Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-12 / 2. szám
legalább is annyira gyarapodott, hogy annak roa már a 250,000 lelket meg kell haladnia. Ezen tankötelesekből elemi iskolába járt 14.960 fiú, 14,493 leány, összesen 29,453; ismétlő és ipar- I iskolába 5684 fiú, 5024 leány, összesen 10,708; polgári iskolába 126 fiú, felső-népiskolába 55 leány, magán elemi tanintézetbe 48 fiú, 76 leány, összesen 124; középtanodába 244 fiú, mindössze 40,710 növendék. Ezen iskolába járó növendékek közül vallássze- j rint: rom. kath. volt 26,835, görögkeleti 173, ev. ref. j 5903, ágostai 5979, izraelita 1820 magyar 126,183, német 14,351 szerb 173. Iskolába nem járt 503 fiú és 515 leány, összesen 1018 növendék. Viszonyítva most már az iskolába járó gyermekek számát az összes tankötelesek mennyiségével, , nyelvszerint: román 1, tót 2, A vármegye 120 községből 118-ban .helyben volt az iskola, 2-ben, u. m. Dőry-Patlanon és Kovácsin hiányzott, mivel az első Zombához, a második Tevelhez van csatlakozva, s a gyermekek e helyekre járnak. Jelleg szerint a 227 tanintézetből: községi 13, rom. kath. 119, görög-keleti 5, ev. reform. 33, ágostai 32, izraelita 21, magán engedélyezett 4. Tannyelv szerint csoportosított: magyar 155, német 20, szerb 3, német-magyar 47, szerb-magyar (2. A nem raagvarajku iskolák közül eredménynyel taníttatott a magyarnyelv 69-ben, csekély eredmény- /nyel 3-ban. A tanítók száma 396, és pedig képesített 359, nem képesített 37, rendes 355, segéd 41, férfi 357, nő 39. Szó és Írásban teljesen értette a magyarnyelvet 394, csak szóban keveset 2 tanító. Aí iskolák bevétele kitett összesen 253,611 kitűnik, hogy az ennek 97‘56%-át teszi, mig az is- frtot, mely 164,412 frt készpénzből, 87,199 frt terkolába nem járóké csak 2‘440/0. Ha azonban a két korosztályt egymástól elkülönítjük, s mindenikből az iskolába járókat ugyanazon korosztálybeli tankötelesek számával összehasonlítjuk: akkor kitűnik, hogy a mindennapi iskolások közül 98 36%, az ismétlők közül pedig 90% látogatta az iskolát. A haladás tehát az 1887/88-ik évi állapothoz mérve az első csoportnál (95 55%) 2,01%, a másodiknál (98 20%) 0’16%, a harmadiknál (88,68%) 1'32%-ék, vagyis 1181 tanulóval több mint az előző esztendőben és pedig olyform-ín, hogy ebből a mindennapi elemi népiskolánál a gyarapodás 664, az ismétlőnél 494, a középtanodánál 23, mig a fogyatkozás a polgári és felső-leány iskolánál 1, a magántanintézetnél 21, az iskolába nem járóknál pedig az előnyös apadás 821 növendék. Az iskolába járó tanulók közül, a legkisebb mértéket véve föl, nyolcz hónapig tartó oktatásban részesült 36,693, kevesebb ideig felibe 4017. Tankönyvvel el volt látva 39454, nem volt 1256. Iskolamulasztási eset volt, félnaponként számitva, I 157,451, ebből megbüntettetett 3080, fölmentetett 154,371, mulasztó tanuló 21,411. Behajtatott 347 frt bírságpénz, melyből iskolai könyvtárra 7 frt, szegény tanulók segélyezésére 101 frt 25 kr., taneszközök beszerzésére 91 frt 75 kr, iskolai tőke alapra 147 frt fordittatott. Tanintézetek száma 227 volt, 396 tanitóval és ugyanannyi tanteremmel. A tanítók közül lakással birt 319, nem birt 77. Az intézetek közül 220 saját, 7 pedig bérházban