Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-20 / 21. szám
feltárva, módositványaikat megtennék a hírlapok hasábjain, vagy a kérvényezési joggal felruhá zott törvényhatóságoknál.; Hogy ekként a tör vényhozó testületek egyes vidékek viszonyainak figyelembevétele mellett, alkothassanak olyan községi törvényt, melyből a polgárok erőt nyerve I községet és az államot nagygyá, hatalmassá, anyagilag és szellemileg felvirágzottá tehessék. Mert a jelenleg fennálló községi törvényre méltán alkalmazható ama magyar példabeszéd: „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet!“ H Brutus. béreinket, hogy valamennyien a legújabb rendszer sze rint akarják alig egy kasból álló méh állományaikat kezelni. Kívánok hozzá .... na nem mondom meg, hogy mit, de szeretném ha buzgóságuk nem lenne szalmatűz. Levelem bejárva maradok t. szerkesztő urnák kész szolgája: Kindl Vilmos. Vidéki levelek. Tamási, 1883. május 7. Tisztelt szerkesztő ur! Egy pár napilapban már említve volt, hogy az idei év tavaszán az országos méhészeti egyesület köz reműködése és a kormány bölcs belátása folytán, a mé hészet felvirágoztatása végett méhészeti vándortanitók fognak, az ország mindazon részeire küldetni, hol méh tenyésztők vannak. A mi vidékünkre, illetve, ha jól tudom a dunán túli kerület mindazon részeire, hol méhtenyésztők van nak Dömötör László, az országos méhészeti egyesület másod alelnöke lón miniszterileg kiküldve, ki is e hó 4-én érkezett hozzánk Mező-Komáromból. Az első elő adását másnap d. u. 3 órakor tartotta a rom. kath. nép iskola egy termében. Érdekes előadását feszült figyelemmel hallgatta az egybegyült közönség, melyet nem a puszta kíváncsiság, hanem a tárgy érdekessége vonzott oda. Előadása tele volt élénkséggel és tűzzel, meglátszott rajta, hogy az előadó ur nemcsak szakértő, hanem kitűnő módszerész is; ki ismerve a méhtenyésztés tárgyának anyagát, azt oly menetben adá elő, hogy abból még azok is, kiket korántsem a tárgy érdekessége vitt oda, akarva nem akarva figyelmük lebilincselése folytán, sok hasznost megjegyeztek maguknak. Beszédjét, módszertanilag egész helyesen a méh természetrajzával kezdette meg. Beszélt az egyes egye- dek fejlődéséről, élethosszáról, fajaikról, az anyaméh megtermékenyüléséről és felosztásaikról. így megismer tetve az állatkát, áttért azon eszközökre, melyek okvet lenül szükségesek a méhet tenyészteni akaróknak. Külö nösen a méhkasokról, kaptárokról beszélt kimerítően. Fölsorolta a jelenleg legközönségesebbektől kezdve a legújabban feltalált és javított kaptárok valamennyiét, melyek hazánkban szerteszét használtatnak. A sok kap tárok közül legjobban ajánlotta, különösen a kezdőknek, a felülről kezelhető kaptárt, melyet ő egyszerűségénél fogva „népkaptárnak“ keresztelt el. Beszédjének mintegy harmadik részét a méhek kezelése képezé. Itt előszűr a közönséges kasokkal való méhészkedésről beszélt, melyet azonban nem ajánlt, hanem igen is ajánlotta, a méheknek a közönséges ka sokból, a mozgóépitményü kaptárokba való átlakoltatá- sát és igy az okszerű méhészkedést, melyet szintén a legmegérthetőebben vázolt. Előadásának érdekességét emelte egy élő méhekkel telt felülről kezelhető kaptár bemutatása. Harmadfél óráig tartó beszédjét azon buzdító sza vakkal zára be, hogy a vidékünkön levő méhtenyésztők egyletekké alakulva iparkodjanak mennél okszerüebben kezelni méhállományukat. A kiválólag érdekes beszédet a jelenvolt intelli- gentia és a gazdaság kedvelők Dömötör urnák megkö szönök, ki aztán lelkes éljenzések között azon ígérettel