Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-12 / 2. szám
ával; s hogy ezek szerint a gyarapodás 5 ovoda meg- i felelő ovodászszal, 7 iparos, 2 kereskedelmi iskola 29 óra adó tanitóval, 49 ujszervezésü népiskola, 145 újból rendszeresített népiskolai tanítói állomás és az iskolába járók átlagos százalékának emelkedése 16-47%; akkor az elmúlt tizenkét év alatt elért fejlődés ős előhaladás méltatásául önérzettel kimondhatjuk amaz igazságot, hogy Tolnavármegye az ország azon első törvényhatóságai közé tartozik, melyek lehetőleg megtették az 1868. évi XXXVIII. és az 1884. évi XVII-ik törvényczikkben előirt hazafias kötelességeiket. Mely jelentésem előterjesztése után mély tiszteletemnek alázatos kijelentésével vagyok Szegzárdon, 1890. január 13. A Tekintetes Bizottságnak kész szolgája Varasdy Lajos, kir. tanfelügyelő. Reform különösen. (Vége.) Sok tanár ilyeneken valódi szenvedélylyel nyargal ; azt követeli, hogy Bécsről tudják, hogy a szent István-templom gót ízlésben épült; de .azt, hogy ez a gót ízlés miben áll, miben különbözik a román stb. stylusoktól, ami pedig akkor a tárgyat érdekessé s ha képeken nekik megmutatva magyarázná, maradandóvá is tenné. Akkor nemcsak úgy papagáj-módra mondaná utána a tanuló a vizsgán, hanem a szünidő meg alatt is tudná szüleinek mutatni a különbséget, ha olyanféle építmények mellett vezetne el az út. Vegyen elő glóbust és térképeket a tanár és csináljon gondolatban .kisebb-nagyobb utazásokat rajtuk tanulóival ismétlés gyanánt, ős meglátjuk, mily szenvedélylyel fogják e gyönyörű tárgyat tanulni. Nem úgy, mint ahogy némely földrajz-tanár Csak azt tudja folytonos régi korboli földrajzával utólőrni, hogy örül a fiú, ha óra végét csöngetik. Az tény, hogy nagyobb súlyt fektetnek arra, hogy Cyrus, a perzsák királya merre járt, mint arra, hogy a tna- | gyár államvasutak nyugoti vonala mily megyéket ős I vidékeket hasít. Igen sok Cicero-forditó és Assyria határait pontosan körülírni tudó végzett .gyinnasista a vezérkari mappán el nem tud igazodni. Pedig, tekintve I hogy az érettségi vizsga után többnyire katonai szolgálatát megy leróni és hivatva van-egy év-múlva hadnagyi czfmet és rangot szerezni, ez nagy hiba. R. Frary szerint a földrajz, ez a még nem is rég lenézett tudomány, a mely nagy bajjal birt magának szerénybe helyet hódítani a történelem mellett és oltalma alatt a középiskolai oktatásnak legfőbb tantárgya lesz. S ezen nézetét hosszasan és gyönyö-. rüen kifejti. Áttérek már most röviden —* bár erről igen sokat szeretnék írni — a történelmi oktatásra. Hogy nincs történelem se természettudomány nélkül, mivel a történelem mutatja, mily változáson ment át az emberiség a természet által, s. a természet az emberiség által ezt egy hires angol iró, H. T Buckle, gyönyörűen kifejtette. Többek közt idézem következő igen érdekes megjegyzését: „A mostanig megirt történelmi munkák — úgy mond — nem megfelelők. Nem oly dolgokat tárnak fel előttünk, melyek becsesek. Ahelyett, hogy a tudomány haladását ős azt hoznák tudomásunkra, hogy az emberiségre mily hatással volt annak elterjedése, a legtöbb történetiró a legjelentéktelenebb és leg- triviálisabb kicsiségekkel tölti meg könyvét. Leírja a királyok ős udvarok személyes adomáit. Leírja végtelen sorozatban azt, hogy mit mondott vagy gondolt ez, vagy amaz a minister. Hosszasán foglalkozik egyes hadjáratok, csaták, ostromok elbeszélésével, ami a legrosszabb, mert aminő érdekesek lehettek a résztvevőkre, őpoíy haszontalanok miránk nézve. Sem uj igazságokra, sem arra, hogy ilyeneket fel- födözhessünk, nem vezetnek.