Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-18 / 8. szám
XL évfolyam. 8. szám. Szegzárd, 1883. február 18. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szécbenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanűgji és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztesi ministen meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre.............6 frt — kr. Fé lévre ..................3 — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárd on Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak Drenovits Pál. Ki ez? Kérdheti tőlünk szives olvasónk. ez az ur sem több, sem kevesebb, mint Ytrfiwunegye egyik nagyobb községének, kas&nl tőiíénehnr*multjában oly nagy szerepet játSEütí Simontorflya városának közakarattal megválasz tott érdemes birája. S mi lehet az oka, hogy mi vezérczikkben foglalkozunk vele? Hát biz ez az ur megér demli, mert hát sikerült neki a jó hírnevű Tolna megyének oly szégyenfoltot akasztani a nyakába, a mi meszsze a megye határain túl elég port fog felverni s igen alkalmas arra, hogy elhitesse az egész országgal, miszerint mind az, mit egy pár jóakaratu s megyéjébe szerelmes újságíró Tolnamegye felvilágosodottsága és ha ladásáról hetenként világgá szór, nem egyéb, mint egy óriási humbug, melyet csak az nem vesz észre, kit a természet a legveszedelmesebb bajjal: a szellemi vaksággal talált esetleg nem mindennapi mértékben megajándékozni. S mit tett a simontornyai biró, hogy ily herostratesi szerepet tulajdonítunk neki ? Hát a tisztelt biró ur nem tett egyebet, minthogy egyik külmunkatársunkat, a legtehet ségesebb néptanítók egyikét: Dóri Pákay Györ gyöt,, egy lapunkban megjelent czikkért, a czári korona örökösei által gyakorlatba vett ukázzal maga elé idézte s midőn munkatársunk, támasz kodva az 1848. évi 18 t. ez. 1. §-ra, mely ki mondja, hogy gondolatait sajtó utján nnindenki szabadon közölheti s ugyanazon szentesített tör- [vényezikk 17. §-ra, mely a sajtóvétségek feletti bíráskodást az esküdtszékekre ruházza, a- biró |ur azon joga felett, hogy őt hirlapi közlemé- I nyeiért felelősségre vonhassa, kétségét kifejezni bátorkodott, fegyveres rend ör ökkel az skolaszék nyílt ülésén elfogatta s ekisértette s kihallgatás alá fogván, ezen {alkalommal illetlen sértésekkel halmozta el. Igazán nem tudja az ember, nevessen-e vagy oszankodjék azon az őjjöngéssel határos felfu- alkodottságon, vagy esetleg azon a középkori ötétség szülte elmaradottságon, mely e szégyen letes eseményt jelenetezte? Vagy nincs Simontornyán az egész községi magistratusban egy egyén, ki az 1848-ik évi törvényeket ismerné ? UiöCS egyén, ki a biró urat cselekménye iörvé*í>M;'üpfi;-' - f’j'y el meztette volna ? nyára az 1878. évi büntetőtörvény 828. §-nak, I szábadság megsértőjét harogzázado8 mnlttal di. fogházzal rendeli fenyittetn^ fg|eg egy ny jn- Vagy Simontornyán tgya egyes «gyedül a nak érzi magát a községi fenn. Az 1836-ik év már- azt ország-világ láttára °ten a magyar nemzeti ka- Már akár helyt' .Esdedovodikat Magyarorszá- , ,, , . >tu már életben találta inte- datlanság volt 1 jelenség, mely lónak tartom feltrdem_ melyre valóban büszkék le mét e sajnálatosam^ dicsteljes napok mint lövellik A sajtószahket, ki nem látja ebben hallhatatlan vivmányja az uyama megkapó, sokat mondo állítását, den magyarna/multban kel1 keresnünk.