Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-03 / 23. szám
XL évfolyam 23. szám Szegzárd, 1883. junius 3 Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók MMMEGYEI KÖZLÖM Közigazgatási, társadalmi, tanogji és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egószévre ..............6 frt — kr. Fé lévre .................3 „ — * Ne gyedévre .... I „ 50 n Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyílttéri 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Szegzárdon, 1883. május 31. A nagyközségi törvénybirák általánosságban — tisztelet a kivételeknek — úgy látszik, nem ismerik azon hatáskört, illetve a hatáskörüket megszabó és megállapító törvényeket, melyek alapján és melyek szerint a hozzájuk illetve ha tóságuk alá tartozó ügyekben eljárniok és pedig miként eljárniok lehet és kell. Áll ez különösen az 1877. évi XX-ik tör- vényczikk Il-ik és IV-ik fejezetében szabályzott kisebb polgári peres ügyekben előirt peres el járás és végrehajtási eljárásra vonatkozólag, mely ellen oly sokat és oly sokszor vétenek, hogy az anélkül sem dicsért eljárási mód a törvény segélyét igénybe venni szándékozó felet nem ritkán követelésének letételére s az igaztalanul háborított felet inkább fizetésre — tehát mind két esetben jogvesztésre— késztia helyett, hogy úgy a jogosan követelőt, mint a jogtalanul^megtá- madottat jogának éi'vényesitésében támogatná. Ilyen ismeret hiányból következik, hogy az egyik községi tcrvénybiró az idézett törvény 19. §-ának azon rendelkezése daczára, hogy a köz ségi bíró előtt „eskü által való bizonyításnak helye nincs“, minden kétes esetben — anélkül, hogy a törvény által megengedett más bizonyí tási módot megkísérelne — főesküt ítél s azt a féltől ki is veszi. Már most mindenki, ki a tör vény ezen tiltó intézkedését ismeri, a másik tu datlan félnek kárára tetszése szerint leteheti az esküt, még csak meg sem büntethető érte, mert maga az eskü semmis lévén, számba sem ve hető s be nem számítható. Ilyen ismeret hiányból következik az is, hogy a másik községi biró az idézett törvény 66. §-ának azon rendelkezése daczára, hogy „ki sebb polgári peres eljárás alá tartozó ügyekben előleges biztosításnak helye nincsen“, mégis tár gyalás előtt „biztosítási végrehajtást“ rendel el, azt községi bírói végzés alapján foga natosíttatja, sőt az igy jogtalanul lefoglalt tár gyakat a végrehajtást szenvedőtől el is viteti. Hogy | 71. §-ban előirt tulajdoni igény perről és abban való eljárási módról szintén hiányzik bennök az ismeret, nem kell bizonyítani. Ilyen ismeret hiány okozza azután, hogy a községi bíróságok először tekintélyüket vesztik, másodszor valóságos nyűgei lesznek az igazság szolgáltatásnak. De nem okozhatjuk ezért a törvény bírá kat kizárólagosan. Hogy ilyen és ehez hasonló törvényellenességek előfordulnak, annak nagyobb részben a községi jegyző urak az okai. A törvénybirák három—három óvenkint néha korábban is változnak s legnagyobb ré szük az ekeszarvától hivatik el az igazságszol gáltatáshoz. Igaz, hogy kötelességükben áll — ha már bíróvá lettek — megszerezni a szüksé ges ismereteket, de ők azt sem tudják, hogy honnét merítsék azokat; sőt ha tudják is, nem képesek azokat egy könnyen elsajátítani. Gondoskodott e hiány pótlásáról az idézett törvény 5. §-a, mely azt rendeli, hogy „nagy községekben a biró a tanács egy tagjával és a jegyzővel vagy helyettesével“ gyakorolja a köz ségi bíráskodást. Tehát a jegyző — közbeszédet használva: a falu