Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-03 / 23. szám
hogy 6 a munkálatot hitelesítés alá nem veszi: mert az a megyének ez évi határozatával nem egyezik, annyiban, hogy az utak irányai nincsenek bizonyos fixpontok sze rint kottázva. — Ezen nyilatkozatára ón viszont kijelen- ■ tettem, hogy az apari és még több határokban lévő közutak régi irányaikban változatlanul megmaradván, minden egyes, ily útvonal íixvonalt képez s állandó irá nyukat az ut mellé ültetett s ültetendő fák eléggé biz tosítják. Nyilatkozatommal a kir. mérnök ur meg nem elégedvén, kottákat követelt s a hitelesítést felfüggesz-- tette. A kottákat ismerjük a lejtmérési munkálatoknál, de tórmóréseknél ezen műszó előttem egészen ismeret len § máig sem tudom, hogy a követelt kották hege dűre szerkesztendők-e vagy fuvolára? De értem azt, hogy a mérnök ur tulajdon kottái szerinti muzsikálására fabábuként kénye szerint szeretné tánczoltatni az általa lenézett magánmérnCköket. — Tegye, a hol teheti, de az én öreg lábaim már nem állnak a tánczra! — De visszatérve a kir. mérnök ur sajátságos magaviseletére, felemlítendő még azon nyilatkozata, hogy ő a kataszteri szelvényekből készült úthálózati vázlatokat nem fogja hitelesítés alá venni, mert ezek nincsenek hitelesítve. Boldog isten! hát miért költött az ország milliókat a kataszteri felmérésre, hogyha ezek az egyszerű útháló zati skizzék szerkesztésére sem használhatók?! Az i féle eljárás miatt a vőlgységi járásban szép reménynek indult utszabályozási munkálat nem előre hanem hátrafelé tett egy hatalmas lépést. — A hite lesítő mérnök gépileg ragaszkodik a gyakorlatban leg- többnyire nem alkalmazható azon módozatokhoz, me lyek a megyei végzésnek lényegét éppen nem képezik;- vállalkozó mérnök pedig tartja magát a hivatalosan felvett szerződéséhez. — Míg az ügy elintézhető leend, az alatt az idő múlik, a közügy hátráltatik, újabb mun kálat igénybevételével a költség szaporodik s a nép el veszti minden bizodalmát a valóban üdvös ügy iránt, melyet a hitelesítő mérnök chablonszerü eljárása két ségesnek tüntetett fel. — 0 tempóra, o mores! A fentemlitett fixirozási mérnöki munkálatokra vo natkozólag, — távol attól, hogy a megyei rendeleteket tiszteletben tartani nem akarnám, őszintén ki kell je lentenem, hogy az úthálózati vázlatoknak bizonyos álló pontokhoz viszonyositása a vőlgységi járás hegyes-völ- gyes legtöbb helyein a kiméréseknél gyakorlatban nem alkalmazható. A községek határai legtöbbnyire szabá lyozatlanok lévén, az utakkal ütköző dűlők s dűlő utak girbe-gurbaságuk miatt minduntalan elszántásnak lévén, kitéve, ezek fixvonalként fel nem vehetők, — sőt peres kérdéseknél éppen a közutakból kiindulva szoktuk az e féle vonalakat vissza helyhezni. A szőlők árkai és kerí tései, vagy gyepűiről tndjuk, hogy ezek mindinkább ki felé terjednek. Ezekből sem lehet tehát kiindulni s ki indulási pontokul legfeljebb a határszélét jelölő elkopott határhalmokat és a falutomyát lehetne felrenni, melyek a kérdéses ntvonaloktól legtöbbnyire távol esvén, emiatt, de leginkább azon körülménynél fogra, mert a két tárgy közt vetemények, szőlők s néha erdők, meredek hegyek és partok s áthatolhatatlan vízmosások vannak, az utak ezen fixpontok szerinti kimérése tökéletes nem lehet. Átlag véve, okszerűen átalános kimérési módot előírni nem lehet. A kivitel a működő mérnök belátására s gyakorlatára bizandó, valamint a hitelesítő mérnök is válassza ki azon módszert a megpróbálásra nézve, mely által .meggyőződést szerezhet a munkának helyessége vagy tökéletlenségéről. Továbbá felemlítendő még az, hogy a különben is kis lépték szerint készült vázlatraj zokban a kimérést kitüntető száz meg száz vonalakat beigtatni s azokba a távolságokat beiirni oly tömkeleggé ( tenné a váziatrajzot, melyből a nem szakértő kiigazodni képes nem leend. Ha az utak irányainak helyfekvései- ket mérnöki pontossággal akarjuk biztositni: úgy ne vázlatokat, hanem rondes térképeket készítsünk, melyek ről aztán pontosabban vissza helyhezhetők a netalán idővel utbóli elfoglalások, vagy még helyesebben jár nánk el, ha az útvonalok törései közti távolságok s minden egyes törési szög meghiérettetve, ebbeli méré sek egy különös jegyzőkönyvbe beigtattatnának. Ám de az e féle munkálat, valamint a hitelesített térképek ren des lemásolása oly roppant költségbe kerül, arainővel p a községeket terhelni a megyei hatóságnak eszébe sem jutott. Véleményem szerint az utak helyreállítása tár gyában kielégítő azon eljárás, melyet a vőlgységi szol- gabii'ó úrral megvitattunk,' a helyreállított utak megvé dése pedig az utak mellé ültetendő fák által legczél- szerübben eszközöltetik. Kelt Tevelen, 1883, év május 28-án. Árvay József, okleveles mérnök. T A N Ü G Y. Tisztelt szerkesztő ur! A „Tolnamegyei Közlöny“ május 20-án kelt szá mában „egy jelenvolt“ aláírással, Duna-Földvárott kel tezve „Vidéki levelek“ rovatában leírás jelenvén meg: lehetetlen annak olvasóján részvét könyeket nem venni észre. El fog jönni az az idő, midőn az anyagilag súj tott család sebeire, az egyesületi élet tökéletes kifejlé- sével, balzsamot fogunk nyújthatni közös erszényből a zokogó özvegyek és árváknak. Nem lévén megyei — összes tanítók egyesülésé ből és adakozásából létrejött — fölsegélyezési alap: föl szólítom a nemesen érző megyei tanitótársakat, nem különben pályánk iránt érdeklődő ügyfeleinket — meg emlékezvén arról, hogy ki irgalmasságot cselekszik, ir galmasságot várhat: adakozzunk derék, köztiszteletet kiérdemelt, boldogult Cziráky József néptanító vissza maradt családja számára. Nincs arról szó, hogy meny nyit, hanem sokan adjunk szerény tehetségünkhöz ké pest amit adhatunk. Beménylem, hogy a szomorú család nem fogja el utasítani jószívűségből nyújtott fölsegélyezésünket; hisz ez természetes, mert ennél nagyobb csapás egy tanító családjára nincsen. Azt is vagyok bátor reményleni, sőt szépen kérni tisztelt szerkesztőségtől, hogy a befolyandó összeget a sújtott családnak belátása szerinti időben átszolgál tatni fogja. Szerény tehetségemhez képest a gyűjtést megin dítom egy forinttal. P. G. B, nóptanitó. A „szegzáTd-vicLéki r. k. néptanitá- egylet“. A magyarországi püspöki karnak a múlt hóban tartott együttes tanácskozmányából kifolyólag, a pécsi püspök egyházmegyójébéü^az összes esperesi kerületeket, úgy az egyházi, mint a vw£gi tanférfiakat utasította, hogy katholikus tanitóegyletekké alakuljanak. Evégből három esperesi kerület alakult meg május 31-én egy r. k. tanitó-egylettó. Tolnamegyében: a dunaföldvári, bony hádi és szegzárdi esperesi kerületek Szegzárd-központtal mnlt csütörtökön alakult meg. A mondott napon s/410 órakor a belvárosi templomban ünnepélyes „Veni Sancte“ tartatott, ahonnét az egybegyült papság és tanítóság számra nézve mintegy nyolezvanan összegyűltek a belvá rosi fiúosztály egyik termében, hogy a megalakítandó tanitó-egylet általános és részletes tárgyalásába bocsát kozzék. Az ideiglenes elnöki széket Póchy József szeg zárdi kerületi