Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-25 / 13. szám
XL évfolyam 13. szám Szegzárd, 1883. márczius 25 Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szécbenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók TOLN&MEGTGI KÖZLÖM Közigazgatási, társadalmi, tanügji és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: figészévre.............6 írt — kr. Félévre ................3 „ — „' Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyílttéri 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak Az úgynevezett altanitói állomás veszélyes vol táról s rendes állomásokká való szervezéséről. Megyénknek felekezetei — ezeket kell em lítenem, mert alig van más jellegű népiskolánk — a népiskolai törvény létrejötte előtt arány lag sokkal jobban gondoskodtak a nevelésügy bajnokairól, mint most. — Tudom jól, hogy ezen állításom a legtöbb olvasónál merőben lég ből kapottnak tűnik fel, a mennyiben fölhozzák ellenem magukban azt, hogy az altanitói állo mások csaknem megháromszorosodtak s a quali- ficatió tekintetében éppen állításomnak ellenke zője áll. Ezt elismerve s méltányolva, mégis fentartom állításomat s hiszem, hogy be is fogom bizonyítani. Tessék csak végig tekinteni megyénkben. Szegzárd, Tolna, Paks, Bonyhád s tán még né hány helység kivételével, alig történt valami a tanítói állomások illő díjazásáról. A törvény követelésének csak a „muszáj“ miatt hódoltak a legtöbb községek. A törvényes minimumot, a 300 irtot fo gadta el a „több.“ — Egyébb felekezeteknek ide vonatkozó határozatát nem ismerve, csak mél- tánylólag szólhatok az ágostai hitv. esperesség azon határozatáról, mely lakáson kívül legalább is 400 írt fizetésétől teszi függővé, hogy vala mely gyülekezete rendes tanítót választhasson. Ámde eme hitfelekezet gyülekezetei is kíjátszák — az országos törvényre hivatkozva — hatósá guknak eme intézkedését annyiban, a mennyi ben mindenütt, a hol a tanfelügyelő uj iskolát sürget, hosszú vajúdás után „altanitót“ választ. — Az az eset is fordul elő, hogy a nép sokalva nevelőjének fizetését egy jobban dotált állomás ból, kettőt próbál létesiteni. Az egyházi hatóság hiába ellenzi ezt, mert a törvénytudók a népiskolai törvényre hivat kozva cserben hagyják az édes anyát s Györ- köny módjára, egy fizetésből három állomást teremtenek. Ha aztán a kapeza szorul s véletlenül egy negyedik tanító is kell, akkor — Györköny is mét a példa — az egyik rendes tanító fizetésé ből két altanitói állomást tervez, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon, azaz a törvény betűjének minél kevesebb áldozattal eleget tegyenek. Szóljak egyébb helyiségekről is? — Példa kedvéért fölemlítek néhányat. A gazdag Majos megelégszik altanitói állomással, nem gondolva azzal, hogy ha valahol, a tanítás terén veszélyes a változás. Alsó-Nána, Apáthi, Tevel, Varsád, Felső- Nána és még sok más helység, a törvény ér telmében már harmadik, sőt negyedik tanítót is tartoznék alkalmazni s mindeme helyeken csak egy rendes tanítói állomás van szervezve. Egy szóval, csaknem több az altanitó, mint a rendes. Van-e tehát ezen fiatal embereknek reményük avancirozni ? Ha van is nem sokkal több az, mint nekem a vöröskereszt-egylet 120000 forintnyi trefferjét megcsinálnom. Eltekintve attól, hogy e fiatal urak, a mai kor jelszavához képest — a tanító a társadalom első embere — sokszor a legtisztességesebb fa lusi ellátással sincsenek megelégedve, hogyan képzeljük, hogy munkakedvet, megelégedést és önművelődési hajlamot nyerjenek azon a pályán, a hol valaki hosszú, nagyon hosszú időre szóló várakozás után is nem reményelheti, hogy va lami dús jutalmazásban részesül s az sem biz tos, hogy legalább azon a helyen alapithat-e egy kor otthont, a hol fiatal éveit tölté s működött?! Mi ennek