Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-13 / 20. szám
Hl szerencsés helyzetben, hogy a tüzet fecskendező nélkül Is helyhez kötve — tovább terjedésében meggát olhassuk, jónak véli, sőt hogy a felelősséget magáról elháríthassa — követeli is, hogy a községi tüzoltószerek ha egyelőre, mással nem is, egy fecskendező megvételé vel szaporitassanak meg; egyszersmind az ezen fecs kendező megvételével járó kiadások mikénti fedezésére nézve előterjeszti, hogy az összeg — miután a tűz ál tal mindenki károsodhatik, de mégis leginkább a házak vannak az által veszélyeztetve — felerészben a házbér- s házosztályadóra, y4 részben a földadóra és ’/, rész ben a többi, úgymint I. II. és ül. őszt. kereset- és a tőkekamat adóra volna községi pótadó czimen kivetendő. Ezen előterjesztés a fecskendező vételre vonatkozó részére nézve közhelyesléssel fogadtatott, az annak megvételével járó költségek fedezésére nézve indítványba hozott kivetési kulcs ellen azonban Krausz Lipőt kép viselőtestületi tag azon elleninditványt tévé, hogy mi után tűz által leginkább a bázak vannak veszélyeztetve, egy fecskendező vétellel egybekötött kiadások is csak azokat terhelhetik és pedig közetkezö módon: például ha a fecskendező ára 1000 írt. — Gyönkön van 500 ház, 150 ház 3 frttal lenne 450 frt, 150 ház | frttal 300 irt, 100 ház 1 írttal 100 frt, 100 ház 50 krral 50 írtra lenne megadóztatandó, — a még hiányzó 100 frt pedig házatlan gyönki lakosokra volna kivetendő. A költségek fedezésére nézve tett indítványok mindegyikének pártolói lévén, mégis azok mikénti fe dezésére nézve egyhangú megállapodás létre nem jö hetvén, elnöklő biró a névszerinti szavazást rendelte el és pedig; I. Kik akarják az adó alapján való kivetést s II. kik a házak osztályozása alapján? Az I. mellett, — vagyis kik akarják az adó alap ján való kivetést — a következők szavaztak: VolfAnd-l fás, Sziebel András, Magyar János, Kovács Sándor, Klein János, Zuschlag János, Pilisi György, Harten- stern Konrad, Hill Henrik, Lorschi Adolf, Szabó Péter, Hoff Keresztóly képviselőtestületi tagok, Dránovics Ist ván biró, Klein Endre jegyző és Muth Konrad pénz tárnok, összesen 15. A n. kérdés mellett, vagyis kik akarják a bázak osztályozása alapján a kivetést, a következők szavaztak: Krausz M. 6., Joó Mihály, Grosz Sámuel, Krausz Li-| pót, Krausz Herman, Pétermann Adám, Besch Henrik, Fauszt János és Schnecker Jakab képviselőtestületi ta gok, összesen 9, — ennek következtében 15 szavazattal 9 ellenében következőleg hátároztatott: Egy legfeljebb 1000 frtos fecskendező vétessék, az Összeg községi pótadó kivetése alapján fedeztessék és pedig l§ részben a házbér- és házosztály-, 1/i rész ben a föld- és | részben az I., H. és ül. oszt, kere set, úgy a tőkekamat-adóra, — a fecskendező mielőbbi megvételével l3ránovics István biró, Klein Endre jegyző és Kiasz M. B. községi elöljáró bízatván meg. Ezen határozatot Krausz Herman, Krausz Lipót ésl jj' Grosz Sámuel — magukra nézve sérelmesnek találván, az ellen felebbezést jelentettek be, kérvén azt a me gyei törvényhatósághoz felterjeszteni. 