esperes foglalta el s melléje mind a há rom kerületből egy-egy jegyzőt választott a gyűlés; igy a központból Horváth Ignácz, völgységiből Bitter Péter a dunaföldváriból Tumó Antal. Elnök mindenekelőtt egy szakavatott s tárgyilagos beszédet tartott, melyben a tö mörülést s az egyetértést hangoztatva, áttért a tulajdon képpeni tárgyra: az egylet megalakítására. Fölvettetett a kérdés,, akar-e tanító-egyletté alakulni a gyülekezet? I miután egyhangúlag elfogadtatott az indítvány, áttért a gyűlés az alapszabályok megvitatására. Az 1875. év ben 9421. sz. a. kelt vallás és közoktatási ministeri ren delettel jóváhagyott „Baja-vidéki r. k. tanitó-egylet“ alapszabályai vétettek föl mintául; s miután a vallás mi nister csak ezen alapszabályoknak megfeleld s hozzá felterjesztendő — helyi körülményekhez mórt lényegte len módosításokat kivéve — alapszabályokat fog csak megerősíteni: tehát a gyűlés általánosságban épugy mint részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Dsák egy pont fölött támadt hosszú vita, ugyanis: lehetnek-e papok is az igy megalakított egylet rendes tagjai vagy sem? Az erre támadt vita és eszmecsere kölcsönös kicserélése s a jogos álláspont helyes védelme után: hogy igen is a. papok épugy néptanítók, mint maga a világi néptanítók s hogy tulajdonképen a leg régibb tanítók a papok voltak s több már mint ezer éve annak, hogy a papok tanítók — 7 szavazat ellené ben kimondatott: hogy a papok épugy rendes tagjai az egyletnek, mint maguk a tanítók. A többi pont pár lé nyegtelen módosítással elfogadtatott s igy az alapsza bályok a cultusministerhez fölfognak rövid időn át ter jesztetni, hogy e hó 20-ára már, a mikor is újra össze- jövend a háromkerület s a jóváhagyott alapszabályok értelmében megválasztja összes tisztikarát, egyszersmind a második országos tanitóképviseleti gyűlésre képvise lőjét is. Miután az idő jól előrehaladt s a tárgy is be volt fejezve, az ülés délután 2 órakor véget ért. A gyű lést társas ebéd követte a helybeli casino éttermében, melyen mintegy harminezöten vettek részt, a plébánián is voltak többen, sokan pedig, akik távolabb laktak, gyű lés után haza indultak. Az ebéd alatt szellemes felkö szöntök sem hiányoztak, melyek mind a szoros egyet értés s tömörülés körül csoportosultak. Itt tapasztaltuk, hogy az a válaszfal, mely a papság és tanítóság között oly soká fenállt, a mai napon leromboltatok s kezet szorítva a nemes ügyért együtt halad, együtt győz vagy együtt hal meg, s hogy: „tertius gaudet“ ezentúl „tér- tius flet“-té változzék át. Az Űrnapja. Nem szándékom jelen alkalommal a tisztelt olvasó közönséget e nagy nap jelentőségéről felvilágosítani, mert hisz ezt minden olvasott ember tudhatja. Nem is akarok czikkecskémmel vallási hódításokat tenni, mert hála Istennek, erre nekünk rom. katholiknsoknak legke vésbé van szükségünk ; s úgy hiszem a többi, általam igen tisztelt vallásfelekezetüek sem fognak félre érteni, midőn e lapok hasábjait veszem igénybe, hogy e nagy napról, az Ur napjáról, egyetmást elmondjak, illetve le írjak néhány vidéki szokást, mely e nagy nap jelentő ségét fokozatosan emeli. Volt alkalmunk a legutóbbi urnapi körmenet al kalmával tapasztalni, hogy a házak ablakai bizony nem voltak feldiszitve, mint ez sok helyen szokásban van; különösen nagyobb városokban, hol azon rom. katholi- kusok, kiknek házai vagy ablakai előtt az urnapi pro---------------- 1 cess ió elhalad, a házak előtt illatos yirág^kak vagy galyakat szórnak el, ablakaikat