“ Ez egyetlen . , , ~jtia megyei közönségünk humánus A sajtoszabadsag gtog p| fogékony. elkövetett megsértésére pedig csak'v^vjievü fia lehet a hatóságnak s ez az, hogy az egész ma- gistratust úgy a mint van, mindestől elcsapja! Boda Vilmos. gyészi: a gróf Apponyiak kezére került. Limburg-Sty- rnmnak unokájában kihalt a család, 1812-ben. Az utolsó kihaló, szegény tanulók folsegélésóre és Simontornyán I 24 elszegényedett öreg nemes férfi és nő ápolására irt jyégrendeletével tette nevét a megyében emlékezetessé. ,Az 1688-ban beköltözött ráczok, nem akarván maguk st | -hatóság aló adni,*a Száva mellé, fairo 15302 Tolnamegye rövid története, is kolai és népies olvasmányban. (Vége.) Azonban 1777-ben a római kath. egyház már any- nyira erőre kapott, hogy vidékünkön, a régi püspöksé gekből ajak váltak ki. így, a pécsi püspökségből Dia- kovárott a régi szerémi s boszniai folujittatott; igy a veszprémi püspökségből: a székes-fehérvári, a győriből: a szombathelyi különöztetett el. Másfelől Mária-Terézia királynő, a földvári és szegzárdi megszüntetett apátsá- ságok jövödelmét az akkor nagy-szombati most buda pesti tudomány egyetemnek, — a hátait pedig a bécsi Terézia-akademia gyarapítására ajánlá föl. Azon puszta faluhelyekre, melyekre a régi földesurak jogutódai ki halván, nem jelentkeztek, három császári generalis nyert királyi adományt: Yallis: a tolnai. Merci: a hőgyészi. Limburg-Styrum: a simontornyai urodalomra. Mind egyik uj adományos és ezek példáján a régiek is Né metország külön vidékeiről szállított gyarmatosokkal né pesítek be a puszta helyeket 1712-től 1740-ig. Vallis birtokából a tolnai urodalom 1750-ben gróf Festeticsébe ment át, melyet ennek utódai száz évig bírtak. A hő- — Magyei peöíitrtézétéinfc -i m, pénztár 3ü-ik frzíöiávérői.bt r sunkban a tiszta nyereséget, mely 22912 írt 54 te tesz ki, kihagytuk, mit ezennel ideigtatunk. — A bony hádi takarékpénztár 13-ik üzletévéről a nyereség 12268 frt 89 kr. Részvénytőkéje 40000 frt, tartalékalapja 13971 frt 36 kr. Az összes vagyon 554419 Irt 53 kr, miből a váltótáíeza 222210 frt. A betétek i kamatai 473010 frt 38 kr. Közgyűlését jövő hó 4-én tartja. — A hő gyészi takarékpénztár az 1882-ik évi (10. üzletév) nye reménye 9986 frt 88 kr. Részvénytőkéje 50000 frt, tar talékalapja 11994 frt 71 kr. Nyugdíjalapja 1342 frt 85 kr. Az összes vagyon áll 390538 frt 52 krból. miből a váltótárcza 202879 frt. A betétek s ezek tökekamatai 311277 frt 17 kr. Közgyűlését folyó hó 28-án tartja. — Halálozások. Wagner Richárd a jelenkor egyik legnagyobb és legzseniálisabb zeneszerzője múlt szer dán délután 70 éves korában, hirtelen elhunyt Velen- ezében. — Tolnai gróf Festetich György volt minister, a a többi piözélet egyik legtiszteltebb szereplője, igazi ma- plebános száz pénzz'í hót elején Bécsben élte 68-ik évé- pai tizedbe. — Duna-FCWinwald Salamon dunaföldvári 1654 találjuk még, midőn megitf£§gbalt. desnrán kívül Bedróczi Györgyöt Nagyba-’ táviró- ügyi tányát uralta. E nép, valószínűen, az 1686—7d°r paksi déken indult török-német háborúban 6zétzüllött. 1L. ^a" ban a puszta földre ráczok telepedtek, kik a város mos- tpjoi pöcsétét 1690-ben metszették, de kiket az 1703-ki télben Deák Ferencz és Ilosvai kuruezai innen elűztek. 1713-ban Mednyánszki László apát kedvező föltétek alatt földmives népet édesgetett az ismét puszta földre; ugyan ő ópittetó a mostani parocbialis templomot 1725-ben. Az első püspöki látogatás 1732-ben Földváron 1401 k. lelket talált. 1738-ban, József Ffllöp, heszen-darmstadti herczeg és apát, német gyarmatosokkal szaporító a lakó népet, melyet bár az 1741-iki nagy pestis megtizedelt az 1783-i püspöki látogatás 3600 magyarra, 960 né metre és 540 tótra fölszaporodottnak talált. A németek tótok, már ma mind magyarokká lettek. A ferenczi ba rátok templomát a hívek buzgalma 1784-ben épité. — Ugyanaz évben szállottak Kérre s Kömlödre német gyar matok. 