy is már kimerültem s elfáradtam. I Gyertyám is kialvással fenyeget. De mielőtt leteszem a tollat, fogadd baráti kózszoritásomat, melylyel váltig maradtam kenyeres pajtásod Lévai Dezső. Gondolatok a „Gondolatok fölött. 7-^ L. D. barátomnak ajánlva. — Ha a lány azt mondja, hogy neki nincsen szive, nem hiszik él neki, pedig lehet, hogy épen ekkor mond igazat. He Az, ki azt hiszi, hogy a szerelmet vagy annak megszűnését okok idézhetik elő, valóban nem ismeri a szerelmet. s * Kik a pillanat benyomása alatt szeretnek, ren­desen előbb csalódnak, mint azok, kiknél a szivet fokozatosan öleli át a szerelem. * Ha a lány szavában nem lehetne hinni, úgy a szótárból bátran kitőrülhetnék e szót: boldogság. * Ha lány keze reszket, talán már nincs is szive. A jellemes férfiú semmilyen színnél se fesse vetólytársát, mert bármiként festi is: vetólytársa mégis csak festett. Ha jobb tárgya nincs, ecsetje hadd pihenjen! * A ki virágról, rózsasziromról ir gondolatot, be­szélhet szerelemről — de higgadt megfontolásról nem! * Ha tudnék azt, hogy a ki iránt most szerelmet érzünk, az iránt egykor közönyösek leszünk — már e pillanatban egy egész életre való szerelmet érez­nék iránta. * A ki jövőjére nem kiváncsi, gyakran torkig van a jelenével. * Ha ketten szeretnek egyet, mindketten félté­kenyek egymásra; mindegyik a másikat véli erő­sebbnek. * Edzett lehet annak a szive, ki e szó elöl: sze­relem, bátran dugja be fülét. Rotter Lajos. Gondolatok. — Virág Ferencznek ajánlva. — Fájdalom és öröm könye ugyanaz a szemben, de nem a szívben. * Azért szeretünk, mert reményiünk, s azért re­ményiünk, mert szeretünk. * A mi a virágnak a föld, az a gyermek szivő- I nek az anya. $ A tiszta szeretet olyan mint a patak; „Minél messzebbre foly’, annál inkább dagad.“ He A ki mást rágalmaz, önmagát nem ismeri. A szivárvány a nap, — a szem pedig a szív megtörtént sugara. Addig érnünk, mig szivünk van; s addig van szivünk, mig érezni tudunk. Kéry Gyula. A bántalmat nem szokták gyorsabban a jótéteményt. feledni, de annál A szérélémnék nincsenek boldog órái, perczei. ­csak Az önérzetességet sok ember nevezi ségnek. önhitt­Az igaz szerelem mindennél nagyobb hatalom. * A könyek nem mindig a gyöngesőg s nem is a mély érzés, hanem a legnagyobb erő jelei; átcsapó hullámgyőngyei azok gyakran a medrében meg nem férő háborgó tengernek, kitörései a tajtékzó szívnek. * Az ígéret elszáll, de a tett maradandó. Hí A jó barát az, a mi az erdőben a csevegő pa­tak, s daloló madárda: könyüivel öntözgeti fonnya- dozó szivünket, vigasztaló szavaival pedig eloszlatja bánatunkat. * A szerelem a szeretet gyermeke, de csak addig, mig szerelem. He Gyakran többet művel a szív, mint az ész. * Némely ember jobban csodálja a művet, mint magát az alkotót. A temetés nagy részvét mellett történt és a vi­lág nemsokára napirendre tért fölötte. IV. Nem telt el néhány hét és Kántor Ignácz, ki­nek betegségi ideje majdnem egybeesett az Elmáéval, elköltözött oda, hol nincsenek betegségek, sem orvos sem gyógyszertár. E hir közölve lett a helyi lapban és Imre figyel­mét nem kerülte el. Visszaemlékezett azon rejtélyes szavakra, miket vigasztalói neki mondottak. Elejtett megjegyzésekből egész regényt szőt fel- hevült