következménye? Az, hogy igen sok elhagyja pályáját s másutt próbál szerencsét, vagy ha megmarad is, privatim a jegyzői vagy más vizsgát teszi le, — hozhatnék fel példát — hogy adandó alkalommal elmenekülhessen. Azok pedig, a kik megmaradnak, miután silány fizetésük élelemre s tisztességes ruházatra is alig elegendő sok helyen — plane ha egy szerre 3—4 évi tanítói nyugdíj-intézeti illetéket is kell egyszerre lefizetni, elmaradnak a világ tól js ha a véletlen valami ügyes princzipális vagy lelkész mellé nem hozta, nagyobb kontár fogi lenni, mint azok a jó régi tanítók voltak, a kik mesteremberből emelkedve fel, legalább ügy- buzgóságot tanúsítottak. Mi ennélfogva a teendő ? Bizony nem más, mint az, hogy oda hatni, hogy a tehetősebb gyü lekezetek lassankint rendes tanítói állomást szer vezzenek, a melynek élvezője már azzal a felté tellel, azaz előny nyel választassék, hogy adandó alkalommal ő foglalhassa el az első tanítói állo mást. — A mily előnyös lenne ez az intézkedés a nevelésre nézve, oly kevés áldozatába kerülne a községnek s megszüntetné sok helyen azt a feszült viszonyt, mely a fő- és az altanitó közt azért van, mert ez utóbbi annál, a ki tulajdon képen nem is főnöke s kisegítője, étkezni tartozik. Ezen kisegítő expediens folytán a fiatal em- ber családot alapítva nem szokna garcon életre s idejekorán minden tekintetben életpéldánya le hetne a népnek. | Nem akarom azonban ezzel azt indítványozni, hogy ily fiatal diplomás emberek az iskola-por lerázása után azonnal önállók legyenek sőt el lenkezőleg, ha csak a tanitók hiánya miatt a kényszer helyzet nem parancsol 3—4 évig ok vetlenül mint tanitó-segéd szeretném őket alkal mazni, hogy az élet iskoláján keresztül járva nifhf tapasztalt s minden tekintetben önálló fér fiú működhessék. Igyekezzünk tehát igy segíteni a bajon, mert máskép nemcsak 9—10 éves altanitók lesznek megyénkben, hanem 15—20 évesek sem lesznek ritkák s a jelenlegi helyzet elriasztja az ifjúságot hogy e szép életpályára lépjen. Ha akármelyik dijnok egy pár évi becsüle tes működés után kineveztetik rendes hivatal nokká, mért ne reményelhesse ezen előnyt a tanitó is. Pedig a mai viszonyok közt ez csak nem alapnélküli remény nála. Marhauser Imre. Tolnamegye törvényhatóságának köz- igazgatási bizottsága által folyó hó 12-én tartott gyűlésen a kővetkező tárgyak adattak «ló: 1. Alispán jelentése, mely szerint a közbizton ság állapota kielégítő s megnyugtató maradt február bó folyamán, az általános közigazgatás menete is rendes és szabályos volt. Fegyelmi eljárás alkalmazása e hó alatt következő esetekben vétetett igénybe: a) Glökner Keresztély felső-nánai jegyző ellen fel sőbb hatóság iránti tiszteletlenség miatt, b) ugyancsak Glökner Keresztély jegyző és Hei nék János felsö-nánai biró ellen a kir. adófelügyelp meghagyásának nem foganatosítása miatt, végre c) Drenovits Pál Simontornya község bírája ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés miatt, mely utóbbi esetben a megejtett fegyelmi vizsgálatról felvett jegy zőkönyv további illetékes intézkedés végett a kir. ügyész séghez tétetett át. 2. Árvaszéki elnök jelentése, mely szerint feb ruár hóban gyámság alá került 22, felszabadult a gyám ság alul 78 egyén. — A megyei gyámpónztár, a gyám pénztári átmeneti letéttár, a gyámpénztári tartalékalap és a gyámpénztár állandó letéttára folyó bó 9-én és 10-én küldöttségileg megvizsgáltatván, a naplók és il letve a főkönyvek adatai szerint mutatkozó pénzek és értékek hiánytalanal feltaláltattak és a pénztári kezelés és könyvvitel rendben levőnek találtatott. — A megyei központi gyámpénztár bevétele folyó év január 1- től márczius 10-ig tett 154.540 frt 88 krt, a kiadás pedig ugyanezen idő alatt 161=841 frt 71 krt a pénztári ma radvány e szerint készpénzben tett 2699 írt 17 krt. A gyámpénztári tartalék-alap állaga folyó évi márczins 9-én tett 141.075 frt 65 krt; ebből 71.478 frt 23 kr érték papírokban, 66.593 frt 02 kr a szegzárdi takarékpénz tárban. 