Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

a maguk hóditó eredetiségükben, megnyerhetjük fogyasztóinknak Ausztriát.

A gazdasági egyesület előkészítette a talajt, megadta az alkalmat.

Csoportosuljanak, álljanak öszsze bortermelői gazdáink.

. Hozzon mindenki egy csekély áldozatot; | készítsen el pár hectoliter jó bort mindaz, aki leheli azon czélból, hogy a Bécsben felállítandó külön tolnamegyei borcsarnokban a saját neve alatt kis adagokban kimé- ressék.

A költség, a mit reááldoz a legnagyobb valószínűség szerint fedezve lesz a bor értékesítéséből s a közvetett s megbecsülhetlen j eredmény bora jó hírnevének megállapítása s azon megnyugtató öntudat lesz, hogy vala- hára lett is már valamit azok érdekében is, kik mindent mástól várnak!

b.

JL VIDÉKRŐL. __

Tolna 1890. január hó 6. Tisztelt szerkesztő ur!

„Fényes hintókban mosolygó vig arczokat láttunk, csak egyben voltak a benne levők szomorúak : a mai örömnapnak nem hősei, hanem áldozatai . . . a kiszenvedett nyulak.“ így jellemezte Mikó György, a fo'yó év január hó 4-én a tolnai nagy bit tokos báró Dräsche Rihard területén tartott körvadászatot.

Bizony volt ott vig arcz elég, hisz egy vadász- társaság rendszerint vigan szokott lenni s ez alkalommal kétszeresen lehetett vig, mert az érdekes esetek, amidőn jő, rósz, vasárnapi, műkedvelői s Isten tudja hány féle vadász jő össze — el nem maradnak. A vadászok számra nézve vagy negyvenen a kitűzött idő- | ben a kajmád-mözsi határnál a N.-Doroghi utón találkoztak s rövid üdvözlés után szerencse kívánat nélkül megindultak. Összesen 4 körben 67 drb. nyulat ejtettek el. A második'kör alkalmával véletlenül valaki a vadászok közé tévedve/ egy nyulat, melyet 3 I kitűnő vadász hamarjában ljibázott, egy ■» vadászok ke’ztíDöf y ^ragadott puskával i»gy fejbe lőtt, hogy haláláról visutjn repertumot kiállitáni fölöslegessé vált.

A lefőzött/vadászok szokás czime alatt méltó fölhá- borodásukban, ott helyben egy keresztbefektetett nyulra húzták az uj vadászt és: a világ négy tájékáról hullott az áldás, csak az alap maradt egy és I ugyanaz, a melyre mérték.

Úgy I óra tájban a vadászok Iphygenia majorba J értek, hol pompás reggeli várt rájok. A birka istáló átalakítva vadászteremmé, kiváló gonddal volt díszítve gazdasági eszközökkel, zöld ágakkal, vadász jelvényekkel s kitömött állatokkal, melyek Ízléssel csoportosítva helyenkint kellemes benyomást tettek.

Vadászat után a vadászok s még igen sokan j nem vadászok úgy 6 óra tájban a néhai Festetich j gróf kastély termeiben gyülekeztek, hol a 60 személyből álló társaságot a tulajdonos nagyszerűen meg- j vendégelte, Aki a vadászaton nem járt szerencsével,

, vadászhatott itt az ebéden az egymást fölváltó fogások, asztal után kártya s táncz között. Az ebéden a felköszöntők torát Fischer János ur, felügyelő, mint helyettes házi gazda nyitotta meg. Az egész társasághoz, vendégeihez szólt, üdvözölvén őket gazdája nevében. Nemzetiségre német, de érzelemre magyar lévén, felköszöntőjének egy részét magyar nyelven, jó kiejtéssel s szépen hangsúlyozva mondta. A beszéd magyar része a következő volt: „T isztelt uraim! Kiváló szerencsémnek tartom, hogy mél-I tóságos báró DrascheRihardurnevébenj "Önöket ma itt tisztelettel üdvözölhetem/ Nagyon sajnálom, hogy azt amit érzek az Önökszép nyelvén el nem mondhatom, miért is szives engedelmökkel szavaimat ném et nyelven folytatom.“ Nagy lelkesedést keltettek .Fis edier Jánós ur szavai. S valóban ily szavak hallatára s ismerve a nemes tulajdonos jó indulatát nem fáj annyira ama tudat, hogy | szép hazánk legszebb birtokainak egyike idegen kézben van. Alig hangzott fel az első felköszöntő, megindult azoknak egész serege,

