Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-14 / 3. szám
XI. évfolyam 3. szám Szegzárd, 1883. január 14 Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szécbenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok Közigazgatási, társadalmi, tanogjji és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanító-egyletnek hivatalos értesítője, Előfizetési árak: Egészévre .............6 írt — kr. Fé lévre ................3 „ — „ Ne gyedévre . . . . I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendók. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak A vidéki kereskedés egy rák fenéjéről. Mai napság a vidéki sajtónak jutott az az egyik szép feladat, hogy a társodalom különféle osztályainak hibáit föltárva erkölcsjavitólag has son. — Hy czélból bátorkodom Tolnamegye in telligens közönségének figyelmét egy oly rákfe nére irányozni, melynek eddig is káros követ kezményei voltak s a mely, ha minél előbb ki nem irtjuk, vidéki kereskedelmünket tönkre teszi. — Ezen rákfene pedig nem egyéb, mint a csődmondási mánia. Vannak megyénk nek oly városai — nóvleg nem említek meg egyet sem — a melyekben a kereskedők két harmadrészének czimtábláin a vezetéknév mellett csakis A. P. M. stb. keresztnév van. Ezek -— kevés kivétellel — mind olyan firmák, melyek nek előbbi tisztességes, teljes czimöket egy csőd megszüntette, igen, ezek többnyire a csaló félj nejének nevét tüntetik ki, ezek mind szenny foltok kereskedelmi osztályunkra nézve. Ne értsen minket senki se félre. Mi jól tudjuk, hogy lehetnek s vannak menthető bukások, Az ily szerencsétleneket nemcsak nem kárhoz tatjuk, hanem szánjuk és többre becsüljük, mint azon arczátlanokat, kik mennél többször cserél nek czimtáblát, kígyó módra — mely szintén a vedlés után lesz nagyobb — meggazdagodnak. A csődmondásnak pedig igen sokszor ez az oka. — A fiatál ember, ki többnyire a népisko lából került a boltba (!) eltölt egy becsületes hírben álló kereskedőnél néhány évet, mint se géd s aztán idegen firmákhoz fordulva egy pár ezer forintot érő boltot szerel föl. Ekkor első dolga jó ,.parthie“-ra szert tenni s ha ez meg van, a nőnek hozománya biztosittatik, illetőleg a a hitelezők kárára oly csőd mondatik, melyben a nő — esetleg egy pár rokon — nyer csak kielégítést, a férj elveszti nevét, de megtartja a „portékát,“a pénzt, a boltot s csak a czimtábla változik. Igen uraim, ez azon erkölcstelen eljárás, melyet — miután a büntető codex daczára sem lehet mindig a törvény szigorával sújtani — nyíltan meg kell bélyegeznünk. Ily körülmények közt elvész a hitel, csök ken a munkakedv, vészit az a becsületes keres kedő is, a ki kicsinyen kezdve sok időn át ju tott oda, hogy jól berendezett bobja van. Avagy nem halljuk-e őket panaszkodni, hogy a sok csőd eladások miatt — a hol a tömeg már csak azért is veszt, mert a dobszó mellett egy kis „hetz“ is fordul elő — áruezikkük nyakukon marad, A baj tehát megvan s ezen segíteni kell. De hogyan ? Először is úgy, hogy maguk a ke- \ reskedők ne fogadjanak oly tanulókat, a kik leg alább is B—4 közép iskolai osztályt nem vé geztek. Ki kellene továbbá mondani, hogy csakbi- ! zonyos évek eltelte után s csak egy bizonyos összeg kimutatása mellett lehet boltot nyitni, il letőleg üzletet önállólag folytatni. Azon intézetek, — takarékpénztárak stb. — a melyekhez a nagy kereskedők a hitelt igény lők vagyoni állapota felől kérdést szoktak intézni, szintén szigoruabban járjanak el, azaz csak va lóban érdemeseket ajánljanak. Legtöbbet tehet azonban maga a társadalom. Éreztesse az ily magokról megfeledkezökkel, hogy nem „in pretio est pretium.