Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
Pedig szép volt, nagyon szép, nem volt egyetlen ember, ki ne incselkedett volna véle, ne ölelte volna át karcsú derekát, ne suttogott volna pajzán szavakat fűiébe. Mint fürge esik csúszott ki a durva, erőszakos karok közűi, kaczagott az otromba szavakon, nem értette meg, vagy volt ereje közönybe burkolni ártatlan lelke felháborodását. Bennem, a 18 éves ifjúban még meg volt a tiszta, ártatlan ideálismus az eszményi csodálat a női szépségek iránt, mindig a nőt megillető tisztelettel, szelíden beszéltem vele s talán ennek köszönhetőm Bizalmát, vonzalmát. Én nem ölelém át, nem vontam ölembe, ha a korrektúráért bejött, mint kedves coll' gám (ki már most csendes, családos ember egy vidéki lap szerkesztője,) tőlem nem fél, megál- lott asztalomnál, elbeszélgetek vele, kitárta előttem szivének minden titkát, elmondta családi körülményiét. Szegény, özvegyasszonynak volt legidősebb gyermeke, apját delirium tremeusbe döntő a pálinka, megásta sírját, és most ő keresi meg szegény tehetetlen anyjának, három pic/iny testvérének száraz | kenyerét. Ártatlan lelkem sajnálattal, csodálkozással tekintő szép arczára, szívesen e(beszélgetők vele, vigasztaltam, ha elkeseredve zokogásba fűlt szava, egy í szebb jövővel. Nem tudtam, hogy az édes vágy egy I baliga ábránd magvait veti jóindulatú szívből fakadt egyszerű szavam szivébe, és az egész nyomda be- szélgetni kezde már viszonyunkról, inig én nem is sejtettem azt. Egy éjjel, midőn már az utolsó ko- lumna végére jártam, rebegve, félénkem áll meg ! asztalomnál. Halkan remegve kért, hogy kisérjem haza. Én | meglepetve tekintek reá Rendesen egyedül szokott i hazatérni, úgy szökött meg a többi közül, hogy ne kísérhessék a szomszéd utczában levő lakására. Megérté kérdő tekintetem s pirulva adta rá a választ. •— Pál, a gépmester, olyan vadul nézett rám, fenyegetett, hogy megles, ha hazamegyek ... — Tőlem nem félsz ? — kérdőm szelíden. — Nem — válaszolt határozottan. — Bízol bennem, Jolán ? — Mint istenemben — suttogá s kők szemeit bizalommal meresztő rám. Hazakisértein. S Jolán remegve haladt mellettem egyik karomat átalfogva, mig én másik kezemet önkénytelenül is forgó pisztolyom ravaszán pihente- tőm. Ki hozzá nyül — gondolám — ki érinteni meri ártatlanságát, meghal, te is . .. érted ? Az utczasarkon gúnyos kaczaj, zajos káromlás hangzott hátunk megett. Ezután minden este én kisértem haza, nem bántott az emberek suttogása, társaim günyja, ő sem törődött véle. Nem érezők szerelmet iránta, de ifjú szivem nemes vonzalma tartozott ennyivel ártatlanságának. Egy este, vasárnap estéje volt, ha jól tudom, a nyomdában a rendes munka folyt. Ha dolgom nem volt, bejártam a hosszú sorban elhelyezett szedő szekrényeket, a sajtókat, a gépházat Éppen ez előtt álltam, gondolatom ki tudja merre szállott, tekintetem mereven pihent a gép őrült gyorsaságán. Jolán, kis szabad ideje akadván, oda jött hozzám s beszélgetni kezdtünk. Egyszerre vad arczczal, vésztjósló tekintettel a gépmester állott elénk: — Tudja-e az urfi, mi történnék akkor, ha a csapot elzárnám ? . . . Bosszúsan tekintek a kihívó arezra s meglepetésemben nem tudtam szóhoz jutni. — A gáz száz fokra száll — folytatá — s a légbe röpülünk valamennyiéi), ha még egy szava lesz ehhez a lányhoz, mert mióta az urfi csábítgatja, még egy jó szava sem volt hozzám — ős ezzel odail- leszté kezét a csapra. Elfogott a dacz, a bosszú e fenyegetésre, köny • nyelmüen valami édeset, különöset találtam a halál kihívásában. — Hallottad Jolán — kérdőm a lánytól giínyos hangon — nem félsz a haláltól? — Nem — felelt hangosan. — Akkor csókolj meg 1 Jolán átölelve mind a két karjával lázasan csókolá meg arezomat. Ott pihent mosolyogva hosz- Szásán keblemen. Milyen szép lett volna most a halál. | Az az erős vad férfi karja remegett a gőzszele- I pen; boszut szomjazó lelke, lázas szerelme nem merte megásni a sírját s a gyenge ártatlan lány keb- lemen pihenve, mosolyogva várta a halált.... A többi már nem érdekel téged .... Eörsi Gyula. I_____________TÖVISE K._____________ Bé la, György. E hót meggratulált hősei