7* Krausz M. B. képviselőtestületi tag és községi elöljáró-meg lévén arról győződve, hogy a folyó hó 19-én Grosz Sámuel, folyó évi ápril 2-án ő nála, és 1883. évi márczius 19-én Krausz Abraháranál és már azelőtt többször Grosch József és Krausz Abrahámnáll volt tüzesetek boszuállásból szánszándékos gyújtogatás által keletkeztek — indítványozza, hogy miután ez ily egyesek megrontására s megkárosítására irányzott gyúj togatás a községnek nagyobb részét a tűz martalékává téve nyomor és ínségbe döntheti — állapíttassák meg egy bizonyos összeg jutalmul annak, ki ezen gyujtoga- tót vagy feljelenti, vagy tetten rajt éri; ezen indítvány közhelyesléssel fogadtatván, egyhangúlag batároztatott: az, ki gyujtogatót vagy feljelent s reá azt bizonyítja, vagy ki azt tetten rajt kapva i az illetékes hatóságnak átadja a község pénztárából 200 frtot nyer jutalmul. 8. Klein Endre községi jegyző a folyó évi 4. sz. határozatból kifolyólag bemutatja Magyary Kossá Sá muel ur levelét, mely szerint most nevezett ur a „Ma gyary“ féle néhány 100 frtot érő térkép és > földköny vet kész a községnek 50 írtért átengedni. Magyary Kossá Sámuel urnák ezen nem remélt önzetlen — úgyszólván ajándékot magában foglaló le vele köszönettel tudomásul vétetvén, annak jegyző könyvbe való felvétele és a nemes úrhoz köszönő le vélnek eljuttatása egyhangúlag elhatároztatott; a mun kálatnak t. Pap Lajos kir. főügyész úrtól leendő átvé telével az elöljáróság megbizatván. Több tárgy nem lóvén, a gyűlés szétoszlott. Kmf Dránovics István m. k. biró, Ko vács Sándor m. k., Krausz Lipót m. k., Klein Endre m. k. jegyző. "Vidéki levelek. Duna-Földvár, 1883. májas 10. Tisztelt szerkesztő ur! A felebaráti szeretet egy nemes példáját adta Széllé Zsigmond köztiszteletben álló járásbiránk, ki midőn megtudta, hogy Mészáros Ferencz helybeli szegény fu varos, négy kiskorú gyermek atyja és ennek neje sú lyos betegség által az ágyhoz kötve keresetképtelenné válván és az egész család a legnagyobb nyomornak lett kitéve, egy gyűjtést rögtönzött, mely által a szerencsét leneken egyelőre segítve lett. Az alanti jegyzék szerint 9 frt 70 kr gyűlt össze, melyért a szives adakozók ez úttal is fogadják a szenvedők hálás köszönetét. A tisz telt gyűjtő pedig bocsásson meg, ha szerénységét sér tem nevének nyilvánosságra hozásával, mert ezt azon jóhiszemben tettem, hogy a követésre méltó példa má sokat is hasonló cselekményre fog buzdítani. A fenti összeghez adtak: Széllé Zsigmond 1 frt, Surgóth Jenő 1 frt, Szévald család 1 frt. N. N. 50 kr, Badich 1 frt, Beitter 50 kr, Steiner F. 1 frt, Schmidt J. 50 kr, Juhász Antal 50 kr, Pintér Károly 50 kr, Bor bély János 20 kr. Nagy János apát 1 frt, özv. Balogh Ferenczné 1 frt. I S Paáriban, 1883. május 1. Tisztelt szerkesztő ur! A „Tolnamegyei Közlöny“ 17. számában a kakasdi jegyzőválasztásra vonatkozólag közzétett, a tényállást helytelenül és az ottani plébánost méltatlanul sértő köz leményre nézve én is, mint volt pályázó és azért érde kelt fél, az ügy tisztába hozatala és az olvasó közön ség tájékozása végett jónak találom nyilatkozni és ké rem t. szerkesztő urat, jelen soraimat becses lapjába felvenni szíveskedjék. Mint pályázó a helyszínén megjelenvén, arról ér tesültem, hogy a meghalt jegyző egy számos tagból álló családot hagyott hátra, melynek eltartására annak, a jegyzői pályára képesített fia volna hivatva és annak megválasztása kívánatos lenne; de egyszersmind azt is hallottam, hogy a községi lakosság a család iránt oly ellenszenvvel viseltetik, hogy megválasztására semmi ki látás nincs. A család állapotának tekintetbevétele, benneih azon gondolatot