pedig feldiszjtik, ha más- I sál nem, hát egy szent képpel; nem mint itt Szegzár- I dón van szokásban. Sajnos, még hitsorsosainknál is, | midőn az ablak előtt elhalad a processió, bent a szó- I bábán még talán porolnak is. Hogy kívánhatják vagy várhatjuk meg akkor más I felekeze tüek töl, hogy tiszteletben tartsák a mi vallásos I szokásainkat vagy szertartásainkat, midőn jni magunk se adunk sokat vallásos szokásainkra. . Pedig jól meggondolva a dolgot, van ám abban ! valami, midőn a hitbuzgók elhaladva a házak előtt szebb nél szebb meglepetésben részesülnek. Az egyik ablak- HH van például két gyönyörű szent kép, csinos aranyo- I zott rámában, a képek és az ablakok szélei pedig ég- : szinkék búzavirágból: font vagy kötött koszorúval van nak szegélyezve. Oh, ha visszagondolok még boldog gyermekéveimre, I mily örömmel mentem pajtásaimmal Űrnapja előtt való i szerdán délután a mezőre búzavirágot szedni, miből j édes anyánk szép hösszn koszorút kötött aznap este, j másnap kora reggel pedig feldíszítette ő maga áldott | kezeivel ablakunkat s a szomszédok között az volt a legboldogabb, ki legszebben kidiszitette ablakát. Az áj- - tatos közönség pedig elhaladva ablakunk előtt legalább ; mondott egy „Miatyánk“-ot, kérvén Isten áldását a ház lakóira. Nem azt akarom mindezzel mondani, hogy abla- ; kunkat talán nagy költséggel diszitgessük, vagy szép 9 virágos kertjeinket foszszuk meg illatos virágaitól? — I Nem; elég, ha legalább egy szent képet, vagy egy fe- I születet helyezünk ablakunkba két szép virágcsokor közé, I ami épen úgy emeli az ünnepély fényét | magasztos ságát és buzdítja a hívőket, mintha drága tiszta arany rámába foglalt szent képeket helyeznénk oda és elég, ha egy házon legalább is egy ablak van föl díszítve, ha ] másért nem, csak azért, hogy jelezze, miszerint e ház lakója szintén ünnepet ül. Ezeket voltam bátor azoknak becses figyelmébe | ajánlani, kiknek házuk vagy lakásuk előtt az urnapi körmenet elvonul s ha más eredménye nem lesz felszó- ] lamlásomnak, annyi bizonyosan lesz, hogy fogalmat sze reznek az illetők arról, miképen kellene emelni az Űr nap magasztos ünnepét. ........u .....y. Vi déki levél. Kakasd, 1883. május 31. Igen tisztelt szerkesztő ur! „Sokan“ aláírással már .második közlemény jele nik meg a „Tolnamegyei Közlönyében a kakasdi ez évi jegyzőválasztás érdekében Bonyhádról keltezve. Mi után pedig mi ezt tisztán községünk belügyének tarjuk, el nem gondolhatjuk, kik lehetnek azon bonyhádi „so kak“, kik ügyünkbe magukat hívatlanul bemártani me részkednek, miután azon bonyhádi „kevesekről“, kiket ezen dolog állásuknál fogva ex offo érdekelhet, foltesz- szük, hogy idejöket, amúgy is folyton a sok teendőről panaszkodván, mit el is hiszünk — a közjónak megfe lelőbb dologgal töltik, mintsem embertársaik pellen gérre állításával. — Érthetetlen is előttünk a bonyhádi „sokak“ jajgatása annyival is inkább, mintán nyomott és sértett félnek mi tartjuk magunkat, ennélfogva a kezdeményezés bennünket illetne, de mi nem is törőd nénk az egész rapsodikus szószátyársággal, ha a folyó hó 18-ikáról keltezett közleményben sértve nem érez nék magunkat. kánynak s meglehet, hogy a mi hóbortos Julcsa nagy- sámnnk megakarja próbálni, milyen a patkány falat. — Nagymester vagy te Elemér, de végére kell járni a dolognak. Nézd csak, éppen most készülődik a kis hamis, pedig még tele a kosárkája. — Isten önnel kedves! Igazán boszantó, hogy magácska itt hagy árván bennünket. Majd hogy nem megsiraljak. — Pedig