Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

ekkor, hogy a mondottakról meggyőzzön bennünket, felnyitá bíbor ajakát és énekelt. Síri csendben, elfoj­tott lélegzettel hallgattuk. Holdvilágos éjen, patak partján, hüs ligetek árnyában, a művészet élő szobra előtt képzeltük magunkat, hol sirenek laknak, hol zephyr lengedez, hol édes titkot susog a megrezdült levél; — álmodoztunk ... s tán soha nem ébredünk fel, ha Dante meg nem irigyli boldogságunkat, s Be- atrixnak nem mondja, hogy elég! . . . O elhallga­tott . . . mire szívből jövő éljen és taps következett. Úgy látszik vezetőnket is meglepte a hála e föltűnő nyilvánulása; egy pillanatig mozdulatlanul állt kezében a győzők koszorújával s a kivívott győzelem dicsfé­nye ömlött el tekintetén. Még egyszer, harmadszor is fftlharsant az éljen — minden kéz tapsra emelkedett, de ő eltűnt előlünk — hisszük, óhajtjuk és kérjük, hogy ne örökre. —0 —f. Bonyhád, 1890. ápril 14. Tisztelt szerkesztő ur I Múlt éjjel is leégett Bonyhádon egy ház; — ez egy héten belül a harmadik eset. Mindig oly szeren­csés helyen volt a tűz, hogy a kigyulladt épület — egyéb gyúlékony anyagtól oly távol volt, — hogy annak kiterjedése nem volt félhető. — Mind a három esetben a leégett objectum biztosítva volt s talán ezért I beszélik : hogy az illető tulajdonosoktól rósz akaratú gyújtogatás a tűz oka; nagyon könnyű ilyet mondani, annál nehezebb ezt bizonyítani, — végre is a vizsgá­lat kideritendi az igazat. Ezen tüzesetek alkalmából eszembe jut, hogy én jó régen már a hírlapokban olvastam egy kormány I rendeletet, mely minden községet tűzoltóság szerve­zésére kötelez, — miért nincs ilyen Bonyhádon ? vagy reánk nem szól e rendelet? Bizony nagy szerencse, hogy Bonyhádon oly ritkán, s mindig oly szerencsés helyen van tűz, hogy ez csak egy két épüleletet talál, ha azokat elpusztí­totta —; oltás nélkül is megszűnik. Nagy szerencsét­lenség következhetnék akkor, ha ősszel, — midőn 70—80 egy sorban lakó telkesek — padlás és paj­tájukat jól megtömték szalmával, azonkívül egy két kazal ily szalmát jó közel az épületek mellé rakták, egy kis szél mellett tűz támadna; még nem látták ezt a bonyhádiák I s ha — mit az Isten ne adjon — meglátni fogják, már késő lesz. Volt Bonyhádon egy 80 tagból álló önkéntes tűzoltóság, volt neki tűrhető oltószere is; nem aka­rom okát adni, miért I — de szétbomlott ezen leg­hasznosabb intézmény; a tüzoltószerek — melyek I nagy részben a községé voltak — egészen annak tu­lajdonába mentek, annak felügyelete alatt annyira el­romlottak, hogy már alig használhatók. Volt azonban községi tűzi pénztárban pénz, — ezt elöljáróságunk nem nézhette, — s talán azért, ne ! hogy kísérteibe jöjjön ismét ezen pénzt illetéktelenül I más czélokra használhatni, — abból is néhány száz j forint hitel igénybe vétele mellett vett 900 frtért j mondván: kilenczszáz frtért egy uj tűzi fecskendőt, — mely egy felszintes ház tetejére alig, de egy emelet magasságra épen nem viszi fel a vizet; már az első használat közben úgy elromlott, hogy másnap reparatióba kellett adni. — (Persze ezt a tűz | nem várta be, hanem tovább égett.) Van községi képviselő testü'ettinkben 