ébresztette, hogy a pályázattal vissza lépek, mégis miután sok oldalról oly nyilatkozatok té tettek, hogy a megboldogult jegyző fia semmi esetre sem fog megválasztatni, elhatároztam magamat pályá zatomat fentartani azon okból, ha már ez jegyző nem lehet, másnak kell lenni és ez én is lehetek. E tekin tetből á biró és egyes képviselőknél magamat bemutat ván, azon óhajt nyilvánítottam, hogy kívánatos volna, a boldogult jegyző fia választassák és csak az esetben, ha ez a közönség akarata ellen volna, felkértem őket mellettem szavazni. Ezek erre nyilvánítók, hogy a köz hangulat a jegyző fia ellen szól és igy megválasztatása több mint kétséges; azonban a fenforgó ügyben jövő vasárnap tartatandó értekezleten a pályázókra nézve megállapodás fog történni. A képviselőknél! látogatás után szükségesnek tar tottam a helybeli plébános urnái tisztelegni, magamat mint pályázót bemutatni és pártfogását kikérni; ki ez alkalommal kijelentette, hogy a meghalt jegyzőnek tett ígérete szerint ennek fia mellett fog lenni és működni; ezen szándékát azonban a népnek a család iránti álta lános ellenszenve meghiúsíthatja és miután a népre semmi pressiót gyakorolni nem akar, elhatározta magát az ügynek szabad folyást engedni és igy a mostani kö rülmények között ő mellettem semmit sem tehet. Az előre kitűzött vasárnapon a községben megje lenvén, nagy bámulatomra azon meglepő tudósítást nyertem számos lakostól, hogy az összes kakasdi és be- laczi községi képviselők, kettő kivételével, az összes la kosságnak kívánsága folytán mellettem nyilatkoznak és megválasztatásom mintegy bizonyos, mi fölött én a bol dogult jegyző családja iránti tekintetből nem igen örül tem, mit a képviselők ószrevévén, hogy bizonytalanság ban ne legyenek, arra szóllitottak fel, nyilatkozzam, fen- tartom-e pályázatomat és az utolsó perezben nem fo gom-e őket cserben hagyni? mert ez esetben kényte lenek volnának más pályázóhoz fordulni. E fölszóllitásra én a pályázók közti maradásomat kijelentettem. Az isteni tisztelet után a főt. plébános úrhoz be térvén, ez nehéz helyzetbe jutottnak állította magát a fennforgó körülmények között, midőn adott szavánál fogva a megboldogult családja javára kellene működni, másrészről pedig a hívei közkivánságával ellenkezésbe jönni lelkipásztori hivatása tiltja; ennélfogva elhatározta magát, lehetőleg semleges állást foglalni el. Bészint adott szavánál fogva, részint kíváncsiság ból megjelentem a választás előtti napon Kakasdon. Az este pártom ellen használatba vett kortesfogások előttem érdekkel nem bírtak, miután nekem úgyis biz tos állásom lévén, a család iránti tekintetből megvá- lasztatásomat nem igen óhajtottam. Ebből folyólag kitűnik, hogy a „Tolnamegyei Köz löny“ 17-ik számában a kakasdi plébános ur ellen emelt súlyos vádak alap nélküliek, mert ő sem nekem, sem más pályázónak — mint ezektől tudom — semmi Ígé retet nem tett, sőt a bírák és képviselők attól tartottak, hogy a plébános ur Horváth György részére állva, más megválasztatására irányzott óhajukat nem fogja osztani és igy törekvésük sikertelen marad. Ennyi bizonyos. E szerint a plébános ur látván, hogy. a nép Hor váth Györgyöt jegyzőül megválasztani nem akarja, ha talmában nem állott a népet maga részére hóditani és igy kénytelen volt a nép akaratának szabad folyást en gedni, következőkép inkább a nép gyakorolt a plébános