távozott kántor-tanító ur lakására, hol szállva volt, hogy holnap azaz 6-án szolgabiránk méhesében gyakorlati előadást tartand. De az idő mostóhasága miatt a gya korlati előadás meg nem tartatott, hanem helyette köz kívánatra még egy elméleti előadást volt szives tartani, melyet hasonlóan, mint az elsőt a legfeszűltebb figye lemmel hallgatott végig az arra megjelent közönség. Másnap reggel távozott tőlünk Dömötör László ur, ki annyira feltüzelő a méheket tenyészteni akaró em- Bonyhádon, 1883. május 14. Igen tisztelt szerkesztő ur! Előre is megnyugtatom olvasó közönségét, hogy a midőn Bonyhádról kap ez alkalommal hírt, ne gya nítson semmi nemű divatszerü hirt, mint a milyen pél dául csalás, bukás, rablás, gyilkosság, párbaj, egyszóval chronique scandaleus, miután ez idő szerint ilyenről még szemesebb referens sem írhatna sokat körünkből. Igaz ugyan, hogy — hallomás szerint — már két ízben látogatta meg egy helybeli izraelita — nem gazdag hírben álló — családot holmi élelmes hívatlan vendég és vitt el egy pár forintot; de.miután az egész dolog elaludt s a „policzaj“ sem tudta kifürkészni, a le velezőnek hallgatni kell. Az is tény, hogy vásár is volt itt, de miután sem olasz lókereskedő, sem zsebmetsző nem jelent meg, az egész csendesen folyt le. Persze ezt nem szabad kife csegnem, hogy nálunk a vásártér csak olyan nagy, hogy ha a bérlő jó „Geschäftet“ csinál, az országút a pandú rok buzgalma mellett is csak nagy nehezen „passiroz- ható“. No de most veszem észre, hogy nemis szóltam még eddig tárgyamhoz. Pedig történt nálunk valami olyas, a mi méltó, hogy megörökittessék. Tetszik tudni, hogy nálunk is van casino? Ennek téli helyisége sok vidéki városét felülmúlja. Az elnök Simontsits Béla s több tag azonban átlátta, hogy nyá ron is kellene oly alkalom, amely a művelt osztályt igényeihez mérten kielégítené. — Meg is történt az indítvány és a takarékpénztári kert ki is béreltetett e czélra. — A választmány már addig ment, hogy saját felelősége mellett egy nyári helyiség felépítését el is határozta. Ekkor azonban egy töredék — a melynek élén valami Marhauser Imre-fóle ember állott — csupa ellenségeskedési viszketegből azt vitte keresztül, hogy ha a casinónak nyári helyiség kell, hát szavataljon is érte. Persze ebből nagy lárma lett, de miután a köz gyűlés — noha egyes tekintélyes tagok férfias s taka rékossági szempontból ki nem fogásolható érvek ellené ben — mégis elfogadta a takarékpénztár azon ajánla tát, hogy 1000 frtot ad hat éven keresztül kamat nél kül, egy pavillonra, a mely aztán tulajdona marad; nem lett volna a választmánynak egyéb teendője, mint ezen határozatot érvényesíteni. De — csodák csodája — a választmány többsége a közgyűlési határozat után eldöntő, hogy a helybeli dalárdának ingóságait — ismét csak eléggé nem mél tányolható takarékossági szempontból — átveszi lötr* frton, azt az ingóságot, melyet előbb a dalárda önkényt 150 frton engedett volna át. Persze, hogy az elnök ilyen körülmények között lemondott s — miután parlamentáris országban élűnk! — leköszönt még néhány választmányi tag, a ki pedig az elnök ellen szavazott s az összes tisztikar is, noha ennek is egyrésze az elnököt kényszerité következetes tettére. A választmányi határozat azonban föllebbezve lett s a közgyűlés nekünk krakellereknek adott igazat. Most már ott vagyunk, hogy — hacsak valami non putarem nem történik — négy hét múlva oly he lyiségünk lesz, hogy — horribile dictu — még tánczol- hatnak is. De mindezt nem tartottam volna érdemes nek fölemlíteni, ha