volt elhelyezve. A fölszerelés következő adatokat mutat: faiskola volt 170, iskolakert 196, tornatér 22 7, irótábla 593, szemléltető képgyűjtemény 144, fali olvasó tábla 280, számológép 256, Magyarország térképe 282, Osztrák-Magyar Monarchiáé 157, Európáé 216, föld öt ré.'ze 145, földgömb 208, természetrajzi képgyűjtemény 220, termószettani 102, rajz és szépirási 149, tanítói és iskolakönyvtár 41, testgyakorló eszköz 73, népkönyvtár 41. raényértékből, a 758,753 frt értéket képviselő ingatanok 43,132 frt jövedelmeiből, a 77,099 alaptőkének j 5108 frt kamatjából, 19,616 frt tandíjból, 17,602 frt állami, 45,714 községi, 95,925 frt egyházi segélyek- | bői és 26,514 frt egyéb forrású járulékból folyt be. Az i iskolai és tanítói fö'dek értéke 2 31,213 írtra, a ta- nitói lakások és tantermeké 527,540 írtra, Összesen 758,753 írtra becsülhető. A kiadás volt: rendes tanítók fizetésére 191,041 frt, segédtanítókéra 14,999 frt, fűtésre, tisztogatásra 13,791 frt, taneszközökre 2539 frt, szegény tanulók segélyezésére 1444 frt, vásárlások és építkezésekre 26,535 frt, vegyes szükségletekre 3262 frt, összesen I 253,611 frt. A törvényben meghatározott tantárgyak taníttattak 212 iskolában, nem adattak teljesen elő 15-ben, melyből 7 a pusztai, 5 pedig a görögkeleti hitvallású I iskolákra esik, megkülönböztetve a tcstgyakorlatot, mely 193-ban, a rajzot, mely 7-ben, a női kézimunkát, mely 19, és a háziipart, mely 3 helyen adatott elő. A tanítók szolgálati éveinek száma: 1—5 évig 132, 5—10 évig 70, 10—15 évig 52, 15-20 évig 29, 20—25 évig 25, 25—30 évig 33, 30-35 évig | 23, 35—40 évig 10, 40 éven felül 22. Iskolai takarékpénztár létezett 11 helyen, kezelő tanító 18, betevő tanuló 425 volt. Az összegyűjtött összeg 815 frt 69 krt tett ki. Anyakönyv vezettetettt 202, fölvételi napló 219, mulasztási napló 225 iskolánál. A 227 iskola közül egy tanitós volt 121, két ta- nitós 60, 3 tanitós 34, 4 tanitós 10, 5 tanitós 1, 8 tanitós 1. Megszűnt Tolnán a Szmrecsányi Izabella által fenntartott magántanintézet, Regölyön a r. k. fiúiskolánál a 3-ik, Pakson az orth. izraelitáknál a 4-ik tanítóság. Szünetelt a r. kathalikusoknál: Kis-Doro- ghon a 2-ik, Tolnán a 10-ik, az ev. reformátusoknál Felső-Nyéken és Váralján a 2-ik tanítóság. Uj iskolaház épült: a rom. kath. hitfelekezetI nél Mözsön 1, Murgán % Regölyön 2, Tóth-Ke- I szin 3, Várdombon 2, Kis-Kajdacson 1, Múthon i 1 tanteremmel; az ev. református hitfelekezetnél: Kö- lesden 1, Nagy-Székelyen 4 tanteremmel; az ágostai hitfelekezetnél: Alsó-Nánán 1, Mucsfán 2 tanteremmel, a községi iskolák közül Szegzárdon 4, összesen 22 tanterem. Uj iskola szerveztetett: római katolikus rész- I fői Regölyön, amennyiben a leányok, a fiuktól külön választatva, a Szent-Vinczeszüzek gondozására bízattak, Nagy-Tormás és Ózsák pusztán. Összesen 3 iskola. Uj tanítói állomások rendszeresittettek: a római katholikusoknál Regölyön, Döbröközön, Pinczehelyen a 4-ik, Tóth-Keszin a 3-ik, Nagy-Tormáson és Ózsákon 1, az ev. reformátusoknál Madocsán a 3-ik tanítóság, összesen 7 tanítóság. Ezek szerint tehát 1868-tól 1876-ig uj iskolaház épült 25, tanterem és tanítóság 12, 1876-tól ' 1889-ig pedig, mióta e vármegyébe