urra presiót, mint ez a népre. Az ellenszenv, melyet a kakasdi és belaczi lako soknál a Horváth-család ellen észleltem, oly nagyfokú, hogy szükségtelen volt azt bárki által szítani és csakis ezen ellenszenvnek, nem pedig a plébános vagy a biró működésének lehet tulajdonítani, hogy Horváth György nek megválasztatása veszélyeztetve volt; hogy a nép a választási helyen megjelent, ez egyedül kíváncsiságból és nem rósz — a választás folyását megakadályozni akaró — szándékból történt, mit bizonyít a népnek csendes és példás magaviseleté. Hogy egy vidéki pap — mint ez Kakasdon tör tént — a jegyzőválasztásnál kortes szerepet játszott, azt gyengéden magamat kifejezve, a papi hivatással össze nem férhetőnek találom, mely eljárás annál kárhozta- tóbb, hogy ezen vidéki pap a „T. K.“ 17. számában a kakasdi plébános ur szájába a meghalt jegyzőre nézve oly szavakat adott, melyeket egy értelmes, lelkiismere tes és kötelesség érzetü ember nem mondhat, annál ke vésbé egy pap. Záradékul megjegyzendőnek találom, hogy a köz lönyben emlitett „Sokan" helyesebben tették volna, ha czikküket szárnyra nem bocsátják, hanem diadalukon nyugodva nyert babérjaik birtokában gyönyörködnek, mert a fiatal jegyzőnek elég fáradságába fog kerülni a nép bizodalmát megnyerni és igy barátjainak is oda kellene törekedni, hogy közte és a nép s plébános közt jó viszony álljon elő. Vagy talán azt kivánják a „sokan“, hogy a jegyző, nép és pap folytonosan egymás ellen felfegyverkezve hadi lábon álljanak? — talán üdvösséget fogna ez hozni ?! Tisztelettel maradtam a t. szerkesztő urnák alá zatos szolgája: Beismer Béla, paári jegyző. Különfélék. — Vasutunk. A közmunka és közlekedési minis- ternek folyó hó 4-ik napjára kitűzött rótszilas-szeg- zárdi helyi érdekű vasút közigazgatási bejárása, ugyan csak e hó 8-án bevégeztetett Gyöngyössy János minis- téri osztálytanácsos vezetése alatt. A bizottsági tagok múlt kedden délután 4 órakor érkeztek meg Szegzárdra s a városházánál tartott tanácskozás után, este-felé a nagyvendéglőben gyűltek össze baukettre és itt tisz teletükre a szegzárdi dalárda énekelt. Számos felkö szöntő tartatott; egyet azonban különösen fel kell em lítenünk, Stőner műszaki kapitányét, ki német eredete daczára jól sikerült magyar felköszöntöt mondott. — Másnap délelőtt 9 órakor a nevezett bizottság a város házától kiindulva, kisérve két zenekartól, azonkívül a tűzoltók, kölönböző hatóságok, egyletek képviselőitől, előttük a polgári és népiskolák növendékei és végre nagy néptömegtől körülövezve, ment le a vasut-épités helyére, hogy ünnepélyesen adja át. Az első kapavágást Perczel Dezső alispán tette meg a király nevében, Bo- csor Antal prépost az egyház, Gyöngyössy osztálytaná csos a kormány, Stőner kapitány a hadsereg részéről, továbbá Lóskay főmérnök a műszaki tanács részéről, - a megyei törvényhatóság nevében az alispán, az igaz ságszolgáltatás részéről Palugyay törvényszékid elnök, Pap Lajos a kir. ügyészség, Bausz Béla szolgánké a központi szolgabirói hatóság részéről, Stann JakairSzegy zárd város nevében, dr. SasS István s közegészségi'ügy, ^ Stankovánszky János a végrehajtó bizottság részéről, a vasúti fővállalat nevében Bitter főmérnök, az építést tel jesítő munkások nevében Silley felügyelő, a sajtó, nevé ben Boda Vilmos, a gazdasági egyesület részéről Bern- rieder József, az ipar nevében