Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-30 / 40. szám
XL évfolyam Szegzárd, 1883. szeptember 30 • 40. szám. Megjelen: betenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szóchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tahogji és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésátési minister! meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre...............6 frt — kr. Fé lévre ...............3 „ — „ Neg yedévre .... | „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézéndők. Nyílttéri 4 hasábos petitsor 16 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Vagyonosodásunk érdekében. A kereskedelem és ipar érdekeinek együt tes előmozdítására hivatott közegek az 1868. évi VI. törvényczikkben törvényes alapot nyert és az ott letett elvek szerint szervezett kereskedelmi és iparkamarák, melyeknek számát, székhelyét , és kerületeit az ipar és kereskedelem koronkinti fejlődést» szerint időről-időre a minisztérium ha tározza: meg.: Ezen kamarák hivatása és kötelessége a törvény szerint abban áll, hogy folytonos figye lemmel kisérve az ipar és kereskedés, valamint az e téren működő osztályok szükségeit, czél- szerü javaslatot készítsenek, ezeket a miniszté rium elé; terjesztve annak tudomására juttassák, áz ország összes törvényhatóságainak és az or szágos kormánynak az ezek által kívánt felvilá gosításokat megadják és véleményt nyilvánítsa nak ipar és kereskedelmi ügyekben s úgy a szakképzést mint általában az ipar és kereske djem fejlődését közvetlenül előmozdítsák. Hiva tásuk és kötelességük továbbá kerületükben az ipar és kereskedelmi statistikának összeállításá hoz szükséges adatokat gyűjteni s a minisztéri umnak átszolgáltatni, valamint a kamarai kerü let kereskedelmi, köz lek e d é s i és iparvi szonyainak állásáról, az e részbeni tapasztalások, panaszok és kívánalmakról a miniszterhez min den év végén jelentést tenni stb. stb. .j Megyénk,, mely az előtt a soprönyi keres-- kedelmi "és iparkamara kerületébe tartozott, az újabb időkben ettől elszakittatott s a Pécsett fel állított, kamara kerületébe osztatott be. Nem tudom: mi volt az indító oka a pé csi uj kamara felállításának ? iNem keresem, hogy csupán Pécs városá nak vagy éppen egyes személyeknek ambitiója, szereplési vágya, vagy beleszólási viszketege adott-e az uj kamara felállítására okot, vagy pe dig valóban szükségesnek és pedig különösen ipar és kereskedelmi tekintetből szükségesnek mutatkozott-e ez közvetlenül a helyi érdekek, de közvetve az ország ipara és kereskedelme és és általa a nemzeti vagyonosodás érdekében ? Nem keresem, mert czél nélküli munkát végeznék. Inkább nézem azt, hogy a már létesített sfl mint mondják: teljes erővel működő kamarai megfelel-é hivatásának eleget teSz-e kötelessé-j gének ? . Előttem van e kamara jelentése a' kerületét képező Baranya-, Somogy- és Tolna- megyének, továbbá Péos szab. kir. városnak ál talános gazdasági, kereskedelmi, ipar és forgalmi viszonyairól, melyét 1882-ik évről készített s a nagy méltóságú földművelés-, ipar- és kereskedő-j lemügyi miniszterhez terjesztett fék E jélentés — mint ilyen — hivatalos ter-1 mészettel bir S a kormány áltál, mint gazda sági, ipari, kereskedelmi és for galmi viszonyaink igaz tükre te-1 kintetik, s mint ilyen kerül hivatalos haszná latra; a benne mondottak és előadottak, illetve azok valódisága kétségen kívülinek te kintetik s minden intézkedés, mi ezen a téren történik, ahhoz mérten, jobban mondva: azon alapra tétetik meg. A fentebb felsoroltak között említettem, hogy a kamarának hivatása és kötelessége az, hogy a közlekedési viszonyok állásáról is tegyen jelentést. Az említettem jelentés e részben tartalmaz szintén adatokat, de