működöm, iskolaház épült 84, tanterem 167, ujtanitóság szerveztetett 145, uj tanintézet 49. Kisdedovoda létezett Báttaszéken, Bonyhá- don, Dunaföldváron, Hőgyészen, Pakson, Szegzárdon, Tolnán, összesen 7, melyből 3 rom. kath., 1 községi 2 egyesületi és 1 magánjellegű volt, 1 szinte 7 ovo- dászszal, kik között 1 férfi, a többi 6 nő. Az oktatási nyelv mindenütt magyar. Látogatta ezen intézeteket 793 kisded gyermek és pedig 353 fiú, 440 leány. A fenntartási költség került 4563 frtbá, mely az ingatlanok 620 frt jövedelmeiből, 1893 frt óvási , dijakból, 160 frt állami, 560 frt községi, 790 frt egy-• házi segélyekből és 540 forint egyleti tagdijakból í folyt be. í 'vsí:: i Alsó-fokú ipariskola működött 7, s ezekkel kapcsolatban 2 alsó-fokú kereskedelmi iskola. Az ipariskolákba járt összesen 835 tanuló, kiket összesen 29 óra adó tanító oktatott,' a kereskedelmi iskolákba 40 növendék 4 óra adó tanitóval. Az ipariskolák fenntartása 5365 írtba 'került, mely 85 frt kamatból, 1014 frt tandíjból, 650 frt állami, 2216 frt községi, 75 frt társulati segélyekből és 1325 frt vegyes forrású bevételekből folyt be. Az alsófoku kereskedelmi iskolák költsége 296 frt volt, mely ugyanoly összegű tandíjakban lelte meg fedezetét; • ■ • ■_< hfo'for í •• Ezek után rövid áttekintésül végösszegézte az 1888/89. évi tanügyi állapotokat és összehasonlítva az 1875/76 évi viszonyokkal, amikor a tanügyek vezetését itt átvettem, s a vármegyében csak 2 kisdedovoda és 178 elemi iskola volt 269 tanítóval és tanteremmel, s az iskolába járójrövendékek 81’09%- ával; mig a múlt tanévben a 7 kisűedovodáp, 7 alsófoku iparos, s ezzel kapcsolatosan 2 alsó-fokú kereskedelmi iskolán kivlil 227 nép, S' köztük egy polgári fiú, egy felső-leányiskola állt a közönség rendelkezésére 396 tanitóval és ugyanannyi tanteremmel és az iskolába járó tankötelesek átlagos i9,7;56%Két más fél ismét a jégsporton veszett össze s a dolog logvagias elintézést nyert. De nehogy azt gondolja valaki, hogy a párbajokon kívül nincs másról, miről beszélni! Ej dehogy nincs; itt van az influenza, a megyebizottsági tag választás, az uj italmérési törvény, meg sok minden. Az influenzától nem nagyon ijedtünk meg, mert hát muszka; de akkor még is egy kis félelmet állottam ki, mikor megtudtuk, hogy ezt a fenevadat a városházára kisérték. Hogy hátha be talál rontani vadállat módjához mérten s behamzsolja az elöljáróságot, meg a képviselő-testületet, — mi lesz akkor az italmérési- jog megváltásából I Csak akkor nyugodtunk meg, mikor megtudtuk, hogy a bormérési engedélyt egy vállalkozó vette ki a kincstártól, mert a jelszó az: Magyarország termeszt 34 millió hektoliter bort s ennek húsz millió hektoliterjét megisszák magok a termelők, mialatt a külföldi piaczra csak 14 millió kerül. Igya- I nak ezentúl vizet — magam is vele élek. Az influenzát ezalatt a javasasszonyok erősen füstölik. Van is bűz egyik-másik utczában. No de, mit nekünk, boldog szegzárdiaknak egy kis bűz? Ha esetleg rothadt valami Dániában, azt se bánjuk, hát egy kis influenzát megboszorkányozó füsttel csak nem bibelődünk! A ki nem szereti a javasasszony szagot, fogja be az orrát s ne járjon arra felé, hanem zónatarifázzon el oda, hol a