ne sirjon ám, mert megárt a maga vér cse szemeinek. Adien! Egyet fordult és kaczagva elsietett. — Na várjon maga napraforgó, majd vissza adom én ezt magának. — Fenyegetőzött Kornél. — Kornél pajtás, én ma mulatni akarok! Éppen itt lebeg felénk Ilmácska, ez sem megvetendő teremt mény ! — Ne búsuljon lelkem, megárt az magának. — Nem búsulok én kedves — miközben Ilmácska Elemér ur pelyhedzö szakáiét simogatta — hanem áb rándozom. — Min tud maga ábrándozni ? — Pezsgőn kedves,' ezt már kitalálhatta volna. — Bravo Elemér téged ugyan leföztek, hanem csak azért teljesül a maga kívánsága, mert éppen mi is arról ábrándoztunk. — Mondja csak drága pezsgős kisasszony, miért nem simul jobban hozzám. Nincs rajtam gombostű! — Igyunk Ilma 1 aztán-tartsunk murit odabenn a separéeban. Ott fesztelenebbül lehet mulatni. — Úgy, úgy, tehát allons h la chambreü * # * Egyszerű, tiszta külvárosi lakás. Rendes, de kissé sötét konyha, melyből három ajtó is nyilik, egyik jobbra, másik balra, a harmadik meg e mellett, mely folyton nyitva van; a konyha melege szolgál kályhául. Az ablaknál ősz hajú, meggörnyedt anyóka ül; óku- lás szemei a kezében levő kötésen nyugosznak. A gyenge világosságu kis szobában, csak a legnelkülöz- hetetlenebb bútorokat láthatjuk. Az is bizony mind szuette már. De azért mindnyáján meglátszik az anyóka gondos keze és tisztaság szeretete. A falon néhány szent kép és köztük egy becsületes, magyar arczu, élte világában levő férfi képe függ. Az anyókát néha-néha elfogja a bus visszaem lékezés keserű érzete s el-elmeséli özvegységének szo morú történetét. Ránczos arczán könyek pörögnek vé gig, mire az elbeszélés véget ér, s nehezet sóhajtva az arczkép hosszas nézésében nyer vigasztalást. A névtelen félistenek dicső körébe tartozott. Köz tük küzdött egykor a derék Perekedi is. Végig vivta, végig nyomorogta a hősök dicső harczait. Szerető hit vese otthon hullatta érte forró könyeit a kétes jövendő s a bizonytalan sors rémitö súlya alatt. Csak a tiszta hitvesi szeretet és a lángoló hazaszeretet voltak képe sek enyhíteni sorvasztó bánatát. A nagy nemzeti küz delem szomorú catastrophája után hónapokig tartó ke serves bujdosást és halálfélelmet szenvedve, visszatért az elhagyatott nő bus hajlékába. Együtt élvezték a viszontlátás édes örömeit s együtt gyászolták a szo morú napok keserveit. De az árulás ördögi szeme nem hagyta nyugodni saját csendes otthonában sem a de rék hazafiakat. Éjnek idején hurczolták ki családi bol dogságának köréből. Sanyarú fogság s utóbb bitófa emelte Perekedit is a nemzet vértanúi közé. — Hát maga7 minek jött már megint haza ilyen korán ? Kérdé a mi Eszti nénénk a virágkosarával haza érkezett Juliskát. — Nagyon fáj a fejem kedves néni. Miközben kosárkáját betette szobájába s kijött a nénihez beszél getni. — Nem az a maga baja Juliska. Hanem úgy ve szem észre, hogy máson töri maga a fejét. — Dehogy töröm., hanem bágyadtnak érzem ma gamat. — Na, én csak annyit mondok magának, hogy hagyjon fel a játékával! Láthatja, hogy úgyis hiába forgolódik Köves ur körül. Nem olyan ember az, hogy másra gondoljon, mint tanulmányaira. Azt pedig nem szeretném, ha maga miatt aztán kénytelen lenne el menni tőlem. — Hogy gondolhat felőlem ilyesmit kedves néni? Nem vagyok én már szerelmes senkibe! Régen volt az, most már csak nevetem, ha rá gondolok. De már azt mégis megteszem, hogy megvárom még megjön s adok neki egy virágot; neki szántam a legszebbet; kiváncsi vagyok rá, hogyan fogadja tőlem ? Alig