Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-01 / 14. szám
A koldulás és egyébb erre érdemetlenek által iparszerüleg gyakorolni szokott kéregetés, sőt a szélrózsa minden irányából Duna-Földvá- ron összeseregleni szokott, korlátlan szabadsá got élvező szemérmetlen csavargók: oly mérvű üldözéseinek vannak a lakosok naponkint kitéve: hogy ehhez hasonló alig található fel másutt. ügy annyira, hogy a községi képviselőtes tület is felismerte e vészes kórtüneteket és egy bizottságot küldött ki tanulmányozás s gyökeres gyógymódok előterjesztése iránt. A feledékenység fátyolával nem lehet e gyöngy dolgokat egyszerűen bevonni, míudazál- al a mélyebbre való behatolás czélirányos nem lenne. Mert ezáltal Duna-Földvár nagyközség tekintélyének csökkentésére szolgálna. Pedig ily különlegességek óriási számmal léteznek Duna- Földváron. Fájdalom! de szomorú valónak bizonyult be, hogy Duna-Földvár eddigi vezetőinek egy- része a kötélgyártók iparában kontárkodott (őszinte tisztelet a csekélyszámu kivételeknek). A helyett, hogy a közügyek íonalát a lakosság érdekében előre szőték volna, hátrafelé mentek, mint a rákok. Habár önkénytelenül, de mégis jelentékeny károk előidézőivé váltak. Nincs Duna-Földváron mai nap a bírói, vagy esküdti pálcza után vágyódok kivételével olyan polgár, ki ne érezné: hogy a község mint tes tület, mily vészes lejtőn halad. Érzi a községnek minden egyes tagja, hogy e viszás állapotok . mily bénítólag hatnak anyagi és szellemi kifej- lődhetésükre nézve. Vannak, kik egyes vezérférfiakban vélik a baj eredő forrását fellelni. Mig a helyesen gon dolkodó többség, e rohamos hanyatlás okát egye dül a jelen igazgatási és vezetési rendszerben találja fel. Tény az, hogy Duna-Földvár nagyközség legfőbb hátrányát az képezi, hogy ügyeit nem mint város, hanem mint nagyközség intézi je lenleg is. Kiterjedettsége és lélekszáma tekinte téből, kellő önállóság és jogkör részére bizto sítva nincsen. A felsőbb hatóságoknak — úgy szólván kiskorúságra ítélt gyámoltjául lehet te kinteni. Sőt a megyei tisztikart formaszerü ide gesség fogja el — egyedül nevének hallatára. Nagykorusitassa magát Duna-Földvár! Tegye le az érettségi vizsgát, vegyen fel más czimet nagyobb hatáskörrel. Legyen rendezett tanácsú várossá! Testületé élére szakavatott képzett egyé neket állítson. Ez az egyedüli eszköz, melylyel a város egykori jóléte és fénye visszaállítható volna! De a többiről jövőben. Brutus. T A N Ü G Y. Nehány őszinte szó, (a központi tanító-egylet t. tagjaihoz). Központi egyletünk rendes tavaszi közgyűlését né hány hét múlva fogja megtartani. Ez alkalomból szót kell emelnünk megyei tanügyünk érdekében. Szót aziránt, hogy véget vessünk a tespedés szo morú állapotának; szót aziránt, hogy megmutassuk, mi ként vannak Tolnamegyében is tanférfiak, kik a nép nevelés minden mozzanatáért érdeklődni, buzgólkodni, hevülni tudnak. Meg kell mutatnunk, hogy járásunkban vannak tanférfiak, kik midőn arról van szó, hogy az iskola szűk falain kivül is kell valamit tenni a nevelés előmozdítása, felvirágoztatása végett, időt és fáradtságot nem kiméinek, hogy megteszik lelkiismeretesen, teljes odaadással, amit tőlük nemcsak a törvény betűje, hanem a haza, a közönség megkíván. Ne ringassuk magunkat azon hiszemben, hogy elég, ha megyénkben