Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
helyen szóról-szóra kij/öljük, kórve-kórvén a tanítók I árváinak sorsa iránt érdeklődőket, hogy filléreikből ezeknek is juttassanak néhányat, mert az egyesület bármily csekély adományt is elfogad. Az adományok közvetítését szívesen eszközöljük. A felszólítás igy szól: Igen tisztelt Kar társak ! A kartársi szeretet nevében, az emberbaráti szeretet gyakorlása érdekében szólunk és fordulunk Önhöz. A mit kérünk, nem a magunk, hanem azok számára kérjük, a kik a kartársi viszony folytán hozzánk a legközelebb állanak. A tanitó-árvák érdekében fordulunk Önhöz azzal a szeretetteljes kéréssel, hogy az ő ügyüket szives pártfogásába venni, anyagi és erkölcsi támogatásában részesíteni szíveskedjék. Ki törődjék a szegény, elhagyott tanitó-árvák sorsával, ha nem mindannyian,, kik a hazai népok- tatásügy különböző téréin ugyan, de mindannyian egy közös szent czél érdekében működünk. E kö/ös szent czél utánni törekvés, az igazi vallásos érzületnek, a törhetlen hazaszeretetnek és a tudomány örök igazságai szerinti felvilágosodásnak terjesztése közelebb hoz minket egymáshoz. E közös munka közös örömöket, közös fájdalmakat szül. E közös fájdalmaknak legelseje és legnagyobbika azon kétségbeejtő aggodalom, melyet gyermekeinknek jövendő sorsa fölött érzünk akkor, midőn számot vetve az isteni gondviselés kifürkószhetlen útjaival elgondoljuk, hogy mi fog velők történni akkor, ha a jóságos Istennek minket időnek előtte, talán egész I váratlanul már akkor tetszenék ez árnyékvilágból kiszólitani, midőn gyermekeink még neveletlenek és keresetkóptelenek ? Vajmi kevésnek van közülünk olyan jövedelme, hogy abból gyermekeink számára legalább csak annyi vagyont hagyhassunk, a mennyi szükséges, hogy ki- képeztetésök minden fennakadás nélkül megtörténhessék. Arra meg gondolni se meiünk, hogy gyermekeinknek talán majd éheznie, szomjuhoznia, rongyos ruhában járnia^ fáznia, nélkülöznie fog kelleni. Pedig, kedves jó Kartárs, könyeket fakasztó szána- kozás közepette a legszoiuorubban tapasztaltuk, hogy a tanitó-árváknak százai ilyen nélkülözések között tengetik ifjú óletöket. És midőn ezt a sok nyomort és nélkülözést napról-napra látjuk, midőn nem egyszer még azt is kell tapasztalnunk, hogy egyes tanitó-árvák elhagya- tottságuk folytán az elzüllésnek, az erkölcsi haldoklásnak útjára is kerülnek, vagy midőn azt is tapasztaljuk, hogy egyik-másik kartársunk gyermeke iskolai tanulmányainak végzése közt veszíti el apját, a miért aztán tanulmányait kénytelen abban hagyni, mert nincs többé aki reá költsön vagy mert a maga sőt még talán özvegy édes anyja kenyerét is meg kell ezután keresnie, ilyenkor ki segítsen, ha nem az, a megboldogulthoz kartársi, baráti viszonyban állott ? Mert az a 25—50 frtnyi gyámpőnz, melyet egy- egy árva az országos tanítói nyugdíj- és gyámalapból nyer, bizony még csak arra sem elegendő, hogy abból az árvát egész esztendő át csizmával, fehérne« müvei, ruházattal, tan- és Íróeszközökkel ellássuk. Hol marad még a legköltségesebb, az eleiem és a taníttatás ? Kartárs előtt ismeretes azon mozgalom, mely a „Néptanítók Lapja“ utján a tanitó-árvák érdekében 1882-ben megindult, a melynek eredmónyekóp tekintendő a Magyarországi Tanítók Árvaházi Egyesülete, melynek czélja hazánk bármely felekezetű, nemzetü, és fokozatú óvódáiban és népoktatási intézeteiben működött óvóknak, óvónőknek, tanítóknak és tanítónőknek, tanároknak, tanfelügyelőségi hivatalnokoknak hátramaradott árvái állásáról és neveléséről gondoskodni. Ezen egyesület Apostoli királunk Ő Felsége, a nagyméltságu vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a kir. tanfelügyelők, tanítóegyesületek és tantestületek, népoktatási intézetek működő tanárok, tanítók, tanítónők és a nagy közönség áldozatkészsége folytán már 9080 írttal rendelkezik, mely összegből az árvaház felépítésébe 40000 fit fordittatott °ly formán, hogy ezen összegnek 5%'os kamatja az állampénztárból megtéríttetik. Szép összeg ugyan már ez, de még mindig nem elegendő arra, hogy annak 5%-os kamataiból a tanító árváknak csak egy tizedrészét is gyámolit- hassuk. Nincsenek ugyan teljesen biztos statisztikai adataink arra, hogy hány tanitó-árva van az országban. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap 1888. I évi állapotáról szóló jelentésében azoubau fel vannak sorolva a gyámalap részéről 25—50 írtjával gyámolított árvák, kik összesen 1728-au vannak. Mivel pedig egy-egy árvának neveltetési ruháztntási és ellátási költsége mintegy 200 írtra tehető, ezért ha 1728 tanitó-árvának csak egy tizedrészét (172-öt) akarjuk az árvaházba felvenni, akkor a tőkének 5% jövedelmezősége mellett 688,008 frtnyi tőkére lenne | szükségünk. Pedig ki ne óhajtaná, hogy a tanító- j árváknak legalább l/4 részét részesítjük a kartársi és emberbaráti szeretet által nyújtott jótéteményben: az árvaházba való felvételben. Ezért, ha van is 50000 frtnyi pénzalapunk és 5°/0-ot kamatozó 40000 frt értékű hajlékunk, e téren még igen sok a tenni valónk. Az évi gyűjtések, melyek az utóbbi időben meggyérültek, nem nyújtanak jövedelmet. Ezért egyesületünknek oda kell törekednie, hogy minél több tagot gyűjtsön, a kik éven- kint legalább egy forintot fizetnek, mi által az egyesület a gyűjtött összegeken kívül még a biztosan befolyó tagsági díjakra is számíthatna. Erős a hitünk, hogy nem le3z Magyarországon tanító, a ki a kartársi kötelékből magát kivonva | egyesületünk tagjai sorába lépne. Tagsági díj fe- j jóben csekélységet, évenkénti egy frtot kérünk csak. Kedves jó Kartárs! Fogadja e kérésünket úgy, mintha egyik kartársának kiéhezett arczu, rongyos ruháju árvája kopogtatna ajtaján azzal a síró hangon elmondott kéréssel, hogy nyomorának enyhítésére valamicskét adni szíveskedjék. Nemde megszánná szegénykét és talán még restellenő is, hogy egy tanítónak a gyermeke ilyen sorsra jutott. Mintha csak hallanék, kérésére bizonyára ezt felelné: „Édes fiam, sokat nem adhatok, de itt van egy krajczár és jöjj el mindennap, kapsz tőlem mindennap egyet. Menj el másokhoz is, azok is adnak majd és igy majd csak megélsz valahogy!“ Igen megél majd valahogy, de mi lesz a szegényke jövőjével? íme édes Kartárs, mi nem kérünk mindennapra egy krajczárt, mi kevesebbet kérünk, mi csak egy forintot egy-egy esztendőre! Ezt a keveset kérve ne tagadja meg kartársai- I nak árváitól már csak azért sem, mert nem lehet I tudni, hogy a saját gyermekei nem juthatnak-e hasonló sorsra, a mitől a jóságos Isten óvja meg Ont és kedveseit! Szíveskedjék tehát az ide mellékelt tagsági nyilatkozatot aláírni és ha lehet másokkal, az iskola iránt érdeklődő jószivü emberekkel, különösen pedig az iskolaszéki és gondnoksági tagokkal aláíratni és azt az egyesület pénztárnokának: Rohn József tanár urnák (lakik Budapesten, I. kér. Alagut-utcza 1. szám a.) a vétel napjától számított 30 nap alatt visszaküldeni. A pénzt nem szükséges azonnal mellékelni, azt majd tessék minden esztendőben akkor küldeni, mikor azt a legkönnyebben teheti. A legszivélyesebb kartárái üdvözletünk kijelentésével maradtunk Budapesten, 1890. évi február havában. A Magyarországi Tanitók Árvabázi Egyesülete nevében: Dr. Kiss Áron, Tóth József, egy. titkár. egy. elnök. Kivonat a Magyarországi Tanitók Árvaházi Egyesületének alapszabályaiból. I. Az egyesület czélja. 2. §. Az egyesület czélja: | hazánk bármely felekezetű, nemzetiségű és fokozatú óvódáiban és népoktatási intézeteiben működött óvóknak (óvónőknek), tanítóknak és tanítónőknek, tanároknak, továbbá a tanfelügyelők és tanfelügye- lőségi hivatalnokok hátramadott árvái nevelésére vagyoni alapot gyűjteni, a gyűjtött alap erejéhez képest árvaházakat állítani, vagy az árvák neveléséről más módon gondoskodni, az alapított árvaházakra. és általában áz árvák nevelésére felügyelni. II. Az alap vagyona. 3. §. Az alaptőke előállítására szolgálnak a tanitók vagy egyszer-mindenkorra tett adományai vagy az általuk óvenkint fizetendő tagsági díjaknak egy része, egyes pártfogók és alapítványt tevők adakozásai, hagyományok, a rendezendő felolvasások, kiállítások, estélyek egyes kiadmányok stb. jövedelmei és a nagyméltóságu vallás- és közoktatási kormánytól e czólra kérendő segély. III. Az egyesület tagjai. 4. §. Az egyesület tagjai: a) A védnök, ki az egyesület feletti védnökséget, az alapvagyon az árvaházak és a tanítói árvák fölötti felügyeletet és őrködést viszi. b) Tiszteletbeli tagok, kik az egyesület irányában kiváló érdemeket szereztek. Külföldi egyéneket csakis a m. kir. belügyminiszter előleges beleegyezése mellett lehet tiszteletbeli tagokká választani. 