Péchy József ur a birtokost,. Totth Ödön ur a j general directort, a gazdatiszteket, a rom. kath. ecleVarga urat (kívánva neki, hogy jövő évre legalább

egy vad—ászt lő,őn,) Mikó György ur a tanító, kart, S<erényi ur a cs. és kir. hadsereg jelenlevő, tisztjeit, Biróy Béla a főszolgabírót Gerenday Lajos urat köszöntötte tel. Volt még igen sok fölköszöntő, végül Hanny Gábor apát ur ajánlatára a>. asztal föloszlott j és a terem a tánczkedvelő ifjúságnak adatott át.

Mig az urak megebédeltek, addig ugyanis egyik mellékteremben Fischer J a n o s n é úrnőnél . igen csinos hö'gykoszoru gyülekezett s most folyt a. vig táncz, melynek csak a-reggeli órák vetettek véget. Ott lát- 1 tűk Gerenday Lajósné, ifj. Geng Józsefné, Bernstein Antalné, Pleszky Antalné; özv. Ellman Miklósné, és I König Lajosné úrnőket, Eilmann Anna és-Elvira, Pe- | rényi Janka, Gerenday Margit, Ugróczi Nina, Oleszky Gizella, Gönczöl Laura és Supor Sarolta kisasszo- I nyokat. Mosolygó.

Tolna, 1890. január hó 7Tisztelt szerkesztő ur!

Szíveskedjék az alább következő számadást, mely a Tolnán 1889. év deczember hó~ 31-én tartott jóté- konyczélu hangverseny jövedelmét és kiadását tartalmazza, becses lapjában fölvenni. Összes bevétel a fö- líilfizetésekkel együtt 143 frt 50 kr. volt, melyből leszámítva 78 frt 16 kr. kiadás, maradt tiszta jövedelem: 65 frt 34 kr., mely összeg a rendezőség által legközelebb meghatározandó jótékonyáéira for- ! dittatik s nyilvánosan nyugtázva- leend.

■aBaBnBaBBBanBBBBBDnnaaBaiq

A rendezőség ez utón is köszönetének.ad kifejezést „az igen tisztelt közreműködőknek, Taubner Adolfné úrnőnek, ki zongoráját volt szizes a hangversenyhez kölcsönözni, Gömbös László urnák, ki a görögtüzet adta és | fölülfizetőknek: Geisz László 5 frt, Steindl József 3 frt, Rozmayer Ferencz, Gömbös Lás/Jó, Pleszky Antal, Krölich Ferencz 2 — 2 frt, Raz{Ja Lajos, Bohus Ede, Fichte! Ignácz, Wittinger Sándor, Fischet János, Bernstein Antal, Schelly József, Bacső János, Kollowratnik János. Péchy József,-Zinyi György Breslmayer Rezső, Dobrovits Sándor, Geiger Flórián, Sch....... 1 — i frt és Dr. Kiss Miksa $0 kr, uraknak.

Ez

ek után vagyunk a t. szerkesztő urnák tisztelői

Matejka Károly, Kelecsényi Rezső

! Parti Ferencz, pénztáros.

MEGYEI IRODALMUNK CSARNOKA. ; 1

Bende Muki szerelme.

j Humoreszk. —

Irta és a dunaföldvári Kereskedelmi Csarnok estélyén felolvasta Lévay Dezső.