nem történt volna valami neveze tes, értem pedig ez alatt azt, hogy a midőn a közgyű lés Willinger Márton érdemes biránkat elnöknek meg- választá s több tekintélyes tagban hiába keresett alel- nököt — minden ellenkezésem s tiltakozásom daczára — engem szemeltek ki „ ballek “-nek. Dixi et salvavi animam meam. Marhauser Imre, nem tartott ünnepélyességhez. Nemcsak az egész falu volt ott, hanem a környékből még öt falu ifjaí* s leá nyai voltak képviselve. Meglátszott az arezokon az igazi öröm kiuyomata. Elkövetkezett e nagy nap délutánja. Mindenki legszebb ruhájába öltözködött, még a kis pólyás gyer mekekre is cziira fejkötöt kötöttek. Arday Kálmán is nagyon megörült ezen ünne pélynek, hisz boldog gyermek korát juttatá eszébe/ mikor még mint kis gyermek ő is felölté szép ma gyar ruháját e napon; virágot tűzött gomblyukába és édes anyjával jelent meg a rózsa-királynő választáson. Még ő igy gondolkodott a múltakon, egyszerre csak kopogtatás zavará ki boldog elmerengéséből, a falu bírája vezetett egy kis küldöttséget, mely őt tisztelet- teljesen kérte fel a rózsa-királynő választás elnökévé és birájává. Kétszeres örömmel fogadá eme bizalom- teljes fölkérést és rögtön elment velők a falu kis er dejébe, a hol a választás színhelye volt. Óriási néptömeg gyűlt egybe s kedves földes- uruk megérkezésekor harsogó éljenbe törtek ki. Az örömzaj lecsillapultával elfoglaló bírói székét, mely emelvényen, zöld gályákkal elborítva állott. Most a falu bírája három gyönyörű leányt vezetett elő, bemu tatta a választási bírónak, mint a kikre a kijelölés esett. S e három szép leány: Bogár Klára, Csipkés Erzse és Sugár Ágnes, a falu legszebb leányai voltak. Szépek voltak a szó szoros értelmében, mint a hogy őket az Isten megteremtette. Mindjárt meg is kezdő dött reájuk a szavazás. Piros, fehér és zöld szinü pa pirkával. Nehéz volt a szavazás, mert nem tudták, kire szavazzanak, mikor mind a három oly szép te remtése volt az istennek. Meg is oszoltak a szavazá sok, de végre a zöld szinü papirka győzött, mely Su gár Agnes ezine volt. Óriási éljen jelezte a rózsa ki rálynő megválasztását s most Arday Kálmán gyönyörű rózsa-koszorút tett Ágnes fejére, mely az erény, a lelki szépség e gyönyörű symbolumát jelképezte, de egy szersmind a falu közbizalmát is, mely ily kitüntetés ben részesítette a falu legszebb leányát. Arday Kálmán ezen magasztos ünnepélyt hogy még impozansabbá tegye, meghívta az egész falu né pét, hogy kastélya kertjében tartsa meg az evvel egy bekapcsolt mulatságot. / A szép Ágnest fehér ruhába öltözött leányok körbe fogták és úgy kisérték az urasági kertbe, hol már tölteritett asztalok, ételek és italok voltak föltálalva. A czigányzene hangjai mellett pedig járta az ifjúság a maga nemében páratlan csárdást. így élte be magát az ifjú földes ur a falusi élet kellemeibe, melyet kellemes ellentétül helyezett a fő városi élet frivol tivornyájáival szemben. S igy szokott hozzá az egyszerű falusi nép tartozó tiszteletével uj földesurához, kiben ezentúl atyját, vigasztalóját, táma szát lelte föl nagyon sokáig. Arday Kálmán nagyon boldog volt ezentúl, mert igy a falusi élet neki sok szép órát, sok jó napot szerzett. Duna-Földvár, 1883. május 13. Dunaföldváron az 1883. évi május 12-ik napja emlékezetes marad, mert ezen napon kisértük öröknyu galomra Cziráky Józsefet, városunk legtehetségesebb legnépszerűbb és minden osztály .legkedveltebb népta nítóját. Ily imposans temetést Dunaföldvár már rógidőtől fogva nem látott i képviselve volt ott társadalmunk minden