Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-30 / 40. szám
térdelek, kinek szolgája vagyok? és lestek véglehellete- mig, „szúnni-bánni“ ebbeli „bánomét“ (?) és „szeretét lenségeimet (?).“ — Hasonlókóp híveimnek — kik ebben engem követtek — sincs szükségünk arra, hogy őket „a szerotet boldogító jelvényéhez“ visszavezessem, mert I ök ettől el sem távoztak az által, hogy engem követtek, miután tőlem „gyűlöletet,“ melyet nekem a nyilvános ság terén oly könnyen arezomhoz vágsz, nem tanultak s nem is fognak tanulni, ellenkezvén ez állásommal és hivatásommal. — De mégis szükségem van odalépni a I kereszt tövéhez és szeretetből kérni a „szeretet Istenét,“ hogy bocsásson meg az ilyen brusque beszédüeknek, I mert nem tudják, mit beszélnek. Hála — mondom én is, hogy leveled sorait kö- I vessem — hála a Mindenhatónak, hogy Nyugat-Tolna- I szél polgársága akkor is, midőn a szomszéd Somogy- I megyében is már itt-ott fölcsapkodott a láng, higgadt, nyugodt, méltóságos maradt és fog is maradni. Ok ez zel csak azt mutatják meg, — mint mindenütt szerte a házában, hol antisemita követek képviselik a kerületet, —’ hogy jobban értik az antisemiti6mus mivoltát, mint sok intelligensnek lenni akaró nagyság, ki azt hiszi, hogy az antiszemitismus „gyilkolásban“ culminál. Ök várnak, és majd a jövő évi országos képviselőválasztá soknál fogják megmutatni, hogy „méltók és érettek a szabadságra,“ azon szabadságra, melyet ők a „more pat- rio“ űzött eddigi hagyományos családi lélekvásárlásra és vesztegetésre sem fognak föladni, hanem fognak a ke resztény magyar nép valódi szabadságát védő | nem leigázást előmozditó honatyát küldeni a hongyü- lósre határozott keresztény programmal, ki nem fog sza vazatával oly „törvény alkotásához járulni, mely csak egy felékezetnek kedvez,“ — mint eddig sok, zsidó ja vára hozott magyar törvény, — nem a „becsületesek“ és „becstelenek“ fölkapott jelszavas osztályozását fogja irányadóul tekinteni törvényhozói működésében, hanem keresztény alapra fog állani, megvetve az álliberalismust, mely immár végnapjait éli Szent-István honában, s oly törvények alkotását fogja sürgetni, melyek képesek e keresztény alapra épitett hont a magyar fajnak megtar tani s azt nagygyá és boldoggá tenni. Ez pedig csak keresztény alapon történhetik. Hiszem édes barátom ! mint katholikust és hazá dat szerető magyart, téged is e keresztény zászlónk alá hoz a jövő, melyet egykor nagy Szóchenyink lobogtatott. E reményben örömmel üdvözöl Döbrököz, 1883. szeptember 23. barátod Bencze István, döbröközi plébános. Felhívás Tolnamegye t. ez. községi-, kör- és segédjegyzőihez. A folyó évi szeptember hó 12-én Saegzárdon meg alakult megyei jegyzői egylet gyűlésében hozott határo zat alapján, — mind azon községi-, kör- és segédjegyző urak, kik a gyűlésen bármi okból meg nem jelenhettek és magukat a megyei jegyzői egyletbe tagokul ez ideig be nem íratták, és az alakulási s tagsági dijat le nem fi zették, — ezennel hivatalosan és tisztelettel felkéretnek, hogy az egyletbe való belépés végett legkésőbb folyó évi október hó 25-ig Gyönk község jegyzőjénél Klein Endre urnái, mint az egylet I-ső jegyzőjénél Írásban je lentkezzenek : az alakulási költséget két forintot, — a tagsági dijt pedig egy forint őtven krajezárt