Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-07 / 2. szám
XL évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1883. január 7. Megjelen.: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanögjfi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyósztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesitője. Előfizetési árak: Egészévre . . . . . 6 frt —- kr. Félévre . sí... .;3 „ ■<* „ Negyedévre . . . . I; „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendök. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányoson számíttatnak Előfizetési felhívás: A „Tolnamegyei Közlöny“ 1883. évi tizenegyedik évfolyamára. Előfizetési ár egészóvre 6 frt, félévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek nek legkésőbb 1883. évi január 10-éig leendő be küldésére tisztelettel felkéretnek. ________________A kiadóhivatal. Sz egzárd. El vagyok reá készülve, hogy a hajdani \ pecsovics had újkori szóvivői, a szellemi prole- R táriátus e felkent lovagjai, ez egyszerű név olva sására extázisba jönnek s ellenem, mint ki lap- szerkesztői minőségemből kifolyólag gyakran ez igénytelen hely vágyainak, törekvéseinek és czél- jainak még igénytelenebb tolmácsa voltam, fo kozottabb mérvben indul meg a harcz; s még agy óbb lesz a vágy, hogy a szerény város, rmely a legújabb korig csak világra szóló vörös boráról volt nevezetes s mely az utóbbi időben óiéiul tűzte 7,székhely“ elnevezés^ he* !.H ltó% lenni, a hajdani Carthagó sorsára giöD s~Valami újdonsült ScipiÓ szertartásos f»tíwk kíséretében körülszántassa falait. A pecsovics haddal nem állok szóba, mert HÉpontjuiy. annyira elfogult, törekvéseik annyira magukon jtordják az absurditás bélyegét s tet- ioikbőTfwíjárga irigység oly kiszámithatlan meny- ijisége rí ki, hogy a capacitatiónak még csak megkísérlése is az őrültséggel volna határos, ha nem szólok megyénk elfogulatlan, művelt közön ségéhez, hogy végre-valahára tisztáztassék a kér dés, hogy minő elnevezés illeti meg a helyet, me lyet mi székvárosnak nevezünk s minő okok szülték, hogy most egyszex*re Szegzárdot, melyről igen hosszú ideig nem volt felemlitésre méltó, egy n^s támadó sereg állja körül s minden alkalommal '^5 iparkodik azt úgy feltüntetni, mint a mely ké- i szül a nagyzás hóbortjának áldozatául esni. Sorra veszem a kérdéseket. Az "liamar tisztában leszünk, mert a geographia megmondja mindazoknak, kik olvasni tudnak és akarnak, hogy Tolnamegye székhelye Szegzárd s igy ót ez elnevezés min denesetre megilleti; hogy a székhely helyett gyakran a székváros használatik, az a dolgon mit sem változtat, mert a kifejezés tökéletesen synonim s mert a széknagyközség szokatlan forma helyett, mi a törvényes elnevezésnek felelne meg, én részemről előbbit helyesebb hangzásúnak ta lálom. Hol van tehát itt a nagyzás, hol van itt a hóbort? Vagy tán helyesebb volna eltagadni ezen minőségét Szegzárdnak s szégyenkezve sütni le szemeinket valahányszor az iskolás gyermek tanítója faggatására kimondja: hogy Tolnamegye székhelye Szegzárd; ott székel a közigazgatás legfőbb feje : a főispán! A második kérdés már kissé bonyolultabb s szorosan összefügg a székhely történetével. Hát mi tagadás benne, ez a mi székhelyünk, a múltban teljes apathiában sinylett s egy kissé el volt maradva. Oly ügybuzgó, felvilágosult és fáradhatlan értelmiségre, középosztályra és polgárságra volt szüksége, mint a minő most éli benne küzdel mes létét, hogy méglátszassék, miszerint az uj- I ■kör eszméi nbm siklottak'-- eV nysöííSfan ül " fej e felett, hanem megértette s követi a magasztos jelszót, mely az országban mindenütt visszhangra talál s igy hangzik: haladás! Hát bűne az Szegzárdnak, hogy a községi közigazgatás fejére egy oly egyént választott, ki