15 diplo­matikus — és ugyanannyi értelmes kabátos ember, 1 — ezek ezt tudják, látják, — de ismerniök is kell a j hivatkozott minister! rendeletet, — mégis tűrik ezen állapotot, semmit sem tesznek talán addig, mig a hely- ! beli szolgabiróság reájuk nem parancsol mint a gazda ' — hanyag szolgájára. — Mindent, saját érdekünket is csak parancs után ismernünk fel s akkor is, csak j annyit teszünk, hogy e parancsnak következményeit I elhárítsuk, sőt ha lehet — saját kárunkra azt ki- I játszuk. Tudom, hogy hatóságunk a nyilvánosság utjáni intést ignorálja, — de úgy hiszem, oly rendezett ál­lamban élünk, a hol a kormány rendeletéinek érvényt szerezni, — hanem ezen az utón, — más módon le- | hető lesz. Gondolja meg minden erre hivatott, hogy ha­nyag mulasztása, ezerekre menő kár el nem hárítása ' által, számos polgártársait koldusbotra juttathatja. . . . . Y. Tolna, 1890. ápril hó 16. Tisztelt szerkesztő ur I Nagys. Pécsy József prépost ur — mint az 1890. í évi ápril 7-én rendezett s érdemileg nagyon is jól si­került jótékony czélu hangverseny főrendezője — meg­bízásából az alábbi nyilvános elszámolást azzal a tisz- I I teletteljes kérelemmel küldöm be, miszerint azt becses I I lapjába felvenni illetve közölni ne terheltessék. Jegyeiket megváltották a mai napig (mert vi­dékről még mindig jöhetnek utalványok) a követ­kező urak és hölgyek: Báió Dräsche Rikhard 10 frttal, Győrffy Já- nosné I drb 10 frankos aranynyal, Bezerédy N. 5 írttal, Teiczman N. ezredes 5 Írttal, Rosmayer Fe- rencz 5 frttal, Gombos Mihályné | frttal, Bezerédy I Andor 5 frttal, báró Eliatsek Ede 3 frttal, Gajdossik János ésperes 2 frttal, Krieger N. direktor 2 frttal, Beszédes Géza 2 frttal, Pleszky Antal (Kajmád) 2 frt­tal, Tenczlinger Lajos 2 frttal, Hollendonner N. 1 frt­tal, Gregorics Mihály 1 frttal, Erszinger Mária I frt­tal, Berényi Dániel apát-plebános (Baja) I frttal, j Hanny Gábor apát-plebános (Szegzárd) I frttal, Sághy N. plébános (Agárd) I frttal, Szántner N. plébános 1 frttal. Összesen 55 frt és I drb 10 frankos arany. F ö 1 ü 1 f i z e t é s e k b ő 1 befolyt: Fischer János uradalmi igazgató ur 3 frt, Tar- nói Csontos Jenő plébános ur 3 frt, Bernstein Antal ur 3 frt, Baráth Zoltán ur I trt, Parti Antal ur 1 frt, Csizik Terész kisasszony 1 frt, Radniczky N. kapi­tány ur 1 frt, Vittinger Sándor ur 1 frt, Zányi György plébános ur 1 frt, Hellerman Antal ur 1 frt, Mer- schitz Károly ur 1 frt. Szászy János ur 1 frt. Össze­sen 18 frt. Belépti dijakból befolyt összesen 120 frt. Kiadás volt összesen 143 frt 94 kr. Végül az elnökség mint rendezőség meleg kö­szönetét mond e helyen is úgy a szives felülfizetők- nek, mind a jókedvű adakozóknak, továbbá a hang­versenyre személyesen megjelent hölgyeknek és uraknak. | Megbizásből : Lengyel Ferencz volt pénztárnok. ___ TÖVISE K.