és igy ösz- szesen három forint ötven krajezárt pedig Bonyhád község jegyzőjénél Jagitza Károly urnái, mint az egylet pénztárnokánál lefizetni szíveskedjenek. Az egyletbe .való belépés szükségét és hasznossá gát bárki előtt is indokolni nem csak, hogy felesleges nek tartom, de sőt ha .azt tenném csak kartársaim méltó megrovását vonnám magamra; mert fel sem tehető az — Te te! De az orrod I . . . — Az én orrom ? . . . , — Igen, igen a te orrod! — Már minthogy az én orrom ? — Az az ! Nézd csak ! Rengeteg módon kezd már vörösödni. — Aztán nagyobbodik is már. Egész ugor- ka-formát kezd felvenni. — Istenem, Istenem, hová lesz az én szép emberem 1 — Adj tükröt ide 1 . . . Irma egy tükröt tartott Béla elé. Béla hosszasan nézett a tükörbe. Komoly kinézése mutatá, hogy csakugyan vett észre valamit arczulatjának legkiszögellöbb részén. — Ejnye a Pontiussát! Ezt nem szeretem. — Bizony Bélám nem jól.van ez I Kezesedik .... vörösül .... pirosul .... Szinte reszketek arra a gondolatra, hogy még uborkává is leszl Hiába irsz az tán a „Nemzetiség“ számára vezérczikkeket, hiába adod ki képeidet, hiába perorálsz a megye-gyűléseken: min denki csak a rezes orrodra fog nézni s azt mondja: „A mi réz, az nem arany! Béla meghökkent. Borvirág Daruváry Béla orrán I ! Ez mégis irtóztató I Mit szól erre a világ ! — No Irma! mától fogva nem iszom! És Béla nem ivott többé! ♦ A mit a szerető feleség könnyei, s az édes anya feddései nem tudtak elérni: azt megtette a hiúság! .... Férfiak! ne vádoljátok hiúsággal az asz- szonyokat1 Kálmán Dezső, egyről sem, hogy annak szükségét be ne látná, ez okból azt egészen mellőzve, csupán azon okot említem fel, hogy az országos központi egylet által felhiva vagyok, hogy a tolpamegyei jegyzői egylet tagjainak létszámát szám és névszerint legkésőbb folyó évi októ ber hó végéig felterjeszem, hogy ezen feladatnak tisz tem szerént megfelelhessek, ez okból vagyok kénytelen felhívásomat tisztelettel megújítani és kérni, — mely után maradtam szives üdvözletem nyilvánításával jó aka ratú kartársuk. Nagy-Szokolyban, 1883. szeptember 24-én. Szalay Jószef, egyleti elnök. Egy nap Bonyhádon. (A mi ntnnk czélja. A bonyhád-vidéki tanitóegylet csak embrió volt. A jubiláns megbotozása. A banquette. A toasztok árja. A papok meg a szarvast vadászok. Az estély. A pécsiek dala és az ármányos szónoklat. A vacsora. A konfekt.) Milyen pompás dolog az, hogy a vidéki emberek nek annyira megkönnyítik a dolgukat a fővárosiak. Tes sék csak megfigyelni ezt az apró betűkkel szedett feje zetet. Én, mint a féle provinciális ember, sohse tudtam volna magamtól ilyen érdekes czikkbekezdőt kitalálni. Köszönet érte Hevesinek, meg a többi fővárosi nagy te hetségű zsurnalisztának ! De. hogy hivatott provinczialis zsurnaliszták ha ragját magam iránt ne gerjeszszem, hozzá teszem a fennebbirottakhoz, hogy: tisztelet a kivételeknek. Ilyen tiszteletnek örvendő kivétel p. o. Számmer és Kenézy a provinczialis irók közül. Ok, sem alak sem tartalom tekintetében nem szorultak a fővárosiakra. Ok külön- külön eredeti dolgokkal gyarapítják az irodalmat. Istenem, mennyire vagyunk mi ő tőlük! De sebaj! Majd, ha jubilálunk — hosszú idő múlva — addigra csak produkálunk valami eredetit. Apropos — jubileum! Itt volt a szomszédságban. Kocsira rakott bennünket a szegzárd-központi tanító- egylet és szigorúan meghagyta, hogy az egylet nevében hosszú dikeziót mondjunk az ünnepélyen. Azt mondják: „ember tervez, Isten végez.