Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-25 / 13. szám
I 1 mérvű utfentartási munkák nem eszközöltettek; g az ut- személyzet munkája kizárólag az útpálya egyeogeté- sére szorítkozott. A megyei roűatakon az 1883. évben szükségelt fedanyag szállítási vállalatát a mólt hó 15-én tartott árlejtésen, mint legjutányosabb ajánlattevők Leo pold Károly és Goldberger I. Mór helybeli vállalkozók nyerték el. 4. A királyi tanfelügyelő jelentése.mely szerint Dúna-Földváron az izraelita iskola Stanber An tal iskolaszéki elnök és társainak ügybnzgalma követ keztében megtartott tánczmnlatság 122 írtra menő jö vedelméből a törvény kívánalmai szerint felszereltetett; — Kalaznón az ágostai hitvallása iskolánál a. buzgó lel kész és hitfelekezeti elöljáróság vezető közreműködésé vel a második tanítóság és tanterem felállittatott; — Szegzárdon pedig a római katholikns iskolaszék a hit- felekezet néptanodáinak a helyi viszonyokhoz mért czél- szerü elhelyezése szempontjából, a Báttaszéki-atczában he!telket vásárolt s azon iskolaházat építvén, azt már a jövő tanév elején rendeltetésének és hivatásának átadni kivágja; ezen tény njabb tanúbizonyságot szolgáltat ar ról, hogy a hol az értelmiség és tudományos képzettség foglal helyet az iskolaügyek vezetésében, ott a népne velés fejlődése minden mélyebb hatósági beavatkozás nélkül is biztosítva van. 5. A királyi ügyés z je len tó se, mely szerint | központi fogházban letartóztatott egyének száma volt a múlt hó végével 151, ezek között 8 nő. A letartóz tatottak között esupán 4 volt beteg, halálozás nem for dult elő. Magát élelmezte 3. Fegyelmi eset nem fordult elő. 6. A kir. adófelügyelő jelentése, melysze- rint a folyó évi február havi adóbefizetési eredmény négy szolgabirói járásban kielégítőnek jelezhető, mint hogy a múlt év február havában teljesített befizetéshez képest a négy külső szolgabirói járásban összesen 41357 firt 96>/j krral több folyt be, de a központi szolgabirói járásban 1907 frt 35 krral kevesebb a befizetési ered mény. A folyó év két első havában adóban 28776 frt 26'/i kr és hadmentességi díjban 5429 frt 90 krral ked vezőbb a befizetési eredmény, mint a múlt 1882. év két első havában. Kellően intézkedett a kir. adófelügyelő saját hatáskörében a közadók további behajtása tárgyá ban főtekintettel azon körülményre, hogy az 1883. évi IX. t. ez. 5. §-a szerint: az 1883. évi hadmentes ségi dij már folyó évi október hó 1-én ese dékessé fog válni. A közigazgatási bizottságnak intézkedését most csak az iránt véli szükségesnek, hogy a központi járási szolgabiró a múlt havi ülésből a közadók behajtása tárgyában tett 127. számú közigaz gatási bizottsági intézkedésre utaltassék, a hiányok pót lására a határidő e bó végéig meghosszabbittassék és a szolgabirótól elvárassék, hogy a törvényes következ mények alkalmazásának kellemetlenségétől a közigaz gatási bizottságot megkímélje; — továbbá, hogy a völgy- ségi és dombóvári járási szolgabirák felhivassanak az iránt, bogy a múlt havi ülésből 127. sz. a. kelt ha tározatnak megfelelőleg, a közadók behajtása tárgyá ban február hó folyama alatt tett intézkedéseket a leg közelebbi ülésre okvetlenül bejelentsék s ennek most történt elmulasztást igazolják. £ jelentések tudomásul vétele s az ügyállásnak megfelelő határozatok hozatala után az ülés befejez tetett. Vidéki levelek. Tisztelt szerkesztő ur! Elkéstem ugyan egy kissé a fölemlítendő esemé nyek köztudomásra való hozatalával, de mivel ezek nem • (Folytatás.) Ilka amint jobban érzé magát, Kerekivei szemben, kivel már bizalmas lábon állt, igazolni akarta magát, kiraagyarázni a