Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-13 / 20. szám
XI. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1883. május 13. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók MEGYEI KÖZLÖM Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyósztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre.............6 írt — kr. Félévre ................3 „ — p Ne gyedévre . . . . I « 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 Kaeábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Az első ásónyom. A magyar alföld rengő buzakalászos téréit ép úgy, mint az égbe nyúló Kárpátok kanyargó völgyeit immár mind nagyobb kiterjedésben a vas sinek hálózata futja át. Alig van már az országnak jelentékenyebb területe, mely kisebb, nagyobb távolságban ne érezné azon lélekemelő tudatot, bogy nincs elzárva a világtól a feneketlen utak által, hanem mikor tetszik aránylag rövid idő alatt elhatolhat személyével úgy, mint értékesítendő termékei vel akár a földgömb túlsó oldalára. S az ország legnagyobb része, a legtöbb vidék minő könnyen jutott ezen felmagasitó ér zethez. Egyik két emporialis végpont közé jutott s egyszerre csak azon hihetlen látományra ébredt, hogy a gőzparipa keresztül nyargalt határain; a másik tudtán kívül hadászati jelentőséggel birt s azért a fegyveres béke nevezetesebb korsza kában nem maradhatott vasút nélkül; — a har madiknak egy nagy befolyású pártember, vagy kormányférfi állt rendelkezésére s segített elha- gyatottságán a családi vagy pártpolitica. Tolnamegye középvonala nem esett fejlődő helyek közé; nem birt hadászati fontossággal s ünnepelt falai közt mindenható férfiakat. Íz n lesújtó körülményt sejthette igen sok innak tudatára azonban a legnagyobb- I v < ak 24 év keserű tapasztalatai kénysze- ,r 1859-ik évben ellepte a Sárviz völ- g r'i pgy hatalmas mérnökcsoport; kitűzte avö- nv- KM lobogókat; mért, lejtmérezett, czöve- kelt, állomáshelyeket tűzött ki s minden re ménykedő megvolt győződve, hogy meg van a vasút. Mikor azután minden kész volt arra, hogy a munkások csoportja vegye át a mérnökök sze repét; hogy az álomkép tényleges valósággá fej lődjék, — akkor összeültek a haza bölcsei és kimondták, hogy ez a Székesfehérvártól-Mohá- csig vezető vasútvonal elkerüli a fővárost, a ke TÁKCZA. A csángók. Népszínmű 3 felvonásban. Első felvonás. Ötödik jelenet.*) Kaj tár. No legények, rajtatok a sor, válassza tok ékes renddel. / r Legények. Éljen Mihalesku Jóczó! — Éljen Kis Gál Pista (Neszes: éljen Kajla Petii) Nem kell a moldován! Jóczó. No hát moldován vagyok. Kinek mi ki fogása van ellene ? Nem együtt voltam e veletek min den aratási ünnepen ? lakodalmon ? Nem egy templom ban imádjuk az Istent? Legények. (Nagyobb zajjal éltetik Jóczót, csak néhány hang kiáltja éljen Kis Gál Pista! Neszes és Peti pedig: éljen Kajla Péter!) Kis Gál Pista. ítéltetek már édes pajtásaim, a nagy többség Jóczót választotta. Vezessük őt biró urunk elé. (Két legény kézen fogva Kajtárhoz vezeti Jóczót, Kis Gál Pista bokrétát visz elöl. Szaval.) Ezer éves Magyarország Elszakadott gyermekei Százszor is elhatározták Szép hónukba visszamenni. Ha most esnék menetelünk, Itt a vezér megválasztánk, *) Százados szokás a csángóknál husvét másnapján legény- vezért és leányvezért választani. Ez van jelen dráma cselek ményének kiinduló pontjául