“ azaz nem pénz ad becsületet, hanem a műnk? íg, a szorgalom és a jeliemesség. Marhauser Imre. Tolnamegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartotta főispán nr ő méltósága elnöklete alatt ülését, melyen csaknem valamennyi bizottsági tág megjelent. Az ülés a szokott rendben folyt le, tárgyai Tóiul kiemeljük a következőket: Az árvaszéki elnök nr jelentésében előadja, hogy a lefolyt 1882. évben a megyei árvaszékhez be érkezett 16500 elintézendő ügydarab, a mnlt évről ma radt 501; az igy összesen 17001 számot tevő ügydarab közül elintéztetett 16247, hátralékban maradt 754 ügy darab. — A megyei árvaszék felügyelete alatt álló ár vák létszáma volt 1881. év végével 13833; — a múlt év folyamán gyámság alá került 770, felszabadult a gyámság alól 688 és igy a lefolyt év végével gyámság alatt maradt 13915 árva. Gondnokság alatt állott 1881. év végével 272 egyén; a mnlt év folyamán gondnok ság alá került 5 egyén, megszűnt a. gondnokság —ha láleset miatt — 5 egyén felett, igy a lefolyt év nem növesztette, de nem is apasztotta a gondnokoltak szá mát. A megyei tiszti ügyésznek elintézés végett kiada tott 1882-ben 574 per, 28 bekeblezési ügy és 1318 ve- gyestárgyu árvaszéki megbízás, ehhez adva az 1881-iki hátralékot, u. m. 583 pert, 94 bekeblezési és 174 ve- gyestárgyu megbízást; esett ez évre 1157 per, 122 be keblezési és 1492 vegyestárgyu megbízás, melyből vég leg elintéztetett 533 per, 12 bekeblezési és 1338 ve- gyestárgyu megbízás, folyamatba tétetett 624 per, 110 bekeblezési és 154 vegyestárgyu megbízás. Az árvaszéki számvevő kapott 1882-ben 285 számadási ügyet, 1881. évről maradt 35, összesen 320. Ebből végleg elintézte tett 234, folyamatba tétetett 70, elintézetlen 16. — A gyámpénztárban a lezárt naplók szerint mutatkozó I pénztári maradvány a pénztárban hiánytalanul megvolt j a megejtett pénztár-vizsgálat alkalmával 5550 frt kész- ■ pénzben és 88112 űrt 12 kr takarékpénztári könyvecs kékben. A gyámpénztár forgalma összesen tett bevétel iben 669403 frt 94 krt, kiadásban 665650 frt 70 krt. j Az árvák és gondnokoltak összes vagyona volt az 1882. k óv végével 4355162 írt 74 kr. A megyei főorvos urnák az 1882-ik év má- B sodik feléről szóló jelentéséből kiemeljük, hogy semmi nagyobb terjedelmű járvány vagy ragályos betegség ál tal nem zavartatott meg az általában kielégítőnek jelez hető közegészségi állapot. Uralkodó betegség az emésztő I és légzőszervek burutos bántál ma volt. Kisebb terje- ; delmü jávány betegségként lépett fel e félévben a vör- beny Kajdacson s a hozzá közel eső pusztákon; a ka nyaró Szegzárdon és Duna-Földváron. Gyakoribb vör- henyeset fordult elő az év végén Apar községben és >himlőeset Ozorán. Táj-kórok közül a váltóláz lépett fel a Duna melletti részeken. A körorvosi állomások közül a dezsi ma is betöltetlen, a bölcskei pedig — miután az I eddigi orvos máshova választatott meg — betöltésre vár. Bénitólag hat az egyes körorvosi állomások megtar- I tásánál az, hogy a megszabott fizetésen kívül a mellék- jövedelem csekély és bogy sokhelyen a látogatási díjak j minimuma szerződésileg igen csekély összegben állapit- ' tátolt !> eg. A gyógyszertárak szabályszerűen felszerel- r leknek találtai itó./ryé jjfldi*,', Tfűnczoias ; C est védhimlő oltás roepyeszerte aka- | i be. Orves-i nádori te teljesit*Ho*t. i—V havit) ri felelni mindinkább iparkodnak. Ingatlan birtok adó mi-, att 2 esetben lett elárverezve. — A hátralékok elha nyagolt behajtása miatt 31 község elöljárósága ellen lett az 1876. XV. t. ez. 62. §-án alapuló felelősség alkal mazása kimondva, állami adóvégrehajtót pedig 8 köz ségbe kellett tényleg kiküldeni. Az 1881. évben 59 köz ség elöljárósága ellen mondatott ki a felelősség alkal mazása & 17 községbe kellett állami adóvégrehajtót ki küldeni I igy a lefolyt évben a törvény szigorát nem kellett oly módon igénybe venni, mint 1881-ben. A kir. tanfelügyelő ur jelentése szerint:Bar- tal János pozsonymegyei etrekarcsai lakos és földbirto kos Henc8e adóközség iskolai czéljaira az itt levő bir tokából 1200 □ ölnyi