dolgokat, elmesélni egész életét s akarva nem akarva kényszerült az orvos őt követni a homályos, szaggatott, lihegve folytatott elbeszélés folyamán, melybe őt Ilka vezette. Az orvos őt némán hallgatta s komo lyan. S midőn elbeszélését befejezte, megfogta az orvos kezét, ki egy kissé megzavarodva, nyájasan igyekezett visszavonni kezét. Nyugtassa meg magát, édes nagysád, — szólt, e vallomásoktól, e könnyektől megdöbbenve; mert e nő sirt, mint valami gyermek; görcsösen, fuldokolva zo kogott. De egyszerre letörlé Ilka könyeit s kissé daczo- san nézett az orvosra; „Oly különös az, ha az ember hallja, hogyan szánakoznak rajta, mikor ó boldognak hiszi magát.“ De az orvos nem ért rá ez uj szavakat mérlegelni, mert az ajtó hirtelen kinyílt s Ilka anyja jött be, ki leányáért jött, hogy egy kis sétakocsizást te gyenek. Mig Ilkát öltöztették, addig Kereki egyedül maradt, ki sehogy sem tudott kibontakozni e chaosz- ból, melybe keveredett. Azt észrevette, hogy a leány Bzereti őt s ba a rendes órában nem jön el, izgatott, türelmetlen. Kitárta előtte egész életét, nem rejtve el előtte semmi titkát, mégis mindennek daczára, rejtély volt Ilka előtte. Most, hogy a kocsi előállott s a hölgyek toillet- jökkel készen voltak, lekisérte őket a kocsihoz és só váron nézte, mint távozik el a kocsi szemei előtt. Három hét múl el azóta s dr. Kereki min dennap megtette pontos látogatásait Nyáryéknál s azóta Ilka rohamosan kezdett gyógyulni, mig egy nap azzal lepte meg kedves orvosát, hogy amint belépett össze vissza csókolta, s elhalmozta mindenféle édes csábos szavakkal, mint a kinek köszönheti életét, boldogságát, mindenét. Kereki e nem várt fogadtatásra, majd hogy el nem ájult, szemei elhomályosodtak s közel volt a menyországhoz. csupán újdonságok, hanem társadalmi viszonyainkra vo natkozó adatok, kötelességemnek tartom azokat röviden előadni. A bonyhádi takarékpénztár — mint minden évben úgy az idén is nevezetes összeget utalványozott ki jóté konysági czimen. Egy fölállítandó kórházra 100 frtot, az algymnasium tanszergyűjteményére 100 frtot, Arany János szobrára és — egy most már előttem nem is ismeretes czélra 30 frtot, valamint a bukovinai magya rok visszatelepítésére 25 frtot. ügy hiszem, ez eléggé jellemzi az intézet vezér- férfiainak magasztos szellemét. Sajnálom, hogy mint tudósítónak egy megszomo- ritó tényt is fel kell említenem. A múlt hetek egyiké ben íölgyujtották gaz kezek boszuból a mi derék bí rónknak Willinger Mártonnak présházát. Ez a hála és köszönet azért, hogy községünknek feláldozza idejét, hogy rendet hozott be s minden be folyását arra használja fel, hogy e hely, melylyel sok te kintetben mint mostoha gyermekkel bántak — az őt megillető jogokban és előnyökben részesüljön I Igen vigasztaló lehetett azonban ránézve az, hogy daczára a távolságnak s az éj idejének a polgártársak siettek még megmenteni azt, a mit lehetett. A természet abnormitásának ritka ténye gyanánt fölemlítem, hogy algymnasiumunk tek. Fördős Géza ur szívességéből egy oly malaczot őriz borszeszben, mely nek egy feje mellett két egészen kifejlett I különböző nemet jelző teste van. A fejen és a füleken kivül min den testrész kettősen fordul elő. Az elhanyagolt ipariskoláztatás is úgy látszik föl fog valahára itt karoltatni. Úgy hallom, hogy a képvi selő-testület ez ügyben bizottságot nevezett ki. Ideje is volna már egyszer arról gondoskodni, hogy az ipart és kereskedést űző inasok legalább a rájuk nézve legszükségesebb elemiekben oktattatnának. Nem zárhatom be levelemet a nélkül, hogy a nagy közönség előtt is ne mondjak br. Berg Vilmosnak kö szönetét azért, hogy a bonyhádi algymnasiumnak alap tőkéje gyarapítására 100 frtot adományozott. — (Sajná latunkra múlt számunkból, minthogy elkésve érkezett, kimaradt. A szerk.) Bonyhád, Márczius 16. 