képzelete és sehogysem birt menekülni annak szükségességétől, hogy e két haláleset között össze­függést keressen. Elhunyt anyjának hagyatéka rendezése miatt kényszerült szülővárosát fölkeresni és megmagyaráz- hatlan türelemmel várta megérkezésének idejét. Útjában találkozott egy volt iskolatársával, ki nem késett unszoló kérdéseinek azon sejtelmek felfe­dezésével eleget tenni, mely utjok végpontjának tár­sadalmi életében közbeszéd tárgya volt. Imre értesült atyjának viszonyáról Bükkös Ró­zával és csak adatok után keresett, melyek némi világosságot vetnének a történtek összefüggésére. Ez adatok nagyon keveset foglaltak magukban, üli neki egy elkövetett kettős gyilkosság bizonyítékául szolgálhatott volna, de nagyon sokat arra nézve, hogy kutatásait ez ügyben megtegye. Atyja tettetett megindulással fogadta. Gyászöl- fönyét feltűnő igyekezettel olyanként mutatta föl, mely­lyel mindenkit megakart győzni fájdalmának mélysé­géről és valódiságáról. Imre bizonyos ösztönszerü hidegséget érzett vé- gigborzongani testén, mikor kezét szoritá annak ki I iránt törvény és erkölcs szerint a legnagyobb tiszte­lettel tartozott viseltetni, de kinek jellemét nem tartá olyannak, mely a tűzpróbát kiáltani képes volna. Mi­óta nagyszülőitől oly gyakran hallá „a te korhely apád“ czimezését azóta gyakran gondolkozott atyjának jelleme fölött és pirulással vallá meg magának, hogy az nem mintaszerű, sőt épen botránya. Amit egykor dicsekvéssel hallott említeni, hogy atyja szép és jó tánezos volt, az ellensulyoztatott azzal, hogy a léhák­nak és ledér kicsapongóknak is vezére volt. Hogy az a fiatalkori szerepvitel csak hiúság és maga házassága is csak könnyelmű lépés és az ő ingatagsága mellett elhamarkodott cselekedet volt. — A hagyaték végett jöttél ? — kérdé Gyopár. — Igen atyám. Ha azonban úgy véled, hogy éretted tehetek valamit, én neked ajándékozom örök­részemet. Az én jövőm mondhatnám biztosítva van. Nagyszülőim gondoskodnak rólam, mig tudóssá nem leszek, azután helyt állok magam is. — Sőt ellenkezőleg fiam, szólt az atya, miután én nekem mint hivatalnoknak elég fizetésem van és én abból megélek, neked pedig, ki fiatal ember vagy — szükséged van pénzre, azon vagyonrészt, mely ne­kem fog jutni, neked ajándékozom. E vitát az atya nyerte meg. Imiére szállott a vagyon. (Vége következik.) EGYLETEK TÁRSULATOK. Jegyzőkönyv a szegzárd-bátai Dunavódgát-társulat választmányának 1890. évi ápril 15-éti tartott üléséből. Jelenvoltak: Az állami felügyelet gyakorlásával felruházott Hehler Károly kir. mérnök, miniszteri megbízott. A társulat részéről: dr. Szigeth Gábor elnök, Kelecsónyi Ambró igazgató, Mitvégh Henrik, Steinecker Ferencz, dr. Kramolin Emil, Szél P. István, Papp János, Rull János ős Szőke István választmányi tagok, továbbá Tóth Károly társulati mérnök, Nagy József pénztáros, Steinsdörfer József ellenőr ős alul­írott ügyvezető mint jegyző. Társulati elnök a miniszteri megbizott urat s a választmány tagjait szivélyesen üdvözölvén, a ta­nácskozást raegnyitottnak és az alapszabályok 40. §-a értelmében határozat képesnek kijelentvén. Felülvizsgálat alá vétetett az 1889-ik évi meg­vizsgált pénztári számadás, és felolvastatott a szám- vizsgáló bizottságnak erre vonatkozó