(Vége.)

Ha azt mondanám, hogy helyzetemben jól érez-, tem magam s Önök, kedves hallgatóim, ezt nem hinnék el, bizony igazuk volna. Mert ezek voltak eddigi életem legsötétebb napjai s tudóm, hogy .meg- őszültem yagy megkopaszodtam volna alattuk, ha nem lett volna olyan erős, ellentálló szervezetem.’ így is tiz évnyit öregedtem, tán azért, hogy ne legyen köztünk olyan nagy korkülönmbség. Óh Priscilla, be inegkeseritéd az életemet!. Bezzeg milyenj édes volt a szerelem szerkesztőmnek feleségével,’ óh azok az uzsouák, azok a szivarok ! . . de most!? .... Borzadok, ha Priscilla jut eszembe., 77- Óh szel velem istene, szabadíts meg a lidércznyomástól! —| igy kiálték fel önfeledten, mikor az ajtóm megnyílt? s azon Zsiga lépett be, a/, én kedves Zsigám, kit, óvek óta már nem láttam.

Minthogy Önök, k. hallgatóim, még nein isme-í rik az én Zsiga bará oin'at, kötelességem őt bemutatni. Külsőre nézve igen szép fiú, elegáns firma, mosott gallérokat nem hord s cilinderét naponkint vasaltatja. Ha nem tellik neki fiakerre, inkább gyalog megy fur mint mondja — egészségügyi tekintetből, semhogy komfisba vagy omnibuszra üljön. A mi a bensejét illeti, szellemes, zseniális gyerek, jó társalgó; és kitűnő tánezos, csak örökös szerelmén kívül az: a hibája van — ha -ez ugyan ebben a materialiszti-^ kus korban .hibának nevezhető —t. i. nem szeret' adósságot fizetni. Elve az, hogy a szabó és suszteF csak arra való, hogy hitelben dolgozzanak, az asszony meg lány — miként a virág, .melyre a kis pillangó mézet lopni száll — pedig arra, hogy nekik hódoljunk. S Zsiga barátom elveihez mindvégig h^ marad.

Borús délután volt. Elhatároztam, hogy Zsiga előtt feltárom helyzetemet részint, mert őt, nagy tekintélynek ismeréur szívügyekben, részint pedig,;

A polgár mester ketté vágta a vitát Náczi előnyére, a miről azonban ő lemondott.

Náczi arra kérte a polgármestert, hogy hagyja őket egyszerre játszani. Ezt meg Guczi nem fogadta el. A hangversenyen csakugyan Náczi játszott először.

Náczi remekelt. Biharit játszotta, azt a rapsodi- kus magyar nótát, a melyben a bú, a bánat szivet rezget; az öröm, a vigság nevet, kaczag.

A vonó repült a húron, az ujjak csárdást jártak. A szív érezte, az ész értette a hangokat. Mi van abban a dalban megírva? Tengernyi fájdalom, tengernyi öröm. Egy nemzet bánata, mikor királya nagy betegen fekszik ; egy nemzet öröme, mikor a szeretett király felgyógyul és népe között először megjelenik. Egy anya fájdalma, mikor gyermekéről lemond az orvosi tudomány, öröme mikor a nagy beteg felgyógyul.

A banda csendesen kisérte, itt-ott magára hagyta. Mikor elhagyta a hegedű zokogást, mintha siló anyja á könnyeit szárította volna fel, egy hosszat, nagyott sóhajtott és egy pillanatig pausált. A közönség némán állt, mint a megbűvölt, a megigézett. Bele sírta az a hegedű minden emher szivébe a bűt.

De haj, egy pillanat még és megváltozott a közönség kedélyhangulata. Mint a vigan csevegő patak, mint a csicsergő madár úgy szólt a hegedű.