névleg létezik egy pár tanitó-égy- let; hogy elég, ha tagsági dijunkat megfizetjük, vagy vele adósok maradunk; hogy elég, ha őszszel-tavaszszal annyian, amennyien összejövünk tisztviselőket választani. Ezzel bizony vajmi keveset teszünk az általunk képviselt ügyön. Ha hazai tanító-egyleteink működésére egy kis pillantást vetünk és ezek között egyletünket tekintjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a krónika rólunk mélyen hallgat, azt fogjuk tapasztalni, hogy még mindig nem jutottunk oda, hogy feladatunk magasztos voltát elis merve az illő tevékenységet fejtenék ki. Összejöveteleinken a mintaleczkék előadásai mind inkább gyérülnek; tanitótársaink idegenkednek a nyil vános fellépéstől. Azon néhány pedig, ki rendesen sze repelni szokott tűndöklési viszketekséggel vádoltatik, mi természetesebb tehát, mint az, hogy megunva a dicső séget félrevonul egyik is másik is. Ezt uraim számba kell vennünk, mert csak hogy névleg legyen egyletünk, azaz hogy egyletesdit játszunk erre sem kedvet, sem pedig akaratot magunkban nem érezhetünk. Programmot kell teremteni, melyszerint eljárnunk kell. Az egyleti tagnak nemcsak az a kötelessége, hogy tagsági diját megfizesse, hanem az is, hogy szellemileg gyarapítsa az egyletet. Többen majd az mondják, hogy ehhez képesség is kell; persze hogy kell. csakhogy az ha nem is volna, mit ugyan elhinni hajlandó nem igen vagyok, megsze rezhető és pedig önképzés utján! Két ízben volt már szerencsém az egyletben egy Tolnamegye földiratát felölelő tankönyv megiratását szorgalmazni — siker nélkül. Legtöbb megyének meg van már földrajza, Tolnamegye tantestülete pironkodik nélküle. Már pedig ha az egylet saját költségén ki nem adhatja, remélhető, hogy kiadó találkoznék, ha ez az egy let részéről erkölcsileg támogattatnék. Egy-két tanféffi egyletünkből remélem szívesen vállalkoznék Tolname- megye földiratának megiratására. Hogy melyek volná nak a követendő vezérelvek, azt a központi választmány volna hivatva megvitatás tárgyává tenni. Eészemről felhívom a t. központi választmárjj^, hogy az itt általam elmohdottakat figyelembe véve con- crét javaslatot terjesszen a tavaszi közgyűlés elé, nie- lyet azután ott lehet majd bővebben megbeszélni, ezért kívánatos, hogy a t. tagok közül egy se maradjon el a gyűlésről. Az országos képviseleti gyűlés is közeledik. A kül dendő képviselőt tehát a tavaszi közgyűlésen kell meg választanunk; jó lesz, ha t. polgártársaim Gyerttyánffy szerkesztő ur eziránti figyelemre méltó czikkét elolvas sák és a benne kifejtett nézeteket magukévá teszik. Hinni merem, miszerint a t. kartársak az orszá gos képviseleti gyűlés magasztos voltát átérezve szép jogukkal élni tudni fognak, választván majd olyan kép viselőt, ki a bizalmat megérdemelni képes leend. Engel Mór. vál. tag. Yidéki levelek. Tisztelt szerkesztő ur! A nyilvánosság tere az, mely leginkább figyel messé teszi az általános közönséget s egyúttal a közha tóságot morális kötelességére ébreszti, ebből kifolyólag nem mulaszthatom el tudomására hozni azt, miként ma már nemcsak városokban fordulnak elő furfangos csa lódások, hanem a szegény tudatlan népet faluhelyen is felhasználják az élhetetlenség fedezésére, legyen példa a következő eset: Folyó hó 12-én N.