Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-14 / 3. szám
Ha csekély tőkére! bíró iparostársát legyőzni nem képes, csinál hamis ragy való „brídát“; (őszinte tisztelet a nem csekély számú kivételnek) és a szerint állít, idegen névre két üzletet, avagy veszi kezébe a „wanderbarschok" hű úti társát a koldusbotot, és méri falutól faluig az országutját. Nagy részben segíti növelni e nyomasztó helyze tet még azon viszás körülmény: hogy töblj helyütt, a ' fegyenczek által készített iparczikkek — kisebb árak mellett adatnak piaczra, mint a sok gyermekkel megál dott és súlyos közadókkal terhelt becsületes iparosoké. Ez már ugyan túl megy a humanizmus magasztos kor látain I S félni lehet, hogy általa a bűn magva hintetik el, a még romlatlan munkásosztály szivébe. Vagy vegyük a magyar fogyasztó közönség egy nagy többségének azon eléggé minősitbetlen eljárását, mellyel évente oly óriási nagy összegeket vet ki a „mű velt külföldre“ iparczikkekért. Egy — 1879-iki statisztikai kimutatás szerint: „divat és pipere czikkekre kiadatott 60 millió 429 ezer forint. Selyemárukra 34 millió 598 ezer forint. Drága prémekre, bunda és diszművekre 15 millió 849 ezer ke mény flóres szivárgott ki az országból." „Nem vitatható el, hogy tisztes fényűzés nélkül művelt állam nem is képzelhető." Egy részről aesthetikai tekintetből, másrészről pedig azért, mert annak meg szüntetése folytán számnélküli iparos és kereskedő ke resetforrásán ejtetnék érezhető rés. Igaz ugyan, hogy ezen összegekkel a bűn posvá nyába elmerült több egyént lehetett volna vissza adni az élet és társadalomnak, kikkel idővel nem mint a társadalom daemonjai, hanem mint a haza hasznos pol gáraival találkozhattunk volna az élét küzdterén. Kik talán beérték volna, ha puha, ruganyos finom szövetek és selyemáruk helyett érdes daróczczal vonták volna be, i hideg behatása ellen nyomorult testöket; vagy tisztes menhellyel cserélhették volna fel a bűn fészkét. No de ilyen csekélységekért csak nem kívánhatja senki, hogy egyesek zsebeiket teljesen kiürítsék. Mire való az állam — hatalom? Vagy talán a javító intézetek*) és fegyházaknak semmi rendeltetésűk nem lenne?! Dy érvekkel vélik egyes jobb módúak a társada lom § vészes kinövéseit orvosolni. Hogy ha azután va lamelyik ezen romlott lények közül mint kiképzett zseb metsző, ragy rettegett kapczabetyár mutatja be magát valódi alakjában, van akkor lárma, de mégis vajmi ke vesen igyekeznek ily egyéneket az életnek visszaadni. Azt azonban joggal megvárhatja minden müveit állam az ő polgáraitól, hogy ha forintjaikat az általuk oly nagy garral felmagasztalt „művelt külföldön“ elfe csérelték, akkor ismerjék morális kötelességöknek a ma gyar állam segélyét sem igénybe venni. Tartsák méltó ságukon alulinak Jókai szavaival élve: „lóhátáról ga rast ragy hivatalt koldulni." Mert ép azok, kik ily fonákul visszaélnek az ég által Vajuk adott javakkal, nemes és magasztos hivatás it------■PW - magyar állam gazdaságának emelésére. Eg yrészről mert a honi termelőknek kenyeret és foglal-. Jkozást nyújtanak, de másrészről a földmivelés-, ipar és kereskedelem terén levő fásuló vastag közönyt levet kőztetve a nemzetgazdaság terén alapot biztosítanak. Vetkőzzék le tehát az ósdi előítéleteket. Álljanak élére oly hasznos intézmény- és mozgalmaknak, melyek, ha nem hoznak is mindjárt tiszta