1883. Marhauser Imre. Tamási, 1883. márczius 19. Tisztelt szerkesztő barátom s kedves tűzoltó kartárs! Őszinte baráti bizalommal fordulok hozzád, misze rint az általad szerkesztett „Tolnamegyei Közlöny“ ha sábjain igénytelen soraimnak szives léssz tért engedni. Mindenekelőtt elengedhetlen kötelességem Tamási nagyközség igen tisztelt képviselőtestületének — egyle tem nevében — a nyilvánosság előtt hálás köszönetét mondani, a múlt évben hozott azon nagy horderejű s fel világosodott határozatáért, mellyel a tamásii önk. tűz oltó-egyletnek évenkint a községi pénztárból kiszolgál tatandó 100 frt segélyt, továbbá a tüzoltószerek javítá sai s esetleg — újabbak beszerzésénél — előállítási költségeit megszavazta, a mi által módot nyújtott ahhoz, hogy — az anyagi segélyt nélkülöző egylet — a meg élhetés és fennállhatás tekintetében biztosítékot nyer ve, ma már — hála az égnek oly lábon áll, hogy büsz kén tekinthet rá községünk közönsége, — de az egylet is, kötelességének kettős tudatában, hogy t. i. elvállalt szent kötelességét önzetlen teljesítve a község által nyúj tott elismerésnek is eleget tehessen: lankadatlan szor galommal iparkodik, miként magasztos hivatását betölt hesse!! Ezek a szavak egész nap fülében csengtek az or vosnak s olyan különös érzést keltett keblében, mintha örömtől repesne szive s mintha mégis sírni kellene. De elhatározd magát, hogy ezen kellemes incidens után, másnap elmegy Nyáryékhoz és megkéri Ilka kezét. Helyzetében mást nem tehet és egész biztosan hitt szent ügyében. Elegánson felöltözve, déli 12 órakor benyit Ukáékhoz. Ilka ott ült a nagy elfogadó teremben. A napsu garak átszállnak aranyszőke feje fölött s a fal ezüstcsil lagos kék kárpitján jászadoznak, leszállnak a talajon a nagyvirágu szőnyegekre s megelevenitnek a teremben mindent, falat, szőnyegeket, függönnyöket, csak a szép 1 fiatal leány arczát nem. Minden mosolyogni látszik, csak azok a szép vonások maradnak érzéketlen hidegen. De mindez nem ébreszt egy baljóslatú gondolatot sem a fiatal orvos agyában. Ö hisz, remél és szeret. 0 föltette magában, hogy megkéri ma Ilka kezét, tehát neki nincs akadály, a mely őt visszatérítené utjából. A „bátrakat kiséri a szerencse “-féle jelmondattal lépett a nagy elfogadó terembe. Szótlan, megzavarodva állt meg Ilka előtt. Erezte, hogy arczába szökik a vér, hogy ha lántékain hevesen lüktetnek az erek, hogy fejében meg feszül minden ideg és mégis .............oly tompa, oly ká bult agya. Kinos izgatottság volt ez, mely pillanatról- pillanatra növekedett, hőség öntötte el egész testét s szemeit komolyan szögezte majd a földre, majd az előtte ülő tündéri leányra. De mégis erőt vett magán Kereki s lázas, majd nem szenvedő hangon ejtette ki szavait: hogy élete, boldogsága Ilka egy szavától fog függni s ez egy szó, akar-e nőül menni hozzá, az őt imádó Kerekihez s csak egy szóért esd s ezt az egy szót „igen“ rebegje el ajkai. Egy perczig hallgatva tévédeztek szemeik a földön, de mind kettőjükre nézve kellemetlen lehetet e hallga- gatás, mert csaknem egyszerre emelték föl fejeiket, mintha megszólalni akarnának. Ilka szólalt meg először. (Vége következik.) Ezt teszi is — tőle telhető módon s ernyedetlen szorgalommal. Elfogadva a dunántúli kerületi szövetség által kiadott szabályzatot, ennek alapjáni betanítás czél- jából már a nyár folyamán szergyakorlatokat, — a tél ben pedig iskolákat tart és tartott — s minden di