minden erejét latba veti, hogy szülőföldjének olv külső alakot adjon, mely Tolnamegyéhez méltó, ki az előremenetel minden ága iránt megfelelő érzékkel bir s ki, hogy példát említsek fel, ak kor, midőn a Budapestre összehívott tanácskoz- mány még ki sem mondta, már összevásárolta a philoxera megjelenése esetében amerikai szö- lővesszők tenyésztésére szánt területet? Hát bűne az Szegzárdnak, hogy legjobb erői nek latba vetésével erőszakolta ki magának a középiskolát s nem várta, hogy azt mások fog ják részére megszerezni? Yagy az róható fel néki bűnül, hogy az egyleti élet terén mindent és pedig anyagi ere jén felül, elkövet, hogy alkalmas elemi iskolái, kisdedovodái, jól begyakorolt tűzoltósága és mű vészi fokon álló dalárdája legyen? Yagy tán akkor vétkezett, midőn politikai meggyőződésének érintetlen hagyása mellett egye sült a cselekvés terén oly férfiakkal, kik bár minő párthoz tartoznak is, de tiszteletre méltó egyéniségek s azon üdvös czélra csoportosultak, hogy a megye központénak a vasúti összekötte tés áldásait megszerezzék ? Ha ez bűn, ha a haladás jelszava üres hang, ha az erre alapított törekvés nagyzás, akkor iga zuk lehet ellenfeleinknek; de ha a Szegzárdon uralkodó szellem a többször említett jelszó he lyes felfogásából, az iránti lelkesültségből szár mazik, akkor az egész ténykedés, mely Szeg zárd anyagi és szellemi emelkedésre irányzott munkásságát nevetségesnek kívánja feltüntetni, nem egyéb, mint azon kényelmes bár, de előt tünk utálatos meggyőződés kifolyása, melynek szóvivőit a negyvenes évek Kubinszkija ezen egy szóval szokott megvetni: pecsovics! TJgy hiszem a mondottakkal eléggé iga zolva van, hogy az, mi a legutóbbi időkben Szegzárdon történt, nem azon okból jelenetezte- íett. hogy a székhely, megyénk más helyének rovására, emelkedjék, hanem, hogy necsak névleg és tényleg, hanemVilsőleg is székhelye legyen Tol namegyének s hogy a jóátöMtéKriTír, UHezatkészség- ben és szabadelvű üdvös ténykedésben áztn nagy férfiú hagyouiuír osának tekintess ki iránti tiszteletét akkor fejezte ki ké'pVfsi*V i. - let« kf. | lan e ti^dpa a legcsiiriyább iiöyü ! *Kifüggesztette századéira vlíágló nevei! [ Ezzel egyszer mindenkorra végeztem vomn a Szegzárd és mindazok ellen intézett támadá sokkal, kik ennek a szerény, de jó igyekezető helynek ügyeit istápolják. Nem szándokom semminemű újabb irály gyakorlatra, mig az, mi mindenkinek legdrá gább § melynek körülírását itt mellőzöm, nem érintetik, felelni. Gazdászati elmefuttatás. Kiváló szakférfiak tollából, naponkint lehet olvasni a hirlapok hasábjain: élénk színekkel vázolt közlemé nyeket, melyekben, legyózó érvekkel támogatva -— ve szik éles bírálat alá: rákmódra haladó jelen átkos köz gazdasági, pangó ipar és kereskedelmi, zilált pénz- és igazságszolgáltatási ügyeink egynémely ágát. Hogy ezáltal a nemzet polgársága, szemei előtt le begni lássa: a létünket fenyegető kórt; mely ha gyöke res és gyors orvoslás alá nem vétetik az erre hivatot tak által, úgy rövid idó múlva a tönk szélére sodorta tunk. — Vannak, kik mindezek okozójául: az 1867-iki ki egyezést tartják. Némelyek pedig, a hazánkban állandó fészket rakott nemtelen uzsora — bűnös fosztogatásait emlegetik; — mely mainap már, a magas főur palotá jától lefelé, a földhöz tapadt szegény pór viskójáig, számnélküli áldozatot ejtett polyp karjai közé. Mig egy nagy többség, a nemzet zömét képező földmives nép- osztált — vádolja gyümölcstálén munkálkodással, vala mint, a kormány rudját igazgató vezérférfiakban véli — a baj eredő kutforrását fellelni. Szűk keretek közé szorított, jelen közlemény nem engedi meg — e nagy horderejű kérdések izenkénti bonczolását. De tény az, hogy e tejjel-mézzel folyó gaz dag magyar kánaánban, mainap már igen csekély azok száma, kik kisebb vagy nagyobb mérvben nem éreznék az idők mostohaságát, mely önsúllyal nehezül a polgá rok váliaira. Mindég bizonyos erjedésnek indult hulla szag üti meg a szép törekvésű kutatót, a midpna nemzet é sajgó sebhelyéről a leplet levenni merészli. Mégis mintegy kéjelegve szaggatják fel mindunta- » i Beli ez f r- *><vu q . tí/. 