“ És tovább folytatja: „Az emberiség történetében elhanyagolták a fontos és közölték a lényegtelen tényeket.“ Lehetetlen, hogy igazat ne adjunk e mélyen gondolkodó írónak! A mostani iskolakönyvek mindmegannyi királyős háború-történetek s a culturtörtőnelem, a művelődés mikénti haladása még a felsőbb osztályokban is csak nagyon mostoha módon van éppen csak megérintve. Pedig leginkább ennek van általános, és a szellemet művelő érdeke. A katona később a katona iskolában úgyis tanul speciális háborutörténetet: a külügyi hivatalnok pedig a diplomatiai vizsgára úgyis külön készül a szerződések, congressusok békekötések történetéből. A gymhfisiunibau a fősuly't az emberiség szellemi) fejlődésének történetére, de nem arra kell fektetni, hogy Cambyses vagy. Artaxerxes meddig uralkodott és ezer haszontalan évszátnokkal nyügö/.ui ismét csak az emlékezőtehetséget. Egyes, az egész világra főn-1 tos, egyes egész nemzeteket érdeklő nagyobb epo- .chalis események évszámait követeljük, de hogy egy perzsa mikortól meddig uralkodott, ezt már a ráfordított időveszteség miatt is bűunek tartom ma is még követelni. Nagyobb súlyt kell ma már fektetni az egyes nemzetek irodalmi, tudomány és művészeti, ipari és gazdasági haladásának történetére s általában az uj ős legújabb korra. Miután pedig ilyen felfogású iskolakönyv t.incs, egy érdemes pályadijat kell kitűzni egy ilyen szellemű >világtörténeti munkára iskolák számára: Majd lesz, aki megír egy ily irányú s elfogadható munkát. | Fölösleges úgyszólván megjegyeznem, hogy az alsóbb osztályokban a történelmi oktatás a magy ar történelemmel kezdődjék, hogy minél korábban feltámadjon a későbbi hazavődelmezőben a nemzeti j őrzés. Oly nagyszerű tényeket és egyéneket mutat fel a magyarok múltja, hogy azt bármely nemzetében sem találjuk fel. Pedig sokszor jobban tudja a vizsgázó néhány őrült római Cesar bolondságaitsszörny- tetteit elmondani, mint saját hazája lassú, de szép és főleg az utolsó évtizedekben észlelhető óriási fejlődésének történetét. A természettudományokra nézve — úgy hiszem — már az első fejezetekben eléggé hangsúlyoztam azoknak mindenekfölött fontos, szükséges voltát. Hogy Magyarországra nézve még sokkal fontosabbak, mint más államokra, azt könnyű lesz felfogni annak, aki uem él abban a délibáb gondolkodási világban, hogy a földmivelő Magyarországból nagyhangú ékes beszédek és erőltetett kiállítások által iparos országot varázsolhat! De tegyük fel, hogy sikerülne kevés népességünket Deucalion és Pyrrha módjára hamarosan meg- szaporitani annyira, hogy az iparra is kerülne munkás, még akkor is az ipari vállalatokhoz is a tér- | mőszettudományokra van legfő szükség. De hát mi első sorban földmives, gazdasági állam j vagyunk, s igy uem elég Cicero fordításának befeje- I zése ős négy évi biliárd- ős kávéházferbli-jogászkodás után mindjárt