Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-07 / 2. szám
kednck. Álszerénység nélkül bevallható, hogy a magyar nemzetnek szépen előrehaladt szellemi felvirágzása mellett, az anyagi gyarapodás is kell, hogy főfeladatát képezze. Eltekintve attól, hogy a tisztán magyar ajka és érzésű :— (az is fogyatkozásnak indáit) alig 6—7 milliót meghaladó polgárság, mintegy 8—9 millió és a nemzet törzsén rágódó idegen elemek közé van beékelve, kik I rendelkezésükre álló — mindennemű eszközökkel odahatnak, hogy a magyar egységet és a nemzet erejét minél jobban meggyengitsék. E szerint a (maroknyi tiszta érzésű) magyar nem zet tejesen elszigetelten, egyedül saját önerejére van utalva! Hisz a szellemóriás nagy Széchenyink szerint is: »oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkost is fel keltene menteni,“ kiről tadjak igen jól, hogy arany mondatait nem egyedül az elmélet, hanem a gyakorlat terén is a legszebb sikerrel alkalmazta. Minden müve a hatalmas alkotó kézre vall. Nézzük csak a „Hitelről“ irt tanulságos és nagybecsű művét! Vagy a midőn az ország két ikrét „Budapestet“ hidalta át és fűzte egygyé, a testvéri szeretet és a vas tartós lánczával! No de ma már más emberek élnek! Eiki saját ügyeivel foglalkozik. Pályafutását az élet színpadán — vigan kezdi és tragikummal végzi. Mit törődjék más bajával, vagy a nemzet óhajával ?! Ily és ehez hasonló alakban tör elő az érzéketlenség fagyos jelszava. Evek hosszú során át lehet hallani, hogy a leg hevesebb kifakadások egész özöne hull mindennemű in tézmény ellen. Mindennemű keresetágak' a legkorlátlanabb ver seny alá vannak bocsájtva. Kivitelünk mégis, nyers ter-| ménjeiken túl, számba sem jöhet. Áz ipar mezején látjuk, hogy az üdvösnek hir detett szabad ipar, hány becsületben megőszült derék iparosnak, adta kezébe a koldus botot. Ott, hol azelőtt 4, 5 segéd vig fütyürészós vagy dal mellett fúrt, fara gott, vart, kovácsolt, vagy patkóit ; ma egy görnyedt hátú öreg, becsületes polgártársat látunk, — ki homá lyos „pápaszemen“ keresztül a nadrágra foltot, bútor helyett koporsót, a lovak helyett pedig: nyomorban sínylődő embertársainak csizmáira veri a patkót. (Folytatása következik.) . éppen ezért ajánlotta a népdalok előadásában hatalmas egyletünknek. Ha az egyleti tagok mind teljes biztos sággal énekelendik hosszabb gyakorlat után, úgy ismét egy nagy lépéssel haladtak a műéneklés terén. Legálta lánosabb hatást keltett azonbana „Pepitante“ czimü a helybeli czigányzenekar kíséretével előadott kar, me lyet a közönség hangos kivánatára ismételt a dalárda. Ez zel fejeződött be a dalok sora hivatalosan a közönség zajos tapsai között közmegelégedésre, melyet csak a színpadi függöny teljes használhatlanságából keletkezett kelle metlen érzés csorbított. — Felemlítjük, mikép az estély kezdete nagyon korai időre tűzetett s ennek következ tében a műsor már $ órakor egész teljességében elő adatott. Hogy pontosan kezdték a kitűzött időben az he-" lyes, hanem a kezdetet későbbre kellett volna tenni. Az előadást kedélyes tánczmulacság követte, mely ben sok szép leány és kedves fiatal asszony vett részt. Nem hallgathatjuk el azonban némely fiatalember újab ban felkapott azon szokását, miszerint csárdás közben akkorákat kurjant, hogy szinte megijeszti a gyengébb idegzetű tánczosnőket. Meggyőződésünk, hogy az illetők művelt egyének, s mint ilyenek máskép is adhatnak ki fejezést jókedvüknek. — Mig a teremben a tánoz folyt tüzesen, addig az ebédlőben a nem hivatalos műsort énekelte a