______ Úri nők a bíróság előtt. A központi szolgabiróság hivatalos szűk helyi­sége még sohasem tisztelt egy summában, egy raká­son annyi úri nőt, mint e hó 16-án. Ekkor volt oda- czitálva az egész Szegzárd-tolnamegyei nőegylet ama rég óta keservesen vajúdó ügyben — a létesítendő uj óvoda ügyében — leendő kihallgatás végett. Hite­les tanuk állítása szerint 52 női kalap volt megszám­lálható, tehát hihetőleg annyi úri nő jelent meg, jel­képezve az esztendőben eső 52 hetet, meg azt, hogy ez a kényes ügy még talán esztendeig se lesz lebo­nyolítható, annyira össze van gubanezolódva a mesz- szire elgurult pamut-gombolyag minden szála! . . . Hogy mi lett a bírói hivatalos kihallgatás ered­ménye : azt még Maczon ur sem tudja megmondani egész bizonyossággal, pedig hát ő volt a nevezetes ügyben a szorgalmas tollvivő. Csak annyit mondott, hogy még 10 gyorsiró sem tudta volna azt leírni, a mit ott 3 óra hossza alatt beszéltek, nem hogy ő. — Tehát bizonyos eredmény egyelőre : a teljes eredmény­telenség? — — — Mily boldogok e tekintetben a sárköziek I . . . Nekik nem kell óvodáról gondoskod- niok, sőt maholnap az iskolákat is nélkülözhetik a kedves „egyke“ szisztéma miatt. A mi nőink nem igy! . . . Ok már ma is nagy buzgalommal igyekeznek a meglevő régi óvodákhoz egy újabbat építeni, fel­állítani a jövő század kedves apróságai számára! . . . Pedig bizony, ha úgy fogy a házasodási kedv és úgy szaporodik a passionátus agglegények száma, mint eddig; — ha évenkint mindig annyi sok fiatalt el­visznek katonának, mint éppen most is; — no meg, ha a coelibatust hamarosan el nem törli valamely újonnan választandó fiatal pápa; — akkor nem nagy kilátásunk nyilik a jövő század óvoda-igénylő aprósá­gainak nagy sokaságához. No de térjünk vissza a főtárgyhoz. — Azt hal- I lottam, hogy ama nevezetes idézést megkapva, a szeg- zárdi úri nők mind ideg-bajba estek; egy se tudott aludni előző éjjelen. Bizony nagy dolog volt ez! . . . Sokan megijedtek, hogy valami bűnügyekben idéztet­nek s el sem olvasva a ezédulát, nagy rettegés közt maguk elé képzelték már a börtön sötétségét, melybe záratnak, — hol nincs úri kényelem, szerető férj s legfőkép toilette-tükör I . . . Borzasztó, rettenetes és iszonyúi . . . Hanem iszen — azt mondják — még Gerenday Lajos sem volt életében olyan zavarban, mint most. Egész életében ügyes udvarló, finom gavallér, bátor katona, erélyes tisztviselő — stb — stb volt ő, ki sohasem ijedt meg a maga árnyékától s mindig meg­állta emberül a helyét; de most ez a sok barna és fekete ruhás hölgy, mint egy sötét, nagy árnyék, úgy megijesztette, úgy zavarba hozta, mintha csak Gerenday helyett Szál kai lenne a neve, vagy mintha kandidáló főszolgabíró helyett valamelyik utolsó kandidátusa lett volna a folyó hó 21-iki jegyző vá­lasztásnak. Nem tudta, mikép tegyen eleget annyi sok szép nő egyszerre előtérbe rohanó hangos kíván­ságának. A csillag-sugaras bájoló szemek mind felé ragyogtak szent tűzben égve; a bíbor ajkak mézédes beszéde mind felé irányult, a párfümös légkörben; a magasra emelt napernyők fenyegető helyzete, a kipi­rult arezok szent tüzü majd szétcsattanása, a szoprán és alt-hangok összecsengéséből eredő kellemes harmó­nia, egyesülve az ellenkező vágyak és törekvések dis- sonáncziájával: meglepték, elkábiták, elbüvölék őt s halvány sáppadttá föstik arczait, szótlan némaságra bilincseik le ajkait s nem érvényesitheté kellemes basszusát. Újkori Herkules lett a választás-uton. Ha az i g e n e s párthoz csapódik! azt mondják róla, — gondolá — l.ogy ítélete nem egyenes! . . . Ha a nemes \ árttal tart: az igenesek haragját vonhatja magára. Kellemetlen helyzete volt! . . . Hajdan mikor a főbírói páleza virágkorát élte, nem volt ennyi gondja a szolgabit óságnak, mint most szerez neki az a p á c z a-ügy! . . . Hogy végeredményileg majd hova dől el a do­log : azt az ember nem tudhassa! . . . Most nagy­ban foly a tag-gyűjtés a jövő közgyűlés több­sége irányában! . . . Dehát majd a miniszter sza­vazata lesz a döntő. A sok újonnan gyűjtött és még gyűjtendő leány-tagokkal szemben egy eredeti és érdekes indítvány fog legközelebb tétetni, hogy t. i. a leányok közül nő-egyleti tag csak az lehet, ki érett megfontolással bir, vagyis a ki életének 24. évét már betöltötte! — Ha ez az indítvány keresztül megy: hogy leapad egyszerre az egyleti tagok száma! . . . Uram isten, mi lesz e komoly harcznak a vége?! . . . Nyári vihar levegőt tisztit, — hadd jöjjön, a minek jönnie kell! Csak a feleségemet ne idézzék többé bí­róság elé, mert akkor megint elázik a leves tészta mint e hó 16-án, mit pedig, hogy nem szeretek, nem titkolom, bár a nevem Palást. TANÜGY. A torna. A magyarországi tornaegyletek szövetségének igazgatósága a szegzárd-központi tanitóegylet elnöké­hez tornaegyesületek megalakítása órdekéb'étt'követ­kező átiratot intézett: Tisztelt elnök ur! A közok­tatásügyi kormányzat részéről a kópviselőházban leg­közelebb tett nyilatkozatok a testgyakorlásügy nem­zeti fontosságára élénk világot vetnek. A kormányzatnak az ügy előbbre vitelére irá­nyuló ezélzatait azonban csak azon esetben köve- teudi az óhajtott eredmény, ha a munkából helyen­ként a társadalom maga is kiveszi a részét. A példa, a melyet a tornaegyletek felnőtt tor­nászai a még nevelés alatt álló nemzedék elé tarta­nak, a gyakorlati tornázás rendszerével való megis­merkedés s a testi jólétnek attól várt emelkedésé­ről szerzendő meggyőződés: ime ezek azok, a mivel a társadalom a jó eszme tél-foglalását elősegítheti s a kormányzat üdvös intézkedéseinek a nyomatókot maga részéről is megadja. Nincs kétség abban, hogy a tornaegyesület megalakítása utján a nevelési testgyakorlás olyan szükségletei nyerhetnének közeli kielégítést, melyek ma tanerő, tornahely, és főleg a megkivántató köz- érdekeltség hiányában, még hosszú ideig várhatná­nak méltatásra ős ellátásra. Budapesten, 1890. évi ápril 5-ón a szövetség igazgatósága nevében Hegedűs Sándor orsz. képvi­selő, a szövetség elnöke. Krenedics titkár. Midőn ezekre t. tagtársak nagybecsű figyelmét fölhívni szerencsém vau, egyúttal kérem, hogy fent- nevezett tornaegyletek szövetségét törekvésében tá­mogassák s befolyásukat különösen a nevelési testgyakorlás érdekében érvényesíteni ipar­kodjanak. Holub János egyl. elnök. Népnevelésügyünk legfontosabb ágazatai. I. Azismőtlőiskolások iskoláz tatásár ól. (Folytatás.) De mikor az ismétlő tanítás ily nehézségekkel küzd, mikor nem tud gyökeret verni a közvélemény­ben és a nép életében, talán nem is életre való, nem is szükséges ez az intézmény ? így Ítélhet ugyan a nagy tömeg, de a gondolkozó tanügy- ős emberbarát könnyen belátja, hogy az ismétlő oktatás

Next

/
Thumbnails
Contents