-Dorogon vásár lévén, itteni Grosch Henrich szegénységéhez képest egy drb. tehe net szándékozott venni, a midőn ezzel foglalkozott, egy- pár tisztességesen felöltözött egyén körülfogta s minden űrügyöt felhasználva 20 drb érczel, mely úgyszólván teljesen értéktelen — 60 frtért akart neki elárusítani, igen természetes, a szelíd természetű pór menekülni óhajtott, de ez nem sikerült, mert maga is megörülvén a gazdag koncznak — a száz forint értékűnek igazolt fényt 40 frtért megvette. Nagyobb azonban a kiábrán dulás, midőn a szerencsét próbára téve, megkellett győ ződni megcsalattatásáról. Bizony-bizony rendőrség és vásárbiréság, kicsiny az ágió! Kis apróságul azt is közölhetem ezen bergendótiá- ból, hogy aki ünnepnapra misét hallgatni délután akar, rugtasson Udvariba. Nincs okunk korai felkelésre, mert */«12 óra még elég időt nyújt, hogy vallási érzületünknek s ebbeli kö telességünknek eleget tehessünk. A. Görbő, 1883. márczius hóban A t. szerkesztőséget tisztelettel megkérem sorai mat becses lapjában közzé tenni. Egy megalakulandó műkedvelő-színműi társaság javára Zsigmond Gyula pinczehelyi segódjegyző ur igazgatósága mellett „Nők az alkotmányban" czimü színmű adatott a görbéi nagyvendéglő termében hus- vét másnapján, tánczmulatsággal egybekapcsolva, mely nek tiszta jövedelme részben a létesítendő nőegylet ja vára volt szánva. A darab sikerült, repültek a koszorúk a szinpadra, mert az ifin műkedvelők igyekeztek szere peiknek tökéletesen megfelelni; különösen kitűntek: Zsig mond Gyula ur, Fischer S. ur, Jünker Lincsa k. a., — ki férfi szerepet adott, — Töröcsik Endrénó urhölgy. Maradt is jövedelem fontnevezett czélra. Ez utón mél- tóztassék t.. rendező ur haladni, czéljat elfogja érni, mely által sok jó fog létre jönni. Tölgykoszoru tiszta lombja ékíti a férfiút, a ki önzetlenül a közművelődés terjesztésén fáradozik. T szerkesztő urnák tisztelője: Singer L. Márkás, főelemi néptanító. Görbő, 1888. márczius hóban. Tisztelt szerkesztő ur! ' Lesz oly szives, hogy következő soraimat becses lapjába felveszi. A napokban egy írott szinlapot kaptam kezembe. A meghívásnak engedvén, megjelentem, kiváncsi lévén a kis műkedvelőket hallani. — Nevezett kis színészek igen derekasan játszották szerepűket s a jelenlevők? megvoltak elégedve; de kár, hogy itt minálunk oly ke vesen érdeklődnek a szép és nemesért, sőt még a sze replő kis színészek szülői — kettőt kivéve — sem vál lalkoztak saját zsenge magzataik nyilvános működését meghallgatni, úgy hogy a kis műkedvelők igy törtek ki: „többé bizony mi nem lépünk föl.“ Én ugyan nem óhajtanám, hogy nagy hazánkban több ily helység le gyen, a hol ilymérvü indifferentismus uralg. A bevételről rodásáról panaszkodni. — De számtalan példával lehet ezenkívül bebizonyítani, hogy a madarak egyszersmind elősegitői egyes növények elterjedésének, de sőt hogy azok más állatosztályok tenyésztésében lényeges közve- titőként szerepelnek A franczia természetbúvárok bebi zonyították a vándormadarakról, hogy azok képesek a termékeny haltojásokat érintetlenül lenyelni s más tájé- ; kok tavaiba kiüríteni, melyekből azon vidéken addig ismeretlen halfajok keltek ki. Eltekintve azonban mind ezektől a szárnyasok legnagyobb része már húsa és tol lazatáért is becsülendő. (Folytatása következik.) Az első pátiéns. tett és imádott, kiket