2254 forint 41 kr kötelezőkben van elhelyezve, 399 frt 25 kr ingatlanban fekszik, 350 frt 74 kr pedig készpénz. 3. Az államépitészeti hivatal főnöké nek jelentése, mely szerint a feltűnően kedvező január havi időjárás folytán úgy az állami, mint a megyei utak a múlt egész hó tartamán jó karban voltak. Nagyobb TÁRCZA. Husvétkor. (Rajz.) Irta: Kiss Béla. Ez az emberiség egyik legszebb ünnepe. Nincs, a ki örömmel ne várná ennek közeledését. Tan benne valami jótékonyság, mely senkit se hagy öröm és ajándék nélkül. A gazdagnak csak olyan örömöt hoz, mint a sze génynek. Az ifjú ajándékát épagy feldíszíti, mint az öregét. Azokat a vágyakat, a melyek az érző szivben ki aludni látszanak: újra életre hívja. Hiszen ez a feltámadás ünnepe! * ♦ * A gyermek kicsi ujjain olvasgatja, hányszor kell a napnak lenyugodni s újra ébredni, mig megjön a várva-várt nap. Aztán számitgatja, hány piros tojást kap. Kicsi ujjain nem bir ily nagy számokkal megküz deni, segítségül hívja a babszemeket s illő rendbe ál lítva azokat: igy számit. — Egy. A mamától kapok egy tojást. — Kettő. A papától kapom a másodikat. Ez lesz a legszebb. Lesz rajta szép kis nyúl, meg egy öreg va dász bácsi. — Három. Négy. Ezeket a nagy mama küldi Veszprémből. Egyik sötét piros lesz, a másik világos. Ezekre is lesz rajzolva egy kis ház. — Öt. Hat. Ezt az Ida néni küldi. Emezt meg a Margit. A tizenkettőnél megállapodik. Tovább nem megy. Ennyire számit, s ha csalódik számításaiban, csak a ma mának van vele baja. 0 neki kell a siré gyermeket meg engesztelni s letörölni a keserű könyeket, melyeket a számításában való csalódás csalt fekete szemeibe. Kis hngának nincsenek ilyen vérmes reményei. Az ö vágya nem más, minthogy egy szép bábnt kap jon, a ki sirni is tud. Reménye teljesül, öröme teljes. Van neki játszótársa, van, a kivel eltöltse az unalmas napokat a szobában, mert az a rossz mama nem en gedi meg, hogy az udvarra menjen játszani, félti a csa lóka tavaszi levegőtől. Csak az okoz a kicsi leánynak bút, hogy azok az nj babaruhák nem használhatók, a mit karácsonytól busvétig összeszerkesztett apró kezei vel. A szoknyácskák rövidek, a baba meg nagy nyú lánk hölgy, a kinek már uszályos ruhára van szüksége. De a jó mama elsimítja a bút, a baba kisasszonynyal együtt négy öltöző uj ruhácskát is kapott, melyek egé szen ráillenek a kis nagysám karcsú termetére. Örömöt hoz a húsvéti szent ünnep a szülőknek is. Szeretettel ölelik keblükre kis diák fiukat, aki vaká- cziózni jött haza. Tudományára büszke, komoly képpel magyarázza a Jóska kocsisnak, hogy unus magyarul annyit tesz, mint egy. Mensa meg: asztal. Jóska kocsis is előveszi latin tudományát s kérdi az iíju urat. bogy klipitklapatérium mit jelent ma gyarul. Az ifjú ur tekintélyes ábrázattal állítja, hogy ilyen szó nincs a latinban. De Jóska se enged a maga tudományából, a mit a kataszteri becslő biztos ur katonájától profitirozott s büszkén mondja, hogy az a klipitklapatérium nem más, mint a kulacs. Az ifjú ur elbámul Jóska tudományán. Ez még bátrabbá teszi Jóskát s újra fölveszi az elejtett fonalat. — Hát az kis ifjuram, mit jelent, hogy: Tóna- ludátnsz ? Az ifjú ur sarokba van szoritva s megváltja, hogy ezt még nem tanítják a gymnasinmban. Jóska meg nem zárja magába tudományát, hanem megmondja, hogy az a tónaludátusz nem más, mint: tón a Ind átusz I Örömöt hoz a busvét az igazi diákoknak, azok nak a nagyoknak, a kik egy-két év múlva káplán urak lesznek. Elmennek legáczióba, a mi nem egyébb, mint hogy a diákok sátoros ünnepek alkalmával kimennek a kálvinista községekbe, hogy magukat a