rétege, minden hitfelekezete, minden egylete, állami, megyei és községi hivatala. Már délután 4 óra körül feltűnt az élénk mozga lom és szokatlan népvándorlás, mely utczáinkat ellepte és hullámzásba hozta s az idegenek, kik e napon hoz zánk vetődtek, csodálkozva tudakozódtak a rendkívüli tünemény indító oka iránt; midőn pedig megtudták, hogy az semmi egyébb, mint egy néptanítónak temetése, — csodálkozásuk még fokozódott, mert lel nem foghat ták, hogy egy ily szerény állású ember temetése mikép érdekelhet és hozhat ily nagy mozgalomba egy 14 ezer lélekkel bíró várost, hol már annyi magasabb állású és tekintélyesebb rangú egyén temetését is láttuk. Annyi bizonyos, hogy ez nem mindennapi dolog 1 Hanem mi, akik őt ismertük s a kik tudjuk, hogy Cziráky József az ő 43 éves korában az itteni tanítói kar vezérévé emelkedett, kiváló szakértelemmel, példás buzgalommal és a legszebb sikerrel tanított, a társada lomnak mindig kedvelt, mindenütt szívesen látott tagja volt, mint családapa példányszerü életet élt s egy rö vid, de a köztiszteletnek folytonos nyilvánulásai között fényesen megfutott pálya után egy özvegyet hét kis korú árvát hagyott maga után igen szerény anyagi kö rülmények között, — csak igen természetesnek és na gyon rendjén való dolognak találjuk, midőn társadal munk minden rétegének tagjait átható hamisítatlan rész vét ily nagyszerű és ily megható módon nyilvánul. Midőn gyémántszivü apát-plébánosunk segédlete élén a roppant néptömegen át a halottas ház udvarára behatolhatott s a fájdalomtól megtört gyászoló család ifjú tagjai szivszakgató hangon sikoltottak fel az elvesz tett jó apa koporsója felett, nem volt szempár, mely ben az őszinte részvét könnyei meg nem jelentek volna I s midőn a „requiem aeternam dona ei Domine“ fel hangzott, majdnem az egész közönség zokogásba tört ki. A meghatottság e nehéz pillanatában, szivetrázó hangon kezdte el a dalárda Szentesy Béla karnagyunk által szerzett gyönyörű gyászdalát az elveszett derék tagtárs felett, melyet alig 24 óra alatt tanultak be s ily nehéz körülmények között teljesen kielégítően zengtek el; s miután derék kántorunk mélyen megható búcsúz tatójával befejezte volna itt a szertartást, a tanitói-kar, a dalárda, az iskolás gyermekek, Szévald, Surgóth és Schulz tanítványainak és mások díszes koszorúival el halmozott koporsó kivitetett a halottas kocsira, mely az elöljáróság és ezéhek lámpavivői s a tűzoltóság sorfalai között méltóságteljesen megindulván, mozgásba hozta azon óriási néptömeget, milyent még Duna-Földváron nem láttunk temetésen. A sirkertben mégegyszer megszólalt és teljes prae- cisióval zengte el a dalárda a „Sötét sírod ölében“ czimű gyászdalát és Halvas József káplán ur egy rövid de igen tartalmas beszédet mondott, melynek legki- emelkedettebb része az volt, midőn hivatkozva az ily nagyszerű módon nyilvánult részvétre, az elhunytnak pályatársait s ezeken - kívül az összes közélet embereit felhívta, hogy kövessék annak példáját s felkiáltott, hogy nem pusztulhat el azon nép, mely jeleseit ekként meg tisztelni tudja! És valóban, e példa eléggé igazolja azt, hogy nem szükséges magas állás, nagy befolyás, vagy megmérhet- len vagyon ahoz, hogy a társadalomnak hasznos tagjai legyünk és hogy embertársaink tiszteletét és szeretetét megnyerjük, — mert elégséges ahoz a tiszta becsületes ség, ernyedetlen munkásság és a józan, erkölcsös élet, — ezeket a tulajdonokat pedig kifejteni és gyakorolni mindenkinél önmagától függ. Behantoltuk e derék férfiút, ki e tulajdonságok mindegyikével ékeskedett s kit a halál életének delén, legerősebb korában ragadott el közülünk s kire az öz vegynek és hét árvájának még annyira szüksége lett volna. Példás volt élete s tanulságot merítettünk halá lából is. „Bequiescat in pace!