dalárda, szebbnél-szebb dalait adván elő ki tűnő sikerrel s oly kedvderitően, hogy bizony bajos meg mondani : váljon a tánczoló fiatalság vagy az ebédlőben volt komolyak mulattak-e jobban. — Az igy igen jól sikerült estélynek reggeli 4 óra felé lett vége s a tán- czos párok még kimerültség nélkül kivántak egymásnak boldog és vig ujesztendőt. —s. Vidéki levél. A szegzárdi dalárda estélye. Vidáman vett búcsút az ó-esztendőtől városunk közönségének azon része, mely a vidékről jött vendé gekkel együtt résztvett a szegzárdi dalárda által rende zett dalestélyen. A műsor öt számot foglalt magában. Az' első volt Dürr érnek classicus zenójü „Vihar ban“ czimű műnégyese, melyet sikeresen csak úgy ad- ■ hat elő Talamefy dalegylet, ha legalább oly tömör és. trős hanganyaggal rendelkezik* mint tCszegzflrdi da lárda. JB mű összdarjthi* volt a debreceni országos daiárünnepéljtoTHlnejyeh körtSfretfil '•■U nagy hatással adatott elő. A második ar miskolczi dal- egylet derék karnagya Pap Dezső által férfi karra irt s a szegzárdi dalárdának ajánlott „népdal“ volt, melyet a dalárda teljes hatással azért, nem adott elő, mert hang emelkedés állott be s a könynyed hangejtés és hang- szinezés ez által lehetetlenné tétetett. E „népdal“ a szeg zárdi dalárda egyik legszebb dalává leend. A harmadik Huber Károlynak „Honvédek csatadala“ czimü mű négyese volt, melyet a dalárda igen sikerültén adott elő, kiemelve a műnek minden szépségeit; s nem tú lozzunk, midőn azt állítjuk, hogy a „szegedi da lárda“ sem énekelte szebben a kolozsvári országos dalárünnepélyen, hol ezzel versenyzett. A közönség egy részének ez tettszett legjobban az előadott darabok kö zöl. A negyedik Lányi Ernő kolezsvári zeneakadé miai karnagynak „Megtagadtad . . , czimü népdala volt, melyet szerző a szegzárdi dalárdának ajánlott. Ily nehéz népdalt, mint ez, nem ismerünk s szerző talán (Vége.) A „rósz madár“-fóle mondásra elismeri R. ur, hogy sem tőlem, sem mástól nem tanulta, tehát úgy találhatta fel. Az ily találmányért pedig nem szokták a „becsü letrend“ jelvényét senki mellére tűzni. Hogy pedig R. ur eljárása nem fészek-bepiszkitás, azt a dombóvár já rási tanítók határozzák el. No már csak azt a „szólás-szabadság“-ot ne hozta volna fel R. ur, ki mester a fogalmak meghatározásában és most hová tévedt? — Ha R. ur nyílt czikkben tá madja meg kartársait, ez még esak konyit valamit a szabad szóláshoz. De mikor úgy „szűr alatt“ ráolvassa a „sötétség országá“-t azokra, kik arról tudomást s(em szerezhetnének, ha csak a „szerkesztíu-moBdailfvííIók“ el nem árulná: ez szólás-szabadság'? Sorról-Borra követve R. ur levelét, mondom: hogy szerény körülményeim, — de főleg természetemnél fogva, meghúzom magam kis körömben; itt segíthetek is) de e:cgyu_— bármennyire van is meggyőződve S./ur jóakaratomról, azt igénybe úgy sem veheti, ß* R. ur kötelezve órázte magát 1 irányomban vriami eftfe kély'ségért, ezt megköszönte — tanuk előtt — elválá-t sem sunkkor. Tehát köszönetét ezután sem nem várok, el nem fogadnék. Elhiszem, hogy R. ur saját álláspontjánál fogva, helyesebbnek tartja az „ilyen gyanúsítások ügyeit“ ma gunk közt elvégezni; de engedje meg R. ur, hogy én meg nem tartom helyesebbnek. Ha valaki engem társas, vagy magán körben megsért, én sem tartom helyesnek azzal a világ elé — pláne lapokban — állni; mert több lenne az erkölcsi kár, mint a haszon. Ha R. ur a „sö tétség országáét annak idején helyreigazítja és azt a „nagy semmi“ színvonalára leszállítja: gyanúsításom daczára én sem szereztem volna magamnak