felhasználva. Az elűzi jelenetekben a csángók bukovinai állapotaik, haza vágyódásak, a visszaköltözés akadályai és a bojár fiának Kajtár (biró) leányához szenvedélyes szerelme mntatvák be drámai cselekményekben. A fiát bálványozó bojár csak Jnliskán&k Jóczóval esküvője után bocsátana el a csán gókat, de Juliska Berenes Andrásba szerelmes: feláldozás vagy hű ség? ez a színmű csomója. reskedelmi forgalmat Bécsnek tereli — tehát nem lesz belőle semmi I A mérnöki póznákat, a vörös zászlókat és gróf Zichy Ferencznek az előmunkálatokra el költött 40000 írtját elnyelte a fővárosi moloch. Ez a dolog azután minden harmadik-negye dik évben ismétlődött 12 éven keresztül. Átczikkázott a reménynek egy villáma a reménykedő lakosság láthatárán, de utánna azu tán annál nagyobb lett a reménytelen sötétség. Azután jött a családi és pártvasutak kor szaka. A csángó-elnök Somsich Pál, most már bá tor fellépésre képtelen erejével, akkor még ki fogástalan elhatározottságával tudott egyet saját megyéje és választókerülete részére teremteni, melynek miután hangzatos jelszóra: Duna-Dráva volt szüksége, átjött az Tolnamegyébe is, de a pártpolitika belevitte egy zsákutczába s a me gye székkelye és a Sárvizmente az elkeseredett küzdelemből ezerek kidobása után üres kézzel tért haza. De még akkor sem csüggedett, hanem várt! Azután ismét jött a remény egy sugára. A magas politika a szerb határra veté tekintetét. A tervbe vett vasútnak kiinduló pontja ismét a | főváros, végczélja Zimony volt. Tekintélyes szakemberek emelték fel szavu kat, hogy ennek a vasútnak a Duna jobbpart ján kell vezettetni. De a döntőkörök másként vélekedtek s a vasút beletévedt Pestmegye homokbuczkáiba i lett belőle Duna balparti vaspálya. S a vasúiért rajongó vidékünk ismét egy reménynyel szegényebb és egy csalódással gaz dagabb lett. Nemsokára ismét egy mozgalom indult meg, mely Fiúméra vétó szemeit; hatalmas pénzvállalat állt a hátamegett; a pénzpiacz hely zete kedvező volt. Ennek | vasútnak is megyénk határait kel lett szelni, csak az volt a kérdés, hogy nyugati vagy keleti irányban teszi-e azt? Bokrétája szeretetünk: Adj’ át neki biró gazdánk. (Félre.) No hisz majd ez vezet minket más hazába. Kajtár. Édes Jóczó öcsém, a választás csak azt mutatja, hogy a csángó meg a moldva békében tud együtt élni. Megerösitlek: légy vezére falunk ifjúsá gának. (Éljenzések. Jóczó átadja kalapját a bírónak, ki | Gáltól átvett bokrétát reá tűzi.) Jóczó. Oleiés dukál ki a vezértársnak szép Juliska; s oszt’ nem csak a vezértárs kéri azt; tudod te jól, tudja az egész falu, hogy én beléd vagyok bo londulva, hogy én csak véled élhetek. No, ne szökj hát meg előlem. (Dalol.) Csángó legény lábán kordován Bocskort visel nyalka moldován. Kordovánnak sarka letörött, Csángó fölött a bojár győzött. Ha kis lábod szép Juliska bocskor-szijjal fűznéd be, Domnye bojár divánjára mint szép domnya ülnél lo, Juliska (dalol). Bukovában harangoznak, Boszniában masíroznak: A harangszó szívverésem, Boszniában a kedvesem Masíroz. Bojár legény a szerelmed Virágos sirba temessed, Megöntözöm majd könyemmel, Meg is áldom két kezemmel, Ha elhagysz. K aj 1 a (félre). így vagyunk ? Jő, gómbház, ha leBZAkad, lesz más. Kajtár. A szív dolgát hagyjuk most gyerekok. Menjünk a pátereczkéhez, kikérni régi jő szokás sze rint az áldását, mi nélkül se