csekvés nélkül elmondhatom, — hogy ma már mind számszerűleg, mind kiképeztetés tekintetében egyletem azon színvonalon áll, hogy akkor midőn köz ségünkben a vészharangok raegkondulnak s segélyünkre van szükség — egyletünk bátran szembeszálva a rom boló elemmel — megállja helyét s kötelességszerüleg teljesíti nemes kötelességét. Hogy ezt tette és teszi minden alkalommal — úgy hiszem az irigység sem tagadhatja mog, — de elis merték azt sokan községünk lakói is nemcsak, — de törvényszékünk nemes és igen tisztelt elnöke is, a ki nek a legutóbbi hivatalos vizsgálata alkalmával az úgy nevezett újvárosban tűz ütvén ki, a helyzet veszélyes állása mellett és a dühöngő szélvész daczára is a ki gyulladt s már a tűzoltók megjelenésekor lángban állott ház lett a tűz martalékává, a legnagyobb erőfeszítés mellett — megmentve lettek s a tűz lokálisaivá. Ezen eseményt nem öndicséretünkre, hanem csak azért hozom fel, hogy egyletünk mindenkor ismerte és ismeri szent kötelességét. A tegnapi nap estvéjén — 8 óra tájt — a vész harangok ismét megkondultak — s egyletem a tűz ki ütés pillanatában a színhelyen termett, szereit önmaga vonszolva, — mivel csak egy fogat állott rendelkezésre de itt úgy szólva csak a néző szerepére volt kárhoztatva, miután — községünk lakói indoientiája folytán a szó szoros értelmében egy csepp viz sem állott rendelke zésünkre. Szomorú dolog biz ez, — de van némi kis ma gyarázata a dolognak. Ugyanis nem szorosan vett pol gártárs, hanem az úri osztályhoz tartozó egyén — bi zonyos nyugalmazott gazdatiszt lakházának mellék épü lete gyuladt ki s igy a polgártársak elégségesnek tar tották, hogy vasvillával megjelenve s arra támaszkodva — bámuljanak a tűznek ijesztőn szép lángjaiba — de vi zet hozni egynek sem jutott eszébe! Valóban bámulatos Tamási népének ezen tüzeset- I nél tanúsított magaviseleté. Más alkalommal, ba mind járt a tűz kiütése pillanatában nem is, de később özön lenek a kocsik s szorgalmasan hordják a vizet, — most azonban alig 2—3 jobb gondolkozása polgár szánta el magát, hogy vizet hozzon a tűzhöz. Nem akarom mondani, hogy ez talán azért tör tént volna, mivel úri ember háza égett, de ezen mu lasztást megrovás nélkül nem hagyhatom s nem hagy hatom különösen megrovás nélkül a községi bírót Tóth István uramat, ki esőernyőjével piszkálta ugyan a ház ról levetett üszköket, de erélye nem tudott azon ma gaslatra vergődni, hogy a községi lakókkal rendelkezve vizet teremtett volna; — ugyanazért elvárom és elvár juk, hogy igen tisztelt szolgabiránk, ki a tűz színhelyén szinte jelen volt s látott mindent — ismert erélyessé- gével megfogja mutatni, hogy mi ily esetben a községi bíró és elöljáróság teendője — s úgy hiszem tudni fogja s megteendi azt is, a mi kötelessége, ha a község bírája s elöljárósága hivatásának eleget nem tesz, vagy tenni nem akar. Úgy látszik, Tóth István bíró ur már megfelejtke zett arról, hogy a szolgabiró ur — egy tüzeset alkal mával — a hol szinte ily erélyesen viselte magát a bíró ur — 25 frt pénzbírsággal sújtotta; — avagy ta lán ez még nem volt elég, vagy tán nem hajtatott be rajta s még ily módon többet akar ajándékozni a szent czélra ?! Engedj meg barátom, hogy kissé hosszasan is fog lalkoztam ez ügygyei, de úgy hiszem elismered te is s elismerik, kik ismerik egy tűzoltó parancsnok hivatá sának szép, de nehéz feladatát, hogy jogosan jajdulhat fel ily és hasonló tapasztalatok után. Mi nem akarunk ellenségeskedést a néppel, sőt szent kötelességünk azzal vállvetve működni, de azt vi szont joggal megkívánjuk s megkívánhatjuk, hogy a mi dőn mi nemes hivatásunkat teljesíteni vagyunk