szinaranyat, de mégis a nemzet polgárainak jobblétét egy lépéssel előbbre hozzák. Fejlesszék az egyleti életet azon irányban is, ahol nem egyedül a „csöndes" vagy egyesek emelgős izü pohárköszöntőkben vélik nevüket hangzatossá tenni. Főkép a társadalom minden osztályának fáján rá gódó vészes uzsorát kellene gyökeres módok által ki- irtaniok. Melyre nézve valódi jótétemény lenne a köznép nél az úgynevezett takarék magtárak meghonosítása, *) Javító vagy dologhaz, Ka jól tudom, az országban egy sincs, daczára annak, hogy az nj büntető codex nagy súlyt fektet reá. Eddig egy volt Budapesten, de a melyet a főváros — mint hírlik — feloszlatott. melyek eddig is már a legtöbb helyen sikerrel alkal maztatnak. g Mindezek sokkal háladatosabb feladatok, mint a po litikai pártviszályokba merülés, honnét igen gyakran a legszilárdabb jellemek is megtépve, megkuszálva kerül nek ki. Nem kell szem elől téveszteni Amerika és Angol hon ezen jelszavát: „hogy a becsületes munka tisztele tet,' közbecsülést von maga után; és érett gyümölcsöt terem. Mindenki csakis ott emelkedbetik fel nagygyá, amely cselekvéskörnél valódi hivatással is bir!" Gróf Zichy Jenő nr ezt eléggé szép tettel bizo- nritotta be legközelebb, amidőn kijelelte az irányt, me lyen haladva egyesek a haza javára és felvirágoztatására nemes és magasztos cselekménnyel örökíthetik meg ne veiket. Mert a mai korban már be kell vallani, hogy a szilárd alapokon nyugvó mezőgazdaság, ipar és keres kedelem az anyagi és szellemi jólétnek úgy szólván, góczpontját képezi, melyből az állami életnek szétágazó szervei táplálékukat veszik. Adja Isten, hogy e derék főnemes minél több kö vetőre leljen, dicséretre nem szoruló tettében! Vessük élénk emlékünkbe,' hogy nem kell mindent az atyás kodó kormánytól várni és remélni, hanem ki kell lépni a kezdeményezés és cselekvés mezejére. Mert megvan írva: „Embersegíts magadon az Isten is megsegít!" Niefergál Nándor. Vidéki levelek. Duna-Földvár január 8-án. \ A „Titkos szerelem," melyet egy német költő után, az itteni kaszinó-teremben hetek óta 42 férfi és és 26 nő egymásnak zengeaezett, január 6-án nyilvá nosságra jött, mert ekkor érzelmeiket, nagyobb közön ség előtt énekben bemutatták; azután ősi szokás szerint áldomásoztak. végre kivilágos kivirradtig tánczoltak. Mi velhogy kaszinónkban, — tapasztalatból tudjuk, a szám többség tünteti ki az igazságot: a szegzárdi 18—20 j tagú dalárda, a föntebb! számból láthatja, hogy a mi uj dalárdánk, mennyivel különb, — nem tudjuk med dig, — nem lobban-e el, mint 13—14 óv előtt a szal maláng? Mindenesetre üdvös kezdemény volt az itteni egy idő óta megoszlott társadalmi életbe az ének által harmóniát hozni. Magam is a költővel tartanék: Hol dalolnak — s ki nem dobnak — ülj közejöM Kik dalolnak — s igy jól tudnak, — nincs rósz szivük. De mikor hallom dalolni: Megverek valakit, vagy engem valaki: Vagy kidobsz, vagy téged én doblak ki. távozom a kornyászkarból. H, L. Tamási, 1883. január 8. Tisztelt szerkesztő ur! Legyen szabad pár sorral községünkben előforduló nevezetesebb társadalmi mozzanatokat jeleznem. Községünk jólehet, hogy a dombóvári járásnak székhelye, megvan a maga boldog egyszerűségében, me lyet bármelyik pusztának csúfolt tanyácska is megiri gyelhetne tőlünk. Nálunk nem történnek olyan pikáns események, melyeknek leírásával tán mulattatnék a