végtelen sajnálatomra olyat is, mely először azt igazolja, hogy a pécsi ke reskedelmi kamara maga sem bir a kerületébe tartozó terület közlekedési viszonyairól helyes^ tudomással, másodszor azt, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriéin vala mint az ország törvényhatóságai sem fognak er ről helyes tudomással bimi, ha csak máshoz nem fordulnak, harmadszor, hogy a pécsi ka mara nem felel meg hivatásának, mert a hozzá érkezett adatok helyességéről meg nem győződve azokat megfontolás nélkül használja, A kérdéses adat a hivatkozott jelentés 164. lapján olvasható ilykép: „A pécsi kamara területén hajózható csa tornák ezek: 1) a Sárvíz vagy Nádor-csatorna, mely S i- montornyától Bátáig, (?) hol a D u- n á b a ömlik, (? ?) 250—400 métermázsányi teherrel megrakott hajóval járható. ; Stb. —“ Ez adat mutatja, hogy a jelentés készítésé nél nemcsak megbízható értesítést, de még csak iskolai földrajzot sem használt a készítő; matatja, hogy maga és általa a jelentést küldő kamara legkevésbé sem ismeri a kerületébe tartozó Tol namegye közlekedési viszonyait, mutatja, hogy ha minisztérium vagy az ország törvényhatóságai e jelentést, mint hivatalosat használják, nem fog ják helyesen ismerni közlekedési viszonyaikat s különösen a kormány — erre alapítva — köny- nyen káros intézkedéseket tehet. Kétségtelen dolog, hogy hivatalos jelentés ben csak való tények adandók elő s a jelentést készitő és felterjesztő lelkiismeretlen könnyelmű séggel megrostálás nélkül nem szedheti adatait. Pedig a pécsi ipar- és kereskedelmi ka mara a jelzett esetben nem járt el lelkiismere tesen. By jelentésben minden előadottnak valónak kell lenni. Ha csak egy is van közte, mi nem az, méltán elvetendönek tartjuk az egészet, mert hiszen mi nem ismerjük a jelentésben foglalt gaz dasági, ipari, kereskedelmi és forgalmi viszonyok mindegyikét, s ha arról, a mit ismerünk, hely telent és nem válót olvasunk, bizony nyugodtan feltehetjük, hogy az előttünk ismeretlenekről is csak annyit ér a jelentés valódiság dolgában. S ha igy van, akkor a kamara nem felel meg hivatásának, nem tesz eleget kötelességének. Igen, de ez esetben megyénk gazdasága, ipara és kereskedelme árvaságra jutott, ezek ér dekeinek előmozdítására nincs közeg s a törvény helyes intézkedése a végrehajtásnál kárba vesz 1 E visszás állapot azt hiszem elég fontos arra, hogy a pécsi kereskedelmi és iparkamará nak megyénkben levő bel-, kül- és levelező-tag jai megfontolás tárgyává tegyék s kikeressék a legjobb s legalkalmasabb módot annak végleges jnegszüntetésére. —r. Válasz hr. Jeszenszky Sándor ur „Nyílt levelére.“ Kedves barátom 1 Sajnálattal olvastam a „Tolnamegyei Közlöny “-ben ép sárosmsgyei bevégzett átad után hozzám intézett „Nyílt leveledet/ mert e megye az, hol lópten-nyomon volt alkalmad tapasztalni a „pusztulás utálatosságát,“ melyet azok okoztak, kiknek érdekében tollat ragadtál s honnét följajdalvs döngeti az országháza kapuját a föl halmozódott baj orvoslásáért a megye hivatott közönsége. Elitéli, mert el kell Ítélnie a dunántúli úgyneve zett zsidóellenes zavargásokat mindon hazáját szerető honfi. Elitélem én is, mert nem ez a megoldása azon kérdésnek, mely már sz egész müveit világot foglalkoz tatja és megoldásra vár, — értem a zsidókérdést. A bekövetkezett zavargást, édes barátom! május végén nem jósolhattad meg, bármennyire inspirálva légy is, mert annak oka csak augusztus 3-án jutott köz hírré Nyíregyházán, mely azután fokosra lón ugyan-e hó első felében a sakterligának Budapesten rendezett Scharf-cnltusa, illetőleg Móricz diadal-ünnepeltetéBe után. Hoc fonté derivata clades. Ott keresd a bajt a kifor rásnál! Az elnyomott igazságérzet földobbanása, a meg sértett jogrend jajjznva volt az 1 Ha te, kedves barátom 1 tendencziósna sakterlapok ntán, minők asztalodon hevernek, máskép látod a dolgot, mint én tiszta keresztény lapok olvasója, ám legyen hi ted szerint; de tiltakozom Isten és ember előtt az ellen, hogy a zalamegyei zavargást a szakcsi dicső képviselő választással összefüggésbe hozd, minthogy azt rabnlisz- tikus okoskodás nélkül nem is teheted. Mi köze van a szakcsi követválasztásnak a zalai zavargásokhoz ? 