végezte be beszédjét Juliska, az ajtó nyi tott és Köves Gyula lépett be rajta. Juliska láttára el pirult. Eszti néni nyájas arczczal üdvözölte Gyulát és bemutatta Juliskának, a ki kedvesen mosolygott s ép pen úgy elpirult, mint Köves ur. Gyula aztán közö nyös dolgokról beszélgetett, a mi a néninek nagyon tetszett, de Juliska semmit sem értett Gyula beszédé ből, mert folyton csak rá szegezte szemeit és maga sem tudta, min gondolkozik. Lassan-lassan egypár nyájas szót váltottak egy mással, a mi Gyulának nagyon nehezen ment eleinte, de később bele melegedett s megkérdezte Juliskától, hogy hol szokott virágokat árulni. Juliska zavarba jött s csak annyit mondott, hogy most már nem is igen árul, hanem régebben itt meg itt szokott meg fordulni. Megunta már ezt a nem neki való életet, melyre csak a szükség kényszeritette. S hogy zava rát elpalástolja, bement szobájába és ’ kihozta virágos kosárkáját. A legszebb rózsát átadta Gyulának, kr pi ronkodva ugyan, de elfogadta a virágot, Juliska pe dig rögtön felfűzte kabátjára, a mi oly szokatlanul esett Gyulának, hogy eleinte sehogy sem tudott bele szokni. Hozzá még folyton ott égett arczán Juliska kacsóinak érintése, amint feltüzés közben véletlenül Juliska keze Gyula arczát érintette. Szokatlan ideges érzés czikkázott egész testén keresztül s nemsokára az a hideg Gyula oly élénken csevegett evvel a bö- gárszemü leánykával, hogy az ember már gyakorlott szerelmeseknek tartotta volna őket. Gyula egész éjjel nem tudott aludni. Tudomá nyos felolvasását próbálta folytatni, de gondolatai más felé kalandoztak. Szobájában sétálgatott és gondolko dott. Unaloműző gyanánt elővette Petőfi költeményeit s azokat kezdte olvasgatni. Azok a szerelmes versek olyan különöseknek tetszettek neki. Más alkalommal csak azt vizsgálgatta bennök, hogy milyen a rythmus- suk, milyen a lendületük, milyen a rimök. Most meg egyre a gondolatok és érzélmek foglalkoztatták s nemhogy unalmában az enyhet adó álom szált volna pilláira, hanem ellenkezőleg mindinkább neki hevült s azt vette észre, hogy egy-egy vers szakot egész lelke- sültséggel kétszer-háromszor is elszaval. Juliska mosolyogva álmodott s mosolyogva éb redett. Másnap reggel Gyula fel* űzte gomblyukába a virágot és a tükör előtt áldogált; végre is elszégyelte magát és a zsebébe tette a virágot. Délután az a fur csa gondolata támadt, hogy otthon maradt és regényt olvasott. Juliska pedig egész nap dudolgatott és bokrétát kötözgetett. Eszti nénénk pedig gyakran el-elgondolkozott, sóhajtozott és a fejét rázta, mintha magában beszél getne. Gyula megkérdezte Juliskát, hogy szokott-e re gényt olvasni; neki igen szép regényei vannak. Juliska megkérte Gyulát, hogy esténként olvasson föl neki va lamit, legalább a néni is elhallgatja. Másnap Gyulát társai mosolyogva fogadták. Gomb lyukában szép thearózsa volt. Azt hitték, hogy talán tévedésből másnak a kabátját húzta fel. Hazatértekor Juliskát mindig otthon találta, ki nyájas mosolylyal várta s mindig volt valami kérdezni valója; sőt Gyula is annyira neki bátorodott, hogy néha-néha órákig elbeszélgetett Juliskával anélkül, hogy az idő hosszúnak tetszett volna neki. Gyulán pajtásai változást vettek észre. Előadások alatt el-elgondolko zott és a jegyzést gyakran abba hagyta. Sokszor aztán arról panaszkodott, hogy a tanárok egy idő óta érthe tetlenül magyaráznak. Társai mosolyogtak s azt na gyon is észre vették, hogy az ö kedves Gyula barát- jok nőm rSgóta egész csínnal és választékosán öltöz-