szórakozni akaró közönséget. De azért ne gondolja ám a nyájas olvásó, ha nem is hall Tamásiról világrenditó eseményeket, hogy mi még a középkorbeli emberek vagyunk, kik tán a hiva talos kötelmeinken kívül Iegfölebb csak a „betekints“-be nehány kvaterka bor közt arról álmodozunk, hogy nini még a bort is meglehet ám inni. Oh koránt sem! Községünkben azért eléggé élénk társadalmi élet létezik. Emelik ezen társadalmi életet még egyleteink is, köztük különösen, a kaszinó, az „állandó műkedvelő-társaság" és továbbá a most alakult „korcsolyázó-egylet." Kaszinónk czéljának teljesen megfelel, (kár, hogy a helyisége nem) járat 7 politikai, 2 szépirodalmi és 3 elczlapot. Van 139 rendes tagja. Az évi tagdíj 4 - frt. Az elmúlt hó 25-én tartott tisztujitáskor elnökké Hets Károly, alelnökké Sperlagh Dániel, ügyészszé Bo- bics Antal, 1-ső jegyzővé Frűhwirt Jenő, 2-od jegyzővé Bajó Pál, könyvtárnokká Puha József, pénztárnokká Hä ring Alajos és igazgatóvá Kelemen László választattak meg. — Az egylet fennáll 12 év óta. Az állandó műkedvelő-társaság ugyancsak azon van, hogy czéljának megfelelő legyen. Előadásaival már sok vig órát szerzett közönségünknek. Legújabban Sch. K. által irt „Nagybácsi"-! játszották, melynek sikerült voltáról még szigorú kritikusaink is csak elismerésöket nyilváníthatják. A szereplő hölgyek és urak igazán meg érdemlik elismerésünket szorgalmukért és ügyeségükért, melyekkel oly kellemessé tudták tenni az estét. Parragh Béláné urhölgy, mint Keresztszegi Gyula neje a leg szendébb és legbájolóbb fiatal kis menyecske egészen elbüvölé a közönséget. Spindelbauer Erzsiké k. a. mint Keresztszegi Gábor húga a legártatlanabb és még a hűtlennek látszó kedvesnek is megbocsátó szerepével egészen elragadtató a közönséget. Spindelbauer Janka és Cserta kisasszonyok szintén a legjobb sikerrel ad ták szerepöket. A férfiak közül a „Nagybácsi" szerepét adó Madarász Géza ur teljesen kivívta a közönség tet szését; Németh Géza ur a szobaleányba szerelmes Peti inas szerepével a legderültebb kedélyhangulatba hozzá a közönséget. Bajó Pál és Parragh Béla urak szintén kitünően adták szerepüket. Egyszóval valamennyien jól játszottak, mi dicséretére válik az egész műkedvelő-tár saságnak. Igazán kívánjuk azt, hogy álljon fenn sokáig az egylet és még sok vig órát szerezzen a műkedvelő kö zönségnek. ügy legyen I Ajánlva magam, maradok a t. szerkesztő urnák kész szolgája: Kindl Vilmos. Ozora, 1883. január 3. Tisztelt szerkesztő ur! Nem hiába közeledünk a farsanghoz, — mint nyári zivatart a szél — úgy nálunk megelőzte már ezt I egy, 1882. deczember 31-én, tehát Silvester estéjén adatott műkedvelői, hangversenynyel összekötött, jóté- konyczélu szinielőadás, Singer Janka kisasszony igaz gatása és rendezése mellett. — A „Regény vége" is imért salon-darab adatott elő s czéljának tökéletesen meg is felelt, amennyiben a nagyszámú közönség a jó tékonyság perselyébe szép összeget rakván, a jövedelem a kiadást jóval felülhaladta. A műkedvelő hölgyek között ott láttuk Singer Berta kisasszonyt, kinek bájoló szépsége a szinpadon annyira elragadta Bischitz Márkus bérlő urat, hogy já tékközben odarohant a színpadhoz s egy szép virágcso korral kedveskedett neki. Közreműködtek még: Kapus Irma kisasszony, Engelleiter Erzsi kisasszony, Gräber Béla és Rísz Adolf urak. — Az egyfelvonásos darabot Jteféngverteny