foganatos, se szerencsés nem volna választástok. Induljunk! (Amint az öregek elöl, aztán a legények, végül a leányok sorakoznak Egy maroknyi, de elhatározott, a kétség- beesés erejével küzdő kis csoport törekedett akkor, hogy a helyzetet a megye székhelyére is é a- minden közlekedési eszközt nélkülöző sár- vizvölgyi birtokosokra, községekre nézve kedve zően aknázza ki. Nem ismert fáradtságot; nem félt az idő járás mostohaságaitól; nem kért senkitől úti költséget; hanem ment, korteskedett, lelkesített és áldozott! Mind hiába! A végzet könyvébe meg volt Írva, hogy ez a vaspálya érinti ugyan a me gyét nyugati részén, de azok, kik Szegzárd és vidéke érdekeit kívánták volna egyszer valahára előtérbe állítani, ismét üres kézzel tértek haza. Az újabb sikernélküli fáradtság elkeserítette ugyan őket, de még akkor sem csüggedtek, ha nem azon megdönthetetlen elvből kiindulva: hogy „segíts magadon, az Isten is megsegít“ — belátva azt, hogy említett vidékek számára vasutat csak önerejükkel létesíthetnek, kimondták a sokak előtt hihetetlennek tetsző jelszavat: épitsünk magunk szárnyvasutat! A budapest-pécsi vaspálya engedményesei késznek nyilatkoztak a terv létesítésére, ha az érdekeltek áldozatkészeknek mutatkoznak. Csak 600000 frtnyi részvény átvétele kö- veteltetett tőle. Az aránylag kevés számú érdekeltség ereje sä legnagyobb erőfeszítés daczára megtört ez óriási összegen. Keresni kellett tehát uj alapot s a szívós erély, mely az alakított végrehajtó bizottságot áthatotta, hat havi fáradhatlan munka után a tö rekvést a siker kilátásával koronázta. Létrejött súlyos áldozatok árán az osztrák credit- és a magyar hitelbankkal a rétszilas- szegzárdi helyi érdekű vaspálya kiépítése iránt az egyesség. A keresztülvitel részletei aztán már a sok kínos pbasis daczára a megvalósulás iránti re mény biztató érzetével győzettek le. S eljött a nagy nap: 1883. május 9-ike, mely 24 éves küzdelem jutalmául volt a sors által kiszemelve. Az a sok ezernyi tömeg, mely harsogó ze nétől kisérve, örömkönyekkel szemében a szeg- zárdi vasúti állomás kijelölt területét áz nap be töltötte, egetverő éljenzéssel nemcsak örömöt nyilvánított, nemcsak érdekei kielégítése felett ujjongott, hanem az első ásónyomással azon nagy elvet proclamálta, hogy az önerőből merí tett tevékenység, a rajongó ügyszeretet, a fárad hatlan ügybuzgalom is képes létesíteni azon eredményt, mely ezelőtt csak a hatalmasok ren delkezésére álló eszközökkel volt elérhető. Boda Vilmos. Községi élet. Jegyzőkönyv felvétetett Gyünkön 1883. évi április hó 22-én a községi képviselő testületnek rendkívüli gyűlésében. Jelen voltak: Dránovics István biró s elnök, Joó Mihály, Schneiker Jakab, Yolf András, Hoff Keresztély, Szabó Péter, Fanszt János, Besch Henrik, Pétermann Ádám, Sziebel András, Zuschlag János, Klein János, Pilisi György, Marcsa János, Hartenstern Konrad, Kransz Herman, Kransz Lipót, Lorscbi Adolf, Kransz M. B., Hill Henrik, Kovács Sándor, Grosz Sámnel képviselő testilleti tagok és Schmidt Henrik Back György, Bek- ker András, Magyar János, A-ivá, VFrischkom Já nos, Muth Konrád, Antal-^ahv.!l jr Konrad községi elöljárók és Klein Endre hjgyt»- ' Tárgy: fecskendő s tűzoltó 'szerek vő:,-,;-', f - Dránovics-István bíró s elnök a ‘gya****’ • módon megnyitván, mindenek előtt a jegyzőt' telesitőket kéri kineveztetni, minek következtében sitökül: Kransz Lipót és Kovács Sándor egyhangúlag kineveztettek. 