1 Szakoson mi, — mintán többhöz, a papsághoz czimzed leveledet, — alkotmányos polgárjogainkat gya koroltak a törvény keretén belül, nem „tál,“ mint banális kifejezésed vádol, mely az igazmondás legele mibb szabályába ütközik. Nem vettünk szavazóleikeket, mint ezt a ti pártotoknál, láttuk, nem vesztegettünk fu vardíj és egyéb előnynyel a törvény ellenére, hanem lel kesülve oly prognrmtn hallatárs, minőt Tolnamcgye kör zönsóge hajdani fénykorában halhatott csak, követtük a keresztény zászlót tiszta meggyőződésből, mely keresztény politikát van hivatva visszahozni a budapesti Sándor- utczai törvényhozó palotába. Ha ez előtted a „gyűlölet zászlaja,“ — nolo tar ban tuos „circulos — vitiosos.“ Álláspontod ma már túlhaladott. A tisztalt, messzelátó elmék már tisztában vannak a felöl, hogy törvényhozási és társadalmi intézkedések szükségesek az áknt zsidókérdés megoldására. Ezért aka runk mi legelső sorban e kérdés megoldására vállalkozó honfentartó törvényhozót küldeni a nemzet képviseleté be, hogy a zalai vnlkánikns eruptiók általánossá ne le gyenek az egész magyar társadalomban. Nincs késni való időnk. A 12-ik órában vagyunk 1 És ezért — ngy hiszem — „könnyelműséggel“ nem illettethetünk. Ez okból nincs is szükségem nekem „a szeretet Istene előtt, kinek jelvénye előtt többször TÁECZA. A rezes or r.*) — Irma 1 Tovább nem állom ki 1 Ha te igy foly tatod : hát én akkor naponként a vendéglőbe megyek reggelizni, ebédelni, vacsoráiul. Egyetlen egy étel sem Ízletes. Minden kozmás, sós, sótalan etezetera gréka et germanika ...... . .. ; Az alig harmincz éves fiatal emberen lát szott, hogy bort ivott. Bészeg ugyan nem volt; de jó zan sem. E kettő között valami.— Olyan „bene sonan- tibus“-fóle. A nagy, szép kék szemek majd a tányérra néztek, kisérve a fekete bajnszszal ékeskedő finom met szetű ajak fitymáló vonásaitól; — majd pedig a tányér mellé helyezett hirlapon tévedeztek. — De édes Bélám! . . . — Semmi édes 1 Nekem most minden keserű! A szép fiatal asszony Uőkényszemei könnyfátyolba borultak ............. — Édes Bélám.! Minden ételt magam készítettem. Láthatod, hogy mindent a te izleted szerént csináltam. — Ejh, lári-fári 1 Ha úgy; ha nem úgy : rósz min den! Punktum, — pauza 1 Az asztalfőnél ülő matróna megszólalt. — Bősz neked Béla minden— mert magad is rósz vagy 1 — Én! Én rósz vagyok édes anyám 1 Keress te szeretóbb fiat mint én vagyok 1 Keressen Irma szeretóbb férjet s a kis Dödó sze- retőbb jobb apát mint ént — Jól van, — jól! De ha le mindig iszol, min den szereteted mellett is elveszted szeretetreméltóságodat. — De édes anyám 1 Innom kell mert szomjazom. *) Mutatvány a „Tolnavármegyei naptáriból 1884-ro. — Ez is jól van édes fiam. Csak mond tovább. Tadjuk a régi adomát: iszom mert szomjas vagyok; nagyon sokat iszom: mert szörnyen szomjas vagyok. A korcsmában nem járok, hanem csak ülve iszogatom ott. — Ugyan ne bántson édes anyám I Úgy látszik, hogy ma mind a ketten ellenem esküdtek. De hát: csak azért is iszom egyet. Ha nem jó a vacsora: póto lom borral. A fenyegetést tett követé. Béla kihörpentett egy pár pohár .bort. — No még egy pohárral. Béla szemei egyre villogóbbakká lettek. — Béla! Ne lármázz olyan nagyon. Lásd a kis Dödó elszenderült. Ne költsd fel. Csak úgy lassan be