sohasem fog feltalálni. Kegyed előtt minden csak ily ködkép ! — Kegyed volt az első és egyedüli nő, kit valaha szerettem; az egyedüli, ki még a reményt a jövőre nézve biztosította volna szá momra, de úgy tetszik: az utolsó is. És ön kegyetlen volt Ilka, hogy egy nemesen érző szivet, egy tevékeny életet mérgezett meg. Az ön könDyü lepke természete megboszulja majdan önönmagát. Ily szerelem tárgya lenni, senkire nézve sem hízelgő, szólt szomorúan Ke- reki s távozóban volt. Az ajtóban mégegyszer megállt s e szavakkal: éljen boldogul, eltávozott. Bus érzetek közt hagyá el Kereki a szobát; sötét köny rezgett pilláin, mint a vésztelt förgeteg nehezült reá az emésztő bánat s a dúló fájdalom. saságot, embereket kerülte, szóval visszavonult egészen a társadalmi élettől. Nemsokára azt hallották, hogy végkép eltávozott a városból, de hogy hová, azt senki sem tudta meg. Nem sok idő múlva azt lehetett az újságban ol vasni, hogy „Dr. Kereki László volt.................i fiatal or vos, öngyilkos módon végezte ki életét Budapesten. — Összes vagyonát az országos árvaházra hagyta.“ ügy járt, mint első patiense; ugyanabba a beteg ségbe esett, s ugyanoly módon halt el. A sors csodá latos szeszélye úgy intézte, mondogatták sajnálkozva a casinóban. Valóban borzasztó tragikuma ez az életnek, mely ily kezdet és vég közé lánczolta a fiatal nemes életet. (Vége.) Tudtam, hogy eljön s gyanítottam, hogy ezen lé pésre szánja el magát, mely ugyan kárba veszett, szólt Ilka szárazán. E hang távolról sem volt hízelgő és oly tompán hangzott, mint a szenvedély elfojtott hangja, mint a kö zelgő zivatar lassú dübörgése. A villogó sötét szemek most egyenesen Kereki arczára sütöttek. Hát szép va gyok ? kiáltott föl hevesen Ilka. De ez már nem kaczér- ság volt, hanem maga a szilaj szenvedély. László megrázkódott. Valami sajátságos, különös érzés lepte meg. Egy perez alatt kiábrándult őrült sze relméből ; a zsenialitás gyorsaságával gondolta át jelen helyzetét, hogy ő is csak játék volt e nő kezében!? Ki, ha valakit meghódított, cserbehagyottj ott hagyta a faképnél s bizarr szenvedélyének uj és más áldozatot keresett. Mindezt egy pillanat alatt átgondolva az ön érzetes fiatal orvos, komor, de némileg szemrehányó hangon felelt Ilkának. Úgy látszik ön csak álomképeket képes szeretni. Vallja meg Ilka, hogy isszonyu könnyelmű jellemmel és oly állhatatlan szívvel bír, a milyennel csak egy franczia birhat. Ön mindig csak ábránd képeket szere- Először ittam méreg-poharadat te gyötrő csaló dás! Ifjú szivem először vérzett a megcsalt szerelem miatt, de utoljára! hangzottak Kereki keserű kifakadásai. Lehajtott fővel ment végig az utczán, némán a földre tekintve. Ment önkénytelenül arra, a merre lába vitte; ki messzire, a mezőre, onnan az erdőbe. A nap már régen lenyugodott s helyébe a méla hold s az aranyfényü csillagsereg lépett nyomába. Ke reki egy tó partján állapodott meg, szórakozottan te kintett a víz nyugodt tükrére. Es ezt a néma csöndet csak a keblében háborgó vihar zavará meg, mely nem engedett nyugtot a kétségbe esett fiatal embernek. Szót lanul, mint jött, úgy távozott ismét. Csak késő éjjel tért vissza lakására. Ajka kaczagott, de szemei nagyon komolyak vol tak, több volt benne a keserűség mint a bánat. Köd ült homlokára, mely azóta el