6. Dránovics István biró s elnök előadja, hogy egyedüli tüzoltószeriink — a községi fecskendező, a most mait hó 19-én virradóra Grosz Sámnel helybeli lakosnál szánszándékos gyújtogatás által támadt tűz esetnél az által, hogy a vizet kilövelő cső helyé ből kijött, azon időre egészen használhatlanná vál ván, félni s tartani lehet attól, hogy egy ujabbi tűz esetnél — habár a fecskendező már meg lett csinál tatva s használható, ezen fent jelzett hiba éppen akkor áll be, a mikor nem leszünk a szerencsétlenség mellett indulásra, András dala hallik messziről. A nép önkén telen megáll.) (András dala kinn). Kis kalapom fekete, Rózsa bingó mellette. Ej haj! Egyik ága elhajlott . ! ! Az én rózsám elhagyott. Juliska (megdöbbenve hallgatja a dalt. Kitör.) András hangja. Kis Gál Pista. A Berenes Andrásé? (Csudál- kozás). Kajla. Az Andrásé Szerajevóból? lehetetlen. Kajtár. András itt? Jóczó (izgatottan.) Menjünk, menjünk! András (belép). Juliska (hozzá szalad, ölelés.) András! Hatodik jelenet- Előbbiek. Berenes A. Berenes András. Juliskám, angyalom! érted jöttem haza! Hej ez a gyönge két kar malomkövet emel le szivemről. Jóczó (félre). Öt szereti! Ah, szeretném ezt a kést szivébe mártani. Legények. Éljen András! éljen a mi vezérünk! (Körülveszik; kézszoritások.) Kis Gál Pista. Ejnye de kapóra jöttél édes pajtás: te lész a vezérünk. Legények. Éljen, éljeni Jóczó (félre.) Éljen? de csak egyikünk. András. Szerencsés jó napot édes biró uram. Kajtár. Adjon Isten fiam. Dehát mi jó hozott? András. Az ünnep, a kiköltözés hire, a vezér választás, meg a szivem, biró uram. Kajtár, (Aggódva). De ott nincs baj, ngy-e fiam? András. Rendben lesz ott minden, édes biró uram. Kajtár (kétkedőn fejet csóvál). Jóczó. Biró uram, hadd tudjam hát: hogy Ie- szüuk a vezérséggel? Kajtár. A vezérséggel, édes öcsém? Hiszen — Legények. András a vezérünk! — Nincs még megáldva a legényválasztás ! — Válasszunk újra! Jőczó. Úgy? Uj választás? Engem megválasz tottatok : a jussomat föl nem adom. Vezéretek vagyok, követnetek kell. Jerünk a paphoz, döntse el az, hogy kinvk van igaza. Legények. No hát menjünk! — De nem me gyünk! — A pátereczke Jóczó pártján lesz! (Zaj.) Kajtár. Fiuk csend legyen; a birátok szól. A mit Jóczó ajál, azt elfogadhatjuk. Magam beszélek a tisztelendövcl. Jerünk. (Az öregek csititják a legé nyeket.) Nehány an. Hát menjünk a tisztelendőhöz ve zessen biró uram! (Férfiak mennek). Boriska. Jertek lányok, lássuk, mire válik. Ne félj Juliskám, mi is megyünk a pátereczkéhez ; ha nem Andrást választja, lehurrogatjuk, (félre) mert biz én nem is nézem könnyű szivvel, hogy Jóczó legyen a Juliska vezértársa. (Fenn). Úgy is tudom, nem bán játok most, ha nem lesz zsindely a házon. (Félre.) Hej ha én is így zsindely nélkül beszélhetnék azzal a legénnyel! (Fenn.) No menjünk lányok. (Lányok s a benn maradt asszonyok el.) Hetedik jelenet. András. (Borissal kezet fogott és a lányokat néhány lépéssel követte; visszatér, az elfogult Julis- kához). Add ide a két kezedet Juliskám. Nézz a sze membe. Szeretsz-e igazán? Juliska. Kérdezheti? András. Úgy, úgy, csititsd le lelkem háborgá sát, szelíd szép szemeddel, biztogató szóddal, hej mert rég pusztít már itt benn féltő keserűség. Juliska. Mi bántja kelmedet?"