“ Egy jelenvolt. Tolna, május 16-án, 1883. Városunkban a sörház átalakítása befejeztetett, s a csinos uj épülettel (Geiger Flórián műve) az urada lom igazgatója br. Berg Vilmos ur uj érdemeket szerze magának a várossal szemben. A tágas csarnokból, mely szépen faragott homlokán „Sörcsarnok“ felírást visel, jobbról és balról tekepályák futnak ki, az előbbi fedve lesz, hogy azt a közönség kedvezőtlen időben is hasz nálhassa. A csarnok előtt tágas kert terül el, csinos fe hérre mázolt rosta rácscsal kerítve. Belől gesztenyék zöldéinek, fehér padok kínálkoznak leülésre s virágágyak várják még virágaik kikeltét. A közönség szintén élénken látogatja, főleg va sár- és ünnepnapokon, mikor vig zene mellett üritgeti a habzó italt. Ilyenkor néha a hely is szűknek bizo nyul. Maga a bárói család is többször meglátogatja a csinos mulatóhelyet; múltkor pedig az uradalom itt levő tulajdonosai rendeztek velők vig estebédet, együtt ma radva éjfélig, sőt még tánezra is keltek a gyújtó zene hangjai mellett. Tegnap pedig a tanitó-gy ülés tagjai je lentek meg baráti poharazásra. Általában a sőrház igy uj alakjában jó kiszolgálás mellett a közelgő meleg évadra kellemes szórakozási helyül ígérkezik, csak a kö zönség is támogassa pártolásával az uradalom áldozat készségét. I L. Egyleti élet. Tauitóegyleti gyűlés. A „Szegzárd-központi tanitóegylet“ Faddon tar totta meg rendes közgyűlését folyó hó 15- én. Jelenvolt 35 rendes tag és 4 vendég. Abafiy József alelnök üd vözölvén a szép számmal megjelent tagokat és az ér deklő vendégeket és egy hatásos beszédben hűen ecse teié a tanítók helyzetét a múltban és a jelenben; to vábbá lelkes szavakkal buzditá a tagokat a szorgalmas munkálkodásra s különösen kéri az újabb generátiót, hogy ne ismerjen csüggedést, hanem küzdjön vasaka rattal ama magasztos eszmékért, melyek a népnevelő szivét betöltik. Az éljenekkel fogadott megnyitó beszéd után 8 múlt közgyűlésről felvett jegyzőkönyv hitelesít tetett. Másodszor Krámmer János az „Eötvös-alap“ nagy fontosságát, czólját, jogi természetét és a tanitóvilág különféle véleményét szépen fejtegette; felemlíti az ez ügyben támadt nagy mozgalmat, mely oly nagy port vert fel, hogy erősen hiszi, miszerint most már a kö zel jövőben véglegesen el lesz intézve az „Eötvös-alap“ ügye; azért kéri a közgyűlést a mozgalomban való rész vételre és ajánlja a választmány határozatát: „hogy az „Eötvös-alap“ a II. orsz. képviseleti tanitógyülésnek át adható, ha az orsz. képv. tanitógyülés törvény által biz- tosittatik, a mikor is az „Eötvös-alap“ kezelése a kor mány felügyelete mellett egy tisztán tanítókból álló vég rehajtó bizottságra bizatik“. Ezután felkéri alelnököt, hogy hívja fel az egylet tagjait, miszerint járuljanak filléreikkel az alaphoz és tömegesen lépjenek a tagok sorába. Igen élénk eszmecsere támadt e tárgy fölött és előadónak indítványa egész terjedelmében elfogadtatott, tehát felszólittattak az egylet tagjai az „Eötvös-alap “-ba való belépésre, mire Kálmán Károly, Landesmann Manó, Krámmer János, Deutsch Sámuel, Engel Mór, Schuler József, Dobos Gyula, Mezey Gyula és Bogoszávlyevits Sándor jegyeztették fel neveiket. Harmadszor Abafiy József bemutatja Jász-Nagykun-Szolnokmegye átiratát az orsz. nyugdíjtörvény megváltoztatása tárgyában, to vábbá előadja a választmánynak