azok, kik e nevek I valamelyikét nyerték a szent keresztségben. Falusi helyeken többnyire csak a György honos (— Gyuri, Gyurka, Gyuricza változataival —); de városon, mint p. o. nálunk, tán még több a Bélái; mint a György, daczára, hogy április hava ő róla neveztetik Szent- György havának. No, mert hát a Béla urasabb név, | mely még a tartl-játékban is szerepel! .. . . Nálunk I I különben mind a kőt névnek van elég számú vise- ! lője, elannyira, hogy azt se tudjuk ilyenkor, hova menjünk, kit gratuláljunk előbb!.. . De nem is jól van az sehogyse, hogy kőt ilyen nevezetes név egymás mellé szorittatott a kalendáriumban ! Hiszem a jó barát tisztességes spitezre se mer szert tenni Béla napján, attól tartva, hogy György napot elalussza, — vagy pedig egy becsületes kac/czenjammer ivás — képtelenné tes/.i másnapra s György-napi élvezete fucscs!. . . Szintigy nem jól van az se, hogy István ős János. Sándor és József — eredeti magyar nevek — egymás mellett esnek. Szét kellene őket hányni a uaptárbau, hogy a mulató ember jól kiheverhesse magát egyik állapottól a másikig. — (Ha még egyszer naptárt csinálok, e szempontot különösen respektálni fogom! .............) Há t még I kinek a vezeték-neve is kereszt-név s e nevek egymás mellett esnek, p. o. ha valakit Sándor Józsefnek, István Jánosnak, Béla Györgynek hívnak: az van ám ilyenkor megakadva! — — Mert, hogy akadnak, a kik mindakót nevéről meggratulálják s neki 2—3 napig helyt kell állni: ez oly bizonyos, mint a bogy Korbonits Dezsőt is tömegesen meglepték s gratulálták, e lió 22-én, vagyis Kájus napján. Ezért hát takarékossági szempontból már a gyermek születésekor ügyeljenek a t. ez. szülők arra, hogy csak egy keresztnevet adjanak az uj szülött fiúnak, mert a kettő két annyiba kerülhet minden áldott esztendőben ! . . . E pontnál eszembe jut boldogult Márton István, volt pápai professor uramnak históriája, ki egy úri gyereket Írván be a kollégium anyakönyvébe, mikor ez kettős kereszt-nevet diktált beírás végett az öreg tanár tolla alá, Márton István szokásosan odadörmögött az ifjonezhoz: „mind bolond ember az, a kinek két kereszt-neve van!“ mire egy gonosz nebuló a pad alatt elkiálta magát: „P. o. Márton István!“ — — A tanár nevetett s igy szólt: — „ejnye k u t ty a t e r r r e m t e 11 e de meg csip tél!“ — így főzi le az ember sokszor maga-magát, ha szintén tudós professor is! No de szóljunk már valamit részletesen is a hót kőt nagy névnapjának miként lefolyásáról. Illetőleg részletesen én csak a Tőrök Béláéról referálhatok, mert Mikó Györgyöt — bár őt szintén erős kötelei fűzik keblemhez a barátságnak és kollegiáli- tásnak — ez alkalommal csak amúgy röptiben üdvözlöm, telefonon, — mivelhogy sebes lábom nem tudván sebesen menni, ő pedig messze lakozván : -- könnyebbnek találtam odabeszélni a dróton, mint j megtaposni az újvárost, a mostanában oly sárost. De igy is tudom, hogy kik voltak ott, — megsúgta a drót, — sőt azt is, hogy sokan voltak, jól mulattak, volt zajos vigalom is, meg „csöndes“ is! .... Török Béla barátom névnap-tartása szokásosan nagy mérveket öltött, — erős hullámzásba hozta társadalmi életünket. Itt már ön-tapasztalásból beszélhetek, — lévén egyike azon szerencséseknek, kik í névnapi jókivánataik ajándékát személyesen nyújtót- I ták át a magas török uraság jildiz-kioszkjában. E névnap folyó hó 23-án kora reggel kezdődött s állítólag tartott másnap pitymallátig, — ős igy belement a Györgybe. Én a délelőtt folyamán léptein a török földre, de már akkor a kos-ut annyi sok férfi emigránst vezérelt oda s gyűjtött ott egybe, hogy a mozgás csak nem lehetetlenné vált. Legnagyobb volt mégis a lassú tolongás a sárga folyam mentén, vagyis a felállított sörös hordó körül, R. L. mutogatta — mindnyájunk nagy bámulatára s még nagyobb örömére — a csapeltekerés ügyességének iskolai tanulmányát, úgy. hogy a sör finoman haboztatása stúdiumából nem haboztunk neki egyhangúlag e g y e s-t adni osztályzatul. A Náncsi által felhordott 200 pár tonnás virsli kellemes párolgása, a szivarok s szivar- kák sűrűn felgotnolygó illatos füstfelhője nem engedett teljes áttekintést, mégis úgy vettem észre, hogy — kivált az ügyvédi karból és az árvaszéktől, alig hiányzott valaki. De képviselve volt ott az egyházi és világi férfiaknak, az asszonyoknak ős kisasszonyoknak is temérdek nagy sokasága. Egyik ember jött, a másik ment, olyan képet tárva a figyelmes szemlélő elé, mintha valami nagyforgalmu helyen vasúti iudóházban volna, hol az egymást érő, most be- majd kirobógó személy- és gyorsvonatok zónás utasainak ideges nyüzsgését látná s hallaná a vonatvezető kiáltásait: „tessék beszállarii * tessék ki száll a ni!