esze — vagy helyettese egészíti ki a bí rónak hiányos ismereteit. Ez a kiegészítés azonban nem úgy történik helyesen s a törvény intentiójának megfelelőleg, hogy minden egyes esetben a jegyző mondja ki az „igazságot“, hanem akképen, hogy a jegyző ismertesse meg a választott bíróval a for rásokat, honnét az igazságszolgáltatás gyakorlá sához szükséges képességet megszerezheti, vilá gosítsa fel, ha valamiben kétsége van, legyen rajta, hogy igazságszolgáltatás dolgában tudjon a törvénybiró is legalább annyit, mint ő s az egyes esetekben ó csak úgy, mint az igazság szolgáltatásban törvényszerinti társai, adja sepa ratum votumát a hozandó határozathoz. Hogy a törvénybiráknál igazságszolgáltatás dolgában ismeret hiány van, annak nagyobb rész ben a községi jegyző urak az okai, mert nem teszik meg a most mondottakat, mert a törvény intentiójának meg nem felelnek. A mely nagyközségben a jegyző iparkodik a törvényismeretet a bírónak osztályrészül jut tatni s maga az ügykezelést szorgalmasan tel jesíti, ott nincs panasz. Sajnos, hogy ily község nagyon kevés van. Deu hisszük, hogy a községi jegyző urak mindenütt eleget fognak tenni a törvény kívá nalmának s nem fogják sokallani e téren kifej tendő fáradozásukat, mert hisz mindezt a leg szentebbért, az — igazságért teendik. —r. Mennyire haladnak elő az utsza- bályozási munkálatok? Hogy erről a tisztelt olvasó közönség tájékozást szerezhessen, vegyen magának türelmet igénytelen so kaim elolvasására. Tolnamegye bizottmányának a közutak helyreállí tása érdemében a múlt 1882. évi határozatához képest a völgységi járás erélyes szolgabirája által, járásában meg- kivántató mérnöki munkálatok teljesítésére nézve, én és szaktársam Szeiff Lipót ur szenteltetvén ki, azon alka lommal, a midőn az érdekelt községek meghatalmazott képviselői a mérnök választás végett berendeltettek, mi ámlitett mérnökök is meglettünk biva. Mielőtt a szolgabiró ur a községi képviselőkkel tárgyaláshoz fogott, bölcs tapintatosságánál fogva velünk riállalkozandott mérnökökkel tartott — a czélra vezető műveletek megállapítása iránt — tanácskozást. A mérnöki teendők tüzetesen megállapittatván s ezek a községek képviselőivel jól megérthetőleg közöl- tetvén, ez utóbbiak utalva lettek az általuk szabadon választandó mérnökkel alkuba lépni. Mely megtörténvén, a szerződési jegyzőkönyv — az alkuhoz alkalmazottan — hivatalosan felvétetett s az illetők által aláíratott. Ezen szerződésben — a mérnököt kötelezőleg — az van megírva, hogy a mérnök a régibb hitelesített vagy hitelt érdemlő térképek nyomán az általa felvál lalt községek határában a közutakat kijelelni s teljesített munkálatáról az úthálózatot kitüntető vázlatrajzút két példányban akként tartozik kiállítani, hogy azokon az utak irányaik | azoknak hosszúság és szélességeik ki tüntetve legyenek. Mely községekről hiteles régibb tér képek nincsenek, ott az utak jelenleges állapotukban ve endők fel: az utak szélességeinek meghatározására a megyei hatóság lévén illetékes. A szerződési jegyzőkönyv feltételeibenjegest én, . egyes uradalom és nagyobb földbirtokostól, ralr.siai. egyes községektől is a náluk feltalálható hiteles úrbéri és kataszteri felmérési szelvényeket téritvény mellett s ideiglenes használatra átvévén, ezeknek nyomán areám bízott községekben, Majos, Győré és Máza kivételével (melyeknek térképeihez nem juthatván, kitűzést nem is tehettem) ott, hol az utak irányai változatlan állapotban maradtak, az utakat kellő