“ Ve lünk nem jgy történt. — Mi terveztünk, s a rendező végzett. Még pedig hogyan ? A szó teljes értelmében végzett velünk. '— Mondottam én még itthon, hogy kár volt azt a határozatot hozni, hogy hosszú dikeziót mondjunk az ünnepélyen. A rendezőség jó eleve neszét vevén hosszú dik- cziós gyilkos szándékunknak, az által kímélte meg az elkövetendő merénylettől a t ez közönséget, hogy — egyszerűen — törült bennünket a programiéból. Úgy tetszik nekem, hogy az a szeptember 23. va lóban végzetes nap volt. Nem csak velünk végez tetett, hanem a „Bonyhád-vidéki tanitóegylet“-tel is. Az a mit Bitter az elnök, ezen egyletre mondott, az va lóban keserű. Született — mondja Bitter keserűen ] —: élt és élni fog még sokáig; habár más külsőben, j más körűlnlények között is. — Szegény „BoByhádvi-1| déki tanitóegylet!“ Tehát születtél, hogy egy darab ideig élj mint embrió, mint áleza. Azután meg azért, hogy egyszerű életedsirja felett röpködjön egy színes pil langó, melynek a te halálod adott életet. Ezeket a dolgokat pedig nem mondá senki — csak úgy az elnöki beszéd alkalmával lélekzet-vételkor sug dosták a lehulló sárga levelek. Az ünnepély második pontja a jubiláns megboto zása volt. De ne tessék félre érteni, nem mogyorófa pálczával, hanem szép taktus verővel. Kramolin a da lárda elnöke — nyújtotta át azon szavak kíséretében, hogy az ünnepelt gyakran és ügyesen verjen szét vele a dalárdisták között. Hogy Hoffer István jubiláns a tanítók fontos munkájának ezután könnyen eleget tehessen, miután egy tanítónak annyi keserűséget kell inni az életben, meg- A fényűzés egy neméről. (Különösen ajánlva hölgyeink szives ügyeimébe.) Nem a divatról akarok szólani. Ez ellen már so kan indítottak harezot, s mindannyian lerakták a fegy vert. Ez ellen küzdeni a mai modern világban hiába valóság, mert mig mi férfiak a folytonosan változó, meg újuló divat szerinti élést a pazarlás egy nemének tart juk: addig a hölgy-világ azon téves nézetben él, .hogy a divattal haladni nem egyébb, mint a folytonosan fej lődő világgal, intézményekkel való együtt haladás, együtt fejlődés. S mindaddig, mig a férfiak fel nem adják a divatról való nézetüket, vagy hölgyeink nem kötnek más fogalmat a divathoz: addig a fényűzés e neme ellen sikeres hadat indítani nem lehet. Az uzsonnákról szándékozom megemlékezi. Nem azokról — tisztelt hölgyeim I a melyeket születésök napján, vagy házasságuk tizedik évfordulóján, egy szó val bizonyos emlékezetes, jubiláns napon rendeznek, mert az ilyen uzsonnák kell, hegy mind minőségre, mind mennyiségre méltók legyenek a naphoz a mely nek emlékére rendezvék. Az ilyenek ritkán fordulnak elő. Az ilyenek költségeit, terheit jó szívvel fizetik az összevont szemöldökű apák, készséggel hordozzák a szeszélyes férjek. Csakhogy gyakoriakká ne váljanak. Kifogást teszek az olyan uzsonnák ellen, a miket hetenként kétszer, háromszor rendezünk közönséges lá togatások alkalmával, midőn a barátnők egyik napon itt, a másik napon amott gyülekeznek össze. Kifogásom pedig néni magát az uzsonnát illeti, hanem annak hosszúságát. Az ilyen