1830-ban a hagymáz: 800, a nagy kolera 1831- ben: 1200 emberrel fogyasztó a népszámot. 1858-ban a tűz a város harmadát elpusztitá. Az 1881-iki népszám lálás D.-Földváron 12700 lelket talált, kikből 750 zsidó; 250 református, 210 evangélikus; tíz gör. keleti hitü; a többi római katholikus A szerbek temploma 1788-ban. tornya 1828-ban, a reformátusoké 1865-ben, a zsidóké 1853-ban épült. XVI. Illő végül megemlékeznünk Toln&megye'azon elhunyt jeles fiairól, kik nemcsak a megyének, de a boTinaV g az emberiségnek is díszére s becsületére vél ne ve méltó, hogy az utódoknál hálás em- iekezeU r ira r, Ilyen: a föntdicsért Limburg- buek alii'HváSys^-a megye által kezeltetik. J ? ■ " ' * ■ c “-ár-Sió-Kapos-Koppán A szegzárdi kit. > - . r.Tftá Jón. OS szóról közhírré tétetik, hjgy A».. s-a.'.ökUiL;- 1r'li. tatónak Keresztes PM és neye J»l.i vedö elleni 370 frt tőkekövetelés járutfktoá . ^ ^ Ulti kén a szegzárdi kir. törvényszék területűi- telekjegyzokönyvb-'n felvett f 9815. fekvőéibe 4öi> 7783" sz. telekjegyzökönyvben felvett t frt, ugyanazon telekjegyzökönyvben felvj.: .•*; IQtöCj* ségre 140 frt, — az őcsényi 1780. sz. itówkj^yzökön^fn 3419/b. bsz. fekvóségre 588 frt és az őcóényi -700. ^ teiv*jegyzö- könyvben felvett f 3415. bsz. fekvöségre 474 frt kikiaitáei are*« elrendelte és bogy a fenebb megjelelt ingatlanok es pedig a szeg zárdi ttlekjegyzőkönyvben felvett fekvöségek 1883. marczius 1-en reggeli 10 órakor ezen kir. törvényszék pertárában, az ocsenyi fek vöségek , pedig az 1883. évi mározins ho 2-ik napján délelőtt 10 órakor öcsény község házában megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok beosárának 10“,'-át készpénzben, vagy az 1881 LX. t. ez. 42. §-ában jelzett . 1 qöi_óctí november ho 1-en 3333. sz. a kelt igazságügyministeri rendelet 8. §-ában kijelelt óvadókkepes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. tcz. 170 §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elöleges elhelye zésért kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Egyúttal figyelmeztetnek a venni szándékozók, hogy az ár verési feltételek a szegzárdi község házánál és ezen törvényszék nél a hivatalos órak alatt betekinthetek. Kelt a szegzárdi kir. törvényszéknek 1883. évi janaár hó 24-én tartott telekkönyvi üléséből. Palugyay Gusztáv, jegyző. emök. . j Dobosfy Gyula, Ráday -.oto. szám. sét tudató körlevelek tudomáséi - bez üdvözlő felirat küldése határoztatott. ^ Belügyminister jóváhagyván az 1883. évi törvény- I hatósági költségvetést, ezzel kapcsolatban egyszersmind öt közigazgatási gyakornok alkalmazását engedélyezte. Ezen öt közigazgatási gyakornok közül kettő a jegyzői hivatalhoz, egy az árvaszékhez, egy a dombóvári és egy a duna-földvári járás szolgabírói hivatalához osztatott be, felhatalmaztatván alispán ur, hogy a közigazgatási i gyakornokokat a szükséghez képest kisegitökül áthe- i lyezze, illetve más közigazgatási hivatalhoz átrendelje. | Egyszersmind felterjesztés intézése határoztatott a bel ügyminister úrhoz még 3 gyakornok alkalmazásának engedélyezése iránt, hogy a többi három szolgabírói hivatalhoz is- legyen beosztható egy-egy gyakornok. A katona-beszállásolási pótadó kezeléséről szóló utasítás módosítása tárgyában érkezett belügyministeri rendeletre újabb felterjesztés küldése határoztatott. A TÁRCZA. Az ezeregy éj egyik városa. Poe Edgar elbeszélése. Fordította: Hang FérenCz. (folytatás.) „Oh csoda! Egy