7HÜKuC Hanem azt hiszem meghatalmazás nélkül is helyesen jellemzem az említett támadásokkal szemben az itteni hangulatot, ha idézem alkal mazva Hasdrubal szavait: „Nem, mig mi élünk, a nap nem fog sütni városunk romjaira!“ Boda Vilmos. elé ... midőn az emberi nem — a létért örökös harczát és küzdőidét vivja egymás ellenében, hogy birtokába ejtse azon eszközöket, melyek e materiális korban az anyagi jólét csiráit rejtik magokban. Czélul tűzvén ki — kellé korlátok között — ja vaik fokozását és a pénz összebalmozását, lévén a gaz dagodás mestersége a szellemes németiró, Vilaud szerint nem egyéb: „ mint azon mesterség, mely által más em berek tulajdonát azoknak önakaratjuk hozzájárultával magunkévá tesszük." Kivénatos volna, hogy e tanulságos jelmondat, a magyar nemzet minden rétegében kellő visszhangra ta láljon és minél mélyebb gyökereket verjen. Minthogy egyedül oly nemzet biztosíthat a gazdagodás terén szi lárd és kimagasló egészséges törzset, a mely nemzetnek fiai, e jeles mondat, szellemét — törvényes korlátokon belül — a gyakorlati életben is érvényre emelni töre- TÁRCZA. Cobos Jósé. — Egy mexieói orvos úti emlékeiből.*) — Hosszú és nehéz vándorntamon egyik estve Cos- «•omatepecbe értem. A vendéglő közelébe érve, valaki irtelen — a Mexicóban országszerte divatozó köszönési lód szerint — átölelt s e közben ismerés hangon igy fólitott meg: — Orvos barátom! nem gondoltam, hogy önt itt dalom I — Don Gobos Jósé! szóltam ölelését viszonozva. A hires guerilleró, ki spanyol születésű volt — ötót-kék posztó' kabátot és nadrágot viselt, melyeknek ldalvarrásai kis ezüst gombokkal és gyöngyökkel vol- ak borítva. Arany paszománttal és gyöngyökkel díszl ett széles karimáju kalap árnyékolá színes és vidor ar- zát, mely csak azon szigorú tekintet által volt ügye imre méltó, mely szemeiben feküvék. Erős és mozgé- ny ember volt s alacsony testalkata daczára teljesen ijigérdemlette a vasember nevet, melyet neki katonái ak. Gesztenye szinü baja hátra volt fésülve s kes- ,v, alacsony homlokát szabadon bagyá. Néhány év- m „iWMöelőtt mint fűszerkereskedő- és dobányárussal is- PPj||^m meg vele ugyanazon városban. Azóta Vargas gazdagföldbirtokos társaságában egy elégületlenekből I >«híff£$ífc£n3a“8Tóre állt, mety a. dohány-egyedárusá- got meglk£tet° törvény miatt pronuntiamentót helye zett kilát*a- Miután egy ideig saját szakáidra foszto gatott, fokosnak tartotta a kormánnyal egyet érteni I . P H §j| elbeszélt rali tény közvetlenül a franezia beavat ja A ***« s igy lett guerilleró. Elhatározottsága és kegyetlensége szomorú hirt szerzett neki. 0 volt az első Mexicóban, ki az elfogottakért váltság- pénzt kívánt s ha azt ponto san be nem szolgáltatták, minden huzavona nélkül agyon- lóvette. E szerencsétlenek pedig nem voltak hadi foglyok, hanem utazók, kiket országutakon fogott el és gazdag polgárok, kiket lakásaikból hurczoltatott ki. — Ugy-e bár, Velem ebédel? kérdé. — Örömmel. — Hogy folynak napjai? (Que hace V. de sua vida?) — Embertársaimra nézve ártatlanabbik, mint az önéi — feleltem nevetve. — Hogyan! Ártatlan életnek nevezi azt, ha a ro varokat és állatokat százanként gyilkolja s az indián sí rokat fosztogatja! — E halottak már úgy is hosszabb idő óta nyu- gosznak a földben, mint kellene. — És azok, kiket ön maga küldöz föld alá lab dacsaival és keverékeivel? — Azok ép oly kevéssé panaszkodnak, mint