szélességük szerint kijeleltem; ahol pedig újabb szabályozás következtében az utak irá nyai megváltoztak, a változásokat 'elvettem s ezek sze rint a vázlatrajzokat 1" = 200 öl lépték szerint ez évi kikeletig elkészítettem. Amint ezen mnnkálataimat bevégeztem, egészen váratlanul érkezett hozzám egy pandúr, ki a szolgabiró ur által kiküldve, átolvasás végett s visszavárás mellett hozta a bizottmányi gyűlésnek a munkálat teljesítésére vo natkozó ez évi határozatát, mely szerint az útvonalok nak egyes pontjai bizonyos férpontokboz köttetni ren deltetnek. Miután én a rajzokkal már ekkor készen vol tam, a határozatot átolvasván, azt tisztelettel tudomásnl vettem, de szerződésemnél fogva nem ismertem maga mat kötelezettnek arra, hogy újabb szerkezetű vázlato kat készítsek s igy kétszeresen dolgozzam, — s annyi val inkább nem ; mert a hivatalos lapnak elismert „Tol namegyei Közlönyben“ közölt „felhívás szaktársaimhoz“ czim alatti igénytelen értekezésemben kifejtett javasla taimhoz szorosan ragaszkodva készítettem el az illető I úthálózati rajzokat, mely javaslatom ellen azon felszólí tásra, hogy „ki javaslatomnál jobbat tud, álljon elő s én hódolni fogok“ sem egyik, sem ’■'> ” ~ ~------- I gán mérnök nem szóllalt fel. A reám bízott községek lyek elfogulatlan szakértők áltat in mucii coOtr w» -M ,... nyosaknak fognak Ítéltetni, bona fide a szolgabirónak feterjesztettem s őt élő szóval felkértem, hogy ezeknek hitelesítését eszközöltetni szíveskedjék. A megyei közügyet szivén viselő szolgabiró ur eszközlésére a hitelesítő megyei küldöttség megindult folyó hó 21-én a vizsgálatot Aparon kezdendő, a hová én a községi biró mulasztása miatt ugyancsak későn ér: kezbettem. A késedelmezés miatti boszankodásból-e, vagy személyes ellenszenvből Oz. V. királyi mérnök ur, mint kiküldött hitelesítő, semmi kísérletbe nem bocsátkoz ván, szokott tekintélyes modora szerint röviden kijelentette, TÁECZA. Tűnődés. Lelkemen forr, telkemen zúg Sajtemények árja, Hogy az a lány, az a kis lány Emlékimet, Reményűmet, A szeleknek hányja. Én nem tudom, mért emlékszem, S nem tudok feledni, Borba, kéjbe temetkezni, Hogy lenne holt, A milyen volt: Érzéketlen Az én fájó, vérző szivem, Nem tudok feledni! ? Olyan rég volt, Mégis egyre látom, Azt a partot, azt a helyet, Azt a lombot, ,a levelet, Mely ábrándos árnynyal fedett, — Azt a vizet, azt a habot, Mely előttünk gyorsan futott, Azt beszélve, azt fecsegve, Tied leszek mindörökre. — Meddig tart e mindörökre!? Jól emlékszem, Ajk az ajkon, kéz a kézben, Reszketve nyugodnak szépen, Mint csillag a hab ölében. Bár ha rég volt S régen elmúlt, Most is látom, most is érzem. — Tán hiába érzem — Hiába emlékszem! — Olyan rég volt, Még is egyre látom: Azt az arezot, azt a szemet, Azt a bűvös, fényes lelket, Mely, ha láttad, Már megrontott, megigézett. — Fényes lelked, a hová úgy vágyom, Lesz-e nékem, lesz-e nékem, Ki utánad annyit vérzera, Fényes boldog mennyországom ?! Lelkemen forr, lelkemen zug Sejtemények ár’a, Hogy az a lány, az a kis lány, Emlékimet, Reményimet, A szeleknek hányja. — Tóth Fái. Elzához. Beléd szerettem bájos szép leány, S szerelmem néma vallomás: Bűvös arezod eszményi látomány, Remény a szerelmem, semmi más 1 Szivemnek minden vágya, dobbanása Értted eped, értted sajog; Borús lelkem kínos sóhajtása: — Nálad nélkül boldogtalan vagyok! Megláttalak: lelánczolád szivemet; Veled élek és veled álmodom. Reménytelen szerelmemet, Átok súlyaként hordozom! Oh nyújts felém egy