hivatva, mód és alkalom nyujtassék, hogy azt teljesíthessük is; mert — nézetem szerint — a tűzoltó-egylet hivatásá nak csak úgy és akkor felelhet meg igazán, ha azt úgy a hatóság, mint a községi lakosság is támogatja. Adja az ég, hogy jövőre úgy legyen s panaszra többé okunk ne legyen. Bajtársi üdvözlettel vagyok őszinte barátod: Parragh Béla, tüzoltó-egyleti főparancsnok. Ipar s kereskedelem. A pécsi kereskedelmi és iparkamara e hó 16-án Szontagh Mátyás elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. A napi rendre kitűzött s elintézett fonto sabb tárgyak közül felemlítjük a következőket: A zár- számadási bizottság jelentése szerint a kamara vagyona ingóságokban és készpénzben 3931 frt. — Az 1883-ik évre a kamarai illeték kulcsa a kamara területén levő kereskedőkre és iparosokra kivetett 310214 frt kereseti adó után 2°/o-ban állapíttatott meg. (A pécsi kamarának e szerint hazai kamarák közt aránylag a legkisebb ille tékkulcsa van). — A kamarához több oldalról panasz érkezett az ellen, hogy a métermértékről szóló törvény ellenére még ma is igen sok helyen és bizonyos czik- keknél a régi mértéket használják (különösen az ür- mértékeket). A nép a legtöbb helyen-még ma is ide genkedik a métermértéktől 1 oly kereskedőknél, kik csak a métermértékkel mérnek, bevásárlásokat nem tesz. S ez a viszásság mindinkább terjed, mert a közigazgatási hatóságok az idevágó törvény rendelkezéseinek szigorú alkalmazására nem igen ügyelnek. A kamara e körül ményre feHerjesztésileg fölhívja a ministerium figyelmét. — A magyar tudományos akadémia nyelvtani bizottsá gának abbeli megkeresésére, mely szerint a kamara a maga területén az akadémia által kiadni szándékolt.ipa- rosszótárhoz kérdőívek utján mester és műszókat gyűjt-1 sön, kimondta a kamara, hogy e megkeresésnek majd eleget tesz, de egyúttal az akadémiának azt javasolja, : hogy czélravezetőbb lenne az, ha azokat, kik az iparos szótár szerkesztését elvállalták, megbízná, hogy ez or szág különböző vidékein, a hol egyik-másik iparág ki- terjedtebben űzetik, — a helyszínen, a folyó munkásaik kal személyesen érintkeznének s igy gyűjtenék a kívánt szóanyagot. — Továbbá elhatározta a kamara, felter jesztést intézni a közmunka és közlekedésügyi ministe- riumhoz annak elrendeléséért, hogy a vasúti szállítóle veleket annak igazolásául, miszerint azok a hivalos min tával alakban és tartalomban megegyeznek — ne csak a vasúti igazgatóságok, hanem minden vasúti állomási hivatal bélyegezhesse le. — A vasúti szállítóleveleket ugyanis most a vidéki nyomdászoknak Budapestre kell küldeni valamely vasúti igazgatósághoz lebélyegzés vé gett, a mi annyi költséggel és vesződséggel jár, hogy ennek következtében a vasúti szállítóleveleket vidéki nyomdászok már nem is készítenek s igy a szállítóle velek előállítása a vasúti társaságok monopóliumává lett. Tárgyaltatott Krausz Béni kamarai beltag azon kérvé nye, melyszerint hasson oda a kamara, hogy a cs. kir. szab. déli vasút Barcs állomásától Tirolba indítandó gabnaszállitmányok után egy magánezégnek adott re- factia s illetve az ehhez arányitandó viteldijakban min den gabonaszállító részesüljön és pedig a vagonrakomá nyok mennyiségére való kötelezettség elvállalása nélkül. Pana8zló felhozza a refactiát élvező ezég Barcstól pl, Insbruckig vagonrakomány után csak 124 frtot fizet, más ellenben 170 frtot. Az említett ezég tehát 46 írt tal előnyben a többi gabonakereskedők fölött. Ennek kö vetkezménye az, hogy a kisebb kereskedők e czéggel nem bírván a versenyt, kénytelenek lesznek a gabona kereskedelemmel felhagyni. A refactiát élvező ezég igy