követte, mely valóban élvezetet nyújtó és sikerült volt. Különösen sikerült volt a helybeli szám tartó ur kedves leánya Gruber Emilia urhölgy és fia Gruber Ernő ur által zongorán előadott négykezes da rab. melyből a szabatosság, a gyakorlottság s a köny- nyüség látszott ki. Nem kevéssé kedves volt Kapus Irma urhölgy „Czigány leánya" s több népdala tiszta, csengő hangján s mély érzéssel előadva, mely által a közönség hatal mas tapsviharra késztetve, hangos ujrában tört ki. Népdalokat énekelt még Engelleiter Erzsi kis asszony. Singer Mari kisasszony pedig „Az utolsó ala mizsna" czimü költeményt Petőfitől szavalta el rokon szenves hangjával. A kedélyes estét még kedélyesebb táncz követte, melynek csak a reggeli világosság vetett véget. A t. rendezőségnek azonban becses figyelmébe va gyok bátor ajánlani, hogy ha esetleg máskor is tartat nék Ozorán jótékonyczélu előadás, úgy az ülőhelyek ne szabassanak egyenlő áruakká, vagy pedig, ne személy válogatással osztassanak ki. Takács Pius. A kir. törvényszék köréből. \ Utasítás a kir. törvényszéki kezelő személyzet teendv és a statistikai adatok gyűjtése tárgyában. Hogy az ügykimutatások, — melyeknek fontossága) eddigelé kellő méltatásra nem talált, — bármikor és \ azonnal összeállíthatók legyenek, elhatároztam az \ ügyviteli szabályok 69. §-nak 2. bekezdése értelmében,«' hogy a szükséges statistikai adatok külön természetük szerint, már az óv folyamán és pedig azok által gyúj- 11 tessenek pontosan, kiknek munka körébe az ügyvitel il- j ‘ lető ága tartozik. Jelen rendeletemmel megállapított eljárás 1883. január 1-én vagyis mai napon lép életbe. A polgári törvényszéki tanácsjegyző az A. és Ah, a büntető tanács jegyzője a B. és a telekkönyvi osztály jegyzője a 0. minta szerint fogja ülósről-ülésre az elő irt feljegyzéseket tenni. A további adatgyűjtés minden egyes tisztviselőnek alább körülírt hatáskörében van szabályozva. Schöner István irodaigazgató felügyelete alá tarto zik a polgári és büntető osztályok mellé rendelt kezelő személyzet, a hivatalos órák megtartását ő ellenőrzi. Az ügyviteli szabályok 48. §-a értelmében kezeli felelőssé gem és ellenőrzésem mellett az irodai és telekkönyvi átalányt, a hirdetési és egyéb dijakat s mindazon pén zeket, melyek az 1882. julius 5-én 20763. számú igaz- I ságügy ministeri rendelet értelmében elnökileg kezelen dők ; vezeti tehát az összes számadásokat, készíti az I előirányzatot, vezeti az elnöki letétekről a nyilvántartási j jegyzéket; — közegem a mindennemű gazdasági ügyek ben és az erre vonatkozó a királyi járásbíróságokkal | folytatott érintkezéseimben és tárgyalásaimban. 0 kezeli tehát az irodai szereket, nyomtatványo-1 kát; és az 1880. évi 2749. sz. igazságügyministeri ren-1 delet 7. pontja 5. és 6. bekezdésében előirt ellenőrzést) szigorúan megtartja. Végre a statistikai adatgyűjtést a kezelőszemélyzet által megvizsgálja és ellenőrzi; megj hagyás folytán pedig a kimutatásokat egybeállitja. Blesz József irodatiszt vezeti az ügyviteli szabá-i lyok 76—88, 91—93 §§-ai és az 1881. évi 3274. igaz- | ságügyministeri rendelet 1. 