területet adományozott s azt már a községi hatóságnak rendelkezésére is bocsájtotta. A tanfelügyelőhöz befolyt az 1882. évben összegen 1210 ügydarab, melyek mind elintéztettek. A néptanodák Iá-, togatása előirt módon a tanfelügyelőség és az iskolalá togatók által teljesittetett s az ez alapon szerzett tapasz- i tálatok és értesítések szerint jelenti, hogy hazafias és buzgó néptanítói karunk szakértelemmel teljesített mű ködése folytán a nemzeti közművelődés nemcsak helyes irányban mozog, de folytonosan fejlődik és emelkedik megyénkben. A kir. ügyész ur jelentése szerint az 1882. év második felében a letartóztatott egyének összes száma volt 467, vagyis 64-el több, mint az első félévben. Ezek ből el volt ítélve 317; vizsgálat alatt állt 150. A má sodik félévben beteg volt 36, kik közül meggyógyult 31; elhalt 2; gyógykezelés alatt maradt 3. Fegyelmi r -~i fogház őr ellen 1; fogoly ellen 3 fordult elő. A| - >v.-köt' Mhen az állam részére készült 1856 drb ko-t i -íc. mei . . 7 cladatván, befolyt érettük 5451 líri 53 kr Ti-g ! nífels tÖÍr5 drb. kosár. ü.‘‘v. .1? " '*ti albizott ság elnökévé gróf Sie« • Nándor, aleinokéi o xo»ux>uC3* len haláleset, __ . .öszakos haláleset ougj iikűíitúi' : volt. Veszett-eb marása következtében szintén fordult elő egy haláleset. — A szegzárdi közkórházban ápol tatott összesen 482 egyén, ezekből gyógyult 304; ja vult 48; nem gyógyult 13; meghalt 20; további ápolás alatt maradt 97. A közkórbáz anyagi helyzete ugyan nyomasztó, de ezen remélhetőleg segiteni fog a tápdí jak indokolt felemelése, a felvett kölcsön és a követelé sek pontosabb befolyása. A kir. adófelügyelő ur jelentéséből kiemeljük, hogy 1882. évben az adóhivataloknál közvetlenül fizető adózók száma volt 1251, a községeknél fizető adózók száma pedig 12003, a kik összesen 1000500 frt 4’/> krt voltak kötelesek befizetni adóban és ebből csak 136492 írt maradt hátralékul, mig 1881. év végével 172655 frt s igy a hátralék 36163 frttal apadt, ezen kedvezőbb eredmény az adófelügyelő ur szerint egyrészt ajobbter- mósi viszonyoknak, másrészt pedig annak tulajdonítható, hogy a közadók beszedésével és behajtásával megbízott közegek mindinkább átérezvén a törvény által reájuk rótt kötelesség teljesítésének szükségességét, annak meg- tiLjl'IíVt’U. ■ 1^1, I**' *** ■ tasi. bizottság, mig - kihágások íc,l hatóságot gyakorló bizottság és a fegyelmi választ»,, tagjaivá ugyanazokat, kik a múlt 1882-ik évben is tag jai voltak. Ezzel az ülés befejeztetett. —S. Gazdászati elmefuttatás. (Vége.) Az ifid nemzedék, ha eléri azon aranykort, amely ben pelyhes ajakkal megjelenhet az élet küzdterén, fő törekvését, az iparjegy nyeréséhez szükséges, pár forint nak beszerzése képezi. Melylyel részére, a falu jegyzője kieszközöl egy olyan jogosítványt, hogy segélyével meg kezdhesse saját és iparostársai kárára azon munkát, — mely az állam munkatőkéjét támadja meg. És teszi tönkre azon iparostársát, ki hosszas tanulás, tapasztala tok és szorgalom árán szerezte meg azon képességet, melyet ő tanuló éveinek elteltével élvezni azonnal óhaj tana. TÁRCZA. Az élet. Az életnek nagy problémáját Már fejtegették túl-sokan: De, hogy mi hát ez voltaképpen: Még nincs eldöntve biztosan! Szerintem semmi más az élet. Mint egy kétkrajezáros szivart . . . Igen, mert kurta és a mellett Komisz füstjével csípve mari És mégis szívjuk! — Hát .... no persze! . . . Gondoljuk: tán majd megjavul ? I S ha végig égett, felsóhajtunk: Mind rossz volt irgalmatlanúl 1 Szivar kiégett szürke hamva: Ködös múltúnk emlék-jele; Szivar kesernyés vége szánkban: Halált . . . S harapnunk kell belel . . | É „drágadérósz“ minden élve: A szép, izzó, piros parázs I Fájó múltért, zordon jövőért: Rózsás jelen vigasztalást „Úgy van! — gondolja a világfi — Jelennek éljünk hát csupán! Égész szivar parázsból álljon, — Mit rágódnánk nedves csuUn?! . . .