nem oszlott onnan soha többé. Élete ezután csak tragikai küzdés volt. Végtelen keserűség öntötte el Kereki László szivét. Idegei egész testében megrándultak, mintha szétpattan! akarnának. Iszonyú sokat szenvedett. Orvosi, gyakorlatát, a melyet csak pár hónapja kezdett meg, abbahagyta. A casinóból kimaradt; a tár- Ilka, a csapodár, — kiben szenvedélyéé vált az ilyféle hódítás, — amint meghódított egy-egy szivet, azonnal csúfosan kiábrándította, méltó megtorlásban ré szesült. Mindenki kerülte társaságát; s a hol csak megje lent, visszavonultak tőle s megszakítottak vele minden nemű összeköttetést. Szépsége, elegáns föllépte, gaz dagsága, jóhangzásu családi neve, mind nem voltak ké pesek elfoglalni többé azt a tért, melyet még nem rég oly fényesen uralt. Egyszóval, megvetették. A társada lom maga ítélt fölötte: száműzte őt örökre világából. Ezen tarthatatlan helyzetet Ilka nem bírta kiáltani, neki .evegő kelletett, balzsamos, illatos levegő, mely bizarr szenvedélyének, eszeveszett szeszélyének kedvezzen. De miután a társadalom számkivetette, teremtett maga ma gának uj világot: színésznővé lett. Ott, a hol min den csak játék, legalább érvényesíthette e téren szer zett — tehetségeit. Várkonyi Sándor. nem akarok szólni, mert szégyen kimondani, az alig födözte a csekély kiadásokat. a t. szerkesztő urnák tisztelője: Nemes Ida. Különfélék. t Majláth Györgynek a cat ói jellem ritka példányjának, a magyar igazságügy világló oszlopának s a magyar bírói kar rendületlen vé dőjének kegyetlen meggyilkoltatását tudató távirat csü törtök reggel 9 és fél órakor érkezett városunkba s ál talánosan a legkínosabb felháborodást szülte. A lakos ság utczán, hivatalos helyiségekben és magán lakások ban csoportokban, tétlenül beszélte meg az iszonyatos csapás részleteit. Igen sokan voltak, kik nem adtak hi telt a hírnek, mignem a „Budapesti Hírlap“ szerkesztő jének: Csukássy József urnák alábbi távirata minden kétséget eloszlatott s a leverő hirt szomorú valósággá érlelte. A távirat következő: Gyilkosok ketten voltak, cselédekre gyanú, portás leitatva, huszárja hálószobához közel lakik, de nem hallott semmit, magaviseleté gya nús, reggel csizmáért hálószobába ment, komornyiknak jelenté, hogy ott nagy rendetlenség. -Ennek kérdésére fel kelt-e kegyelmes ur? huszár azt felelte, hogy nem tudja, csak másodszor szobába nézve látta Majláthot kö tözve s megfojtva, kezeibe a hurok egész a húsig beha tolt, egész vértócsa az ágy előtt, nyakán is hurok, száj habos, nyelv halálküzdelemben elharápva. Tettesek csak zsebtárczát, órát, gyűrűt és szt. István rendjelt rabolták el. 700 frt készpénz és kulcs asztalfiókban érintetlen. Valószínűleg bűnrészes huszárját elfogták. Közvetlen tet tesek bástya felől kötél létrán menekültek, lábnyom apró lábakra vall. Bástya alatt ütődés folytán vérnyomok, fel háborodás óriási. Meggyilkolt tegnap este nemzeti ka szinóban volt,a 11 órakor gyalog látták haza menni. Húsvéti ünnepeket Bécsben töltő. ~ Ott van neje is, a wertheim kulcs annál van. Főispán fia tegnap utazott Esztergomba. Meggyilkolt tehát éjjel egyedül volt a palotában; ez is bizonyítja, hogy tettesek ismerték a viszonyokat. Vizsgálat erélylyel foly. — Méhészeti előadás. Dömötör László méhészeti vándor- tanító és a magyar országos méhészeti