e tárgyra vonatkozó intézkedéseit és Yarasdy Lajos kir. tanfelügyelő véle ményezését. Bövid tanácskozás után Abafiy József alel nök és Horváth Ignácz I. jegyző bízattak meg, hogy a kérvényezést a közgyűlésből kifolyólag intézzék el. Ekkor Matejka Károly röviden jelezte a hontrae- gyei kérvény intentióját, mihez többen hévvel hozzá szóltak és elfogadtatott: hogy intéztessék kérvény a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz, miszerint ez után csak fegyelmi utón legyen a tanitó hivatalától el mozdítható és hogy minden tanítói kinevezéshez kor mányi jóváhagyás is tétessék szükségessé. A „tolnamegyei tanitó-egylet“ mostani stádiumá ról Krámmer János következőkép referált: először is elő adta, hogy a nevezett egylet végrehajtó-bizottsága még 1881. évben felterjesztette az alapszabályokat megeró- sités végett; de azok jóváhagyás, illetőleg megerősítés nélkül visszaküldettek, mivel három pontja kifogásolta- tott, ugyanis 1) hogy az egyletnek csak az önként je lentkező tanítók lehetnek tagjai, 2) tiszteletbeli tagokul külföldiek csak a kormány jóváhagyása mellett vehetők fel, 3) a vallási kérdések pedig az egylet hatásköréből száműzessenek; erre előadó indítványozza, hogy szólít tassék fel a „Szegzárd-központi“ és a „Bonyhád-vidéki tanitóegylet“, miszerint egyelőre fogadják el a kormány által módosítandó alapszabályokat, de azon fentartással, hogy egy egybehívandó „Tolnamegyei tanitógyülésből“ kifolyólag kérelmeztessék a minisztérium azon pont meg tartására, melyszerint a „Tolnamegyei tanitóegylet“-nek minden e megyében működő tanitó tagjává lenni köte les, ennek kapcsán felolvastatott a „tolnai ref. tanitó egylet“ felhívása. Ez ügyben felmerült nézetkülönbsé gek eloszlattalak és az indítvány határozatba ment át. Ezután még több fontos egyleti ügy intéztetett el mint a „Gömörmegyei tanitóegylet“ felhívása a portó mentesség élvezhetése czéljából; továbbá Yarasdy Lajos kir. tanfelügyelő átirata a „Tolnamegyei Földműves“ czimü szaklap terjesztése érdekében. Ujtagokul Majer- Arlov Mária, szab. leányintézettulajdonos, Antónián Já nos és Bogoszávljevits Sándor tanítók vétettek fel. A II. orsz. képviseleti tanitógyülésbe képviselőül Majer Antal szegzárdi tanitó választatott meg, szavazat többséggel. A közgyűlés a következő tételeket ajánlja a II. orsz. képviseleti tanitógyülés tárgysorozatába: 1. Az iskolai fegyelem és valláserkölcsös nevelés érdekében miképen szerezze vagy biztosítsa a tanitó, illetve az iskolai a család közreműködését és támoga tását ? 2. Állapitassanak' meg azon irányelvek, melyek szerint népiskolai olvasókönyvek szerkesztendők olyké- pen, hogy más kézikönyvek nélkülözhetők legyenek. 3. Az országos tanítói nyudijtörvóny revíziója. 4. Az ismétlő oktatás szervezése. 5. A népiskolák mellé nyári óvóhelyek felállítása. 6. Hasson oda a II. orsz. képviseleti tanitógyülés, hogy a nép- és polgári iskolai törvényeink revidialtas- sanak. 7. A tanítói fizetés minimumának felemelése és az ötődéres korpótléknak a néptanítókra való kiter jesztése. 8. Minden tanitói kinevezéshez kormányi jóváha gyás tétessék szükségessé és az esküformába felvétessék az alkotmányra való esküvés is. 9. Az „Eötvös-alap“ a II. orsz. képviseleti tanitó gyülésnek átadható, ha a képviseleti tanitógyülés tör vény által biztosittatik, a mikor is az „Eötvös-alap ke zelése a kormány felügyelete mellett egy tisztán taní tókból álló végrehajtó bizottságra bizatik. 10. Hasson oda a H. orsz. képv. tanitógyülés, mi szerint minden megyében egy általános megyei tanitó-