prédikálásban gyakorolják, meg hogy a maguk számára néhány forin tot gyűjtsenek. A legátus ur pedig ritkán látott vendég, kell, hogy kitüntetésben részesüljön. A bajadonok már előre kiváncsiak, vájjon szőke vagy barna lesz-e a le gátus, fog-e majd tánczolni a rektor uréknál husvét másnapján, mert a rektor ur ekkor szokta tartani szü letés napjának ünnepét. H segédtanító nr alig várja, hogy belevonhassa a legátus urat a ferbli-kompániába. A mi kis pénzt ilyen kor szokott nyerni, az az egyedüli mellék jövedelme. Az ispán nr meg titulus-bibendinek tartja a le gátus eljövetelét. Ilyenkor leszijja magát a sárga földig, máskor nem teheti, mert élete párja miudig a mérték letességről prédikál s a pinczekulcsot olyan hűségesen őrzi, hogy férjem uramnak még egyszer sem sikerült ahhoz jutni. Megérkezik a legátus. Elmondja három prediká- czióját közbatással. Nem győzik dicsérni. Hangos szavazatja van. De szép tanulmányt szerzett. 0 magától nem merik kérdezni, honnan mentette ezt a bőséges tudományt. De a kíváncsiság annyira bántja a hivő egyháztagokat, hogy megbízzák a baran- gozót, tudakolja meg, ugyan hol tanul a legátus ur. A harangozó se mer hozzá közeledni, fél attól a komoly képű, öreg hangú ifjútól; hanem bizodalommal fordul ahhoz a 15 esztendős, mosolygó arczn sublega- tushoz, a legatns ur segédjéhez, a ki az anyaiskolában már csinyjeiről hires s kalapját levéve kérdi: — Megkövetem ássan ifjú latinus ur, ha meg mon daná, hogy hát hol szerezte a legátus ur azt a szép ta nulmányt? — Baden-Bádenba, — felel a sublegatus mali- cziával. | a tömeg kíváncsisága ki van elégitve. Predikáczié után az ispán ur teljes tisztelettel hívja meg a legátus urat egy kis vacsora előtti quater- kázásra. A segédtanító ur mindenütt nyomukban van s alig várja, hogy megkoppaszthassa a legátus urat attól a negyven forinttól, a mit predikálásáért kapott. A legátus ur kijelenti, hogy sohasem szokott kár tyázni. ilt Ezzel a nyilatkozattal a segédtanító ur húsvéti örömeit és vérmes reményeit egyszerre agyonüti a le gátus ur. A borozásban mód nélkül mértékletes. E miatt az ispán ur rokonszenvét vesztette el. Oda van a titulus bibendi. Tánczolnia nem szabad, mert gyászol. Ez a hir Biri kisasszony tánezos kedélyét hangolta le. S mikor a rektor úrhoz mennek vacsorára, a csa lódottak kezdik terjeszteni, bogy a legátus ur rendkívül unalmas, kiállhatatlan ember s a segéd tanító ur azon indítványnak ad kifejezést, hogy jó volna, ha az öreg Nagytiszteletü ur beleírná a legátus ur bizonyítványába: „a társas életben nem tud forgolódni.“ A Nagytisztelü ur pedig felvilágosítja a segédta nítót, hogy bizony a legátus ur nagyon érti a philo- sopiát, otthon van a homiletikában, úgy beszél zsidóul, mint akármelyik orthodox rabbinus s ezzel a tudo mánynyal többet épít, mintha kártyázik, tánczolgat, ha talmasan iszik. Ennek a nyilatkoznak a reményeiben csalódott se gédtanító sem mer ellenmondani. Megadja magát. Hát még az öntözködni szeretők mily örömmel várják a husvét ünnepét. A gavallérok már írtak a Tö rök patikárusnak, hogy küldjön nekik Ixia-Lys legfino mabb illatszert, a mivel majd meglocsolgatjakNetti kis asszonyt. Nettike már előre tudja mi vár reá busvét másnapján. Nem is zárkózik el, úgy is tudja, hogy ez kikerülhetetlen sorsa. Udvarias mosolylyal fogadja a kis város elsőrendű lovagját s kiszámított futással igyekszik a drága cseppek elől menekülni, de hiába, érzi piros arczára hullani a kellemes szagunak vélt illatszert. De egyszerre íelsikolt, ijedten kérdi, hogy mivel öntözkö- dik N. ur. N. ur pedig kiejti kezéből az üveget. Egész fülig pirul. Zavartan, megszégyenülve, szó nélkül áll. Nem történt egyébb hiba, minthogy az Ixia-Lys legfinomabb illatszert véletlenül fölcserélte a Salicil-száj- vizes üveggel. \