2. §-ai értelmében;a polgári és büntető-osztály iktató könyveit, az 1875. márczius 9-én 2749. sz. igazs. ministeri rendeletnek az iktatóra vonatkozó rendelkezéseit figyelemmel megtartja. Sürgős beadványokat, megkereséseket és jelentése ket u. m. csődnyitási kérelmek és bünvizsgálatokra, avagy letartóztatott egyénekre vonatkozó mindennemű iratokat, végre az esetről esetre adandó utasítás szerinti beadványokat hozzám azonnal előadó vagy vizsgálóbíró rendelése végett bemutatja. Megjelöli a beadványokon azon adatokat, melyek az előiratokra vezetnek, ezek be csatolására felügyel s általában az iktató és irattári hi vatalban történtekért felelős s ebből kifolyólag ellenőr zése alatt áll. 0 vezeti a melléje adott Adler Ferencz dijnok se gítségével a czégjegyzéseket és kezeli az erre vonatkozó — ügyeket. Végre a régi irattár rendetlenségeit rendbehozni, pótlajstromozást tejesiteni az ő feladata. Mehrverth Gusztáv Írnok készíti a polgári és bün tetőosztályok mutató könyveit, vezeti az előadói köny veket a polgári és büntető osztály bírái részére két pél dányban, valamint a kiosztási jegyzéket. A bünügy i. beadvány okát ő látja el előiratokkal, ő vezeti a bűnügyekben az irattári sorkönyvet, teljesíti a lajstromozást s az egész irattári kezelést. A bűnügyi sürgetési napló vezetése és nyilvántartás, valamint a végtárgyalási határidők és iratok világlatban tartása az ő munkakörébe tartozik. Adler Ferencz dijnok a polgári osztály irattárát kezeli, vezeti a sorkönyvet, sürgetési naplót, világlatban tartja a nem pertári kezelés alá tartozó terminusokat; ellátja a polgári beadványokat előiratokkal; nyilvántartja a hagyatéki hírlapi hirdetéseket. Blesz József irodatiszt nevében és felelősség mellett teljesíti a czégjegyzékekbe tartozó bevezetéseket s a törvényszékhez intézett jelenté seit is általa Íratja alá. azonnal felült a lóra s azt a fal felé vezette, azután tel jes sebességgel megfordult s visszajött az eladóhoz. — Mit kérsz e lóért? kérdé újra. — Száz piasztert, vagy semmit. — Ingyért nagyon drága, 100 piaszterért nem elég olcsó. Mit kérsz e lóért ? — Mindenkitől száz piasztert, de te jól lovagolsz s én ez állatot jó kézben akarom tudni, neked oda adom 90-ért. — Harminczat adok. — Talán azt hiszed, hogy loptam. — Azt nem tudom, de nincs is semmi közöm hozzá. Harmincz piaszter? — Nem vagyok gyermek, nadrágom ép úgy vise lőm mint más. Azt hiszed tán, hogy mivel ruhád fino mabb, mint az enyim, bosszanthatsz. Nem félek senki től. Kopott ruháim daczára vagyok annyit érő, mint bárki közűletek. — Fecsegsz, mint egy szarka; azt mondd igen vagy nem, ez többet ér minden dicsekvésednél. Har mincz piaszter. — Ugyebár nagyméltóságunak kellett volna téged szóllitanom, úgy tíz lépésnyi távolról a lovat 100 pi aszterért bizonnyal eladom. No de jó lovas vagy és én olcsóbbért adom néked a lovat. — Nohát adok érte 40 piasztert, szólt a vevő, de aztán egy szó se legyen többé. — Hallgass meg, 1 ló Solis (egy hírneves bandita) tulajdona volt, ezzel mindent megmondtam. Postakocsi ellen vezetheted a nélkül, hogy megijedne s ha üldöz nek, vágtatva nyargal az ereszkedőkön s átugorja az árkot. Ha lövést hall, felüti fejét s ezzel takarja be a lovagot. Nem jó ló-e tehát? Hanem, hogy vége legyen az alkunak 50 piaszterért od’adom. — Nem, 40 piaszter, vagy Isten áldjon meg. Senki sem ígért érte többet, s a vevő távozni szándékozott. — No, — kiált a lócsiszár — vidd I — A kantár ezé a lóé? — Jót állok érte, hogy ezzel tanították. A zabla az ezüst karikákkal legalább is megér 10 piasztert. — Nem, csak hármat. — Nem bánom, hanem fizetsz egy üveg