“ — Béla barátom előzékeny házigazda volt, mint mindig; szintigy szeretetre méltó kedves neje is, ezerszemü, mindenre figyelmes, kedélyes, szives háziasszony. E tulajdonok nagymérvű kifejtésének természetes következménye lön a sör gyors lefejtése, mikor is a pesti hordó csakhamar a „kongó“ állam sorsára jutván: a délutáni órákban már phyl- loxeramentes finom boraink pattogó ős durrogó pa- laczkokból merész ömledezéssel, kedves gyöngyözés- sel, pompás pezsgéssel adták tudtára a jelenvolt vendégeknek, hogy: „ma van Béla nap, igyunk, mint a csap! . . .“ De ekkor már én sajnos! — nem lehettem ott. Jövőre, ha isten éltet, helyre pótolom ebbeli mulasztásomat. Feljegyzésre méltó, hogy Török Béla ez ünnepélyes alkalomra egyik arczát vagy raéh-vel megcsi- pette, vagy fogát ott kihúzatta, csak hogy profitban feldagadjon arczulatja, — miként ő 'maga mondá, azért, hogy eltorzult furcsaságán kedves vendégei nevessenek, vagyis, hogy jó kedvük legyen !------Ez aztán a vendéglátás szívességének netovábbja; ez az igazi török-magyar barátság! .. . Azért, miként a messze vonult bősz vihar még a szemhatár legszéléről is olykor egyet-egyet visszamordul, visszadörög — : mi is, daczára e pár napi távolságnak, mely Béla naptól elválaszt, kiáltsuk újra: „Sokáig élje n 1!!“... . Palást. TANÜGY. Iskolaszéki gyűlés. Folyó hó 20-án délután 4 órakor tartott a szeg/árdi rom. kath. hitközségi tanács és iskolaszék népes ülést, melynek legfontosabb tárgya volt a belvárosi leányiskolánál két tanítónői állás betöltése. A pályázat mindkét helyi lapban ős a püspöki cirkulá- réban előlegesen ki lett hirdetve és pályázati határnapul április 20-ika tűzetett ki, mely határnapig a hitközség elnökéhez öt képesített tanítónő adta be okmányokkal ellátott folyamodványát. Pályáztak: Patráts Anna, Bergmann Hona, kik eddig ideiglenes minőségben voltak alkalmazva, továbbá Magyar Laura, Mehrwerth Józsa és Herdtlein Mária. Hanny Gábor apát-plébános és hitközségi elnök még bejelentette, hogy Péchy József kerületi egyházi tanfelügyelő távirattal adta tudtára a hitközségnek, hogy a választáson nem jelenhet meg, miért is megbízta Mikó György plébánost, mint az egyházkertileti papitanácskozások jegyzőjét, miszerint a választáson helyette elnököljön. A szavazás titkosan szavazóczédulákon történt, egyszerre mind a két tanítónői állásra; az eredmény az lett, hogy Bergmann Ilona kapott 13, Herdlein Mária 9, Patráts Anna 6, Magyar Laura G, és Merhwerth Józsa 2 szavazatot s igy szótöbbséggel Bergmann Ilona és Herdtlein választattak meg, kik jóváhagyás végett beterjesztettek . az egyházmegyei főhatósághoz. Elnök bejelentette, hogy az iskola-építési tervezeteket ős a költségvetést beterjesztette az egyházmegyei hatósághoz, honnan jóváhagyva azok már vissza is érkeztek és a kir. tanfelügyelőségnek szintén be lettek mutatva. A hitközség kiutalványozta pénztárából az alapítványi uradalom által a belvárosi lelkőszlak egyik emeleti szobájának boltivezetében ős közfalaiban szükségessé vált javításokhoz kórt 22 frt és 50 krt. A hitközségi tanács elhatározta, hogy miután több rendbeli panaszok merültek fel Kopál Antal harangozó és egyházfi ellen, azért őt pünkösd után szolgálatából elbocsátja. Hanny Gábor elnök bejólentette a hitközségnek, miszerint mind a két helybeli pénzintézet hajlandó az iskolai épületre 6°/0-os kölcsönt adni. Fodor Jánosnó szül. Németh Juli iskola-adója szegénység miatt leiratik. h. A napokban, a következő felszólítást vettük a „Magyarországi Tanitók Árvaházi Egyesületéinek alábbirt igentisztelt tiszviselőitől, mely felszólítást I