“ És a világfi él jelennek, — Untatja füstölgő szivar, — Mohón szipákol, kéjre kéjt rak, Hogy égjen élte el hamar 1 „Nem úgy van! — szól az életunt is — Égesse szám hitvány parázs?! .... Éjh! — a szivart fél-égve dobni! Halálban van vigasztalás! . . . .“ És úgy tesz, a miként beszéle: Öngyilkos lesz idő előtt; Leroskad a nagy légnyomástól, Vélvén, hogy nem nyom úgy a föld! * * * Én szánom s tartom balgatagnak Mindkét urat egyformaképp; Az élet nem felette-csúnya, Dehát: nem is felette-szép! Ki bölcs: se élni nem siethet, Se éltet nem veszt ön-keze, — Hanem szivarját szívja lassan, Sőt végét „spitz“-be dugja bel Borzsák Endre. Cobos Jósó. — Egy mexieói orvos úti emlékeiből.) — (Folytatás.) Az ember mindenhez hozzászokik, e nyers jeleni tek, melyek egykor felháboritának, ma már nem lepnek meg. Sőt az emberek gyávaságé, melylyel mindezt tűrik, * éppen ellenök hangolt, azt gondolván; nem érdemelnek mást. — Gazember, tolvaj, bandita, átkozott Gachupin (spanyol,) törd ki a nyakadat s minden csontodat, vi- gyen az ördög s dugjon a pokol legtüzesebb sarkába. Dögölj meg, mint a kutya s ne-kerülj sírba soha. A fehér kabátos férfi, kinek azon kérését, hogy lovát visszaadja, oly kereken visszautasitá, átkozódott ilyen czifrán. összeszoritva öklét, hisz Cobos elég mesz- sze volt már, hogy ebből mit se halljon és mit se ve gyen észre. A vendéglő kapualja csakhamar telve lett emberekkel, kik a Gachnpint szidták s elmondották egy másnak az erőszakot, melynek kitéve valónak. Az egyik nek jó összeg pénze veszett el, a másiknak lova, a har madiknak mindakettő. Ismeretségem a guerrillóval, ki ellen e szép dol gokat mind felsorolok, más országban veszélyes lehe tett volna reám nézve, itt senkisem tett legkisebb szem rehányást is, sőt ellenkezőleg, bizonyos megnyugvással beszélték el azon számtalan ocsmány tettet, melyet Co bos elkövetett. Nem tartóztathattam magam, hogy ez embereknek meg ne mondjam, miszerint panaszaik en gem nagyon meglepnek és bogy azon nyugalom, mely lyel mindezeket megtörténni engedik, szükségképen fel bátorítja az ily rabló vezéreket és végül a helyett, hogy jajgatnak, köszönjék meg voltaképen Cobosnak azt, hogy nem huzza le testükről a ruhát. — Beszélni könnyű, — szól a fehér kabátos — ugyan hát mit gondol, mit kellene tennünk? — Engedelmeskedni kell a törvénynek és másokat annak megtartására kényszeríteni. Hiszen ti voltatek az i erősebbek. — Igenl megtehetnénk biz ezt, ha mi elnyomot tak egyesülni tudnánk, ha minden város egyszerre kelne fel e banditák ellen, kik bennünket a kormány nevében sarczolnak! De feltéve, hogy ma elűztük Cobost, 8 nap múlva ismét visszajönne rablókkal, kik sokkal rosszab bak, mint az ő emberei, visszajönne Cuellár vagy Car- vajas embereivel, ezek aztán kiirtanának bennünket a nélkül, hogy valaki csak a száját is kinyitná érettünk. Különben mi azt a spanyol közmondást tartjuk: „Jobb, ha azt mondják, hogy Péter engedett, vagy hogy meg futott, mint azt, hogy Péter megveretett, vagy megöle tett!“ A vége nevetésre bírt. — A harag, a düh elpá rolgott s Cobos áldozatainak figyelme egy lócsiszár ál tal vétetett igénybe, ki ép a legalkalmasabb időben ér kezett meg. A két ló, melyet eladni szándékozott, jól nézett ki, megvizsgálták őket a fejtől patáig. A mexieói általában keveset ad a látszatra s akkor ítéli meg a lo vat, ha rajta ül. A lócsiszár leveté kabátját, zsebkendő jét homlokára köté s egy szökéssel a nyeregbe ugrott. Egy darabig lovagolt, megállt s ismét visszatért. — Mit kérsz e lpért? kérdé egy hang? — Száz piasztert. — Ostobáknak tartasz minket? — Nem kell megvenned. — Nem ijed meg az árnyéktól ? — Szelíd, mint a bárány. — Nincs valami szokása? — Eszik és iszik, ez minden. A venni szándékozó körüljárta a lovat, nem fi gyelve a feleletre; a mint a lócsiszár leszállt, a vevő