magas hegy lábánál valók és Bgy iszonyú nagy síkságra néztem le, melyen át egy hatalmas folyó hömpölygőit. E folyó partján egy nap keleti város feküdt, hasonló azokhoz, milyeket mi az ■Ezer egy éj “-ben olvasunk; különben még sajátságo sabban nézett ki, mint azok. Az én álláspontomtól, mely sokkal magasb volt, mint a város felülete, minden ré szeit oly pontosan láthatóm, mintha csak egy térképre lettek volna rajzolva. Az utczák nagyszámnak voltak és Bgymást rendetlenül, minden irányban keresztezték; kü lönben inkább hosszú,' görbe utczácskáknak, mint ut- Czáknak látszanak. A házak valami vadfestőiek valónak. A szemelőtt mindenütt erkélyek, verandák, minarettek és pbantasztikailag képzett tarkán festett üvegablaku ká lóinak egész tömegei mutatkozának. Bazárokban nem vblt hiány; és ezekben a leggyönyörűbb és legkülön félébb áruk nagy raktárai voltak: a leggyönyörűbb se- lyemáruk mellett a legfénylőbb kard és késkirakatok, nemeskövek és drága gyöngyök raktárait lehetett látni. „Továbbá a szem mindenfelé zászlókat, gyalog- Í ntókat, gyönyörűen díszített és fátyolozott nőkkel, sfántobat a legszebb takarókkal, csodaszerüen faragott bnlványképeket, dobokat, lándzsákat, ezüstből és arany ból buzogányokat és királyi pálezákat láthatott. Es a tömegben, a kiáltásban és az általános zavarban — a fekete és sárgaemberek milliói küzött, kik turbánnal és Hosszú ruhákba öltözve, lelógó szakállal birtak, számta- J«n mindenféle szalagokkal díszített szent bikák rajzot- m, inig piszkos, de szintén szent majmok egész légiói fogcsikorgatva és kiáltozva a moscheek párkányaira másztak, vagy a minarettek és karzatokon lógtak. Az emberektől sűrűn födött utczákról számtalan lépcsőzeta folyóba levezetett, mely maga a számtalan súlyosan megrakott hajóitól, melyek folflletét boriták, alig foly hatott tovább. A folyó sok részén fürdőhelyek voltak készítve. A város határain túl más magas óriási varázs- szerű és egyszersmind iszonyú vén fák mellett számos fejedelmi pálma és kókuszdió csoport emelkedett. Itt-ott kölesföldet, egy mezei lak szalmafödelét, egy elkülöní tett templomot, ezigánytelepet vagy egy bájos szüzet lehetett látni, ki fején vizes korsóval a hatalmas folyó partjához lépdelt. „Nos, önök most bizonyosan mondani fogják, hogy álmodtam; pedig nem igy van. Amit láttam, amit hal lottam, amit éreztem, amit gondoltam, az álom félre nem ismerhető tulajdonságának (idiosyncratic) állapotá val nem bírt. Minden teljesen összhangban volt egy mással. Kezdetben, miután kételkedtem, mindenféle próbát tevék, hogy valóban ébren vagyok-e; de csak hamar meggyőződtem, hogy valóban nem aludtam. Ha egy álmodozó sejti, hogy álmodik, e sejtelem mindig igazolódik és ilyenkor az alvó csakhamar folébred. No valis tehát nem téved, midőn mondja, hogy sohasem vagyunk a felébredéshez közelebb, mint midőn álmod juk, hogy álmodunk. Ha az éppen birt látvánnyal bír tam volna, anélkül, hogy az álom sejtelme föltámad bennem, akkor valóban álom lehetett volna az; azonban az említett körülmények között más tünemények közé kell azt soroznom. — Nem tudom,—jegyzé meg dr. Pempleton, — hogy nem téved-e ön itt; de csak folytassa. Ön fölkelt és bement a városba. —■ Igen, miként ön mondja, én fölkeltem és be- menék a városba, — folytató Bedloe és emellett a leg nagyobb csodálkozással nézett a doktorra. —- Hallja ön tóvább. „Az utón egy iszonya nagy néptömeggel találko zóm: minden nt telve volt velük és mindezen emberek egy irányban mozogtak tovább és tettükkel a legiszo nyúbb felindultságot tanúsították. Egyszerre és