az elébbiek. — Abl — szólt fel8Óbajtva — nekem egészen más emberekkel van dolgom. Hej I ha önnek is úgy kel lene hallgatnia a nyomorultak nyöszörgéseit és jajga tásait. — De, bocsánat 1 ön durván is bánik velük. — Ma már nem; kezdetben, akkor bizony egy nehánnyal nyelettem ólompilulát, mert becsületet kellett szereznem, ma elég egy szó s csak akkor lövetem le, ha kényszerítve vagyok reá. — Hát van olyan emberis, ki önt erre kényszeríti? — Van bizony. j Egy katona lépett ba[ ki parancsnokának jelentést hozott. — Hogyan! — kiáltott fel dón Cobos — ő azon ürügy alatt, hogy gyermekeim keresztapja, meg meré szelné tagadni az 500 piasztert? — Igen. — És velem óhajt beszélni?- — Igen, ezredes ur 1 — Ki ment hozzá? — A hadnagy ur tiz emberrel. — Menj vissza a hadnagyhoz s mond neki, hogy gyermekeim keresztatyja iránt úgy is a lehető legna gyobb kímélettel viseltetem, mert csak 500 piasztert ké rek. Ha pedig engem mindenáron látni akar, úgy ve zessétek ide, de megmondd neki, hogy nagyon elvágyók foglalva s hogy azon időért, melyet ez által elvesztek, újabb 500 piasztert kell fizetnie. Együtt mentünk a vendéglőbe, melyet aznap reg gel még békében hagytam el. Ez telve volt undorítóan piszkos s elkorcsosult katonával, mindmegannyi akasz tófa-virággal. Nehány nyergeit lovat etettek az udva ron, nehány pedig szabadon futkározott körül. A kút közelében körülbelül 30 indián és mesticz guggolt oly zavartan tekintvén maguk körül, mint a vadállat, me lyet kalitba zárnak Gobos hozztyuk vezetett. — Ez a ma délelőtti zsákmány — szólt, miköz ben kezeit dörzsölő — nem számítva azokra, melyeket még a kitűzött óráig összefogdosnak. Nyolcz nap alatt ezek pompás katonák lesznek. Hahó 1 Rodriguez 1 adass e söpredéknek pálinkát 1 Nézze csak, mily pompás lova kat szereztem ez emberek alá s mindez a kormánynak egy medióba sem kerül; — folytatá a lovakra mutatva. — Hol fogta ön e lovakat? talán a pusztán? — Édesem! ön nem szakértő, máskülönben észre kellett volna vennie, hogy ezek mind iskolázott lerak. E perezben egy fehérkabátos egyén közeledett alá zatosan jobbra-bafra hajlongva. A mint Cobos észrevett Jel, eléje sietett és buj.."» zárta. — Hogy van kedvesem? Mily öröm önt látnom! Egy óra múlva utazom s rendkívül sajnáltam volna, ha ily régi barátot, mint ön, nem ölelhettem volna. Az ekként fogadott alig talált szavakat. Végre fel bátorítá őt a guerilleró szívélyessége s rebegve szólt Is»- — Én is végtelen szerencsésnek érzem magam s nagyon örülök, hogy nem tagadja el régi barátait. Lo vam végett szeretnék önnel beszélni, melyet ma délelőtt önre hivatkozva hoztak el istállómból. — Barátom! — szólt Gobos, miközben ismét meg ragadta az érkezettnek kezét — ön ismeri elveimet job ban, mint bárki más, hisz hosszú ideig laktam e városban. Ha sikerül elveim győzelmét biztosítani, a melyekért én önmagamat is feláldozom s a mint ezt minden jóravaló mexieóinak tenni kellene, úgy nem irtózom semmitől. Valami különös érdek fűzi önt lovához. — Ugyan hogy kérdezheti ezt? — No jó, hozzon nekem éppen ennyit érő mási kat, úgy visszaadom önnek ezt. — Hiszen tudja, hogy nincs másik lovam. — Úgy ne beszéljünk többé róla. — De------- — Visszaadjam az ön lovát, midőn elhatároztam, hogy szomszédaiét megtartom? Ily igazságtalanságot csak nem tesz fel felőlem. Szót se többé, különben azt kell hinnem, hogy sértegetni akar. A guerilleró karon fogott s a legjobb kedvvel ve zetett az étterem felé. — Az ördögbe 1 — szóltam hozzá — örülök, hogy gyalog jöttem ide, különben — — — Önnek nincs lova? — kiáltott ez — lelkemre mondom, azt tudtam, hogy foglalkozása gazdaggá nem teendi, de azt még sem gondoltam, hogy ön csak igy teng. — Körültekintett s a szabadon futkározó lovakra mu tatott.