összejöveteleknek nem az a czéljuk, hogy kimutassák feleségeink, lányaink, mennyi ügyes séggel bírnak a különféle tészta-nemüek készítésében, a befőttek elrakásában, azoknak ügyes, szemet megnye- ajándékózták egy ezüst serleggel. Nyomban erre felve zették az „Arany oroszlán“ vendéglőbe, hogy kezdje meg az ezüst serleg használatát. Nekem ugyan nagy bajt okozott a rendezőség! A nagy dikezió kárba veszett. Újat kellett készíteni. Olyan kor pedig mikor az ember efélén gondolkozik, híjába hordják fel a legizletesebb ételeket. Összeszorul az em ber torka és a legnagyobb erőfeszítéssel bir egy pár falatot leerőszakolni az ünnepi ebédből. Tessék csak egy ily ünnepi ebéden végig nézni. Hány embernek nincs étvágya annyi szónoklat készül egyszerre. A toasztirozást Pózner — nem a sok érdemrendes, hanem a bonyhádi, a járásbiró — kezdé meg. Beszédje után vagy 65 torokból hangzott, hogy: éljen a király. Ezután az ünnepeltre, majd dr. Schwetz a pécsi dalár dára mondott — nem toasztot ■— hanem valóságos hym- nust. Jött azután egy égésé Serege a toasztoknak. A többek között egy kedélyes ur a papokat mentegette, hogy miért nem jöhettek el az ünnepélyre. Hogy is jö hettek volna el? Yasárnap volt! Vasárnap pedig a pap nak dolga van. Hanem hát hol vannak még sokan a bonyhádi müveit közönség közül ? Arra is megadta a kedélyes ur a feleletet. Azoknak is dolguk van. Szarvas vadászaton vannak. Óh! az elismerés a fáradságos munka iránt azért még is teljes volt. Teljesítették a megjelentek lelkes él- jeneik meleg kézszoritásaik és még valami. Az a valami pedig egy néhány sürgöny és néhány levélke volt. A sürgönyt Engesser Mátyás és neje, a „Néptanoda“ szerkesztősége; a levélkéket pedig Per- czel és Púpé a megye első tisztviselői küldötték! — — Az estély 8’/, órakor kezdődött. A pécsiek szépen, gyönyörűen énekeltek. Szónokuk — Bepics — midőn a bonyhádiak üdvözölték, megközelítőleg sem beszélt oly szépen, mint a milyen szépen ők az estélyen énekeltek. Valami ármányról beszélt, mely ellenük volt, a midőn a bonyhádiak mellettük voltak. Ármány! és a pécsiek — az ország első dalárdája ellen! — Én azt hiszem ez az egész ármányos história csak a szónok képzelődése volt. Hanem azért akár volt mellettük vagy ellenük ár mány — ők, azért mégis mindig gyönyörűen énekelnek. Ezen az estélyen a tenoristájuk remekelt. Néhány „solo“ dalával egészen elragadta a közönséget. — Kár, hogy azok a dalok németek voltak. Egyátalán az o r- szág első dalárdája nagyon sokat dalol né metül. Nagyon szép, de még szebb volna, ha magyarul dalolnának. Az estély után természetesen vacsorálni kellett, de egyátalán nem természetesen kellett konfektet is élveznünk. Állt pedig az a konfekt egy erélyes hangon kiejtett figyelmeztetésből. Egy úri em ber nagyon teleszedte a kezeit ruhadarabokkal — úgy hogy a kalapját sem tudta a fejéről leemelni s kalap- feltéve jött a vacsorázó terembe. No de meg is lakolt ezért a kalaposkodásáért, mert alig hogy belépett, egy tekintélyes úri ember szolgabirói hangon figyelmeztette, hogy csak kaparintsa le fejéről a kalapot, ha mindjárt terhére esik is. Tudja a manó, hogy esett, de egynehányunkra olyan behatást gyakorolt ez a figyelmeztetés, mikor édes mandula helyett keserűt talál az ember rágicsálni. Még egy pár pillanatra betekintettünk a tánezte- rembe, a hol éppen 40 pár tánczolta a négyest, azután — bár nehezünkre esett — de mégis megváltunk a mula tozó itjuságtól. Kovács Dávid. „Messze-beszélő.