fáradságot, a t. szerkesztőnek alkalmatlanságot és még az 5 kr is zsebemben maradt volna. R. ur nem volt elég lelkierős ezen kötelességének ez ideig megfelelni; pedig ezt pa rancsolja, ezt követeli a társodalmi, az erkölcsi rend és a viszonosság elve. Én nem lehettem jelen őszi gyülésün- — Válasszon. — Köszönöm, gyalog utazom, ez gyönyörködtet; lovam Orizavában van. ^■^Uobos hangosan nevetett. — Az aligha van már ott, tegnap Orizavából min den lovat elkoboztattam. Azért csak válasszon, minden meggondolás nélkül. — Ön minden lpvat elkoboztatott Orizavából? — Tegnap délben. — Ellentállás nélkül. — Edesem — mondá guerilerró vállvonitva — ön már régóta van ez országban, de a mexikóiakat mind eddig nem ismeri. Beléptünk az étterembe. Nem tartottam szükséges nek tudtára adni, hogy én lovamat a franczia alkon sál nál biztos helyen hagytam. Az ételek elég Ízletesek vol tak, különösen-az éhes gyomrának s még ezen felül egy üveg kataloniai borral volt fűszerezve, mely valósá gos kecskebűzt terjesztett maga körül. Cobos kedvtelve szürcsölgetett belőle, én vízzel keverve is csak alig pár cseppet tudtam lenyelni. — Az ördögbe is — szólt a guerilleró — ön nem úgy tesz, mint az én falum plébánosa. — Ugyan miért? — Az a jó ember, ha ebédre hívom, minden uj tál ételnél igy szól: Gyermekeim, ezt élveznünk kell, azért igyunk melléje bort. És ez igy megy egész a cse megéig ; § tanácsát maga azonnal tényleg teljesiti is. — Pater, kérdé egykor valaki tőle, ugyan mivel nem él vezi ön a bort ? — Vízzel, édes fiam! Cobos hangosan nevetett, én is mosolyogtam e humoros elbeszélés felett. | Időről-időre egy katona az őimester felügyelete alatt zsákban ezüstöt hozott s tett a sarokba. Végül a hadnagy is bejött, én egy volt orizavai boltos legényt iamertcm fel benne. — Nos hát végre elhatározta magát az én kedves komám? kérdé Cobos. — Igen, de nem minden teketória nélkül, kard lappal kellett őt a józan belátásra bírni. — Szegény koma! sajnálom. Hozzám fordulva folytatá: — Az emberek gyönyörködni látszanak azon, ha bennünket kínozhatnak, Én megelégedtem a nevetést. Cobos nyergelésre fuvatott. Katonái csakhamar lo von ültek, volt körülbelül 200 ember landsa és karabin- nal felfegyverkezve. Jeles lovaik voltak, a mint az ezredes zsarolásai melett könnyen elképzelhető. A falvakból ki válogatott emberek, kikből katonákat akartak faragni, páronkint egy hosszú kötélhez köttettek. Végül az ez redes nyeregbe ugrott, a kizsarolt pénz öszvérre raka tott és egy külön kiséret őrizetére bízatott. Mig az indiánok előttem elvonultak, megismertem a ma reggeli dohányültetőt, ki kérve nézett reám. — Ön lovat ajánlott nekem — szólitám meg Co- bost, — adja nekem ezen embert szolgául! — Hát ön is igazságtalanságot tesz fel felőlem? — szólt ő és nevetett. — Édesem! ha én önt valaha viszont látandom utamon, úgy magammal viszem és ad dig fogja gyógyítani embereimet, mig Orizavai barátjai a váltságdíjat lefízetendik. És sebesen tova vágtatott. Nekem pedig még több ször is kellett viszontlátnom ez embert, kit a kormány két vagy három héttel később tábornokká nevezett ki, 8 a ki a békés városok lakosaival úgy bánt, mint legyő zőt) ellenségeivel. (Folytatása következik.) kőn. Azt mondják: „a gyerek ott kivágta magát.