s folyó hó 11-én kelt jelentése, mely szerint az 57/1890. szám alatti megbízás folytán folyó évi márczins hó 28-án és következő napjain a társulat vagyonáról vezetett és ellenőri naplókat, valamint az 1889. évi számadást s ennek okmányait szokott módon megvizsgálta, azt csekély naplózási tévedés kivételével — mindenek­ben helyesen vezetettnek és összeállítottnak találta — ős pedig annak egyes tételeit úgy mint a kimu­tatott évi végeredményt: bevétel czimén 83.705 frt 17 krt, kiadás czimén 81845 frt 54 krt, pénztári maradvány czimén 1859 frt 63 krt s a követelés és tartozás rovatában felsorolt tételek összegét is. Felvilágosításul előadja, hogy a számadás 1. fő bevételi lapján 4. folyó szám alatt megjelölt 6 frt 96 kr és 04 kr összesen 7 frt bevételi többlet nap- ' lózásánál az 1264. számú takarék és hitelbanki be­tétkönyv tanúsítása szerint deczcmber 28'-áír a bevé­telre 7007 frt 53 kr. és a kiadásba 700 frt nap­lóztatok, holott az említett betét könyv szerint a Hitelbankba csak 7000 frt tehát 7 írttal kevesebb összeg helyeztetett el; de mert a tényleges bevétel­ben 6 frt 96 kr többlet elszámoltatott és ezentúl a számadás 20-ik lapján 105 naplószám alatt 03 krral több vétetett fel a kiadási rovatba vagyis 2 frt 75 kr, mig az erre vonatkozó okmány tanúsításaként a tényleges kiadás csak 2 frt 72 krt tesz ki, ős mert a számadás 33. lapján 855. napló szám alatt szereplő okmány szerint 14 frt 25 kr helyett 14 frt 26 kr. tehát itt ismét 1 krral több számoltatott el: ekkép a 7 frt többlet czimén mutatkozó különbözet a vizs- gálatt alatt állott számadás körében kiegyenlítettnek tekintendő. Ugyanily kiegyenlítés tárgyául szolgál a számadás utolsó tételénél megjelölt 60 kr különbözet czimü tétel is, mert a számadás 27-ik lapján 987 napló-szám alatt szept. 1-én kiadásba tétetett csak 18 frt, holott az erre vonatkozó okmány szerint a ' a kiadás 18 frt 60 krt tett ki, tehát erre tévesen naplózott, de a vizsgálat folyamán felderített külön­bözet is, mint tényleges kiadás kiegyenlítettnek el­fogadandó. Ennek kapcsán olvastatott a társulat pénztári hivatala által beadott előterjesztés, melyben az előző évekről számadásilag vezetett s meggazdálkodott költség előirányzati összegeket jelesül: az őrházakra és eszközökre 640 frt 25 kr, zsilipek és csatornák fenntartására 73 frt 39 kr, töltés gyepesítésére 317 frt 37 kr, uj építkezésekre és padkázatókra 13463 frt 64 kr, vízvédelemre 3875 frt 49 kr ős tartalék földanyagra 275 frt maradványt leírásba hozatni; ellenben a Sárvíz ős Dunapart védműveire 1225 frt 64 kr; töltés fentartásra ős tömörítésre í945 frt 60 kr, társulati iroda, házbór stb. czimén 132 frt 34 kr díjazás, hirdetés és úti költség czimén 13 frt 36 kr már fedezett túl költekezések tudomásul vételét; egyszersmind a felhozott kimutatásban megnevezett Bárdos Mihály, Kovács Mihály és társai ártéri bir­tokosoktól 1889-ik év folyamán végrehajtás utján beszedett tulfizetősi tételeket összesen 10 frt 87 kr tőkét és 4 frt 85 kr kamatot az illetők részére visz- szautalványoztatni javasolja. Mindezek folytán: Határ oztatott: A számvizsgáló-bizottság jelentése szerint lé­nyegében helyesnek talált s a választmány részéről

Next

/
Thumbnails
Contents