“ Manapság, midőn a természeti erők felhasználá súban egymást túlhaladni törekesznek úgy egyesek, mint a népek és nemzetek, a midőn minden, a mi az ró, étvágyat gerjesztő feltalálásában: hanem czéljuk az, hogy kedélyes beszélgetésnek, a barátnői állandó jó vi szonynak legyenek kutforrásai. Ilyen czél mellett a vé- getlen hosszú lakomának nincs értelme. S hogy az ily rengetek traktátumok — hol kezdik a hideg, meleg, habos kávén, aztán csokoládé, baraezk lekváros pussedli, vajas szarvas, pörkölt torta, drága pénzen vásárolt ne mei a gyümölcs újdonságoknak — ragadós példával birnak, tapasztalataimból állíthatom. Az asszonyi nem teremtetésével egykorú azon tu lajdonságuk, hogy nem engedik magukat mások által felülmulatni; I nem tűrik, hogy X. asszony hosszabb uzson nával vendégelje meg látogatóit mint ők. A példa ragad. Átszármazik olyan helyekre, a hol hosszú vendégség már nagy anyagi gondokkal jár. Érzem, hogy darázsfészekbe nyúltam. Nem tudom, kihuzom-e kezemet épen. Talán akad tisztelt hölgyeink közt, a ki felveszi gondolataim fonalát, védelmezni fogja szavaim ellenében nemét. Talán akad hölgyeink közül, ki másféle meggyőződését papírra teszi, s szerinte he lyes indokokkal igyekszik meggyőzni engem, a ki fel emeltem gyenge szavamat a valóságos fényűzés e mind inkább terjedő neme ellen. Tisztelettel fogadom másnak enyémtől eltérő vé leményét, s ha a hosszú uzsonnák mellett felhozott argumentumok helyesebbek, mint az én ellen okaim: nem fogom szégyenne k tartani, hogy megadjam ma gamat. A kinek anyagi helyzete engedi, okosan cselek- szi, ha földi életét min él élvezetesebbé teszi az észsze- rüség korlátái között. I >e midőn másokat akarunk utá- nozhi, 8 ez az utánzás erőfeszítésünkbe kerül; midőn mákoktól nem akarunk elmaradni, csupán azért, hogy hiúságunkat kielégítsük : vétkezünk önmagunk, vétke zünk családunk ellen. anya természetben rejlik, a kutató -ész által kiemelv az ismeretlenség sötétéből, az anyagi érdekek szolgála tára használtatik: nem lehet mellőzni semmi oly es: közt, mely az anyagi érdekek előmozdítására alkalmai nak mutatkozik. Ilyen eszköz a „messze-beszélő“-nek magyarizá telephon is, melyet kezdetben gyermekjátékul haszná tak, de a „villamosság korában“ ép oly könnyű, mii hasznos módon alkalmaz az ember kiválóan vagyoni é dekében ép úgy, mint a távírót. Nem szándékunk ismertetni a telephont, nem é zünk erre magunkban hivatást, de azt nem hallgatjt el, hogy a ki ismerni akarja forduljon a szegzárdi pc gári iskola tanáraihoz vagy Kálmán Károly tanító u hoz. — mi hisszük, hogy ők szives készséggel megmi tátják, sőt talán úgy, magát az eszközt, mint hászn lati módját részletesen meg is magyarázandják. Ez eszközt a continensen ma mégesak a távi: mellett kisegítőnek, s főkép a nagyobb városokban helyi érintkezés és összeköttetés gyorsabb és kön; nyebbé tételére használják; Anglia és az új-világ ■ vé lalkozó szellemei azonban már kisebb távolságra e helyek rendszeres összeköttetésére a táviró helyett a kalmazták ugyanolyan sikerrel és.tetemes költség li méléssel. Magyarországban csak a