előttem megfoghatatlan módon a legnagyobb mértékben érdek lődtem az iránt, ami körülöttem történt. Érezni létszám, hogy fontos szerepet kell játszanom, anélkül, hogy pon tosan tudnám, miből állott e szerep. A tömeg, melytől magamat körülvétetni láttam, a legnagyobb ingerültség érzetével töltött el. Elhúzódtam az emberektől s egy kerülő utón gyorsan a városba értem. Itt mindent a leg nagyobb zsivajban s ezivakodásban találtam. Egy kis csapat, félig indiai, félig európai öltözetben és oly tisz tek által vezettetve, kiknek ruházata részben angol volt, az utczácskákat elözönlő népsöpredékekkel barczolt. A barez a legegyenlőtlenebb vala. Én a gyengébb párthoz csatlakoztam, egy elesett tiszt fegyverét felvettem és a kétségbeesés dühével vertem le valakit. „Nem sokáig tartott s nekünk a túl erőnek en gednünk kellvén, egy kioszk-féle épületbe menekültünk. Itt eltorlaszoltuk magunkat annyira, hogy legalább pil lanatra rejtve valánk. „a kioszk begyén levő lyukon át iszonyú ember tömeget láttam, mely dühös felindultsággal egy a folyó partján levő ázéf palotába tört be. Nem sokáig tartott, midőn e palota legfelsőbb ablakából egy női alak egy sajátságos -alakú kötélen jött le, mely valószínűleg a szol gaság által a turbánokból állíttatott össze. Lent egy sajka várt, melyen a menekült a folyó túlsó partjára ért. „És most telkemet valami uj ragadta meg. Né hány gyors, de energikus szót intéztem fegyveres tár- simhoz és rábeszélésem által sikerült néhányat föltü- zelni, hogy a kioszkból egy dühös kirohanást tegyünk. A kioszkot körülálló tömegre törtünk. Kezdetben visza- húzódtak előttünk. Majd ismét visszatértek és mint dü höngök barczoltak, mígnem ismét visszahúzódtak. E közben mindinkább támtunk a kioszkból, mig nem végre • \ I a magas házak szűk utczáiban valánk, melyekben a nap világa sohasem vala képes behatni. A tömeg minden hatalmában levő erővel tört ránk; a ránk irányzott nyi lak megolvashatianok valának, úgy hullottak reánk, mint a jégeső. E nyilak annál csodálatosabbak voltak: mert a malayiak görbe tőreikhez hasonlítottak. A lappangó kígyó alakját meglehetősen ábrázolták, hosszúak és fe keték valának és hegyük mérgezett vala. „E nyilak egyike jobb halántékomat találó. Inog tam s a földre estem. Azonnal iszonyú rosszul valók. Forgalódtam — levegő után kapkodtam — végre meg haltam. — Csak nem akarja ön most tovább is állítani — mondám mosolyogva, — hogy egész éleménye egyébb volna, mint álom. Csak nem fog ön annyira menni, hogy állítsa, hogy halott? Midőn e szavakat mondám, természetesen vártam, hogy Bedloe nem soká várakoztat a felelettel; de ki Írja le a fölötti csodálkozásomat, midőn láttam, hogy teljesen határozatlan, reszket, iszonyúan halovány és tel jesen néma. Pempleton doktorra néztem, ki egyenesen és teljesen feszesen ült székében: fogai össze vaczogtak és szemei üregeikből akartak kijönni. — Folytassa ön! — kiáltá végre a doktor bete géhez rekedt hangon. — Több perez múlva — folytató az utóbbi, — többé nem éreztem egyebet, minthogy a legmélyebb, sötétség vett körül, hogy a semmibe estem, hogy halott I valók. Végre egy hirteleni, erőteljes ütés a Volta-féle telephez hasonló látszék telkemet megingatni. Ekkor visszatért a rugalmasság és a világosság érzelme. Az ! utóbbit éreztem, de nem láttam. „Egyszerre úgy tetszék előttem, mintha a földről j fölemelkedném. Azonban semmi testies, semmi látható, semmi hallható, semmi érintbetővel nem bírtam. A tö meg eltűnt, a zsibaj megszűnt, A város a körülmónyek- I hez képest nyugodt volt. Alattam bullám feküdt; halán-