a hivataltól visszalépni, hogy. egy nagyobb gazdaságot elkezelhessü ík, vagy a kicsin jól | megélni tudjunk! Nekünk első sorban az kell, hogy I fiaink a természettudományokban nyerjenek kiváló oktatást. Mert pedig ez teljes és tiszta meggyőződésem, kívánnám, hogy a gymnasium ne a régi classikus philologia, hanem a természettudományok terén mutathassa fel a legkiválóbb tanerőket. Sokszor csodálkozva hallottam gymnasiumi tanároktól, hogy anatómiát, physiologiát nem lehet előadni, mert erkölcstelen tantárgy s nem gyermekeknek való. Én pedig épaZ ellenkezőjét hiszem s nagy hasznát látnám etantárgy oktatásának ép erkölcs dolgában. Mert van az ifjúságnak egy veszedelmes bűne, . melyről azáltal le nem szoktatható, hogy az örök élet kínszenvedéseivel ijesztik prédikátiókban, miután ugyanonnét a gyónásban annak megbocsát- tatását is hirdetik neki. De ha physiologiát tanulva I e bűnnek soha semmi gyóntatószékben jóvá nem tehető szomorú következményeivel tisztában lenne, akkor szent meggyőződésem, hogy az erkölcsök javulnának ős meg lenne mentve sunyi szép tehetséggel megáldott agy, annyi aczélizom és vasideg, melyek igy a phisiologiai tudatlanságnak esnek nyomorult áldozatául. Csak nézzünk végig ama sok szükmellü, fce- esettszemü csontváz-alakra, vagy ama felfújt, elhája- sodott puhonezra, kik még a 'ymnasium tojjáshéjját czipelik. Egy másik tantárgy, a mely volt, de eltörülve lett a gymnasiumokból nálunk, az a chemia. Eltörölték azt, a mire nem egy müveit embernek, de még intelligensebb háziasszonynak is lépten-nyomon szüksége van! eltörülni egy ily practikus, nagyszerű, • kimerithetlen tudományt, mely tanítja ember, természet, világ összetételét! TÖVISEK. A.Z Infltieniza. Ha már minden lap, minden nap tele van vele, hát szóljunk róla mi is egy szerény hasábon, —: nálunk is elcsúszik egy is laptöltelék! — . Én azt hiszem, több joggal szólhatok róla, mint a nagy lapok I „jár vány rovatának“ csak ajmugy levegőből mszélő, hallomás után irkáló vezetői, mértén praxisból beszélek! Igenis, — Uraim, — jelemtem, hogy én már — mint hajdan Petőfi, a szerelemvermébe — beleestem, sőt rajta még át. sem estem egészen, tehát benne vagyok a z i 1 f 1 n enzában. Mindig nevettem eddig, ha mondták, ha írták, hogy itt, meg amott mily erősen grasszál ez a förtelmes muszka-nyavalya. Nem hittem, — azt véltem, csak mumus, világbolonditás; — azt gondoltam, hogy a zsebkendő-gyárosok megvesztegették az újságírókat, hogy csak rémitsék a föld népét, miszerint nagy mennyiségben felhalmozódott s penészedésnek, avulásnak, moly-evésnek indult kendő készletükön gyorsan és jutányosán túladhassanak. De meggyőződtem sajnos öntapasztalásból, hogy az influenza nem agyrém, nem hírlapi kacsa, uem újságírói világbolonditás, hanem szörnyű valóság. Alig van már annyi tüdőm, hogy mikor e sorokat irom, a pontoknál legalább egy kis lélegzetetet vegyek. A vonásoknál erről szó sincs, erre már nem jut szufla! Maholnap — ha soká igy tart, — kihögögöm a telkemet is. Komisz egy betegség, annyit mondhatok. A magyar-náthának nagybátyja, a tüdő-hurutnak unoka- testvérje, a hektikának távoli rokona, a tüdőgyu'a- dásnak sógora és előidézője, a migrainnek szövetséges társa ős minden téli