egyesü let másod alelnöke, múlt csütörtökön reggel érkezett városunkba A városház nagytermében tartotta érdekes előadását a méhészetről. Böviden vázolta az okszerű méhészeti működést s különösen annak gyakorlati olda lát mutatta be sikeresen. Érdekes magyarázatot nyújtott a kaptárok szerkezetéről s azok helyes és czélszerü be rendezéséről. — Bemutatott továbbá egy élő méhekkel telt kaptárt is. Örömmel constatálta, hogy hazánkban eddig már mintegy 1100 méhészkedvelő vág, kik ok szerűen kezelik a méhészetet. Az élénk és kiváló érdekű — majdnem 3 óra hosszat tartott — előadást, melyen az intelligentia, a gazdaság kedvelők, fóldmivelők és a helybeli tanítóság szép számmal voltak képviselve; a je lenvoltak élénk éljenzésével zárta be Dömötör ur. Ha sonló sikerrel működött múlt hétfőn Duna-Földváron, kedden Pakson, szerdán pedig Tolnán. Tőlünk másnap Báttaszékre utazott hasonló czéllal. Megígérte nevezett vándor-tanító ur, hogy ha csak lehetséges, még ez év folytán meglátogatja megyénket, különösen Sárközt, mi vel ott van megyénkben legtöbb méhészkedvelő; azon kívül még megyénk egypár nagyobb községét is. — Eljegyzés. Hétfőn este jegyezte el magának Spi- czer Dávid kárpitos Bécsből Spiczer Zsófia kisasszonyt, Spiczer Salamon báttaszéki lakos kedves leányát. Sok szerencsét a minden jóra termett arának! — A szegzárdi polg. isk. köréből. A vallás- és közoktatásügyi minister a szegzárdi polg. iskolánál egy második mennyiség- és természettudományi tanszéket rendszeresített s erre Kovács Dávid segéd-tanitót ne vezte ki véglegesen, ki ezen tanintézetnél már 3 éve hogy sikeresen működik. — Kinevezés. Az igazságügyminister Ladányi Ig- nácz paksi kir. járásbirósági írnokot, a gyönki kir. já rásbírósághoz segéd-telekkönyvvezetővé nevezte ki. — Kanyaró. Alsó-Nyéken a kanyaró a kis gyer mekek közt, a mint értesülünk, szórványosan fellépett. — Lólópás. Käufer János alsó-nánai lakosnak egy pár lovát az ünnepek előtt saját kocsisa Kocsis Pál de- csi illetőségű legény ellopta és a faddi temetőben kikö tötte, de ugylátszik nyomában voltak, mert az odavaló emberek husvét reggelán ott megtalálták. A kocsis meg szökött. — Gyilkossági kísérlet. Faját Gáspár báttaszéki lakosnak ablakán Magyar József nevű odavaló legény belőtt s midőn Fajdt emiatt üldözőbe vette, pisztolyt fogott rá a legény, de szerencsére nem sült el. A me rénylőt följelentették a hatóságnál. — Utczakövezés. Szegzárdon a „Bezerédj István“ utczának kiköveztetése még ez év folytán eszközöltetik, miután a megyei hatóság is engedélyezte a megyei köz munka hozzájárulását. — Szüts Arthur ur, Fehérmegye főjegyzője, mint a székesfehérvári olvasókör igazgatója, az egylet könyv tára gyarapítása czéljából folyó évi május hóban, a fő város csalogánya: Blaháné fellépése mellett hangversenyt rendez. A szegzárdi dalárdát ezen alkalomból kifolyó lag azon megtiszteltetés érte, hogy a hangversenyben szereplésre felkéretett. Nincs semmi kétségünk benne, hogy a dalárda szives készséggel tesz eleget a felhí vásnak. — Öngyilkosság. Pekari Miklós 20 éves ácslegény múlt kedden reggel a Csörgető tavába beleugrott s oda is veszett. Még az nap délután kifogták holttestét. Gyá szos tettének indoka, mit mondják az volt, hogy félt a katonaságtól, mivel éppen most jött volna sorozás alá.