3) Alapitó tagok. Ilyeneknek tekintetnek azok, kik egyszer-mindenkorra legalább ötven (50) forintnyi alapitványnyal járulnak az alaptőke gyarapításához. d) Rendes tagok, kik egyszer-miudenkorra húsz (20) forinttal gyarapítják az árvaház alaptőkéjét vagy a kik öt éven keresztül évenkint legalább 1—1 forint lefizetésére kötelezik magukat. A rendes tagsági kötelezettség megszűnik, ha az illető tag a kötelező öt óv eltelte előtt félévvel az elnöknél bejelenti kilépését; ellenkező esetben a következő öt év alatt is rendes tagnak tekintetik. e) Pártoló tagok, kik az alaphoz bármily csekély összeggel járulnak. Azon nemes szivü emberbarátok, kik ez egyesületnek rendes vagy pártoló tagjai óhajtanak lenni, ez iránti óhajaikat egy levelező lapon jelentsék ki az egyesület pénztárnokánál: Rohn József tanár urnái, ki a nyilatkozati ivet azonnal megküldi. KÜLÖNFÉLÉK. r''N — A szegzárd-baranyavári, illetve szegzárd- mohácsi vasút kiépítése küszöbén áll. A kiépítésre, I vállalkozó müncheni Baubank jogi képviselője Vész- tér Imre országgyűlési képviselőnek a napokban érkezett értesítése szerint a tervek ős költségvetés elkészültek s most már szükséges volna az érdekeltség összejövetele. Baranyamegye főispánjával folytatott értekezés kilátásba helyezte a megye hozzájárulását és ennek folytán Széchenyi Sándor gróf, megyei főispánunk előleges felhatalmazás folytán a három törvényhatóság Tolna, Baranya és Eszék küldöttségét folyó évi május hó 5-ének d. e. 9 órájára Mohácsra összehívta. A kiépítésre teljes egyértelműség uralkodván, a vasút létesítése aligha ütközik elhárithatlan akadályukba. — Geisz László ajándéka. Geisz László volt országos képviselő egész lélekkel részt vett azon ünnepélyben, a melyet a tolnai tanitók és a „Szegzárd központi tauitó-egylet“ idősb Geng József tolnai kántor-tanítónak több mint félszázados tanítói működése alkalmával Tolnán rendezett. Az ünnepély alkalmával rendezett díszebéden Geisz László kijelentette, hogy lefesteti az ünnepelt ősz tanítót és a képet a tolnai iskolának adományozza. A kép elkészíttetésére a központi tanító egyletet kérte fel s annak jelenlegi elnöke Holub János ur megfelelt a megbízatásnak, Geng Józsefet lefestette s a képet e hó 26-án személyesen vitte át Tolnára s adta át a tolnai tanítói karnak. — Mikó György plébánost, névünnepén igen számos barátja és tisztelője kereste fel lakásán, hogy minden jót kívánjanak neki. Az újvárosi tanítói kar szintén üdvözölte szeretett plébánosát és iskolai igazgatóját; ezt örömmel tévé, mert bizony ritka helyen van oly szép egyetértés és kölcsönös becsülós, mint az újvárosban az iskolai előhaladás két tényezője közt. — Nyitray Lajos polg. isk. rajztanár már hónapok óta szembajban szenved s e miatt nem taníthat. Az iskolaszék felterjesztésére a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter megengedte, hogy havi 50 frt díjazással Nyitray Lajos óráinak a betöltésére helyettes rajztanár alkalmaztassák. — Vidor Pál a budapesti népszínház hírneves művészét Dobó Sándor színigazgatónak sikerült két vendégjátékra megnyerni. A kitűnő művész vasárnap 27- ón saját darabjában „Ingyenélők“-ben, hétfőn 28- án „Rip-Rip“ operetteben fogja a közönséget utolórhetlen alakításával és páratlan énekművészeiével gyönyörködtetni. — Reméljük, hogy Dobó Sándor színigazgatónak ezen lépése, hogy lehetővé tette, miszerint Vidor Pál művészetében azok is gyönyörködhetnek, kiknek nem áll módjukban az ország fővárosába e czélból ellátogatni, közönségünknél osztatlan méltánylásban fog részesülni.— Az újvárosi nyári ovoda s szegénysorsu kis csemetéi legközelebb nagy meglepetésben fognak részesülni ; ugyanis Mikó György a nemeslelkü gyermekbarátoktól egy kis pénzösszeget gyűjtött, a melyen az ovoda részére árisztont hozat. Isteu áldása kísérje a jószivü adakozókat! — Árverezés boltokra. Szegzárd nagyközség tulajdonát képező nagyvendóglő melletti boltihelyiségek árverés utján lettek kiadva, s a boltok ára ennek folytán nagyon felemelkedett, úgy hogy a közI sóg több mint 200 írttal többet vesz be a boltokért, I mint az urodalom annak idején bevett.