“ — Hát elég ez a megsértetteknek ? Hol szerez erről tudo más'- a Paed. Sz. olvasóközönsége? Ily természetű dol gokat tán mégsem lehet magunk közt suttyomban elvé gezni. — És R. ur ilyetén eljárása mellett engem — saját magas személyét illetőleg — „minden alap nélküli kisebbítéssel“ vádol. Hol tanulta R. ur ezt a nyaka tokért logikát! a szathmári, vagy az aradi képezdében. Egyébiránt, ha R. ur annyira meg van győződve jóakaratomról, tanácsolom: igazítsa ki a Paed. Sz,-ben azt a famosus „sötétség országá“-t; mert akadhat azok közt az 1000—1500 frtos tanítók közt egy türelemvesz tett ember, aki aztán igénybe veendi azt a közmondást, hogy „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek.“ És most ezen ügyet részemről végkép befejezettnek jelentem ki. A t. szerkesztő urnák szives indulatát tisztelettel megköszönve, vagyok Szántó, 1882. deczember 20-án. köteles szolgája Kutnyánszky József, néptanító. T A N Ü G Y. Alsó ipariskolák szervezése. A közoktatási minister azon eszmével foglalkozik, hogy hazai iparunk emelése czéljából az ország mind azon városaiban, melyekben 100-nál több iparos tanuló van, állandó alsó ipariskolákat szervezzen. Az ipariskolai szervezet meg lett állapítva, az egyes városok megis mertettek az erre vonatkozó rendelettel I fölhivattak, hogy ez iskolák szervezésének anyagi és alanyi körül ményeire nézve javaslatokat tegyenek. Tolnamegye két városában van száznál több iparos tanuló, Szegzárdon és Dunaföldváron. E két város tehát Tolnamegye ipará nak góczpontja. A tolnarnegyei közigazgatási bizottság utján kia dott rendelet értelmében Szegzárd képviselőtestülete megválasztó az ipartanodái bizottságot. Folyó hó 4-én tartotta az ipariskola szervezésére kiküldött bizottság első ülését. Jelenvoltak: Stann Jakab, Untermüller Alajos, Zsigmond Ferencz, Stann István, Molnár János, Jilk László, Schneider Ádám, Pekary Já nos, Aliquander Tamás, Jilk Sándor, Debulay Antal, Pozsonyi György, Ferner Mihály, Angyal Alajos. Laky László,' Kra'inhiw-János—Stann Jakab közs. bíró meg nyitván a gyűlést megismerteti az ipariskola czélját I hangsúlyozza annak fontosságát. Előterjeszti az erre vo natkozó ministeri és közigazgatási rendeleteket s az ipar iskolák szervezetét. Felhívja a bizottságot alakulásra, mire megválasztatnak: elnöknek Stann Jakab, alelnök- nek Debulay Antal, jegyzőknek Laky László és Unter- müller Alajos tagok. Az ipariskola költségeit a bizottság az állam, a város és az egyes ipartársulatoktól véli megnyerhetni. Az évi költségvetés elkészítésével megbi- zattak: Debulay Antal, Untermüíler Alajos és Krammer János tagok. Az iskola tantervének' elkészítésére pedig Krammer János polg. iskolai igazgató szólitatott fel. Ezzel a gyűlés véget ért. Legközelebb ismertetjük az ipariskola czélját és szervezetét. Különfélék. — A Duna vízállása aggasztó mérvben emelkedik s a legkiterjedtebb óvrendszabályok foganatosítása van folyamatban, hogy az 1876-ik évi catastrópha ne ismét lődjék. A Sió vízállása már oly magas, hogy Agárd község derék, de sok bajtól látogatott lakosságát elbo ntással fenyegeti. Szegzárdtól északra a Sió és Sárvíz völgye sik tenger s a hullámok már a buda-eszéki ál- lamut oldalát nyalják. Felülről még mindég nagymérvű áradást jeleznek s igy, hogy ez a rendkívüli időben fel merült calamitás hol fog végződni, azt csak a jó Isten tudja! — Újévi üdvözlet. Palugyay Gusztáv a kir. tör vényszék köztisztelétben és szeretetben álló elnökéhez egész halmaza érkezett a/gratuláezióknak az újév alkal mából s köztök egy Yecsey Benedek r. k. áldozár és gym. tanártól Rózsahegyről a következő comicus verse- zettel: Fedje bánatukat örökös koporsó, Peregjen jó kedvük, mint a vidám orsó. Törjön betegségök széjjel, mint a korsó; Lágy legyen a sorsuk, mint jól megfőtt borsó. És