ánizs pálinkát. Mexicóban ilyen jelenet mindannyiszor előfordul, valahányszor egy lovat áruba bocsátanak. — Adj alkulevelet — szól a vevő, miután a zab lát megvizsgálta volna. — Minek? Hisz a ló enyém. — Az, a kitől vetted, lophatta. — Nem bízol tehát bennem. — Én nem bízom senki szavában. Adj alkuleve let, vagy nem veszem meg. A lócsiszár megvetőleg vállat vont s egy indián nak ily szavakkal adott ogy piasztert. — Menj és hozz egy vagy két reálra bélyegezett papirt. Az indián csakhamar visszajött. — Fogalmazd a levelet, — monda a lócsiszár — a hogy akarod. — Csak ird meg magad. — Ha írni tudnék, nem árulnék lovakat. — És engem talán jegyzőnek tartasz? — Ki tud itt írni? szól a lócsiszár körülnézve. A korcsmáros reám mutatott. — Uram. Legyen szives, segítsen ki bennünket és igyék azután velünk az ánizsból. Beléptünk a szobába; régi tollat s egy kiszáradt tintás üveget tettek elém; néhány csepp vízzel majd nem egészen fehér tintát csináltak, de a korcsmáros nagyban erősité, hogy idővel fekete lesz, ő már ismeri tintás edényét. — Mit Írjak? kérdőm. — Azt, hogy én Thóma Jean Baptist, lóalkusz, — micsoda tekintetességed neve? kérdé a vevőtől. — Contreras de la Luz Francisco Isidoro, minden jelenlevőnek legalázatosabb szolgája. Mindenki meghajtotta magát ez udvarias szólás módra, miközben a lócsiszár tovább folytatá: — Contreras de la Luz Francisco Isidoro urnák egy barna lovat adtam el, mely jobb czombján a Haci enda dél valle égetett jegyét viseli, mindenért szavatolok, bármi adná elő magát. — írja alá, szóltam hozzá. Kalapját a padlóra veté, felgyűrte inge ujját és egy esetlen keresztet rajzolt oda kézjegyéül. Két tanú hasonlókép tett s a vevő örvendve, hogy ily oly olcsón megszabadult, zsebjébe tette a levelet s felült uj lovára: A lócsiszár pénzdarabjait vörös övébe tette, melyet de rekán viselt. Éppen el akartam menni, midőn a fehérkabátos ember a szobába rontott, iövetve három másik által, I kik az ország jómódú polgárainak látszának. — Én Fernandez Jósé vagyok alázatos szolgája szólt csaknem lélekzet nélkül. — És én az öné,' feleltem meglepetve e rohamtól. — Caballero, bocsásson meg, hogy ily hevesen jö vök, de egy emberéletről van szó s mi az emberiség nevében kérjük szolgálatát. Fivéremet Cobos magával vitte | érte 10000 piasztert kért, s azzal fenyeget, hogy az elfogottat agyon löveti, ha a pénz holnap reggelig elő nem lesz teremtve. De ha kölcsön vesszük is a pénzt csak két-három nap alatt tudjuk ez összeget összesze rezni. — Uraim, én nagyon szívesen szolgálatukra va gyok, ha tehetek valamit. — Mi a bandita után — bocsánat a kifejezésért — akarunk menni s tőle halasztást kérni; — édesanyja emlékére kérem, kisérjen el ön bennünket I — De én a legkisebb befolyással sem bírok Co- bosra, alig hogy ismerem és félek, hogy semmit sem tudok kieszközölni. — Ön európai, mint ő s előterjesztéseinket meg fogja hallgatni, ha ön adja elő azokat.. Ez minden, a miért esedezünk. Én a 10000 piasztert lefizetem, ha le hetséges ; csakhogy holnap reggelig, még pedig 6 órára, midőn fivéremet agyonlövik, nem vagyok 'képes össze szedni. Az égre kérem Caballero, jöjjön velünk. — No jó, legyen; de nincs lovam. — Oh, az nem baj! szólt örömmel a fivér, azt szerzünk. — Tíz perczczel később négy kísérőmmel azpn utón vágtattam, melyen Cobos távozott. (Folytatásai következik.)