nyavalyának per tu barátja, minek egyedüli gyógyszere a meleg szoba, a friss zsebkendő és a türelem. Ismertető jelei; folytonos fejfájás, szédelgés (nem sclnvindlerei) étvágytalanság, állandó köhögés, szem-ugrálás, ajak-félpuffadás, fázás és forró láz egyszerre. Deliát minek adták e förtelmes muszka betegségnek e szép, olasz — spanyolosán — latinos hölgy nevet „influenza“? Szerintem helyesebb nevei volnának ezek: Orosz t—nykór. Szibériai düh-nátha. Tüdőroncsoló keleti kehe. — Mérsékelt muszka hektika. — Vagy divatos orvosi kifejezéssel élve: „Tu 1- s á g o s or r-n edv szaporulati gyors föl yo- Hiányu kóros tüsszinger állapottal egybekötött tűdő-nyálka választó görcsös úri köhögmény.“ (Ajánlom a roncsoló toroklob s szív túltengésből származó szivszélhüdés — stb. — kifejezéseket feltalált hires doktor uraknak.) Most — a napi sajtó szerint — az egész világ influenzás. Denique, minden évszaknak meg van a nyavalyája. A nyár levegője tele van kolerával, vagy legalább annak rémitő hírével, — a tél meghozta s hiszem, meghozza eztán gyakran az influnnzát. Búzán- kát emészti évrol-évre a rozsda, az üszög, borunkat a phylloxera, magunkat az influenza, tárczánkat a lapos guta, türelmünket a folytonos muszka fenyegetés. Ezt a nyavalyát is a muszka küldé szét a világra, legfőképp a szomszédos nyugati országokba, minden hihetőség szerint azért, hogy meggyengitsen bennünket testi erőnkben, megfogyasszon létszámunkban s ha üt a „kard ki kard“ rettentő órája: ő legyen a győztes a szövetséges hatalmak egyesült hadserege felett. Ez az imfáinis törekvése egyenesen kirí a szövetséges hatalmak leghatalmasabbjának, a nagy német birodalom özvegy császárnéjának halálából, kit köztudomásúlag szintén e rút orosz betegség vitt el ez árnyékvilágból. Hát hiszen, ha a hatóságok rendelete egyforma volna lóra és emberre egyaránt: akkor a muszka mumus háború nélkül is kívánt czélt érne velünk szemben; akkor most akár mindnyájunkat szonika lebunkózhatnának e rút kór miatt. No, de a magyar macskatermészet könnyen megbirkózik e nyavalyács- kával!. . . Azt mondja rá flegmaticze: „alias vidi jam ven tos“ onnan Oroszország felől, anno 1849., — az sem söpört el könnyű pehelyként á földgömbről bennünket! Most se tüsszögjük, köhögjük ki lelkünket úri náthában a muszka kedvéért! Itt van a Pál fordulása az ajtónk előtt, majd megváltoztatja ez az idők járását; egy kis déli,szél — — — s mi mindnyájan Oroszország felé fordulva egyszerre, aztán ütenyszerüleg nagyot tüsszentve, iszonyút köhintve, úgy vissza fújjuk a langy szél szárnyain influenzás gerjedelraeinket eredeti hazájába, Oroszországba, mintha soha zsebkendőt sem ismertünk volna. Ez az én alapos gyógyítási tervem. — No meg a/, hogy tegyünk úgy, mint a macska. Lám ennek nincs kutya baja sem. A macska még most sem köhög, holott az influenza -- állítólag —- az állatokra is átragad. De a macska biztosítva, van, mert;ő mindig a meleget bújja, ama nóta szerint; „Kályha vállán a czicza.“ Keressük mi is a meleget, — fűtsünk erősen, öltözködjünk jól, igyunk finom ó-vörös szegzárdit forralva, mézzel, — és igyunk sokszor, igyunk .sokat, nekünk se lesz kutyabajunk sem, leg- fölebb macska-bajunk, vagyis egy kis katzen-jammer,