főváros és újabban Sz ged alkalmazta eddig a telephont a helyi érintkezésbe s legújabban Pécsett alkalmazták egyes kereskedők tt leti irodáikat és üzleti telepeiket a lakházzal kötvi össze. A Bécsben megnyílt villamossági kiállítás szí tapasztalatok szerzésére nyit alkalmat e részben is s his szűk, hogy Thiringer Zsigmond táviró főnökünk, kit kormány küldött oda a kiállítás tanyulmányozására, mii a jól megrakodt méh, ismeretek halmazával tér közén és értékesitendi szerzett tapasztalatait. De hisszük azt is, hogy a budapest-pécsi és re szilas-szegzárdi vasutat építő consortium is tanúim nyoztatja közegeivel e kiállítást, s pótoltatja a fővon hosszában felállított távírójának netáni hiányait és táviró összeköttetést nélkülöző szárnyvasut részére u< saját üzletének, mint magánosoknak használatára léte: teni fogja a valóban olcsó, kevés költséget kívánó i hasznot hozó telephont. P. I. A tolnamegyei községi és körjegyző egyletének alapszabályai. (Vége.) V. Az egylet szervezete. 11. §. Az egylet ügyeit intézik: a) a közgyűlés, b) a választmány, c) az elnök, alelnök, jegyzők és pénztárnok. 12. §. Az egylet évenkint, lehetőleg május, vaj junius hónapokban egy rendes, — azon kivül valahán. szór szükséges rendkívüli közgyűlést tart. — Ha a v lasztmány vagy 10 tag indokolt beadványban rendkiv li közgyűlés tartását kívánja, az elnök azt összehív köteles. — A közgyűlés határideje mindenkor a tanác kozási tárgyak sorozatával együtt legalább 15 napf előbb az egylet minden tagjával külön-külön, tudatán: — és a megyei hivatalos lapban is közlendő. 13. §. A közgyűlés ügyköre. — Elnök, alelnö jegyzők, pénztárnok, választmányi és tiszteletbeli tage — valamint az országos központi egylet gyűlései évenkint küldendő képviselők választása; tisztelet-díj és a költségvetés megállapítása; az éyi számadás me vizsgálása, és az erről szóló felmentvény kiadása; ala szabályok megváltoztatása, és illetőleg módosítása; a v lasztmányi hatátozatok felülbírálása és végérvényes : intézése; úgy az egylet tisztviselői ellen fölmerülő p Eddigi szavaimból kitűnik, hogy nem szólok az ellen, a kiknek anyagi helyzetük könnyen megbirja fényes lakomákat. Ehhez semmi szólásom, mondják : kan. De igenis..felszólalok azok qllen, a kik erejűket t haladó dolgokban utánoznak' a mely nem égy esetb oka a’ vagyoni bukásnak. Egy igen tisztelt nő előtt szóltam egykor: ily irányban. „Hiszen“ — mondja ő — „nem körül t olyan sokba az a dunsztos.“ — Az nem — mondám én —hanem sokba 1 rül, mig megeszik azt a sok dunsztost. Bántani, sérteni, nem akartam senkit. Nem s; mélyek, hanem egy helytelen irány ellen, keltem ki. legyen mentségem, ha talán nagyon hegyes tollat fc tam kezeimbe. Bocsánat, hölgyeim! Kiss Béla- A költők behatóbb és birálkodássi párosított tanulmányozásának erei ményéről. — Értekezés. — Y . (Vége.) Tehát nem kiált fel gőgösen Horáczczal: „Exegi monumentum aere perennius, Kegaliquo situ pyramidum altius.“ Hanem egész szerénységgel azt óhajtja, hogy n még érdekesebb uj énekes akadjon Szt. László megén: lésére. Pedig nem, Garasnál érdemesebb nem lesz tőt Szt. Lászlóra s nem lesé többé, ki ennél remekebb k teményben fogná Lászlót megörökíteni Ez örök dici sége marad és fenmarad, mig csak egy magyar léte szép hazánk bájdus téréin!