a hány szemből áll egy kilogramm por-só: Annyi évig nézzen rátok: hús, kenyér, bor, só. — Tolnán Sylvester estóu az ottani nőegylet által a kisdedovó javára rendezett tánczmultság jól, sőt ha az anyagi eredményt tekintjük, fényesen sikerült. — A kö zönség már 9 órakor gyülekezett a feldiszitett tánczte- rembe. Nem volt ugyan nagy számú, de annál jobban mulatott reggelig. Meg volt a fesztelenség, jókedv, mely főkelléke a mulatságoknak s leginkább a tűzzel járt csár dásokban nyilvánult. Jelenvoltak: Párti nővérek, Nied- zielsky Anna, Weber Yicza, Schütz, Ezer, Kollerits, Ma- tejka kisasszonyok stben. A tiszta bevétel 83 frt volt, mely szép eredményt többen felülfizetéseikkel is elérni segiték br. Berg 10 frt, gr. Bissingen 10 frt, több tiszt 5 forint. — A szegzárdi izr. hitközség folyó hó 1-ón tar totta tisztújító közgyűlését, melyben elnökké: Klein Miksa; pénztárnokká: Hirsch József, ellenőrré: Pirnit- zer Antal; elöljárósági tagokká: Mautner József, dr. Pirnitzer Béla, Salamon Lipót és Schön Ármin urak lettek megválasztva. — Megtámadás- Yarga Ferencz bölcskei kurátort s a vele volt reform, haran gőzét, több gyanús egyén a napokban, midőn pinczejóből haza akart jönni, megtá madta és mindkettőt életvesjCilyesen megsebesítette. A megtámadás czélja tisztán boszu műve volt. Eddig már több gyanús embert fogatott el a hatóság, kik a duna- földvári járásbíróság börtönébe kísérlettek át. — Alapszabály jóváhagyás. A gyönki polgári d vasókör alapszabályai a belügyministerium által ál mutatási záradékkal elláttattak. — Rendőrfőnök és művész- Sylveszter előtt pár nappal történt a következő pikáns eset: Farosunkban tartózkodott bizonyos Marchetti Leonardo nevű olasz- művész, ki „Jalo Meló“ (üvegcsengés) művészetét — nyílt és vízzel telt poharakkal — a bravour bizonyos nemével adta elő a casinóban, a vendéglő éttermében és végül a helybeli kávéházban. A város bírája Stann Jakab, ki egyszersmind rendőrfőnök is, a mondott este 3 ellátogatott a kávéházba s látja, hogy egy idegen az ő 1 tudta és engedélye nélkül nyilvános helyen játszik és 1 tányéroz. Odamegy hozzá és kérdi tőle, van-e engedé- I lye? A művész e szavakkal: „Mi köze hozzá“ tovább játszik. Ifjabb felszóllitásra a művész már egész gorom bán felelt. Biránk erre elküld rendőrökért, hogy az en gedély nélküli művészt letartóztassa. Erre az intermez-1 zóra megsúgják az olasznak, hogy a ki őt kérdőre vonta nem más, mint a rendőrfőnök. A művész rögtön föl-.] szalad a vendéglőben levő szobájába s lehozza az en ged ólypassust. A bíró átnézi, s látja rajta a város pe csétjét, — de az ő aláírása nincs ott, hanem helyette'í B. S. városi dijnoké, ki magát mint „tanácsjegyző“ irta ] alá, a bíró tudta és engedélye nélkül. Eközben megjöt tek a rendőrök, de már későn, mert az ügynek ilyetén állása következtében az olasz, ki csakugyan volt fönt a városházán engedélyt kérni, magát igazolta. S kapott is engedélyt, de nem a bírótól, hanem egy furfangos dij- noktól, kinek ezúttal most állásába került, mert hivata lától azonnal elmozdittatott. — A magyarországi vöröskoreszt-egylet 5 frtos sorsjegyei, melyek a szegzárdi takarékpénztárnál is kap hatók, e kó 22-én kerülnek aláirásra. — A szegzárdi polgári olvasókör tisztújító köz gyűlését f. é. január 7-én d. u. 2 órakor egyleti helyi ségeiben, tánczvigalmát pedig január 20-án tartja az urodalmi vendéglő dísztermében. — Ajándék a múzeumnak. Grabner Ferencz í dombóvári lakatosmester egy igen érdekes és ritka ép- ségü bronztálat küldött ajándékul a