czitrom virul, vagy oda, hol a más fejfájás, betegség nem uralkodik. Mert, kérem, most ez a divatos betegség Szegzárdon. Furcsa egy betegség: semmi baja sincs az embernek, csak a más feje fáj neki. És nincs ellene I orvosság még az öreg patikában sem ; doktor se tud róla semmi jót. Azt mondják, a betegségben szenvedő semmi fájdalmat nem érez, sőt gyönyörűséget. Nem is arra nézve veszélyes hát, a kit meglep, hanem a társaséletre. Mondhatom, nem kis aggodalommal látom, mint terjed a ragály s komolyan féltem a mi társaséletünket, hogy mert gyöngécske I még, áld'-zatul esik. Bizony-bizony kár volna pedig érte, — mert mindenünk van nekünk boldog szegzárdiaknak, vasút, gőzhajónk, hivatalunk plus quam sok, házunk, földünk, szőllőnk, pénzünk, ökreink, lovunk, szolgálónk és szolgálóleányunk, rengeteg fél- szegségünk, esetlen szokásunk, csak társas életünk nincs. Érintkezésünk nem elég benső, az összetartó kapcsok rozsdásak, az egyéni jellemek, mert nem öntudatosan függetlenek, nem elég kidomborodók s ha igen, nem belső értékük szerint becsültetnek, az életérdekek körei kuszáltak s az erőt sokszorozó közszeretet nem önzetlen. Jó volna hát, ha nem patikai, hanem házi szerekkel valamikép kiirthatnék ezt a csúf betegséget, mely legijeszfőbb mérvben épen ily kis városokban dühöng hol, mert elvégre valamivel csak kell foglalkozni még akkor is, ha az ember nemesebb gondolkozás s emelkedettebb világnézet révén nem szerezhet elég anyagot. — igen, igen könnyen meglepi a gyönge lelkeket. Pardon 1 Szegzárdi járkálás helyett majdhogy nem böjti predikácziót irok már, pedig annyi volna még a megénekelni való, hogy se szeri, se száma. A Sylveszter estélyről még ma is beszélnek a hölgyek, a kik egy kis mulatságról félesztendeig is tudnak mit beszélni. De kár, hogy nem voltam jelen! Hallom, hogy a bevételből nyomban még egy második óvodát is lehetne felállítani —- sőt még négy-öt apáczát tombolatárgyként megvenni — örök áron és emlékül — na ez igazán szép. De nem annyira szép, mint elavult. Most a korcsolyabál van rapirenden, úgy tudom, hogy a rendezőség a vidékre s a fővárosba fordult fáradhatlan tánezosok végett. De erről- annak idejében. «(• Este séta közben ilyen, „napi eseményekről“ folyik a társalgás, meg olyanokról, a mikről beszélni igen, de írni nem szabad. Mikor aztán 7 órakor el- fujják a toronyból az estebidi leves nótát, régen lecsöndesült már a jég-pálya s a szegzárdi „korzó“ is. A sétálgató hölgyek hazatérnek és a mama háta mögött egy-egy titkos kézintéssel elbúcsúzván lovagjaiktól, pihenni térnek és álmodnak szépet, gyönyörűt. A fiatalság meg> szétszóródik, ki hazamegy, ki meg betér a nagyvendéglőbe. A ki hazamegy, az lefekszik s alszik, a ki meg korcsmába megy, a bűbá-_ natát altatja muzsikaszóval. Éjféltájban aztán elcsöndesül az egész város, nem nagy örömére Tóth Gyula uramnak. Hál’ Istennek nem sok ilyen derék fiatalemberünk van. Bizonysága az, hogy midőn a múltkor legújabb garcon-lakásomra ballagtam — úgy tizenkét óra leié s a kutyák légiója majd szétszedett, —— oly csöndes volt a holdvilágos éjszaka, mintha hihalt volna az egész város. Pedig csak alszik. Jó izüt alhatik, mert nappal is olyan álmos ! * Rigoletto.