Azután át ment erősebb örömbe. Vig kaczagás után semmi által nem korlátolt zajos öröm, csapongó jókedv, vakáczióra utazó deákcsapat zajongása, rik- kontatása, kiáltozása; az esküvőről hazatérő nász menet toporzékolása, majd végül győzelmes csata után toborzót járó harezosok dala válták fel egymást.

A közönség egetverő éljenbe tört ki. A bűbánatos rész után következett pausa alatt lékötve volt az érzelem, most az mind egyszerre szabadult fel és tört ki a nagyközönség kebeléből. Éljen Náczi, éljen [ Barna, éljen Barna Náczi hallatszott minden felől.

Náczit a kitüntetés egy cseppet se ragadta el; nem is ügyelt a közönség rapsodikus örömére. Fekete j szemei ide-oda kalandoztak a közönségen s megálla- 1 podtak Guczi-primáson.- No — mondogatták azok a csillogó, ragyogó I szemek, hát kezd el, ha van bátorságod muzsikálni j utánnam! No rajta.

Guczinak nagyot dobbant a szive, felkapta a he- I gedüjét, állához szoritotta, egyszer-kétszer végig repült a nyiretyü a húrokon, azután elkezdett, sírni, zo- [ kogni.

Szép, deli levente haza tért a csatából ; otthon I 1 halva .találta szeretőjét, hű mátkáját ; kimondhatlan a I I a bánat, a mi szivét eltölti, nincs balzsam sajgó szi- I vére, nincs ir égő sebére. Csak az enyhíti egy cseppet bánatát, hogy mindenki elbeszéli mennyire sze- letté őt az ő szerelmese, mennyit szenvedtek egymás- ért és meghalt mielőtt keblére ölelhette volna.

Ezt a bánatot sírja a Guczi hegedűje.

Oh de hamar megértették a.kik ott voltak.

Egy pillanat alatt előkerültek a kis kendőcskék § tele lettek sírva könynyel. Női szivekhez hamar ! megtalálta az utat a Guczi vonója; cői szemek maguk elé varázsolták a szerelmi bánatban elhervadt mátkát ; és szép szempillák csakhamar könnyben fürödtek.

Hazatértek a harczból a bajtársak, mind otthonra 1

talált, mind boldog lett; csak ő, egyedül Ő lett örökre boldogtalan. Vigságuk közben az öröm karjai közt felkereste őket, elmesélte, cldanolta-nekik az ő nagy bánatát — azután ment tovább. A hol megjelent, ott az örömöt bánat váltotta fel. És ez igy ment egész életén át még akkor is, mikor már redős arcz és fehér haj ékesítették a fejét.

Ezt megértették a férfi szivek is. Szomorú történet ez, gyakori is, ki ne ismerné?

így nem hegedült Náczi, igy nem rikatta a közönséget. Pedig még ezután jön a legszomorubb rész, a mikor meghal az öreg s a bajtársak koszorút helyeznek a sírjára; a mikor beszegezik a koporsót; a mikor ráhúzzák a földet. A Guczi hegedűje még a koporsó szegek beverését, még a koporsóra hulló hantok kopogását is elbeszélte.

De a vége a balladának túllépte Guczi erejét, képességét. Nem tudta befejezni. Küzdött önmagával a felett, hogy miként fejezze be. Barna Náczi észrevette a habozást, két szeme mint két tőr tapadt Guczi mellére. Guczi visszanézett rá, szemeik találkoztak s e találkozás volt az ő veszte.

Amint Guczi Náczira pillantott, ez elkaczagta magát, szemei gúnyosan pillantottak Guczira. Guczi kizökkent a kerékvágásból, szörnyű gondolat villant meg agyában, hát Ő hamis hangot adott s Náczi azt neveli. Mint a villám futott agyán keresztül a gondolat, megtántorődott s mintha szivén ütötték volna, reszketni kezdett. Keze nein vezette többé biztosan a nyiretyüt, megcsúszott az s hamis hangra, hamis következett.