maholnap teljesen versenytárs nélkül lesz s akkor a gabonának árát majd ő szabja meg s ezzel majd a me zőgazdákat is károsítja. A kisebb kereskedők közül töb ben e ezég közvetítése mellet s czime alatt szállítják ki gabonaküldeményeit s ezért a 46 frt refactiából 17 frt 50 krt kapnak a refactiás czégtől; 28 frt 50 kr pedig ennek zsebében marad — semmiért ! E ezég tehát ily esetekben is 28 frt 50 krral vagononként előnyben van a kisebb kereskedő fölött, aztán az ily szállítmány nem az illető kereskedő, hanem a refactiás ezég neve alatt megy a megrendelőhöz. A ezég ily utón kitudván a ve vők nevét, lakhelyét csakhamar ajánlatot lesz nekik, hogy tőle vegyék a gabonát, most ő ennyivel meg eny- nyivel olcsóbban adhatja, mint minden más kereskedő. E körülmény továbbá felette súlyosan hat a tolna- és somogymegyei gabonakereskedésre, a mennyiben noha a duna-drávai vasút végállomása: Zákány Tirolhoz 52 kilométerrel közelebb esik mint Barcs, ez utóbbi hely ről mégis 35—40 frttal olcsóbban szállittatik egy va gonrakomány Tirolba. Innen van, hogy pl. Kaposvárott a búza métermázsája mindig 50—60 krral kevesebb ér tékkel bir, mint a hozzá közel eső barcsi piaczon. De hátrányára van ez a refactia üzelem a duna-drávai vas útra is; mert e vasútról Dombóvár, Szent-Lőrincz, Bar cson (tehát egy 5—6-szoros kerülőn át) másodkézből való refactia mellett is sokkal olcsóbban vitetik ki a gabona Tirolba mint a nevezett vasút bármely állomá sától Zákányon át a normális tariffa mellett. A trieszti, fiumei és cosmonsi útvonalon azelőtt szintén nyújtottak ilyen refactiát, de tavaly beszüntették s a déli vasút azt tapasztalta, hogy ennek következtében a gabonaszállit- mányok forgalma-e pályán tetemesen emelkedett. A déli vasút helyesen cselekednék tehát úgy a saját, mint a közérdek szempontjából, ha azon arányban, melyben ez egy ezégnek ad szállítási díjvisszatérítést: tariffáját mindenkire nézve egyenlően leszállítaná, az említett czégtől pedig a refactiát elvonná. A kamara beható ta nácskozás alá véve ez ügyet, nagy szótöbbséggel azon határozatot hozta, hogy ezen viszás állapotra felhívja a ministerium figyelmét. Yégül kamarai elnök abbeli je- jelentése, melyszerint a kamara területére kiküldött orsz. iparfelügyelő intézkedése folytán Pécsről egy kötszövő és Mohácsról egy műszövő a kassai állami kötszövé- szeti s illetve a kézsmárki múszövő iskolába államkölt ségen felvétettek, — örvendetes tudomásul vétetett. Az iparfelügyelő előterjesztése folytán mindkét mester uta zási költsége fejében az elnökség által tett 65 frtnyi kiadást a kamara közös ülése jóváhagyta. Különfélék. — Nöthling Vilmos budapesti magkereskedő, kinek árjegyzékét lapunkhoz mellékelve vették olvasóink, azon kitüntetésben részesült, hogy a vaáli gazdasági kör, mi után az általa küldött magvakat legcsiraképesebbnek ta lálta, múlt hó 2-án tartott közgyűlésén, diszok 1 evelet állított ki részére. Mint értesülünk, nevezett magkereskedő ur megyei gazdasági egyesületünknek is felajánlott egy csírázó gépet, hogy a magos csiraképességére kísérlete ket tehessen. — Eljegyzések. Badenich Géza katasteri felügyelő eljegyezte br. Wimmersperg Adrienne kisasszonyt; Sep- csik Jenő vaáli adópénztárnok Kornis Irén kisasszonyt Baracson; Bölcskén Spitzer Bóza kisasszonyt pedig Her mann Ignácz gazdatiszt. — Postamesteri állomásokra pályázat hirdettetik Hidegkút-, Miszla- és Nagy-Szokolyban. — Letartóztatott közgyám. Á duna-földvári kir. járásbíróság Uitz Jánost, az ottani községi közgyámot, többrendbeli sikkasztás miatt, a napokban rögtön letar tóztatta s fogságba tétette. Az első pátiéns.