reménysugárt! Tedd boldoggá éltemet: Mert feldúlt szivem viharárja, Elöbb-utóbb eltemet! Feridnn. A szép virágárus leány. — Elbeszélés. — — Az igaz, hogy irigylem annak a holdvilág I képű baleknak a szerencséjét. De bolondra száll a füst! Éppen dákólökés közben nyefegte ezeket a sza- I vakat Doronghy Kornél, a kávéházi bősök egyik ty- pikus alakja. — Irigylem, én is irigylem, szóllal meg billiár- dozó társa, a koczkás bordáju Elemér; de sokkal job ban boszant annak a fogatlan vén banyának a buta sága. Azt mondja, nagyon sajnálja, hogy kérésemet nem teljesitheti, de Köves Gyula úrral, ki már két év óta állandóan nála lakik, annyira meg van elégedve, hogy még rokona kedvéért se merne neki fölmondani. — Egész nap izgatott vagyok a mai sikertelen sakkhuzás miatt; pedig ha sikerül kivennem annak a Köves Gyula urnák a szobáját, fogadom, hogy Jul- csa nagysám egy hét alatt ép úgy birtokomban lett volna, mint ahogy ez az óra az enyém. Miközben értékes aranyóráját kivette zsebéből és hallhatólag constatáita, hogy már 11 óra van. — Már hol a manóba késhetik a mi bájos Ju liskánk ? — Parthie aus! Hallatszott Kornél ur selypitö szava. — Máskor Juliska nagysám volt az első, most meg sokszor egyet fordul virágjaival s köd előttem, köd utánam, se hire, se hamva! A múltkor mái' kí váncsiságból a Szepi gyereket utána küldöttem, hogy j ugyan haza megy-e az istenadta? S csakugyan haza ment. — Az igaz, hogy ez a Malvin, meg a Blanche el tudna szöktetni innen, nincs bennük semmi chic I Az ember csak pityókos állapotban szólhat hozzájok szívesen és csipkedheti meg fonnyadozó arczács- káikat. — Jean, nem volt még itt a Juliska? — Aha, ott van ni 1 Most szerencséltetett bedugni | azt a bájos fejecskéjét. — Csakhogy itt van kedves! Régóta várjuk a virágait. — Csak a virágaimat? Mosolygott a bájos leány. — Persze, a maga gyönyörű orczácskájának a rózsáit. — S Kornél ur öleléssel óhajtotta bebizonyítani szavainak igazságát; de Juliska hamar odébb szökve, mosolyogva éreztette kacsóinak snlyát az enyelgővel I figyelmeztette Kornél urat, hogy tüskéje is van ám a rózsának. — Tudja mit kedves, nekem ma igen mulatni való kedvem van; szeretném, ha be mennénk a chambre separéeba. Úgy, mint a múltkor! Bevisszük Hermint, Malvífct meg az Arankát; aztán nem bánom, ha me gint akkora eret is vágnak rajtam, mint a múltkor, de ma nekem ,;jaj de ezudar, ezudar kedvem van. — Nincs más baja Elemér barátom? Kérdé ha misan mosolyogva Juliska. Tudja-e azt a nótát „olyan nincs a sifonyérban". Adieu uraim. No, ne neked, mondá izgatottan Kornél, téged is kifizetett! De megfoghatatlan, hogy egy idő óta mit akar. Talán az erény díjra készül pályázni. — Hahaha, valóban jó gondolat, egy virágárus leány erény díjra pályázik. Szép aquisitiója lesz Ka rácsonyi grófnak. — Már arra is kezdek gondolni, hogy talán Kö ves Gyula úrral trafikál a nagysám! — De hiszen az annyira sem néz egy asszonyi személyre, hogy talán azt i-sem tudja, hogy krinolinban járnak-e, vagy bugyogóban? — Ja barátom, lassú viz partot mos. — Az lehetetlen; egész nap az egyetemen ta nyáz, meg az olvasó körben, aztán meg ha nőről be szélnek vele, úgy elpirul, mint a pipacs. Annak nem kell más, mint valódi könyvmoly. Azt hallom, hogy szent Alajost választotta példányképnek. — Ha úgy volna harátom, akkor ugyan mi köny- nyen boldogultunk volna Julcsa nagysámmal ma is, de igaz az, hogy bolondra száll a füst. Aztán nem ép pen ijesztő ám az ábrázatja annak az egyetemi pat-