nemzeti muzeum j régiségtárának, mely a dombóvári határban találtatott. . — Megerősítés. A földraivelés-, ipar- és kereske delemügyi minister Ratkovics Ferepcznek, a pécsi ke- ' resksdelmi és iparkamara ^JíJnökéyé, illetve az ipar ősz- I tály elnökévé történt megválasztását jóváhagyta. — Pályázat, A szegzárdi kir. törvényszéknél egy 1 II. oszt. jegyzői állomásra pályázat hirdettetík. \ || — Rövid hírek. A vidéki ipariskolák szervezésé’’ ügyében, már megkezdődtek a tanácskozások a közok-' 1 tatási ministeriumban. — A legutóbbi népsi^mlálás ered ményét két óriási kötetben adta ki legközeitó^az j>r- J szágos statisztikai hivatal — Az eszéki v.' g«md, mely . erős vasból készült, a múlt napokban adatért át a foral galomnak. — A dunagőzhajózási társulatnak az 1882. | évi üzletforgalma, minden egyéb kiadás levonása után, 1,512,000 irtot tett ki, még 1881-ben 1.286,086 forint volt. — A Habsburghoz 600 éves uralkodásának ünne-' pét, múlt hó 28-án ülte meg az udvar a budai királyi' várpalotában, szoros családi körben. — Madocsa mellett a Dunából egy férfi holttestet fogták ki a múlt hó -29-én, mely mintegy két-három napig lehetett a vízben; kiléte nem tudatik. — Gambetta Leon, Francziaország ge- niális államférfia, Európa nagy embere, múlt hó 31-t pár perczczel éjfél előtt, élte 45-ik évében Párisban megp halt. — Siófok mellett múlt hó 28-án 12 vándorló czi- gány meggyilkolt egy pandúrt. A czigányokat mind, még az nap letartóztattad: _ — Szegzárdon a'níiÓTj C íaoWm évben született 428 I lélek. Meghalt: 420 lélek. Ebből született r. k. 345. Fiú I 169, leány 176. Meghalt összesen 339; férfi 182, nő I 157. Házassági frigyet kötött 84 pár. — Református vallásu fiú született: 22, leány 43, összesen 65. Meg halt férfi 37, nő 28, összesen 65. Házassági frigyet kö- I tött 24 pár. — Mózes vallásu született összesen 18.. Fiú 7, leány 11. Meghalt férfi 7, nő 9, összesen 16. I Házassági frigyet kötött 5 pár. — Tolnamegyóben a hivatalos kimutatás szerint, I a következő helyeken vannak iskolatakarékpénztárak: I Szegzárdon, Simontornyán, PiDczehelyen és Felső-Ire~ I gén. Szegzárdon a polgári iskolában kezeli 4 tanító, a I r. k. népiskolában 1. Simontornyán 2. Pinczehelyeu Felső-Ireghen 1—1. I hfl — Áthelyezés- A pénzügyminister Szűcs Káfi n jt? tolnamegyei adófelügyelő helyettes és II. oszt. fogaid síB zót Zala-Egerszegre tette át basonminőségben s visz ! Szegzárdra adófelügyelői helyettesnek, Okolicsányi G$ rima-szombati adófelügyelői fogalmazót helyezte át. V- — Kinevezés. Az igazságügy minister Némethi H rencz gyönki kir. járásbirósági dijnokot, a bonyhádiba s | járásbírósághoz írnokká nevezte ki. 1 ° — Ministeri köszönet, A közoktatásügyi minist« tfl köszönetét nyilvánított gróf Apponyi Sándor nagybirtok t • kosnak, ki a lengyeli rom. kath. iskola fölszerelésé 4000 frt értékű alapítványt tett, és egy második tap fizetésére évenkint 250 frtot biztosított. Mmm — A báttaszéki magán óvodának karácsol; jára leendő adakozás czéljából Wallner Gyuláné ósí 1' í szü Istvánná által kibocéájtott íven a következő acú 11 nyok folytak be; Szániel János 1 frt. Ifj. Rüll Na'^ffi 1 frt. Angyalffy Imre 1 frt. Simon István 50 kr.J^a Jenő 50 kr. Kopacsok Józsefnó 50 kr Spitzer . 20 kr. Wei’sz kántor 40 kr. Engel Mór 30 kr Henrik 40 kr. Mayer Gusztáv 1 frt. EThantt .,. Á kr. Strnad Ede 50 kr. Luszt Fülöp 40 kr. wi50. *0q \- i - oq jl György 40 kr. Frennd Ignáoz 20 kr. Poscb^ qj/; kr. Zucker Imre 50 kr. Dr. Boskovitz Mój^. g • mahn Gusztáv 50 kr. Schwartz Mátyás 5'