Bezerédj Pál, a szegzárdi ügyvédi kar nevében Fördős Vilmos, Totth Ödön a ka szinó, Leopold Sándor a kereskedelem, Ellmann Miklós a szegzárdi takarékpénztár, Gőzsy Ferencz az alapítvá nyi urodalom nevében; azután Perczel Dezsőné a vörös kereszt-egylet, Sasa Istvánná a szegzárdi nőegylet, Fe jők Károly a szegzárdi tűzoltóság, Gerenday Lajos a szegzárdi dalárda és végre a földmivesek nevében Bó- váry Ferencz tettek kapavágást. Ezen ünnepélyesség alatt az ős Bartina hegyéről mozsarak durrogtak, hir detve az örömet, mely Szegzárdot a vasút létesülésével András. Hü voltál-e hozzám? Őrizted-e azt a gyűrűt? Az enyém volt e minden gondolatod? Juliska. Gondolhatnék-e másra? András. Leány, leány ne játszál a szóval, ne *játszál szivemmel. Juliska. Nem értem kelmedet. András. Hát mit akart itt ez a — Juliska. A bojárt kérdi? András. Azt, -azt. Minek pártádon az a ko szorú? yezdr vagy ugy-e? Ki a társad? Juliska. Jóczót választották. András. Hát azé vagy? Juliska. A kigyelmedé. András. Ha igy mondod, ha igy nézel reám, elhiszem. Hej pedig nem ezt hallottam én Szerajevó- ban. Azt mondták, a babkáros mondta, hogy itt rend ben van már minden, csak a tisztelendő áldása hiány zik. Azért jöttem haza, hazahajtott a féltés kínja, hogy szembe nézzek azzal a legénynyel. Mert nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy te másé légy: hazajöttem (óvatosan körül tekint) titokban, szökve. Szökött ka tona vagyok. De mit bánom én 1 Ha száz éltem volna, nem koczkára tenném e a bizonyosságért ?! Juliska. Jézus Mária! kend szökött? András. Ne ijedj meg, elmondok mindent. Mi kor azt a gonosz hirt meghallottam, föltettem magam ban, hogy bármi legyen vélem, bizonyosságot szerzek. Sokáig nem jöhettem; a tisztem biztatott, hogy sza badságot kapok. Az ám, szabadságot! kaptak az oláh gyerekek mindannyian, de bezeg nem kaptam én, ha nem keserűségemre még kísérőnek tettek a transport- hoz Bródig. Hogy Bródiba értem, éppen nagypéntek hajnala volt. Amint néztem a Krisztus koporsóját, a mint zúgtak zakatoltak a kereplők, — óh mintha csak a szivem zakatolását csúfolták volna 1 — ott a kopor sónál, A hol harmadnapra íöltámadást hirdet a prédi- káczió: ott értem, hogy egykor talán az én szivem nek is lehet feltámadása! Eszembe jutott a vezérvá lasztás, eszembe jött a kiköltözésünk: ha te itt ma radnál, bojár neje lennél! . . . nekem Bukovina, se szép Magyarország nyugalmat nem adna! Minek éljek akkor? Megszöktem. A Dunáig bujdokolva, Dunán, Tiszán hajóval, aztán vasúton, ismét bujdokolva, e ci- bil ruhában siettem hazáig. Vad kétségtől űzve értem el a határt, de a mint megpillantottam a falunk tor nyát, meghallottam szép összebongását az ünnepi ha rangoknak, — amint közelebb-közelebb értem a há zatokhoz: elfogult a lelkem, ellágyult a szivem s mi kor rá kezdettem arra a nótára, — — kicsordult a könyem égő két szememből: úgy éreztem, hogy az én hitem is föltámadt még. Juliska. Jaj de a szivembe nyilallotta kelmed beszéde. De háta szökés? Kelmed halálról beszélt! András. Ne félj kincsem, ne félts te engem, most már nincs semmi bajom. A te szerető tekinte ted, szived édes dobogása meggyógyított s meg is fog védelmezni. Jer ülj le egy pillantásra ide én mellém. (Leülnek.) Juliska. De én nagyon félek, hogy baja lesz kelmédnek: mondjon hát egy két szót a megnyugta tásomra. András. Mondom kincsem: ne félj. Egy