szélgessünk. Lásd a szegény Irma, hogy könyezik. Béla körülkarolta szép feleségét. — Ne sírj édes jó feleségem. Te vagy nekem min denem. Madaram, csillagom, virágom, két szerelmes kar ral körül vehető egy egész világom, fényes meDyorszá- gom! .... Babod, szolgád vagyok. Azt teszem a mit parancsolsz. — Béla I-----szólalt meg a matróna — hallgass id e! Te nem feleségednek vagy rabja, szolgája, hanem szenvedélyednek: az ivásnak. — Béggel kávé előtt egy pohár szilvóriam. Aztán kávé ntán ismét előkerül a ku piéra. Tíz órakor mégy a csárdába. Délig öt-hat pohár sör. Délben egy liter decsi fehér. Sokszor kettő. Négy órakor újra sör. Egész vacsoráig. Aztán megint bor. Ez nem jól van édes fiam. Béla felkelt az asztaltól. — No, ha feltették magúkban, hogy ma engem boszantanak : hát én ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy a szekatúrát nem fogom kiáltani. Hol van kala pom ? Megyek a csárdába. Ott van már eddig a Bérezi, a Maki, a Lajcsi meg a Gyula: — iszunk egész reggelig. Irma összekulcsolta kezeit. — Bélái Az istenre kérlek ne menj ell Inkább ha inni akarsz igyál itthon. Csak a korcsmában ne kom- promitáld magadat. — Jól van! íme lásd meg szerelmem mélységé nek magasságát! Kedvetekért itthon maradok. De hozz bort. Még egyet iszom. Egyet muzsikálok. Aztán punktum. Pár perez alatt ott állt az üveg az asztalon. Béla hozzá látott Aztán a zongorához ült. Megereszté borízű, de azért szép csengő tenor hangját s ujjai szakavatott ügyességgel verték az ak kordokat. „Bárcsak az Isten tenne csudát Változtatná borrá a Tiszát Én meg aztán lennék a Duna Hogy a Tisza belém omlana.“ — Fiam 1 — szólt a matróna — úgy látszik méltó utódja vagy ama mármaros-szigeti kántornak a ki Petőfi eme versét olvasva ezt mondá: Ha ha Petőfi aram! Majd elébe feküdnénk mi annak a Tiszának itt Márma- íos-Szigeten . . . .“ Béla még egy kevés ideig zongorázott s azon mély gondolatok között elfüstölve egy szivarkát, aludni ment. Az anya és a feleség még fenn maradtak. — Anyám, édes jó anyám 1 Mit tegyünk Bélával ? Egészen tönkre teszi magát! — Gondolkozzál édes Irmám! — Lássa édes anyám! En ma reggel egy hirde tést olvastam az újságban. Azt mondja, hogy a t . . i patikúros minden részeges embert józanná tesz két fo rintért. — Hadd el édes leányom! Ez csak annyit hasz nál mint a maláta sör meg a Shaeker kivonat. — Bizony igazad van édes anyám! Irma gondolatokba merült. Egyszer csak felugrott. — Meg van édes anyám 1 Találtam ki valamit! Ennek használnia kell. — Ugyan mi az! Megmondom. Tudod anyácskám van Bélának egy gyengéje. S ez a gyengéje az, hogy szép férfinak tartja magát. Amint, hogy az is. Én ngy veszem észre, hogy az örökös ivás kezdi veresiteni az orrát. Azt a szép ne mes vágása sas-orrát. E ponton támadom meg. Talán győzni fogok. — Próbáld meg Irmám! Adja Isten, hogy sike rüljön. * Beggel kilencz óra volt midőn Béla felébredt. Irma akkor már ott ült ágya szélénél. Egyik kezében egy palaczk anisett-liquer, a másik ban egy pálinkás pohárka. Letette az éjjeli szekrényre. Aztán hókacsóival végig simitá férjét. A delejes érintésre felnyitotta szemeit Béla. A szép asszony tele töltötte a kupiczát s oda nyujtá férjének. — Jó reggelt Béla! Ugy-e csak helyre egy asz- szony vagyok én! Épent mint a kiről a nóta mondja: „ . . . Hűséges az urához, Már reggel az ágyához Jó szivvidámitét hoz! Béla először kihajtotta a knpiczát, — aztán meg csókolta feleséget. — Biz ez jól esett édes aranyos gerliczém! . . — No még egygycl. Az is lement a másik után. — No még egygyel angyalom. Itt van kapd ki 1 Hanem jaj Istenem! .... Te Béla! .... Mi történt te veled t.. . . . Milyen vagy! . . . Jézus, Mária szent József! . . — Én I Milyen ? Hát olyan a milyen! Punktum!