óra múlva utón leszek visszafelé. Azt a pár napi kése delmet, ha a dunkliban kell is majd kihevernem. Juliska (ijedten). A dunkliban?! Jaj mondja ke’d, mi az ? András (nevetve). A dunkli — — biz az ga lambom sötét áristom. Juliska. Szegény András bá’! mennyit kell szenvednie! Pedig be sokat imádkoztam a kelmed jó voltáért 1 András (magához öleli). Imádkoztál szentem? Hát gondoltál reám ? Juliska. Jaj de mennyit?! András. Ugyan mond el hát, életem, mikor ho gyan gondoltál rám? Juliska. Mindig. — Keggel, ha ébredtem, kel medre gondoltam; az imádságomba nevét béfoglaltam. Mikor kis kertemben bokrétát kötöttem, kelmed sze mét láttam minden harmatcseppben. Mikor a kis ér nél vizet merítettem, kelmedre gondolva, nefelejtset szedtem. Aratás ünnepén ha koszorút fontam, holdvi lágos estén bus dalt ha daloltam, csillag hullásán ha el-elálmadoztam: mindig, de mindig csak kelmedre gondoltam. András. Áldja meg az Isten gyógyító szava dat! de meggyógyítottad véle a lelkemet! Most már könnyű szívvel megyek a nagy útra. Juliska. Hát menni kell már? Jaj! csak el ne menne. (Felállnak.) András. Áldjon meg az Isten, édes szép Ju- lisbám! (Dalol). Hársfa ága ráborul a tetőre Kád borulok, úgy búcsúzom tetőled. Juliska. Hársfa sűrűn hullatja a virágát: Hull a könyem, ha gondolok tereád. Együtt. Járok, bolygok az utakon, Ismeretlen országokon. Utat vesztettek szemeim: Arczámon sűrű könyeim. Mikor házul elindultam (tál) Szinyem se volt, úgy búsultam, Kezem fejemre kapcsoltam, En magamat úgy' sirattam. (Ölelés. András indul, — visszanéz) Juliskám, adj egy bupsu csókot! (Csók). Mór Lajos. Pünkösdi királyság. Irta: Kiss Béla. Gondolatokba mélyedve egyedül ül szobájában Mariska. Kis kacsóit egészen megfogta az a kék ezérna a miből harisnyát köt kis öcscse számára. Előtte az asztalon nyitott könyv. Olykor annyira belemerül az olvasásba, hogy kezei önkénytelenül megállnak a se bes munkában s ölébe hullanak. Csakhamar észre veszi hanyagságát, abba hagyja az olvasást a/ ujult erővel fog a munkához, hogy ~pünkösdre készen le gyen vele. Minden uj sor kezdésénél megannyi uj gondolat támad lelkében. Ki tudná elmondani, mit gondol egy 18 eszten dős fiatal leány, ki jólétben, kényelemben él, kire a természet pazarul szórta bájait? Gondolataiban megzavarja a halk kopogtatás, mely a szoba ajtaján hallik. — Szabad! Belép egy fiatal, csinosan öltözött, szőke ember. — Forgács Máté kir. segédmérnök vagyok. A > főmérnök urat keresem. — Tessék helyet foglalni. Majd megnézem édes apámat az irodában, talán már haza jött. Mariska gyengéd pirral távozik s pár pillanat múlva visszatér, jelentve kellemes mosolylyal, hogy: — Nincs itthon még édes apám, csak este jön meg. Különben a segéd ur lakását elrendeztük, mál háit legyen szívesen odavitetni, majd segítségül kül döm az irodaszolgát. Forgács Máté távozik. Az irodaszolga leszedi a kocsiról a kis és nagy ládákat, beviszi abba a két szobába, melyek a segédmérnök ur lakosztályául fog nak szolgálni. Forgács egészen meg van elégedve a lakályos szobákkal, kitekint az ablakon s az átelleni szoba ab- J lakánál látja kötögetni a házi kisasszonyt. — Ez hát a szép Mariska! Sokat hallottam fe lőle. Csakugyan szép! Megérdemli, hogy messze földre elmenjen a hire. Elkezdi ládáit bontogatni. Csinosan elrakodik szobáiban. — Mikorra bevégzi a rendezkedést, öreg este van. ^31
